Amsterdamban mintegy 300 coffee shop található, melyeknek több mint a fele (hozzávetőlegesen 180) a belvárosban van. A mintegy 300 amsterdami coffee shop "profilját tekintve" a következőképpen oszlik meg: 211-ben csak könnyű drogot árusítanak, míg a fennmaradó 86 úgynevezett vegyes bár, ahol a könnyű drog mellett, alkohol is kapható. A vegyes bárok tulajdonosai olyan engedélyt kapnak, amely feljogosítja őket arra, hogy akár coffee shopot, akár vegyes bárt üzemeltessenek. Ahol a megengedett mennyiségű 500 grammos készletet meghaladja a tartott mennyiség (Opium Wet), illetőleg ahol hard drogot is árusítanak ott a rendőrségnek felhatalmazása van arra, hogy az épületet, amelyben a coffee shop tevékenységét űzi - a polgármester és a képviselőtestület engedélyével -bezárja. Az ellenőrzések rendkívül intenzívek, ami azt jelenti, hogy az ellenőrzést végző szervek (alkohol / bár intervenciós rendőri egység) legalább évi két alkalommal helyszínen tájékozódnak a coffee shop működéséről. Mindezek az intézkedések teremtették meg a lehetőségét a hard- és soft drogokról kialakított irányelvek közötti, említett különbségtételre, habár a gyakorlat azt mutatja, hogy nincsenek igazán fokozatok a könnyű- és a nehéz drogok élvezetében. A cannabis használat tekintetében a felméréseket, a 12 évesnél idősebb (Hollandiában főként ebben a korban kezdik meg a középiskolai tanulmányaikat a fiatalok, mint egyik szegmense a kábítószer élvezetben érintett potenciális társadalmi rétegnek) és 70 évnél fiatalabb lakosság körében végzik. A végzett felmérések azt mutatják, hogy az új kábítószer-fogyasztók száma évente átlagosan 1%-kal nő. A középiskolás korú fiatalok könnyűkábítószer élvezetének gyakoribbá válását mutatja az, hogy míg 1984-ben a kábítószert már kipróbált fiatalok köre 4,8%, addig az azt rendszeresen élvezőké 2,3%. Ugyanez az arány 1988-ban már a legalább egyszeri élvezetet tekintve 8,0%, míg a rendszeres fogyasztásra nézve 3,1%. 1992-ben pedig már 13,6%, illetve 6,5%. Ez a tendencia napjainkig is változatlan növekedést mutat, egy átfogó, 1999-es felmérés szerint az összlakosság (12 évesnél idősebb személyek) 2,5%-a használ rendszeresen drogot és a drogot már legalább egyszer élvező személyek száma ugyanebben az évben, szintén az összpopulációra (12 év <) vetítve, 15,6% volt.
Említést kell tenni a Hollandiában termesztett kenderről, az úgynevezett Nederwiet-ről, amely természetszerűleg a holland könnyű drog piacot is uralja. A kender termesztése alapvetően tilos. Azt csak mezőgazdasági, vagy kertészeti célból lehet engedéllyel termeszteni és csak az engedélyezett fajtákat, amelyekből főként szélfogókat készítenek. A törvény (Opium Wet) szintén tiltja a kender beltéri termesztését. Az 1999. április 24-én hatályba lépett módosított törvény (Ko-ninkelijk Besluit - Opium Wet), megváltoztatta az előző, 1976. október 18-án hatályba lépett törvényt olyan értelemben, hogy a törvény 3. cikkelyében, a kendertermesztésre irányuló tilalmat nem teszi érvényessé az olyan kendertermesztésre, amely nyilvánvalóan a kender rostja felhasználására és magtermelésre (kenderrost nyerése céljából) irányul, amennyiben az természetes körülmények között, termőföldön történik.
A kender engedély nélküli foglalkozásszerű- vagy kereskedelmi célú termesztése, ahogy az alábbiakban arról szó lesz 2-4 év szabadságvesztéssel járó bűncselekmény.
A kender, különösen is a Nederwiet minőségét a Tetrahydrocannabinol vagy rövidítve THC koncentráció mutatja. Ez a holland cannabis esetében 8,5%, míg az importált cannabis esetében mindössze 6%. Ez a tény is alátámasztja a későbbiekben említendő drogturizmus népszerűségét. Egy 1999-ben folytatott felmérés szerint a coffee shopokban árusított cannabis THC koncentrációja átlagosan 8,6%-os, míg a vizsgálat során végzett egyik mérés esetében megközelítette a 25%-ot.1
Amsterdamban körülbelül ezerre tehető azoknak a rendszeres drogfogyasztóknak a száma, akik visszatérő jelleggel követnek el bűncselekményeket a drogfogyasztással közvetlen összefüggésben, illetve megélhetési bűnözőként. A szabályozás következtében ezeknek a kábítószer élvezőknek is lehetőségük nyílik a bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott jogerős szabadságvesztést letölteni, vagy ellenkező esetben a drogfüggőség megelőzését célzó, a fegyintézet ún. drogmentes szekciójába bevonulni, ahol a rendőrség, az Igazságügy Minisztérium és a kábítószer elleni programban résztvevő egészségügyi szervezetek szoros együttműködésével igyekeznek az elítéltet a társadalomba reintegrálni. Ezt a folyamatot a büntetés-végrehajtási törvény 47. cikkelye teszi lehetővé.2 A büntetőeljárás során a kábítószer függőség önmagában nem számít enyhítő körülménynek, azonban azok a kábítószerfüggő személyek, akik valamilyen bűncselekményt követtek el, a kapott választási lehetőség alapján eldönthetik, hogy alávetik-e magukat a kábítószer elvonó kúrának. Ebben az esetben a bíróság mérlegelés alapján felfüggesztheti vagy hatályon kívül is helyezheti az ítéletet. Abban az esetben, ha a kábítószer függő elítélt a kezelést választja, a felügyeleti szervek előírásait be kell tartania, amennyiben nem tesz eleget ezen előírásoknak, le kell töltenie a kiszabott szabadságvesztést. A drogfüggő személynek, annak érdekében, hogy bizonyosságot nyerjen, hogy ténylegesen meg akar szabadulnia kábítószer-függőségtől, abba kell hagynia a kábítószer fogyasztást és egészségügyi vizsgálatnak kell alávetnie magát.
A gyakorlatban, főleg Amsterdamban kezd egyre jobban kibontakozni ez, a drogfüggő bűnelkövetőkre vonatkozó, pártfogó felügyeleti program, amely három lépcsőből áll. Ebben a programban azok a jogerősen szabadságvesztésre ítélt bűnelkövetők vehetnek részt, akiket maximum két év, letöltendő szabadságvesztésre ítéltek és a letöltött szabadságvesztést figyelembe véve nem több, mint hat hónap szabadságvesztés van még hátra a büntetés teljes kitöltéséből. Ez idő alatt az elítélt reszocializáción megy keresztül. Az első lépcsőben történik a tényleges fogva tartás, a hat hónapos szabadságvezetés büntetés maradvány eléréséig. A második lépcsőben, az említett maradék hat hónapban, vegyes rendszer van. Éjjel a fogva tartottak a fogva tartás helyén tartózkodnak, napközben azonban dolgoznak vagy leszoktató (életvezetési) tréningen vesznek részt. A harmadik lépcsőben a tényleges fogva tartás megszűnik, tehát a fegyintézeten kívül, de pártfogó felügyelet alatt élnek és dolgoznak. Ez idő alatt az igazságszolgáltatási szervek végigkísérik tevékenységüket.
1995 szeptemberében megjelent a drogkommentár "Het Nederlandse Drugsbeleid, continuiteit en verandering" (Drugnota), amiben a kormány az elkövetkező évekre nézve ismerteti a drogokkal kapcsolatos álláspontját és célkitűzéseit. Az álláspont kiindulási alapja továbbra is a közegészségügyi érdek.
A Drugnota több, különböző, szükségszerű változást indított el számos területen, reakcióként néhány, újonnan létrejött társadalmi jelenségre (új termékek megjelenése a piacon; változások a használat, a fogyasztás és a fogyasztók, valamint a lakossági összetétel terén; kriminalitási helyzet változása, rendzavarás, - mint a coffee shop működésének nemkívánatos mellékhatása-megnövekedése, társadalmi tolerancia csökkenése a kábítószer jelenséggel szemben). Nemzetközi és politikai téren is voltak változások (a holland álláspont következményekkel járt a szomszédos országokra nézve, a holland irányvonal elfogadása erősödött külföldön, nagyobb mértékűvé vált a kábítószer turizmus).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
