Az alábbi cikk célja, hogy átfogó képet nyújtson a jegyző feladatairól abban az esetben, amikor nemzetközi elemmel bíró hagyatéki eljárás indul a polgármesteri hivatalnál. A tanulmányban részletesen bemutatásra kerülnek az európai öröklési rendelet szabályai, a joghatósági kérdések, az alkalmazandó öröklési jog meghatározása, valamint az önkormányzati szakaszban a jegyző által ellátandó feladatok.
A hagyatéki eljárások a magánjog egyik legösszetettebb területét képezik, hiszen az elhunyt személy vagyonának, kötelezettségeinek rendezése során számos elméleti, jogi és gyakorlati kérdés merül fel. A nemzetközi elemek - például több országban elhelyezkedő vagyontárgyak, külföldi bankszámlák vagy a különböző jogrendszerek közötti eltérések - tovább bonyolítják az eljárás menetét. Az Európai Unióban hatályos európai öröklési rendelet célja, hogy egységes szabályokat hozzon létre a tagállamok között, biztosítva ezzel a jogbiztonságot és az eljárás átláthatóságát. Ebben a komplex rendszerben a jegyző kulcsszerepet tölt be, mivel ő irányítja a polgármesteri hivatalban folyó hagyatéki eljárást, biztosítva a dokumentumok hitelességét, a vagyon pontos felmérését, a joghatósági kérdések rendezését, valamint a nemzetközi elemek megfelelő kezelését.
A cikk célja a jegyző feladatainak részletes bemutatása olyan esetekre vonatkozóan, amikor az öröklési ügyben nemcsak hazai, hanem nemzetközi elemek is megjelennek. A következőkben kiemelem az eljárási lépések - az eljárás megindításától a leltározás elkészítéséig, a dokumentumok hitelesítésétől a kézbesítési eljárások koordinálásáig - minden egyes szakaszában a jegyző szerepét és a felmerülő kihívásokat.
Az Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete - az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló rendelet (a továbbiakban: EuÖR.) - célja, hogy egységes eljárási szabályokat hozzon létre az öröklési ügyekben az uniós tagállamok között. A rendelet főbb rendelkezései meghatározzák, hogy az öröklés egészére mely tagállam bíróságai (közjegyzői, vagy más hatóságai) rendelkeznek joghatósággal, függetlenül az örökhagyó állampolgárságától, illetve, hogy az öröklési jog tekintetében mely tagállami szabályok alkalmazandók. A rendelet 4. cikke alapján az örökhagyó szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bíróságai felelősek az öröklési eljárás lefolytatásáért, míg az 5-9. cikk lehetővé teszi a joghatóság átengedését más tagállamoknak a jogválasztás, illetve a felek közötti megállapodás alapján.
Ezen szabályok alkalmazása során elengedhetetlen, hogy a jegyző pontosan meghatározza az örökhagyó szokásos tartózkodási helyét, figyelembe véve a vagyon elhelyezkedését, a családi kapcsolatok alakulását és az öröklési jog gyakorlati körülményeit. Ez a feladat különösen fontos a nemzetközi elemekkel bíró esetekben, amikor az örökhagyó több országban is élt, és vagyonának egy része külföldön található. A rendelet előírásai mellett a jegyzőnek figyelemmel kell kísérnie a nemzetközi egyezményeket és az EU-s szabályozást, hogy az eljárás minden érintett fél számára átlátható és jogszerű legyen.
Az öröklési eljárás során az alapértelmezett szabály, hogy az örökhagyó halálakori szokásos tartózkodási helye szerinti jog az irányadó. Ez a szabály biztosítja, hogy az öröklés rendezése a legszorosabb kapcsolatban álló tagállam jogszabályai szerint történjen, és így a vagyon elosztása egységesen, átlátható módon valósuljon meg. Azonban az öröklési ügyekben gyakran előfordulnak olyan esetek, amikor az örökhagyó életében nemcsak hazai, hanem nemzetközi kapcsolatok is megjelennek, például amikor a vagyon egy részét külföldi bankszámla, ingatlan vagy más pénzügyi eszköz képviseli. Ilyen esetekben a jegyzőnek alaposan meg kell vizsgálnia, hogy az örökhagyó tényleges életének központja mely országban helyezkedik el, és ennek fényében kell meghatározni az öröklésre alkalmazandó jogot.
Az EuÖR. 22. cikke lehetőséget biztosít arra, hogy az örökhagyó kifejezetten választhassa meg az öröklésre vonatkozó jogrendszert. Ha az örökhagyó él e lehetőséggel, a jegyzőnek ellenőriznie kell, hogy a jogválasztás formai és alaki követelményei - például egy végintézkedésben tett nyilatkozat - megfelelően kerültek-e rögzítésre, és hogy a választott jog az egész öröklési ügyre kiterjed-e. Ennek az ellenőrzésnek a célja, hogy a választott jogszabály minden érintett országban hitelesen érvényesüljön, és az
- 9/10 -
örökösök jogai ne ütközzenek a hazai vagy más nemzetközi előírásokkal.
Az alkalmazandó öröklési jog meghatározása tehát több tényező összehangolt mérlegelésén alapul: az örökhagyó szokásos tartózkodási helyének pontos meghatározása, az élete tényleges központjának figyelembevétele, valamint az örökhagyó által esetlegesen választott jogrendszer ellenőrzése. A jegyzőnek e feladatok végrehajtása során szorosan együtt kell működnie a külföldi hatóságokkal és érintett intézményekkel, hogy az örökösök jogai a választott jogszabályok szerint - akár hazai, akár külföldi - egyértelműen érvényesülhessenek. Ez a részletes, többdimenziós megközelítés garantálja, hogy az öröklési eljárás minden érintett számára biztonságos, átlátható és következetes módon történjen meg.
Az európai öröklési bizonyítvány (a továbbiakban: EÖB) olyan jogintézmény, amely egységes joghatást vált ki az uniós tagállamok között, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban bocsátották ki. Az EÖB célja, hogy az örökösök és a hagyatéki eljárásban érintett személyek számára könnyebben igazolhatóvá tegye a jogállásukat, legyen szó öröklési jogosultságokról, konkrét vagyontárgyak átadásáról, vagy a végrendeleti végrehajtásról. Az EÖB kibocsátása során a jegyzőnek szoros együttműködésben kell dolgoznia a közjegyzőkkel és az illetékes hatóságokkal, hogy a kibocsátott dokumentum megfeleljen az 1329/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet előírásainak, és a hitelességét illetően közbizalmi hatással bírjon.
A hagyatéki eljárás megindítása többféleképpen történhet: lehet hivatalból, a halotti anyakönyvi kivonat beérkezése alapján, vagy kérelemre induló eljárás keretében az érintett örökösök kérésére. Az önkormányzati szakaszban a jegyző elsődleges feladata az eljárás hivatalos megindítása, melynek során értesíti az illetékes hatóságokat, az örökösöket és az érintett feleket. Az értesítés tartalmazza az eljárás megindításának tényét, a szükséges dokumentumok benyújtásának határidejét, valamint az eljárás további lépéseit. Ennek célja, hogy minden érintett fél időben és megfelelő módon tájékoztatva legyen a folyamat menetéről, és a későbbi eljárási hibákat megelőzzék.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
