A nemzetközi jogsegély jelentős területét képező határon átnyúló kézbesítés jogforrásainak sokrétűsége folytán gyakran jogalkalmazási nehézségeket idéz elő.[1] Az egységes értelmezésre törekvés kiemelt jelentősége vitathatatlan, hiszen egyrészt az eljárást megindító irat szabályos kézbesítése a kikényszeríthetőség alapvető feltétele, másrészt a belső eljárási szabályosság betartásának önmaga értékén túlmutató szerepe van a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesítése kapcsán is.
Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a luxembourgi székhelyű Európai Unió Bírósága (továbbiakban: EUB) miként értelmezi az Európai Unión belül történő iratkézbesítés esetén alkalmazandó rendeletek szabályait és így mire kell kiemelt figyelmet fordítani annak érdekében, hogy a hazai jogalkalmazás megfeleljen a fenti bíróság gyakorlatának.
Az Európai Unió feladatai közé tartozik, hogy a kölcsönös bizalom és a bírósági, valamint bíróságon kívül határozatok kölcsönös elismerésének elvei alapján kialakítsa a polgári ügyek területén az európai igazságszolgáltatási térséget. Ehhez határokon átnyúló igazságügyi együttműködésre van szükség. Ezen cél, valamint a belső piac megfelelő működésének elősegítése céljának elérése érdekében az EU jogszabályokat fogadott el többek között a bírósági iratok határokon átnyúló kézbesítéséről.[2] A kézbesítésre irányuló jogsegély intézménye hosszabb múltra tekint vissza az Európai Unió tagállamaiban: mind a bizonyításfelvételre, mind pedig a kézbesítésre vonatkozóan számos nemzetközi egyezményt született a XX. században, melyek valamelyikének több tagállam részese volt. Az 1965. évi Hágai Kézbesítési Egyezményhez[3] csatlakozott országok olyan szabályok alkalmazásában szerezhettek jártasságot, amelyek később, ha megváltozott tartalommal is, de az európai igazságügyi együttműködés keretében kiadott rendeletek részeivé váltak.[4] Bár az Európai Bizottság már a '90-es évek közepén kidolgozott egy európai kézbesítési egyezményt, mely nemzetközi közjogi alapokon kellett volna, hogy szabályozza a kézbesítési forgalmat, és az Európai Unió Tanácsa 1997. május 26-án el is fogadta azt, az egyezmény nem lépett hatályba. Az Amszterdami Szerződés hatálybalépését követően a Bizottság 1999. május 26-án javaslatot terjesztett elő a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló tanácsi irányelv elfogadására, ám amikor e javaslatot az Európai Parlament elé terjesztették, az azt kívánta, hogy a javaslatot rendeleti formában fogadják el. Így a hatályba nem lépett egyezmény tartalmát végül a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1348/2000/EK rendeletbe (továbbiakban: első kézbesítési rendelet) építették be. Ezen 2001. május 31. napján hatályba lépett első kézbesítési rendelet a régi jogsegélyszerződésekhez képest számos egyszerűsítést valósított meg, hogy gördülékenyebbé tegye a határon átnyúló kézbesítést a közvetlen kézbesítés előtt álló akadályok leépítésével. A rendelet tárgyát illetően alapvetően a szervek együttműködésére koncentrált, aminek hatására a korábbiakhoz képest jelentősen javult és gyorsult az iratok más tagállamokba történő továbbítása, ennek ellenére röviddel a hatálybalépése után számos kritika érte, ezért a Bizottság már 2005 júliusában egy módosítást terjesztett elő annak érdekében, hogy az új rendelet jobban megfeleljen a gyors, költségkímélő és megbízható kézbesítés követelményeinek.[5] A 2007. december 30-án hatályba lépett, de 2008. augusztus 13., illetve 2008. november 13. napjától hatályos, a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (iratkézbesítés) és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (továbbiakban: régi kézbesítési rendelet) legfontosabb újításai az egységes formanyomtatványok bevezetése, a fordítás szükségessége és a közvetlenül postai kézbesítés voltak. Bevezetett ugyanis egy új szabályt arra vonatkozóan, hogy az átvevő intézménynek minden szükséges lépést meg kell tennie annak érdekében, hogy az irattovábbítás a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb az átvételtől számított egy hónapon belül
- 22/23 -
megtörténjen, formanyomtatvány alkalmazását tette kötelezővé a címzett átvétel megtagadása iránti joga garantálása érdekében és egységes feltételeket teremtett az iratok postai szolgáltatások útján történő kézbesítése esetére.
A majd 15 évig alkalmazott rendeletet 2022. július 1. napjától újabb rendelet váltotta fel, a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (iratkézbesítés) szóló, az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/1784 rendelete (továbbiakban: új kézbesítési rendelet). Az EUMSZ 81. cikkének (2) bekezdése a Parlamentet és a Tanácsot megbízta azzal a feladattal is, hogy intézkedéseket fogadjanak el a határozatok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának, valamint a joghatósággal kapcsolatos nemzeti kollíziós szabályok összeegyeztethetőségének biztosítása érdekében. Az új kézbesítési rendelet megalkotásának célja az volt, hogy meggyorsítsa és egyszerűsítse a bírósági vagy bíróságon kívüli iratok továbbítását a tagállamok között, és ezzel hatékonyabbá és gyorsabbá tegye a bírósági eljárásokat[6] a dokumentumok biztonságának és védelmének biztosítása, a címzettek jogainak védelme, valamint a magánélet és a személyes adatok tiszteletben tartása mellett.[7] Mint az esetek többségében, a kézbesítési rendeletek alkalmazása körében is speciális az Egyesült Királyság, Írország, illetve Dánia helyzete. Az Egyesült Királyság és Írország mindhárom rendelet tekintetében úgy nyilatkozott, mely nyilatkozatuk a rendeletek utolsó előtti preambulumbekezdéseiben rögzítésre is került, hogy az Európai Unióról szóló szerződéshez, valamint az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban részt vesznek a rendeletek elfogadásában és alkalmazásában, míg Dánia utolsó preambulumbekezdésekben rögzített nyilatkozata szerint az Európai Unióról szóló szerződéshez, valamint az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban nem vesz részt a rendeletek elfogadásában, és a rendeletek nem kötelezik és nem alkalmazhatóak rá. A Dán Királyság azonban megállapodást kötött az Európai Közösséggel a bírósági és a bíróságon kívüli iratok kézbesítésére vonatkozó rendeletek alkalmazásáról,[8] így Dánia tekintetében is a rendeletek alapján történhet a megállapodások hatálybalépésétől a bírósági iratok kézbesítése. A Brexit okozta változások miatt az Egyesült Királyságba való kézbesítés pedig a Hágai Kézbesítési Egyezmény alapján történik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
