"A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 25. cikkének (1) bekezdését a következőképpen kell értelmezni: e rendelkezés hatálya alá tartozik az olyan, joghatóságot kikötő megállapodás, amellyel az ugyanazon tagállamban székhellyel, illetve lakóhellyel rendelkező szerződő felek megállapodnak abban, hogy alávetik magukat egy másik tagállam bíróságai joghatóságának az e szerződésből eredő jogviták elbírálására, még akkor is, ha a szerződésnek nincs egyéb kapcsolata ezzel a másik tagállammal."
Ügyszám: C-566/22. sz. Inkreal s.r.o. kontra Dúha reality s.r.o.-ügyben 2024. február 8-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2024:123.
Címszavak: Brüsszel Ia rendelet; előzetes döntéshozatal; felek autonómiája; joghatósági megállapodás; igazságságügyi együttműködés; jogbiztonság; kölcsönös bizalom elve; külföldi vonatkozás
- 552/553 -
Az Európai Bíróság Inkreal s.r.o. kontra Dúha reality s.r.o.-ügyben, előzetes döntéshozatal keretében hozott ítélete könnyen mérföldkőnek bizonyulhat a Brüsszel Ia rendelet[1] értelmezésében, és elindíthatja a perek szabad mozgását az Európai Unióban.[2]
Az alapügy felperesének jogelődje, FD két kölcsönszerződésben is megállapodott az alperessel, hogy azt a jogvitát, amelyet nem lehet megoldani egyeztetés útján, "a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező cseh bíróság fogja elbírálni".[3] A joghatóságot kikötő megállapodások sajátossága az volt, hogy egy szlovákiai lakóhelyű személy és egy Szlovákiában letelepedett társaság választott fórumot, így a közöttük létrejött szerződések egyedüli nemzetközi vonatkozása éppen a külföldi (cseh) bíróság választása volt a felmerülő jogviták rendezésére. Ezen nem változtatott az a körülmény, hogy utóbb egy engedményezési szerződés alapján a két kölcsönszerződésből eredő követeléseket az Inkreal cég szerezte meg, amely szintén a szlovák jog szerinti, Szlovákiában székhellyel rendelkező társaság volt.
A felperes Inkreal keresetet nyújtott be a cseh Legfelsőbb Bírósághoz, mivel az alperes Dúha reality nem fizette vissza a kölcsönöket. A keresetben egyrészt az ügy érdemi elbírálására joghatósággal rendelkező cseh bíróság kijelölését, másrészt az alperest terhelő követelések megfizetését kérte a két kölcsönszerződésben foglalt, joghatóságot kikötő megállapodás alapján.[4]
Az előzetes döntés meghozatalára irányuló kérést előterjesztő cseh Legfelsőbb Bíróság lényegében arra várt választ, hogy a Brüsszel Ia rendelet 25. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy e rendelkezés hatálya alá tartozik az olyan, joghatóságot kikötő megállapodás, amellyel az ugyanazon tagállamban székhellyel, illetve lakóhellyel rendelkező szerződő felek megállapodnak abban, hogy alávetik magukat egy másik tagállam bíróságai joghatóságának az e szerződésből eredő jogviták elbírálása tekintetében, még akkor is, ha a szerződésnek nincs egyéb kapcsolata ezzel a másik tagállammal.[5] Az előzetes döntés iránti kérelem annál is inkább indokolt volt, mert mind a tagállami bíróságok, mind a jogtudomány képviselőinek álláspontja megosztott volt a kérdésben.
A főtanácsnok igen részletesen kidolgozott indítványának végkövetkeztetése a nemzetközi magánjog klasszikus álláspontját képviselte, azt javasolva, hogy a Brüsszel Ia rendelet 25. cikke tisztán belföldi tényállásnál ne legyen alkalmazható pusztán annak alapján, hogy az ugyanazon tagállamban székhellyel rendelkező felek egy másik tagállam bíróságát vagy bíróságait jelölték ki a közöttük felmerült vagy a jövőben felmerülő jogviták eldöntésére.
A főtanácsnok hangsúlyozta, hogy a Brüsszel Ia rendelet jogalapjaként szolgáló EUMSZ 81. cikk a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben szól az igazságügyi együttműködésről. Az EUMSZ 81. cikk (1) bekezdésének első mondata ugyanis azt írja elő, hogy "[a]z Unió a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyek tekintetében igazságügyi együttműködést alakít ki, amely a bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul".[6] Továbbá a felek akaratszabadságát nem lehet annyira kiterjesztően értelmezni, hogy az azt eredményezze, hogy a feleknek lehetőségük legyen megkérdőjelezni az említett rendeletnek kizárólag nemzetközi helyzetekre korlátozódó hatályát.[7] A joghatóságnak objektív kritériumokon kell nyugodnia, például azon, hogy a vitás tények helye harmadik államban van. Vagy az ismert lakóhellyel nem rendelkező alperes külföldi állampolgárságán alapulhat, a kapcsoló tényezők kiegészíthetők a kötelezettség teljesítésének helyével.
A főtanácsnok hivatkozott továbbá a joghatósági megállapodásokról szóló, 2005. június 30-i Hágai Egyezményre[8] is, amelyhez az Európai Unió csatlakozott.[9] Álláspontja szerint olyan értelmezési megoldást kell előnyben részesíteni, amely összhangban áll az említett Egyezmény 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt szabállyal, amely szerint "[c]sak akkor nem kell egy ügyet nemzetközinek tekinteni, ha a felek ugyanabban a Szerződő Államban rendelkeznek lakóhellyel (székhellyel), és ha - függetlenül a választott bíróság helyétől - a felek jogviszonya a jogvita szempontjából jelentőséggel bíró valamennyi tényállási elemmel együtt kizárólag ehhez az államhoz kapcsolódik".[10] A főtanácsnok hozzátette még, hogy a nemzetközi jelleg fennállásáról, mivel az különböző tényezőkből eredhet, az eljáró bíróságnak kell döntenie, az egyes ügyek sajátosságainak függvényében, adott esetben rugalmasan, illetve kiterjesztően értelmezve a releváns körülményeket. Mindezen érvek alapján a főtanácsnok azt javasolta az Európai Bíróságnak, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak azt a választ adja, hogy a Brüsszel Ia rendelet 25. cikkének alkalmazása a külföldi jellegre vonatkozó feltételhez kötött, amely nem teljesül pusztán valamely tagállam bíróságának választása miatt.[11]
Az Európai Bíróság nem követte a főtanácsnok indítványát. Döntését lényegében a következő megfontolásokra alapozta: az értelmezett jogi aktus háttere és céljai; a
- 553/554 -
felek autonómiájának tiszteletben tartásával kapcsolatos célkitűzések; a kizárólagos joghatósági megállapodások hatékonyságának növelése; a jogbiztonság követelményének érvényesítése; valamint kölcsönös bizalom az igazságszolgáltatásban az Európai Unióban.
Részletesen kifejtve a fentieket: a kérdés megválaszolása érdekében a Bíróság elöljáróban emlékeztetett arra, hogy valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem azt a kontextust is figyelembe kell venni, amelybe illeszkedik, valamint azon jogi aktus céljait is, amelynek az a részét képezi.[12] Ennek jegyében a Bíróság megállapította, hogy a Brüsszel Ia rendelet 25. cikk (1) bekezdésének szövege[13] nem zárja ki, hogy hatálya alá tartozzon olyan joghatóságot kikötő megállapodás, amellyel az ugyanazon tagállamban letelepedett szerződő felek megállapodnak abban, hogy a szerződésből eredő jogvitákban alávetik magukat egy másik tagállam bíróságai joghatóságának, még abban az esetben is, ha a szerződésnek nincs egyéb kapcsolata ezzel a másik tagállammal.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
