A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (Ptk.) 2014. március 15. napján lépett hatályba. A jogalkotó a hatályba lépést követően rövid időn belül jelentős mértékben módosította a vezető tisztségviselőre vonatkozó felelősségátviteli szabályokat.
Egyfelől 2016. július 1. napjától a 2016. évi LXXVII. tv. hatályon kívül helyezte a Ptk. 6:541. §-ában írt szabályt, és ezzel párhuzamosan módosította a Ptk. 3:24. §-át.
Másfelől 2017. július 1. napjától a 2017. évi XLIX. tv. jelentős mértékben újraszabályozta a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-ában, valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. tv. (a továbbiakban: Ctv.) 118/B. §-ában foglalt ún. jogszerűtlen gazdálkodásért való felelősséget előíró szabályokat. E jogszabály-módosítások eredményeképpen két új, módosított tartalmú felelősségátviteli tényállás jött létre a vezető tisztségviselők vonatkozásában.
A magyar jogalkotó azzal a kodifikációs megoldással élt, hogy a Ptk.-ba olvasztott eltérő szabályozási dinamikájú joganyagokat, egyrészt a Kódex egyes Könyveiben található szabályok, másrészt az egyes Könyveken belül elhelyezett szabályok tekintetében lényegesen eltérő szabályozási dinamikájú jogi normákkal találkozunk. Világosan látnunk kell azt, hogy a Ptk. a magánjog olyan széles, egymástól lényegesen eltérő területeit vonja hatálya alá, amelyek tekintetében óhatatlanul eltérő intenzitású szabályozási (újraszabályozási) igények merülnek fel a társadalom és a gazdaság szereplőinek részéről.
Az emberre, mint jogalanyra vonatkozó szabályok (Ptk. Második Könyv), a családjogra vonatkozó szabályok (Ptk. Negyedik Könyv), a dologi jogra vonatkozó szabályok (Ptk. Ötödik Könyv), az öröklésre vonatkozó szabályok (Ptk. Hetedik Könyv) olyan jogi normák, amelyek vonatkozásában lényegesen kisebb a szabályok felülvizsgálatára irányuló társadalmi igény, mint a jogi személyekre vonatkozó szabályok (Ptk. Harmadik Könyv), és a kötelmi jogra vonatkozó szabályok (Ptk. Hatodik Könyv) tekintetében. A Hatodik Könyvben elhelyezett szabályok vonatkozásában is lényeges különbség tapasztalható a szabályok felülvizsgálatára irányuló társadalmi igény intenzitása szempontjából egyfelől a kötelmek közös szabályai, másfelől az egyes szerződésekre vonatkozó szabályok között. A jogalkotó a vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni felelősségére vonatkozó szabályok egy részét a Harmadik Könyvbe [Ptk. 3:86. § (2) bekezdése, 3:118. §-a, 3:347. § (3) bekezdése], más részét a Hatodik Könyvbe [Ptk. 6:541. §] helyezte el.
A tagra és a vezető tisztségviselőre vonatkozó intézményes felelősségátviteli szabályozás a magyar polgári jog (társasági jog) egyik legkevésbé kiforrott területe. Az 1988-as Gt. hatályba lépésétől kezdődően a jogalkotó folyamatosan kisebb-nagyobb léptékű módosításokat hajtott végre a szabályanyagban a nélkül, hogy sikerült volna stabil, valamennyi érdekelt jogalany (a jogi személy, a tag, a vezető tisztségviselő és a jogi személy hitelezői) jogos érdekeit megfelelő módon figyelembe vevő hatékony szabályozást kialakítani. Például 2006. július 1. és 2017. július 1-je között a jogszerűtlen gazdálkodásért való felelősségre vonatkozó Cstv.-beli szabályozás négy alkalommal, míg 2012. március 1. és 2017. július 1. napja között a Ctv.-beli szabályozás két alkalommal módosult. A Ptk. kodifikációja során sem sikerült a jogalkotónak a vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni felelősségére vonatkozó, a gyakorlati igényeket kielégítő szabályokat kialakítani, elmaradt továbbá a Ptk.-ba beillesztett vezető tisztségviselő felelősségére vonatkozó rendelkezéseknek és a Cstv.-ben, Ctv.-ben szereplő, a vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó szabályoknak az összehangolása.
A vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni felelősségére vonatkozó normaanyag felülvizsgálatára irányuló társadalmi igény egyfelől a gazdasági-üzleti élet szereplőinek részéről, másfelől a civil szervezetek részéről merült fel, hiszen e jogalanyok, valamint tulajdonosaik és vezetőik szembesülnek nap, mint nap a jogi személyekre vonatkozó szabályok értelmezésének és ezáltal alkalmazhatóságának gyakorlati nehézségeivel. A jogi személyeket nyilvántartó bíróságok (cégbíróságok és társadalmi szervezeteket nyilvántartó bíróságok) joggyakorlatában, továbbá a jogi személyek létesítő okiratait és egyéb okiratait készítő és ellenjegyző ügyvédek, jogtanácsosok praxisában felmerült jogértelmezési problémák miatt jogalkotási szükséghelyzet alakult ki a Ptk. hatályba lépését követő igen rövid időn belül. Ezt a jogalkotási szükséghelyzetet a jogalkotó nem hagyhatta figyelmen kívül arra hivatkozással, hogy kevés idő telt el a Kódex hatálybalépése óta, de arra hivatkozással sem, hogy egyáltalán nem alakult még ki vizsgálható és elemezhető bírósági joggyakorlat a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni felelősségére vonatkozó egyes jogszabályi rendelkezésekkel kapcsolatosan. Ilyen bírósági joggyakorlat a Ptk.-ba beültetett új felelősségi alakzat, a Ptk. 6:541. § tekintetében valóban nem alakult, alakulhatott ki, azonban a jogszerűtlen gazdálkodást szankcionáló felelősségi alakzat kapcsán már igen.
A Kúria elnökének döntése alapján felállításra került 2016. január hónapban "A vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni felelőssége" tárgykörében egy Joggyakorlat-elemző Csoport, amelynek Összefoglaló véleményét a Kúria Polgári Kollégiuma 2017. február 6. napján megtartott teljes ülése egyhangúlag elfogadta. Az Összefoglaló véleményben a Joggyakorlat-elemző Csoport úgy ítélte meg, hogy a Ptk.-nak négy jogalanyi kör (gazdasági
- 11/12 -
társaság, egyesülés, egyesület, szövetkezet) vezetői tisztségviselőinek felelősségére vonatkozó szabályait rendező, a Ptk.-ban, a Cstv.-ben, illetve a Ctv.-ben elhelyezett szabályai között olyan mértékű az összhang hiánya, hogy e körben jogalkotás indokolt. A Joggyakorlat-elemző Csoport - figyelemmel többek között arra is, hogy a látókörébe került egyetlen ítéletben sem merült fel a jogszabályi inkonzisztencia problémája - úgy foglalt állást, hogy nincs feljogosítva állásfoglalás adására e körben, amit kiforrott joggyakorlat hiányában idő előttinek is talált. A Joggyakorlat-elemző Csoport egyik legfontosabb megállapítása, üzenete a jogalkotó számára tehát éppen az volt, hogy a joggyakorlat egységessé tétele és a jogalkotói szándék egyértelművé tétele érdekében meg kell teremteni a Ptk.-ban, a Cstv.-ben, valamint a Ctv.-ben elhelyezett szabályok közötti összhangot.
Meglátásom szerint a fentiekben kifejtettek miatt a jogalkotói mulasztás lett volna kivárni azt, hogy a Kúria és az ítélőtáblák a vezető tisztségviselőkkel szembeni kártérítési perekben hozott jogerős ítéleteiben kiforrott jogelvek alapján kerüljön csak sor a Ptk. Harmadik Könyvének, valamint a Cstv.-ben és Ctv.-ben elhelyezett szabályok felülvizsgálatára. A 21. században az exponenciálisan gyorsuló idő bizonyosan nem nyújt lehetőséget erre a jogalkotó részére. A vezető tisztségviselőkre vonatkozó hatályos joganyagnak a gyakorlatban felmerült alkalmazási bizonytalanságai - az alkotmányos aggályokon túlmenően - végső soron a magyar gazdaság versenyképességét és a civil szféra szereplőinek társadalmi hatékonyságát veszélyeztetik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
