Becslések alapján a magyar lakosság évente milliárdokat fordít hálapénzre,[4] a paraszolvencia elterjedtségét és társadalmi beágyazottságát tehát nehezen lehetne vitatni.[5] Időről időre készülnek statisztikák a hálapénz felmérésére, a tényleges helyzet feltárását azonban sok tényező nehezíti. A hálapénz megoszlásában és arányaiban ugyanis kétségkívül nagy eltérések lehetnek.[6]
A hálapénz általános elterjedtsége ellenére a napjainkra intézményesült "paraszolvenciarendszernek"[7] ambivalens a megítélése, hiszen a közvélekedés jellemzően elutasítja azt. A sajtóban, interneten megjelentetett írások a hálapénzt negatívan értékelik. Ez nem csupán a páciensek véleményét tükrözi, hiszen több olyan cikk is fellelhető, melyből az derül ki, hogy maguk az egészségügyi hivatás gyakorlói is károsnak ítélik meg a kialakult helyzetet.[8] A Magyar Tudományos Akadémia 2018 októberében folytatott kérdőíves kutatása a társadalom hálapénzzel kapcsolatos vélekedését is vizsgálta,[9] kifejezetten annak büntetőjogi összefüggéseire koncentrálva. A felmérés alapján a magyar lakosság kritikusan szemléli, és szigorúbb szabályozást tartana indokoltnak: a válaszadók 56 százaléka ugyanis még a hálapénz utólagos elfogadását is büntetné.
Cikkünk a hálapénz jelenségét vizsgálja, elsősorban annak jogi minőségére fókuszálva. Célunk, hogy a paraszolvenciával kapcsolatosan felmerült visszásságok bemutatásán túl átfogó képet adjunk a hálapénz jogi minősítését illetően.[10] A közelmúltban megjelent értelmezések ugyanis gyakran olyan téves álláspontra helyezkednek, amelyek mind a jogszerűség, mind a társadalmi megítélés szempontjából helytelen irányba mutatnak.
Az Egészségügyi Fogalomtár szerint a paraszolvencia, azaz a hálapénz[11] annak a zsebből-zsebbe vándorló pénzforgalomnak a gyűjtő kifejezése, amely során a beteg vagy
- 663/664 -
a hozzá kötődő személy az egészségügyi ellátó (orvos, nővér, stb.) számára fizet az egészségügyi szolgáltatások kapcsán, mégpedig a hivatalos pénzforgalom kikerülésével, bizonylatolás nélkül. Jól látható, hogy a fogalmi meghatározás sem mentes a negatív jelzőktől. A nemzetközi gyakorlatban használatos kifejezések szintén magukban hordozzák a legalitás hiányára való utalást, hiszen az "informal payment", valamint a - talán még kifejezőbb - "under-the-table payment"[12] egyaránt olyan juttatásra utalnak, amely nem teljesen legitim, vagy legalábbis nem hivatalos.
A paraszolvencia nyelvi eredetéről és a hálapénztől való megkülönböztetéséről írott cikk[13] a hálapénztől némileg eltérő jelentést (illetve annál bővebb tartalmat) tulajdonít a paraszolvenciának, hiszen annak tárgya nemcsak pénz, hanem egyéb, nem anyagi ellenszolgáltatás is lehet. Jogi értelemben, érdemi tartalmát tekintve azonban - a nyelvi alak ellenére - célszerű a hálapénzt szélesebb értelemben felfogni, és a paraszolvenciával azonosítva minden olyan, vagyoni értékkel bíró juttatást beleérteni, amely a fenti kritériumoknak megfelel. Ezzel a felfogással áll összhangban a Kúria értelmezése is, hiszen az egészségügyi dolgozók korrupciójának kérdéseivel kapcsolatos ítélete a hálapénzt - általános fogalommal - juttatásként ragadja meg.[14] Ez pedig nemcsak pénz, hanem egyéb vagyoni értékű juttatás is lehet, sőt akár egy követelés vagy valamely szolgáltatás is ilyennek minősülhet jogi értelemben.[15]
Az 1998-ban létrehozott Hálapénz Bizottság a hálapénz komplex definíciójának megalkotására tett kísérletet, ám a leírt fogalommal[16] csak részben tudunk egyetérteni. A fogalomnak ugyanis elemét képezi az, hogy olyan ellátásért fizetik a páciensek, amely az orvos szakmai döntése alapján nem illetné meg a beteget, és részben térítési kötelezettséggel járna, ám ez véleményünk szerint nem minden esetben mondható el. Számos más tekintetben azonban egyetértünk a Bizottság szerzőinek együttes következtetéseivel.
A paraszolvenciát övező viták nem új keletűek. A hetvenes évektől kezdődően rendszeresen jelentek meg a témában cikkek és könyvek, és már 1983-ban is az ezzel kapcsolatos érvek egyik központi kérdése volt, hogy vajon megszűnne-e a hálapénz akkor, ha "felemelnék az orvosok fizetését".[17] Amint arra cikkünkben később kitérünk, ez a gondolat napjainkban is a viták egyik leglényegesebb eleme.
A hálapénz - rejtett jellege miatt - nem átlátható jelenség, így a megoszlását vagy a valós mértékét szinte becsülni sem lehet. Egy közgazdaságtani elemzés azonban már csaknem húsz éve is arra a megállapításra jutott, hogy egy átlagos orvos a hálapénz nélkül vett jövedelme mellett annak másfélszeresére tesz szert a paraszolvenciából.[18] Régóta tisztában van tehát az állami szintű és egészségügyi döntéshozatal, valamint a közvélemény is azzal, hogy a legális jövedelem sok esetben a töredéke az orvosok bevételének. Anélkül, hogy megkérdőjeleznénk az orvosok hivatástudatát, mégis szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy az orvosok egy jelentős részét biztosan nem a közalkalmazotti bér tartja vissza attól, hogy külföldön folytassa hivatását, hanem az, hogy bérét a hálapénzzel kiegészítve már hasonló bérszinten él, mint Nyugaton dolgozó kollégái.
Szintén kritikus pontja a problémának a paraszolvencia jogi minősítése, vagyis az a kérdés, hogy egyáltalán jogszerű-e az azzal végbemenő vagyoni mozgás. A jogirodalom és a jogelmélet a hálapénzt kifejezetten az olyan kérdések között tartja számon, amelyre nincs egyértelmű jogi válasz.[19] A hálapénz megítélése a büntetőjogban, a munkajogban és az adójogban egyaránt súlyos problémákat vet fel, és ezek között láthatóan nincs valódi összhang.[20] Fontos ugyanis megjegyezni, hogy közbevételi,
- 664/665 -
adójogi szempontból ugyancsak nem (lenne) elhanyagolható az annak következtében bekövetkező vélelmezhető adóhiány sem. A jogszabály alapján ugyanis az adózó teljes egészében köteles bevallani a hálapénzből származó jövedelmét, köteles azt és annak adóvonzatát megfizetni.[21] Mivel azonban ezek a pénzmozgások jellemzően nem nyíltan valósulnak meg, így az adófegyelem kérdését is sok bizonytalanság övezi.
A helyzet kialakulásában nyilvánvalóan szerepe van annak, hogy a magyar egészségügyi dolgozók bére messze elmarad a nyugati államok bérszintjétől. A jelenség - amelyet Balázs a magyar orvoslásban jelenlévő értékelméleti válságnak nevez[22] -, illetve az azt övező viták azonban ennél sokkal bonyolultabbak, és jóval túlmutatnak az egészségügyi szakma alacsony bérezésének problematikáján, ráadásul a gyakran kölcsönösen kínos helyzetben átadott csúszópénzek természetüket tekintve nem állnak messze a korrupciós tényállásoktól sem.
A hálapénz tehát mélyen jelen van a társadalomban, dacára annak, hogy elvben egyaránt elutasítják a betegek is, az orvosok is. Egy szociológiai kutatás arra mutat rá, hogy az idők folyamán a hálapénz adásának motivációi is átalakultak: amíg az 1960-as évekig az azt juttatók jellemzően ténylegesen a hálára hivatkoztak, később már szokásra, sőt direkt vagy indirekt kényszerre hivatkoztak,[23] ami már negatív értékelést is tükröz. A helytelenítésnek vélhetően morális oka van, filozófiai értelemben a hálapénz ugyanis az igazságossági normákkal szembe megy. A Filozófiai Szemlében 1983-ban publikált, de napjainkra sem idejét múlt gondolat alapján a hálapénz igazságtalan jövedelemmegoszlást eredményez a hasonló teljesítményt nyújtó, de eltérő foglalkozásúak között, ez pedig a hálapénzzel jutalmazott szakmában egyfajta "erkölcsi földcsuszamlást" jelent. A szerző - rendkívül találóan - az orvosi szakma eltérő megítélésére mutatott rá. Más, szintén magas társadalmi megbecsülést érdemlő szakmákban (pl. bírák, ügyészek, pedagógusok esetében) az elfogadott hálapénz megvesztegetésnek vagy egyéb morális-jogi visszaélésnek minősül, ehhez képest azonban orvosoknál ugyanez a magatartás az etikum határain belül maradó, legalábbis megtűrt viselkedés.[24] Bár az idézett cikk nyilvánvalóan még a szocialista történeti-ideológiai környezetben íródott, tény, hogy a paraszolvencia az egészségügyben ma is azonos módon működik, és napjainkban sem kevésbé aggályos.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
