Világunkat az idők kezdeteitől fogva átszövi a művészet, legyen az bárhol, bármikor, bármilyen formában. Ha kimegyünk az utcára, bekapcsoljuk a rádiót, televíziót, böngészünk az interneten, gyakran akaratlanul is, szerzői alkotásokba, szerzői joghoz kapcsolódó szomszédos jogi teljesítményekbe (előadásokba, hangfelvételekbe, filmekbe, rádió-, vagy televízióműsorokba, adatbázisokba) ütközünk.
Mára már jól működő jogi mechanizmusok hatják át a teljes rendszert, a kultúrából iparágak nőttek ki: az alkotóknak műveik, teljesítményeik után díjazás jár, jogaik gyakorlása érdekében és - amennyiben szükséges - a megsértésével szemben pedig akár a jogosultakat tömegesen képviselő közös jogkezelő szervezetek is felléphetnek.
Az említett közös jogkezelők munkáját igen bonyolult szabályok foglalják keretbe, amelyek a polgári jog speciális területén, a szerzői jogon belül egy ma már elkülönült szegmensben, sőt 2016-tól kezdődően önálló törvényben kerülnek szabályozásra. Témánk időszerűségét ezenfelül néhány egyszerű adattal kívánjuk bizonyítani, ehhez vegyünk csak három jogkezelőt, három különböző területről: Hazánk legnagyobb tagsággal rendelkező közös jogkezelője, az Artisjus 2015-ös beszámolója alapján a szervezetet az érintett év végéig több mint 14 000 művész bízta meg közös jogkezelési feladatok ellátásával.[1] Az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület 2015-ig bezárólag több mint 8500 képviselt szomszédos jogi jogosultat regisztrált rendszerében.[2] A FilmJus 2015-ben körülbelül 2500 jogosultat képviselt.[3] A számokból levonhatjuk a konzekvenciát, miszerint csak e 3 jogkezelő tevékenysége kb. 25 000 jogosultat érint. Valamint, mivel a szervezetek egyik fő feladata a díjszabások megállapítása és a jogdíjak kezelése, így tevékenységük gazdasági szempontból is jelentős.[4] Ehhez példaként megemlítenénk az Artisjus 2016-os statisztikáját, mely alapján az egyesület 8,6 milliárd forint jogdíjat osztott szét a dalok, zeneművek alkotói és jogutódai között.[5] Míg a ProArt 2015-ös Zeneipari jelentése alapján 2015-ben a zeneipar bevétele 50 milliárd forint volt.[6]
Tanulmányunk célja, hogy bemutassuk, a közös jogkezelés mai rendszerét a 2016. július 28-án hatályba lépett szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről szóló 2016. évi XCIII. törvény tükrében (a továbbiakban: Kjkt.). Továbbá, hogy készítsünk egy hármas összehasonlítást arról, hogy milyen követelményeket tartalmaz a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről szóló 2014/26 EU irányelv (a továbbiakban: KJK irányelv), ezeket a magyar jogalkotó hogyan valósította meg a Kjkt.-ben illetve, hogy ezáltal - a szerzői jogi törvényhez készült Nagykommentár szerzőinek bosszúságára - milyen szabályok kerültek hatályon kívül a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényből (a továbbiakban: Szjt.) Így az egyedi, általunk készített összevetésben összetett módon láthatjuk a legjelentősebb szabályozásbeli módosulásokat. Ez a hármas összevetés képezi munkánk gerincét, amelyben csigolyákról csigolyákra vesszük végig a változásokat. Vizsgálódásunk során kitértünk arra is, hogy az irányelv által megfogalmazott alapvető célok, mint a jogharmonizáció és az átláthatóság, a magyar jogalkotó által milyen mértékben valósultak meg a Kjkt.-ben. Ezáltal beszélhetünk a közös jogkezelés európaibb jellegéről, hiszen nem csak egy irányelv által előírt célkitűzésekről van szó, hanem az EU értékeiről is, melyet a magyar jogalkotó az irányelv átültetésével megerősített. Azonban fontos kérdés, hogy az európaibb jelleget hogyan értelmezzük? Hiszen lehet pozitív, ha arra gondolunk, hogy egy koherens, az Unió elvárásainak megfelelő, harmonizált rendszer jön majd létre. Azonban érezhetjük a negatív töltetet is, ha felvetjük azt a kérdést, hogy vajon ez a rendszer is a jogkezelők és a jogosultak érdekeit fogja előtérbe helyezni?
A szerzői jogi irodalomban elfogadott alapvetés, hogy a szerzői jog kialakulása és fejlődése szorosan összefügg a társadalmi szokások, illetve a különböző technológiák fejlődésével. Erre jó példa, hogy a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló 92/100/EGK irányelv rendelkezéseit az egyes tagállamok a fent említett okokból kifolyólag szükségképpen más jogintézmények kialakításával és egyedi szabályozásokkal vették át. Ide tartozik az, hogy Magyarországon a kötelező közös jogkezelés körébe kerül néhány elidegeníthetetlen és kizárólagos jog is az olyan haszonkölcsönzési jogok keretében, amelyek tárgya hang- vagy filmfelvétel.[7] Valamint a jogrendszerek adta sajátosságokból fakadóan kiütközhetnek különbségek az egyes államok között, még olyan esetben is, ha egy harmonizáció elősegítésére létrehozott irányelvet kell átültetniük. Erre példa a képzőművészeti alkotások kapcsán, hogy Magyarországon a követő jog utáni díjfizetési kötelezettség a non-profit múzeumok körében nem áll fenn, ha a vevő magánszemély.[8] A szerzői alkotások nem csak hozzáférhetővé válnak, hanem ebből a szerző is részesedik a közönség körében születő szélesebb népszerűsége által. A technika haladása miatt, a művek tömegesen felhasználhatóvá válnak, aminek komoly következménye, hogy az alkotók egyre kevésbé képesek egyénileg, esetileg nyomon követni műveik sorsát.[9] A közös jogkezelést Faludi Gábor megfogalmazásában "egy szükségszerű joggyakorlási mód, amely az adott vagyoni jog létét, tartalmát nem érinti."[10] Ezt a szükségszerűséget csak a szélsőséges ellenzői vitatják, ám még azok is, akik komoly kritikákkal illetik a jogkezelés rendszerét[11] elismerik, hogy bizonyos feltételek mentén indokolt a létezése. Erre példa Detrekői Zsuzsa az Infokommunikáció és Jog 41. számában megjelent írása, melyben a közös jogkezelés nehézségeiről, buktatóiról ír, vagy Gyertyánfy Péter "Tévúton az európai zenei közös jogkezelés" című 2009-es tanulmánya. Azonban, hogy ne csak a szakmai kritikákra összpontosítsunk fontos megemlíteni, hogy a laikus közvélemény sem vélekedik túl pozitívan a közös jogkezelő szervezetekről.[12] Előre lehet bocsátani, hogy a műélvezetet segítő társadalmi szokások és új technológiák fejlődésének jellemzői szükségessé teszik azon tömeges joggyakorlatra biztosító intézmények - köztük a közös jogkezelő szervezetek - megalapítását, melyek a szerzői jogosultak nevében, illetve helyettük képesek eljárni, és ezáltal képviselni, védeni jogaikat. A kritikák ellenére látható, hogy az 1970-es évek óta az Európai Bizottság, illetve az Európai Bíróság is foglalkozik szerzői jogi, pontosabban közös jogkezeléssel kapcsolatos kérdésekkel.[13] Ilyen volt például a német zenei közös jogkezelő a GEMA erőfölénnyel való visszaélésének ügye,[14] az Amazon-ügy,[15] vagy az egyesített SACEM ügyek.[16]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
