A romanisztikai, civilisztikai és jogösszehasonlító szakirodalomban egyaránt léptennyomon hangsúlyozott és nehezen túlbecsülhető jelentőségű tény, hogy a kontinentális jogrendszerek alapjául a római jog szolgál, melynek befolyása azokban az országokban is jelentős, ahol annak recepciójára in complexu, ill. in globo nem került sor.
A - még a iustinianusi jogot tekintve is -kazuisztikusnak (a kazuisztika és absztrakció kérdéséhez a hazai római jogi szakirodalomból ld. alapvető jelleggel Pólay E.: A római jogászok gondolkodásmódja, Bp. 1988) tekinthető római jog elvei, utolérhetetlen megoldásai kitörölhetetlenül belevésődtek Európa jogi gondolkodásába, és azt végső soron mind a mai napig meghatározzák. Szemléletesen utalt erre a körülményre már Montesquieu is "De l'esprit des lois" c. klasszikus művében, mondván, "sosem hagyhatjuk el a rómaiakat" ("On ne peut jamais quitter les Romains"). Erre mutat rá Peter Stein, a Cambridge-i egyetem nyugalmazott regius professora is, amikor szellemesen azt írja, hogy a továbbélés során a római jogi forrásszövegek "egyfajta jogi szupermarketként" ("a kind of legal supermarket") szolgáltak (P. Stein: A római jog Európa történetében, Bp. 2005, 9).
Az európai jogi örökség történeti-kritikai igényű vizsgálata nélkül aligha képzelhető el egy egységes európai polgári jogi kódex megalkotása. Hamza Gábor akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár (Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Római Jogi Tanszék) közelmúltban megjelent, nemzetközi kontextusban is párját ritkító, elsősorban külső történeti szemléletben írott német nyelvű monográfiája római jogi alapokon vizsgálja az európai országok magánjogfejlődését. A mű veretes német szövege Buzády Csongorral együtt készült.
A mű előzményeiként a szerző számos magánjogtörténeti témájú műve közül e helyütt csupán a témakörben eddig megjelent monográfiákra utalunk. 2002-ben jelent meg az európai országok és számos Európán kívüli ország külső magánjogtörténetét nemzetközi mércével mérve is páratlan mélységgel bemutató, magyar nyelvű könyv (Az európai magánjog fejlődése. A modern magánjogi rendszerek kialakulása a római jogi hagyományok alapján), amely Wenzel Gusztáv Egyetemes európai jogtörténet c. művének 1869-es megjelenése óta a téma egyedülálló mélységű feldolgozása a hazai szakirodalomban.
Ugyanebben az évben jelent meg Hamza Gábor német nyelvű magánjogtörténete monográfiája (Die Entwicklung des Privatrechts auf römischrechtlicher Grundlege, unter besonderer Berücksichtigung der Rechtsentwicklung Deutschland, Österreich, der Schweiz und Ungarn) is, amely kisebb terjedelemben, ill. - részben az eltérő célközönségre tekintettel is - a magyar könyvhöz képest eltérő tartalommal és szerkezetben mutatja be néhány európai jogrendszer fejlődését a római jog alapján.
Megint csak eltérő megközelítésben koncipiálja a témát a szerző 2005-ben francia nyelven megjelent monográfiája (Le développement du droit privé européen), amely az egyes, részben Európán kívüli jogrendszerek magánjogfejlődésének bemutatása mellett különös hangsúlyt fektet a római jogi tradíción alapuló európai jogtudomány fejlődésének és irányzatainak mélyreható, kritikai igényű elemzésére.
Hamza Gábor legújabban megjelent, német nyelvű könyve a korábbi művekhez hasonlóan mindenekelőtt - Leibniz terminológiájával élve - külső történeti szemléletben íródott. A műben ugyanakkor a szerző által is hangsúlyozott, számos tekintetben új megközelítésmódra tekintettel helyenként dogmatörténeti fejtegetések is olvashatók. A mű vizsgálódásának centrumában a közép-, dél- és kelet-európai országok magánjogtörténetének római jogi tradíciókon alapuló fejlődése áll, az európai jogrendszerek vonatkozásában a szerző korábbi műveinél is szélesebb horizontban.
A könyv bővelkedik a mind a régebbi, mind pedig az újabb irodalomból vett hivatkozásokban, bár - a szerző szavai szerint - a szakirodalom figyelembe vétele során a releváns szakirodalom összegyűjtésének rendkívüli nehézségei miatt a teljesség igényéről le kellett mondania. A mű különleges értéke, hogy számos, nem csupán a magyar, hanem a nemzetközi szakirodalomban is eddig egyáltalán nem tárgyalt vagy csupán en passant említett, kevéssé ismert jogrendszer bemutatásának is teret szentel.
A romanista megközelítésmód jelentőségét hangsúlyozó E l ő s z ó t egy szellemes, a magánjog harmonizációjának főbb kérdéseit taglaló és a római jogi tradíció jelentőségét hangsúlyozó B e v e z e t é s (Einführung) követi. A szerző e helyütt kifejti a mintegy egész magánjogtörténete témájú munkásságának egyik vezérmotívumaként szolgáló alaptételét, miszerint az európai magánjogok alapját képező római jog biztos alapot szolgáltat az európai jogközelítés hosszú folyamatához. A római jog tehát döntő szerepet játszhat az új európai ius commune kialakulásában. Ugyanakkor az az egyes szerzők által hangsúlyozott nézet, miszerint a közös európai jog voltaképpen nem más, mint római jog, korántsem általánosan elfogadott az irodalomban. Van olyan álláspont is, miszerint a ius commune modelljének egyszerű felelevenítése mai viszonyaink között történetietlen és tarthatatlan lenne (G. Benacchio-B. Pasa: A Common Law for Europe, Bp.-New York 2005, 279sk.).
A könyv első része az európai magánjog kezdeteit mutatja be, melyek részben az ún. barbár jogokra, részben pedig a iustinianusi római jogra vezethetők vissza. Ezt a kettős gyökeret szem előtt tartva, a szerző mindenekelőtt a barbár kompilációk keletkezéstörténetét és a iustinianusi kodifikáció folyamatát vizsgálja. Az Edictum Theodorici (vagy Theoderici) ismertetése kapcsán Giulio Vismara olasz jogtörténész nézetét fogadja el, miszerint azt II. Theodorik nyugati gót király bocsátotta ki (hasonlóan vélekedik pl. Alvaro d'Ors, Ernst Levy, Wolfgang Kunkel, valamint Hans Schlosser is). A kérdés a mai napig megosztja a joghistória művelőit. Peter Stein vagy Michael Rainer pl. a tradicionális nézetet képviseli, számos szerző (pl. Gerhard Köbler) pedig nem is foglal állást a kérdésben.
A szerző csupán vázlatosan, a lényeges momentumok kiemelésével foglalkozik a iustinianusi kodifikáció menetével és értékelésével. Utóbbi kapcsán idézi Leibniz híres nézetét, aki úgy vélte, hogy a iustinianusi tör-vénymű sokkal inkább tekinthető kompilációnak, mintsem kodifikációnak. Ez a kérdés egyébként a mai napig viták tárgyát képezi (a téma gazdag szakirodalmából pl. a neves holland romanista, Hans Ankum tanulmányára utalhatunk: La 'Codification'de Justinien était-elle une véritable codification? In: Liber amicorum J. Gilissen, Antwerpen 1983). Az első rész végén rövid portré olvasható Theodor Mommsenről, a nagy ókortörténészről és római jogászról, akinek pl. a Digesta, a Codex Theodosianus máig legjobb szövegkritikai kiadását, a Corpus Inscriptionum Latinarum összeállítását köszönhetjük, és akitől a római történelem, a római közjog és büntetőjog témakörében írott monumentális, máig alapvető jelentőségű, klasszikus művek származnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
