A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia (a továbbiakban: Hágai Konferencia) már az 1990-es évek elején érzékelte azt a problémát, hogy a gyermektartásdíjak és az egyes családtagok részére megállapított tartásdíjak határokon átívelő behajtását gátolja a nemzetközi szintű jogforrások jelentős száma, eltérő alkalmazása, értelmezése.[1] Az ENSZ égisze alatt megkötött, 1956. évi New York-i Egyezmény, a Hágai Konferencia keretében megalkotott négy egyezmény és az Európai Közösségen belül keletkezett több zárt egyezmény tovább bonyolította a nemzetközi szintű fellépést.[2]
A Hágai Konferencia 1995-ben foglalta össze a határon átnyúló tartásdíjigények érvényesítésével kapcsolatos problémaköröket.[3] 1999 áprilisában ült össze az a speciális bizottság, amely a gyermekek és más családtagok részére járó tartásdíjak nemzetközi behajtásával kapcsolatban keletkezett négy hágai egyezmény gyakorlati működését tárta fel. 2002-ben létrehozták az új egyezmény tervezetét kidolgozó különbizottságot és a szerkesztőbizottságot.
A Hágai Konferenciának a határon átnyúló tartásdíjigények érvényesítésének hatékonyabbá tételével kapcsolatos törekvései rímeltek az Európai Unió 2000. november 30-án elfogadott, a polgári ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerésének programjára, továbbá a 2004 novemberében meghirdetett Hágai Programra.[4] Noha az Európai Unió hivatalosan csak 2006-ban csatlakozott a Hágai Konferenciához,[5] a Hágai Konferencia részéről az Európai Unió kezdettől fogva meghívást kapott a különbizottsági ülésekre, és tevékenyen részt is vett a különbizottság munkájában.[6]
Ötéves intenzív munka végeredményeként a Hágai Konferencia 21. ülésszakán, 2007. november 23-án elfogadta a gyermektartás és a családi tartások egyéb formáinak nemzetközi behajtásáról szóló Hágai Egyezményt (a továbbiakban: HE) és a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló Hágai Jegyzőkönyvet (a továbbiakban: HJ).
Az Európai Unió Tanácsa 2008. december 18-i ülésén fogadta el a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló 4/2009/EK rendeletet (a továbbiakban: EuTR.).[7] A Tanács egy évvel később, a 2009. november 30. napján kelt 2009/941/EK határozatával hagyta jóvá a 2007. évi Hágai Jegyzőkönyvet az Európai Közösség nevében.[8]
Ennek eredményeként az Európai Unió tagállamainak egymás közötti viszonyában a tartási kötelezettséggel összefüggő ügyekben a joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása körében az EuTR. (beleértve Dániát, Írországot és az Egyesült Királyságot is),[9] az alkalmazandó jog körében pedig a 2007. évi Hágai Jegyzőkönyv (kivéve Dániát és az Egyesült Királyságot,
- 33/34 -
de beleértve Írországot) irányadó.[10]
Az EuTR. 15. cikke a 2007. évi Hágai Jegyzőkönyv jóváhagyására figyelemmel az alkalmazandó jog tekintetében már csak egy utaló rendelkezést tartalmaz a jegyzőkönyvre, amellyel az EuTR. magába olvasztja a jegyzőkönyv rendelkezéseit.
A szerződő felek közötti kapcsolatban a 2007. évi Hágai Jegyzőkönyv helyettesíti a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1973. október 2-i hágai egyezményt (a továbbiakban: 1973. évi hágai egyezmény) és a gyermektartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1956. október 24-i hágai egyezményt (a továbbiakban: 1956. évi hágai egyezmény).[11] Tekintettel arra, hogy Magyarország egyik korábbi egyezménynek sem volt részese, így a helyettesítésről rendelkező 18. cikk értelmezése hazánkban nem okozhat zavart.
A HJ 1. cikke a jegyzőkönyv tárgyi hatályát (ratione materiae), a 2. cikke az általános alkalmazást szabályozza.
A HJ 3-14. cikkei képezik a jegyzőkönyv gerincét, meghatározva a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot. A HJ 7. és 8. cikkei a felek számára lehetővé teszik az alkalmazandó jog kiválasztását bizonyos korlátok között.
A felek jogválasztása hiányában a HJ általános objektív kapcsolóelve a jogosult szokásos tartózkodási helyének államában érvényesülő jog (HJ 3. cikk).[12] Az általános kollíziós szabály mellett a HJ 4-6. és 10. cikkei különös objektív szabályokat rögzítenek.
A HJ 11-14. cikkei a kollíziós jogi norma folytán alkalmazandó jog terjedelmét határolják be, míg a HJ 15-30. cikkei egyéb általános, átmeneti és záró rendelkezéseket tartalmaznak.
A gyermektartásdíj-igények kapcsán a HJ 7. cikkében szabályozott egyedi jogválasztásnak, míg jogválasztás hiányában a HJ 3. cikk (1) bekezdése szerinti általános, valamint a HJ 4. cikk (3) bekezdésében írt objektív kapcsolótényezőnek van központi szerepe.[13] E kapcsolóelvek mellett a HJ 4. cikk (2) és a HJ 4. cikk (4) bekezdésében szereplő kapcsolószabályoknak csekély gyakorlati jelentőségük van. A HJ 6. cikkében írt védelmi klauzula a gyermektartási kötelezettségre nem alkalmazható.
A HJ 1. cikk (1) bekezdése értelmében "a jegyzőkönyv meghatározza a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot, beleértve - a szülők családi állapotától függetlenül - a gyermektartási kötelezettséget."
Első ránézésre a HJ 1. cikk (1) bekezdése tágabban vonja meg a tárgyi hatályát, mint az EuTR., beleértve a szabályozási körébe a házasságon kívül született gyermekeket is.[14] Ez ugyanakkor pusztán megfogalmazásbeli különbség: az EuTR. normaszövegében ugyanis szükségtelen volt hangsúlyozni, hogy a gyermektartási kötelezettség független a szülők családi állapotától, hiszen ez minden tagállam belső jogából természetszerűleg következik.[15] A HJ és a HE szerkesztése során a nemzeti szakértők a szülők családi állapottól való függetlensége kifejezett kimondásának fenntartását javasolták a muzulmán jog egyes államaiban az erre való utalás elmaradásából eredő alkalmazási nehézségek elkerülése végett.[16] Ennek megfelelően a HJ 1. cikk (1) bekezdése és a HE 2. cikk (4) bekezdése kimondja a szülői státusz családi állapottól való függetlenségét.
Következésképpen mind az EuTR., mind a HJ tárgyi hatálya kiterjed a gyermektartási kötelezettségre, függetlenül attól, hogy a gyermek házasságból vagy házasságon kívüli családi kapcsolatból származik.
A HJ megőrizte az 1973. évi hágai egyezménynek azt az alapelvét, hogy a tartási kötelezettség önálló kapcsolótényezőül szolgál, amelynek szükségszerű következménye az is, hogy a HJ a tartási kötelezettség hátterében álló családi kapcsolatra alkalmazandó jogot nem határozza meg, továbbá nem érinti a tartási kötelezett-
- 34/35 -
séget megalapozó ilyen kapcsolatok fennállását sem.[17] Ez utóbbi megfogalmazás szerepel a HJ 1. cikk (2) bekezdésében. Az EuTR. a tartási kötelezettségnek a családi kapcsolatok létezésétől való függetlenítését semmilyen formában nem mondja ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
