A korlátolt felelősségű társaság, mint az egyik legelterjedtebb társasági forma szabályainak jogértelmezése és joggyakorlata megállapodni látszik. Az új Gt. minimális konstrukciós változtatásokat eszközölt a szabályozáson. A módosítástól függetlenül mégis felmerülnek vissza-visszatérő kérdések, amelyek megítélése még ma sem egységes a jogalkalmazó gyakorlatban. Ehhez kívánunk szerény segítséget nyújtani az alábbi rövid összegezéssel:
A Gt. 12. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdasági társaság alapításához valamennyi tag vagyoni hozzájárulása szükséges. A tagok vagyoni hozzájárulása pénzbeli hozzájárulásból és a tagok által a társaság tulajdonában adott nem pénzbeli hozzájárulásból (apport) áll. A Gt. 124. § (3) bekezdése azt is kimondja, a jegyzett tőke részét képező nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, szellemi alkotás, valamint vagyoni értékű jog lehet. Nem pénzbeli hozzájárulásként csak olyan végrehajtás alá vonható dolgot és szellemi alkotást vagy jogot lehet figyelembe venni, amelyet utóbb a gazdasági társaság harmadik személy hozzájárulása (engedélye) nélkül ruházhat át. Ilyennek kell tekinteni, ha az engedélyt már a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásakor megadták. Az apportálás feltételezi tehát az apportőrnek az apport feletti rendelkezési jogosultságát, az apport forgalomképességét, vagyoni értékét, és végrehajthatóságát.
Emellett a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése értelmében a gazdasági társaság és tagja törvényben nem szabályozott személyi és vagyoni viszonyaira a Ptk. rendelkezései az irányadók. A Ptk. 86. §-ának (1) bekezdése kimondja, a szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll. A védelmet - e törvény rendelkezésein kívül - az alkotások meghatározott fajtáira, valamint egyes rokontevékenységekre a szerzői, az iparjogvédelmi (a szabadalmi, a védjegy-, eredet megjelölés-, származásjelzés- és mintaoltalom), továbbá az újítói jog, valamint a hangfelvételek előállítóit védő jogszabályok határozzák meg. A (4) bekezdés akként rendelkezik, a személyeket védelem illeti meg a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében is. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 19. §-ának (1) bekezdése szerint a szabadalmi oltalom alapján a szabadalom jogosultjának - a szabadalmasnak - kizárólagos joga van a találmány hasznosítására. A 18. § (1) bekezdése értelmében a szabadalmi oltalom a bejelentés közzétételével keletkezik, az oltalom hatálya visszahat a bejelentés napjára. Ugyanakkor a Ptk. 112. §-ának (1) bekezdése szabályozza a tulajdonos rendelkezési jogát, lehetővé téve a tulajdonost megillető használati, haszonszedési jog másnak történő átengedését. Nincs jogszabályi akadálya tehát annak, hogy a szellemi alkotás használati, hasznosítási jogát a jogosult apporttálja. A Gt. 12. §-a (1) bekezdésének és 124. §-a (2) bekezdése a) pontjának értelmében a társasági szerződésnek azonban egyértelműen meg kell határoznia az apport tárgyát és értékét. A Legfelsőbb Bíróság 52. számú kollégiumi állásfoglalásában általános jelleggel azt is kimondta, hogy a gazdasági társaság tagja vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismereteit és tapasztalatait (know-how) nem pénzbeli betétként a társaság rendelkezésére bocsáthatja.
Egyes vélemények szerint a végrehajthatóságnál, mint a nem pénzbeli hozzájárulással kapcsolatos egyik követelménynél megállapítható, hogy az 1998. június 16-tól hatályos Gt.-nél ez a kívánalom kizárja a korábban elterjedt good-will és know-how mint nem vagyoni hozzájárulás elfogadhatóságát. Ennek az az oka, hogy ezeknél a vagyoni értékű jogoknál fogalmilag kizárt a végrehajthatóság. Ezekre a jogokra a végrehajthatóság fogalmi kizártságát állapította meg egyébként az 1988. évi VI. tv.-t módosító 1991. évi LXV. törvény 20. § (2) bekezdésének a törvényi indokolása is ami a végrehajthatóság kérdésében ha nem is jogforrás, de továbbra is mérvadónak tekinthető állásfoglalás, ami ellentétes döntést hozott a Legfelsőbb Bíróság, mely szerint a tag az apportként átadni vállalt know-how-t tárgyiasult formában köteles a társaság rendelkezésére bocsátani, és ezt a bejegyzéskor a cégbíróságnak vizsgálnia kell.
A korlátolt felelősségű társaság tagjainak felelőssége csak a társaságba bevitt vagyonuk erejéig terjed, a törvény egyéb befizetésre azokat nem kötelezi. Veszteséges gazdálkodás esetén a felszámolás elkerülése érdekében azonban indokolt lehet az, hogy a tagok külön befizetést teljesítsenek a veszteség rendezésére. A Gt. 138. §-a az ilyen jellegű befizetéseket pótbefizetésnek nevezi.
A pótbefizetés összege független a tag törzsbetétjétől, az így teljesített befizetés a tag törzsbetétjét, és így a társaság törzstőkéjét nem növeli. A Gt. kifejezetten csak a veszteség fedezésére enged további pótbefizetést. Ebből következik, hogy a veszteség fedezésére nem szükséges pótbefizetést - a törzsbetétre teljesített befizetésekkel ellentétben - a tag részére mindig vissza kell fizetni, az tehát automatikusan a törzstőke feletti vagyonba sem kerülhet. A tagok azonban rendelkezhetnek úgy, hogy a nekik egyébként visszajáró összeget a törzstőkén felüli vagyonba helyezik. Álláspontunk szerint az ilyen döntés a Gt. 160. § értelmében csak egyhangú határozattal hozható.
A Gt. 123. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint a társasági szerződés szükség szerinti kötelező tartalmi eleme a taggyűlés feljogosítása pótbefizetés előírására és a feltételeinek a meghatározására. A Gt. 132. §-ának (1) bekezdése szerint a társasági szerződésben meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, továbbá a pótbefizetés teljesítésének módját, gyakoriságát és ütemezését.
A fenti előírásokból következően nem elegendő, ha a társasági szerződés a pótbefizetések gyakoriságát rendezi. A Gt.-ben ugyanakkor nincs olyan vélelem, amely arra vonatkozna, hogy a taggyűlés pótbefizetés elrendelésére való feljogosítása esetén mit kell tekinteni a pótbefizetés teljesítésének módjaként, és ütemezéseként abban az esetben, ha erre vonatkozóan a társasági szerződés nem rendelkezik. Ilyen jogszabályi vélelem hiányában a társasági szerződés kötelező tartalmi eleme - pótbefizetés lehetővé tétele esetén - a pótbefizetés teljesítésének módja, vagyis, hogy azt például a társaság bankszámlájára, vagy házipénztárba kell-e befizetni.
A bírói gyakorlat szerint a pótbefizetések ütemezésénél a társasági szerződésnek azt kell tartalmazni, hogy a befizetésre egységesen, esetleg milyen részletekben kerül sor, illetőleg, hogy taggyűlési határozat dönt ebben a kérdésben a társaság gazdasági helyzetének figyelembevételével. (Cgf. II. 32.426/1999/2.) Egy másik bírói döntés szerint a Gt. 132. §-ának (1) bekezdése szerint a társasági szerződésben meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, továbbá a pótbefizetés teljesítésének módját, gyakoriságát és ütemezését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
