Szeretném előre bocsátani, hogy ez a sajtószemle eléggé egyoldalúra sikeredett. Sajnos nem tudok benne számot adni szívet melengető eseményekről, az írott sajtó irántunk tanúsított jóindulatáról. Ellenkezőleg: "ügyekről" kell beszámolnom, amelyekbe szándékainktól függetlenül kerültünk bele, s amelyeket a különböző újságok a saját egyedi, nem feltétlenül tárgyilagos szempontjaik szerint kezeltek. Mindez legalábbis elgondolkodtató valamennyiünk számára.
*
A NÉPSZAVA 2002. január 7-i számában Kozák Gyula szociológus a Terror Háza kapcsán összegyűjti mindazokat az ellenérzéseket és ellenérveket, amelyeket a politikai baloldal képvisel ezen intézmény (és ezzel összefüggésben az Orbán-kormány) ellen. Természetesen egy közjegyzői újság olvasói számára ez közvetlenül nem érdekes, ezért a sajtószemle írója is csak egy vonatkozásban kénytelen foglalkozni ezzel az írással. Szerzője ugyanis túlmegy egy bizonyos határon, és ezzel bennünket, az egész közjegyzői kart súlyosan megsért. Januári látomásában Kozák arról ír, hogy a terrormúzeumot a szocialisták győzelme esetén talán mégsem kéne lebontani, hanem az elmúlt négy év "hatalmi arroganciájának" emlékeivel kellene folytatni a berendezését. Ez a gondolat azért önmagában is elég megdöbbentő, hiszen polgári demokrácia és fékevesztett diktatúra között azért nem ilyen nehéz különbséget tenni. Szóval: amikor a szerző a múzeum bővítésének gondolatához jut el, eszébe ötlik, hogy "... a felső emeleteken majd be kell rendezni azt a közjegyzői irodát, amelyben Kaya Ibrahim és Josip Tot megveszi a »közeli« cégeket". Az olvasó nehezen tér magához a döbbenettől, hiszen ez a nyeglén odavetett mondat tulajdonképpen azt állítja, hogy... Ezt pedig kénytelenek vagyunk határozottan visszautasítani.
*
A FEJÉR MEGYEI HÍRLAP elég érdekesnek találta egy polgárdi illetőségű olvasójával történt esetet, és a levelét megjelentette a január 24-i számban. A történet mindössze annyi, hogy az illető hagyatéki tárgyalásra szóló, de kitöltetlen idézést kapott. Mindennek dokumentálásaként az újság az idézési blanketta fotómásolatát is elhelyezte az olvasói levél fölött. A tévedés, amelynek tényén aligha lehet vitatkozni, így súlyához képest teljesen túldimenzionált nyilvánosságot kapott.
Hosszúra nyúlt büntetőeljárás fejeződött be az év elején, amikor a Somogy Megyei Bíróság ítéletet hirdetett a tamási szocpolügyként emlegetett perben. Az ügy lényege az volt, lakáscélú szociálpolitikai támogatásra már nem jogosult személyek ingyenesen hozzájárultak ahhoz, hogy házuk tetőterében olyan személyek létesítsenek új lakást, akik ilyen támogatásra jogosultak, de önerő híján nem képesek építkezésre. Az új lakást a ház tulajdonosa a "szocpol" felhasználásával építette meg, majd ezután néhány százezer forintért "megvásárolta". Mindez annyiban tarthat igényt az érdeklődésünkre, hogy közjegyző kollégánk, aki történetesen az igazságügy-miniszter férje, aláírásokat hitelesített olyan okiratokon, amelyek a ráépítések engedélyezésére vonatkoznak. A NÉPSZABADSÁG és a MAGYAR HÍRLAP február 4-i száma viszonylag rövid terjedelemben és tényszerűen foglalkoznak az ügygyel. A NÉPSZAVA ugyanaznapi száma azonban hosszasan, tévedésektől sem mentesen tárgyalja mindezt. A lap rendkívüli érdeklődését, amely a szerteágazó ügyből kizárólag a közjegyző kollégánkkal és feleségével kapcsolatba hozható részére vonatkozik, mutatja, hogy február 5-i, 6-i, március 1-jeii számaiban újra és újra visszatért erre az ügyre. A lap sajátos buzgalma azonban olyannyira nem volt mentes a tévedésektől, hogy a március 7-i számban, ha jól számolom, hat vonatkozásban volt kénytelen helyreigazítást közzétenni... Ezek egyike egyébként Bókai Juditnak a közjegyzői tanúsítvánnyal kapcsolatban idézett nyilatkozatának kommentálására vonatkozott. A lap ugyanis nem tisztázta egyértelműen, hogy a "tartalmi valódiság" aláírás-hitelesítés esetén az aláírás valódiságát és annak tanúsítását jelenti, amiből nyilvánvalóan következik, hogy az okirat tartalmához a közjegyzőnek ilyen esetben semmi köze. Az ORTT panaszbizottsága ugyanakkor az ügyről készített összeállításának kiegyensúlyozatlansága miatt marasztalta el az RTL Klubot. Egyébként a DEMOKRATA című hetilap ez évi 13. számában egy olvasói levelet közöl, amelynek szerzője a tamási ügyhöz kapcsolódóan jóhiszeműen, de jogilag pontatlanul "magyarázza meg" a különbséget az ügyvéd és a közjegyző között. A tévedés alighanem a leggyakoribb, amit e vonatkozásban el lehet követni. Az az állítás, hogy a közjegyző "a szerződést csak hitelesíti, annak tartalmáért felelősségre nem vonható" önmagában nem igaz, hanem csak akkor, ha észben tartjuk azt is, hogy a közjegyző nemcsak hitelesítheti az okiraton szereplő aláírást, hanem maga is készíthet okiratot. Olyan jó lenne végre megérnünk azt, hogy erről nemcsak a jószándékú olvasók, hanem az újságírók és a szerkesztők sem feledkeznének meg.
*
A következő "ügy"-ben egyik váci kollégánk közjegyzői okiratba foglalta egy fiatalember nyilatkozatát, amelyben szerepel az ifjúsági- és sportminiszter neve is, aki a személyére vonatkozó állításokat cáfolta, sőt a Legfőbb Ügyészséghez fordult. NB valakik a közjegyzői okirat fénymásolatait az újságírók körében terjesztették. Az esetről legrészletesebben a NÉPSZABADSÁG és a HETI VILÁGGAZDASÁG számolt be.
*
A DÉL-MAGYARORSZÁG február 20-i száma arról ad hírt, hogy a Nyers nevű popegyüttes, amelyik felszólította a Pannon Rádiót, hogy ne játssza a felvételeit, megkapta az antirasszista Radnóti Miklós-díjat. Az együttes úgy döntött, hogy a díjat egyelőre nem veszik át, s az ezzel kapcsolatos véleményüket közjegyzői okiratban rögzítik, és csak a választások után hozzák nyilvánosságra, hogy azt senki semmilyen párt érdekében ne használhassa fel. Ez az eset is azt példázza, hogy a magyar társadalmat jellemző rendkívüli túlpolitizáltság és megosztottság a legkülönfélébb, bennünket közjegyzőket e minőségünkben érintő ügyekben is egyre gyakrabban megjelenik.
*
A végére maradt a BLIKK március 29-i számában lévő cikk, amelynek már címe is olyan, hogy az ember nem tudja sírjon-e vagy nevessen rajta. A lap "Kössünk ingatlan adásvételi szerződést" című sorozatának negyedik része ugyanis a "Közjegyző is készíthet adásvételi okiratot" címet kapta. Remélem nem veszik rossznéven a kedves olvasók, de nekem az a régesrégi vicc jutott az eszembe, mikor a halálos ágyán fekvő nagykereskedő azzal hívja magához az üzletét tovább folytató fiát, hogy nagy titokként közli vele azt, hogy szőlőből is lehet bort csinálni... ■
Visszaugrás
