2003 júniusában a Mohr Siebeck, Tübingen kiadónál megjelent Reiner Schulze, Martin Ebers, Hans Cristoph Grigoleit "Tájékoztatási kötelezettségek és szerződéskötés az acquis communautaire-ben" című kötete.1
A közösségi jogban található információs kötelezettségekre illetve a szerződéskötésre vonatkozó szabályok az európai szerződési jog fejlődésének egyik sarokpontját képezik. Az Európai Bizottság cselekvési terve2is ahhoz a témakörhöz sorolja a szerződéskötést, mely előreláthatóan a közös vonatkoztatási rendszerbe kerül.3 Az acquis communautaire-ben kialakult tájékoztatási kötelezettségek nagyon sokszínűek, különbözően fejlődtek, és az irányelvek átültetésén keresztül természetszerűen a nemzeti jogokat is befolyásolták. Az a kérdés, hogy miként lehet a szerződéskötés előtti, illetve a szerződési szakaszba ezeket a kötelezettségeket besorolni, közvetlenül a közösségi jog szerződéskötéssel kapcsolatos alapelvei kereséséhez, a tájékoztatási kötelességek érvényre jutása és megszegésük pedig a szankcionálásukkal kapcsolatos vizsgálathoz vezet.
A kiadvány bevezetőjében Reiner Schulze, (Westfälische Wilhelms-Universität Münster) "Az acquis communautaire és az európai szerződési jog fejlődése" c. tanulmányát olvashatjuk. A szerző, mint jogtörténész és összehasonlító jogász az európai szerződési jog legutolsó jelentősebb közösségi jogi aktusát, az Európai Bizottság "Egy egységesebb szerződési jogért" cselekvési tervét mutatja be, ezt követően pedig a közösségi "mozgósításra" bekövetkezett reakciókat,4 a tudóscsoportok munkáját elemzi. Az egyik ilyen csoport az Acquis-Group, melynek az alcím szerzője is tagja, így lehetősége volt több olyan kutatási programban részt venni, melynek tárgya nemzeti a jogok összehasonlítása, illetve a jogharmonizáció volt.
A kötet első, fogyasztóvédelemmel kapcsolatos részében Dieter Kraus (Európai Bíróság, Luxemburg) publikációját olvashatjuk "Az Európai Bíróság fogyasztóvédelmi joggal kapcsolatos jogalkalmazói gyakorlata" címmel. A szerző megállapítja, hogy egyrészt a fogyasztóvédelem bizonyos részein a Bíróságnak még nincs releváns esetjoga, másrészt vannak területek, ahol már a jogalkalmazói gyakorlat megszilárdultnak tekinthető. Így az irányelvek implementálására és ennek hatásfokára, a közösség és a tagállamok jogalkotási kompetenciájának elhatárolására és nem utolsósorban a tagállam nem vagy nem megfelelően átültetett irányelvből fakadó felelősségére vonatkozóan. Judith Rochfeld (Université du Maine/Paris I.) és Dimitri Houtcieff (Université du Maine/Paris I.) francia nyelvű írásában a közösségi fogyasztóvédelmi jog jövőbeli perspektívájával foglalkoznak, különösen a közösségi és a francia jog közötti különbségekre és azonosságokra rávilágítva. Az irányelvek implementálása, illetve a közösségi aktusok nagy száma következtében a francia jog hagyományos vezető elvei jelentős változásnak voltak és vannak kitéve. Bár jelentős eredmények tapasztalhatóak, pl. a tájékoztatási kötelezettségek recepciója kapcsán, lényegi magvát illetően azonban még mindig alapvető különbségek vannak a francia jog és az acquis communautaire között, mely a francia jogban néhány ellentmondást is eredményezett.5
A szerződéskötés meghatározásának feltételét képezi a szerződés fogalmának és funkciójának közösségi szinten történő meghatározása, illetve, hogy hogyan viszonyul a fogyasztói jog szerződéskoncepciója egy általános magánjogi szerződésfogalomhoz. Kérdésként merül fel, hogy milyen kiindulópontok találhatók a szerződéskötés mechanizmusaira és modelljeire a közösségi jogban illetve, hogy mennyiben található meg az egyező akaratnyilatkozatok kötőerején alapuló modell. Itt azt kell tehát megvizsgálni, hogy a közösségi jog a szerződéskötés alatt inkább egy hosszabb szerződéskötési folyamatot ért vagy a szerződéskötést mintegy "mágikus momentum"6-ként fogja fel.
A kötet második része ennek megfelelően a szerződéskötésre vonatkozó tanulmányokat tartalmazza, így többek között Hans Schulte-Nölke (Universität Bielefeld) "A szerződések szerepe a közösségi magánjogban" c. írását. A szerző kihangsúlyozza az európai szerződési jog központi szerepét, melyben a belső piac hatékony működésének megvalósítását, illetve a fogyasztók, munkavállalók, befektetők, kis- és középvállalkozók érdekében, védelmi célok megvalósítását látja. A közösségi jogot a belső jogtól különösen erőteljes integrációs célja különbözteti meg, a közösségi jognak tekintettel kell lennie továbbá a közösségen belüli nyelvi és kulturális különbségekre is, és mind emellett a határt átlépő szerződéskötésre vonatkozó készséget kell ösztönöznie. Schulte-Nölke szerint ezért a közösségi jognak a szerződéskötést megelőző szakaszt különösen részletesen kellene szabályoznia, és olyan jogintézményeket kellene létrehoznia, melyek a szerződéskötést elősegítik, megkönnyítik.
Thomas Pfeiffer, (Ruprecht-Karls-Universität Heidelberg) "A szerződéskötés a közösségi jogban" c. írásában kihangsúlyozza, hogy a szerződéskötéssel kapcsolatban csak nagyon kevés kifejezett szabályozás található az irányelvekben, ezért a tagállamok nemzeti jogának befolyása még igen erős. Ezzel párhuzamosan azonban észlelhető a közösségi jog és a nemzeti jog egyező értékvilága. Érvelését a szerződéskötés központi kérdéseinek kritikai elemzésével támasztja alá. Silvia Ferreri, (Università degli Studi di Torino) "A szerződések értelmezése európai jogi szemszögből" c. írásában úgy véli, hogy a közösségi jogból a szerződések értelmezésére nem vonható le általános jogelv. A Tanács 93/13/EGK sz. irányelve a fogyasztói szerződésekben kikötött tisztességtelen szerződési feltételekről rendelkezik csak kifejezetten úgy, hogy ha egy szerződési kikötés nem egyértelmű, többféle értelmezési lehetőség közül a fogyasztó számára kedvezőbbet kell választani. Az európai Bíróság gyakorlatában további elvekkel találkozhatunk, ezek nagy része azonban inkább a szerződés tartalmi kontrollját szolgálja. Közvetlenül a szerződéskötéshez kapcsolódó témát képeznek a nyilatkozatok, szerződések értelmezése és a jogügyletekre vonatkozó formai követelmények, melyről Peter Bydlinski (Karl-Franzens-Universität Graz) "A jogügyletekkel kapcsolatos formai követelmények és megsértésük jogkövetkezményei" c. írásában olvashatunk.
A tájékoztatási kötelezettségek részben a szerződéskötés formája (pl. távollévők között kötött ügyletek, házaló kereskedés, elektronikus úton történő szerződéskötés), részben a szerződés tárgya (time-sharing ügylet) által meghatározottak. Ahhoz azonban, hogy az egyes kötelezettségekből egy alapelvet vezessünk le, szükséges az egyes szabályozási területek vizsgálata, melyet a kötet harmadik része tartalmaz. Ilyen elkülönült szabályozási területeket képeznek a tájékoztatási kötelezettségek távollévők között létrejött szerződések esetén, melyről Paolo Mota Pinto (Universidade de Coimbra, a portugál alkotmánybíróság bírája) készített tanulmányt, illetve a tájékoztatási és tanácsadási kötelezettségek pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban, melyet Martin Ebers (Westfälische Wilhelms Universität-Münster) "Tájékoztatási és tanácsadási kötelezettségek a pénzügyi szolgáltatásoknál: általános és különös jogelvek" c. írása tartalmaz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
