A parkolási problémák együtt járnak a nagyvárosi léttel. Nincs olyan nagyváros talán az egész világon, ahol ezzel a problémával ne találkozna az ember vagy parkoló autósként vagy parkoltatóként. Rendszerint kevés a parkolóhely, problémát jelenthet a fizetés és annak elmaradása esetén az azt követő jogi eljárás is.
A fizetőparkolás bevezetése nem új keletű dolog. Bevezetésének első lépése talán az, hogy megpróbálták a közúti forgalom rendjét a 19. században meghatározni. Az első ilyen magyar szabálygyűjtemény egy 1910-ben született belügyminiszteri rendelet - ha nem számítjuk azt a "forgalmi szabályrendet"-et, amelyet 1901-ben Radnai Béla, Budapest főkapitánya adott ki. Kicsit nagyobb lépésekkel haladva eljutunk a rendszerváltásig és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) első átfogó módosításáig. Ekkor az Ötv.-t az 1994. évi LXIII. törvény módosította, amely számos újszerű - valójában az élethez igazodó - változást hozott. Ezek egyike az volt, hogy rögzítette és stabilizálta a főváros kétszintű önkormányzati rendszerét és elkülönítette az ellátandó feladatokat a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzat között. Ez a novelláris módosítás a rendszerváltás utáni társadalmi és jogi viszonyoknak megfelelően rendet tett az önkormányzatok feladatainak világában. Így az Ötv. 63/A. § h) pontja szerint 1994. december 11-i hatállyal a fővárosi önkormányzat feladat- és hatásköre, hogy rendeletében szabályozza a főváros parkolási és parkolásgazdálkodási rendszerét, a kiemelten védett és védett parkolási övezeteket, az alkalmazható várakozási díjak megállapítását, a közterület-használatot és a közterület rendjét, a közterület-felügyelet szervezetét és feladatait. Ez a rendelkezés ráépült a korábbi előírásokra, hiszen a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 93. § (3) bekezdése 1991. július 23-tól a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 15. § (2) bekezdését így módosította: "Közút területén vagy a közút területén kívüli közterületen létesített, illetőleg kijelölt várakozóhelyen a közút kezelője díj és pótdíj szedését rendelheti el." Ezzel egyidejűleg meghatározta a 92. § (10) bekezdésének a) pontjában, hogy a közút kezelőjén a helyi közutak tekintetében a helyi önkormányzat képviselő-testületét kell érteni. A Fővárosi Közgyűlés a tárgyban ezen szabályok szerint alkotta meg a 38/1993. (XII. 27.) Főv. Kgy. rendeletét, majd a 19/2005. (IV. 22.) Főv. Kgy. rendeletét és ezt követően a 24/2009. (V. 11.) önkormányzati rendeletét. 1999-ben, illetve 2000-ben a fővárosban az a jellemző gyakorlat alakult ki, hogy az egyes kerületek összefogtak és parkolási társulás létrehozásával közösen szerződtek egy vagy több parkolásüzemeltetést végző céggel. Ilyen módon egy magántulajdonban álló gazdasági társaság látta el az üzemeltetési feladatokat és számolt el a költségekkel és a bevételekkel. Attól függően, hogy a szerződéseket milyen időtávra kötötték és az mikor szűnt meg, az újabb szerződések megkötésekor komplikálta a helyzetet, hogy időközben a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvényt annak módosítása miatt alkalmazni kellett. Jelen írásban nem térek ki e törvény alkalmazási nehézségeire, de akkoriban számos jogorvoslati kérelem érkezett a Döntőbizottsághoz, kisebb-nagyobb sikerrel. Jelentős változást hozott azonban az, hogy az Alkotmánybíróság 2009. november 17-i, 109/2009. (XI. 18.) AB határozatával megsemmisítette a Kkt. 15. § (3) bekezdését [a korábbi (2) bekezdését tekintve, hogy a bekezdés számozását módosította az 1998. évi LXXIII. törvény 4. §-a], a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 63/A. § h) pontját, a Budapest főváros közterületein és erdőterületein a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 24/2009. (V. 11.) fővárosi közgyűlési rendeletet 2010. június 30. napjával. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a jogalkotási hatáskör kereteit illetően nem érvényesültek az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó követelmények, azaz a jogalkotó közhatalom, a (Fővárosi Közgyűlés) tevékenységét - a törvényi felhatalmazások tartalma miatt - nem tudja alkotmányosan gyakorolni. Az ilyen, korlátok nélküli és a közszolgáltatások biztosításának speciális körülményeit figyelmen kívül hagyó felhatalmazás ellentétes volt az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével. Az ezt követő időszakot tekinthetjük a parkolásra vonatkozó szabályrendszer első átfogó reformjának. Az Országgyűlés megalkotta a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló 2010. évi XLVI. törvényt és a közterületi parkolás jogi feltételeinek megteremtése érdekében a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény, valamint a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló 2010. évi XLVII. törvényt. A törvények felhatalmazásai alapján a Fővárosi Közgyűlés megalkotta a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 30/2010. (VI. 4.) rendeletét. A fővárosi közgyűlési rendeletben kapott felhatalmazás alapján a kerületi önkormányzatok saját rendeletükben szabályozták többek között a várakozási hozzájárulásokra vonatkozó kedvezmények mértékét, a várakozási időszak napi kezdetét és díját, a hozzájárulások kiadásának eljárási szabályait. A jogszabályi környezet változása koncepcionálisan megváltoztatta a közterületi parkolási rendszer jogi feltételrendszerét. Így azon túl, hogy a települési önkormányzat feladatává tette a közúti járművel való parkolás biztosítását, rendelkezett arról is, hogy ez a feladat kizárólag költségvetési szerv vagy kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló, jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság vagy önkormányzati társulás útján látható el. A kerületi önkormányzatoknak dönteniük kellett az üzemeltető személyének kérdésében. Újabb említésre méltó változás 2013. január 1-jétől következett be, hiszen az Ötv. 8. § (1) bekezdése a települési önkormányzatok közszolgáltatási
- 16/17 -
feladataként említette különösen a helyi közutakon, a helyi önkormányzat tulajdonában álló, közforgalom elől el nem zárt magánutakon, valamint tereken, parkokban és egyéb közterületeken közúti járművel történő várakozás (parkolás) biztosítását. A hivatkozott szakasz (4) bekezdése értelmében a települési önkormányzat köteles volt gondoskodni a helyi közutakon, a helyi önkormányzat tulajdonában álló, közforgalom elől el nem zárt magánutakon, valamint tereken, parkokban és egyéb közterületeken közúti járművel történő várakozás (parkolás) biztosításáról. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 23. § (4) bekezdés 10. pontja alapján a Fővárosi Önkormányzat feladata a főváros területén a parkolás feltételrendszerének kialakítása, azonban a Mötv. 23. § (5) bekezdés 3. pontja a parkolás üzemeltetését a kerületi önkormányzatok kötelezettségévé tette. A Kkt. 9/D. § (3) és (6) bekezdései értelmében a helyi közutakon parkolási szolgáltatást igénybe vevők által megfizetett várakozási díj és pótdíj összege a helyi önkormányzatot illeti meg. Az új helyzetben tehát a kerületi önkormányzatok kötelesek üzemeltetni a Fővárosi Önkormányzat helyi közútjain is a fizetőparkolást, míg az abból származó bevétel a Fővárosi Önkormányzatot illeti meg. Az itt ismertetett szabályozási környezet sokrétűségéből, bonyolult, összetett rendszeréből is látszik, hogy a parkolásüzemeltetés a jogalkotó szempontjából is fontos és "felkapott" téma, valamint az is, hogy megkövetel a parkolással foglalkozó szakemberektől némi többletfigyelmet és jogi gondolkodást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
