A többször módosított 1991. évi IL. tv (a Csődtörvény) 65. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnésekor - a felszámolás esetét kivéve -, ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik, végelszámolásnak van helye.
"Általános" esetben, ha a gazdálkodó szervezet úgy dönt, hogy tevékenységét befejezi, a hitelezői tartozásait rendezi és jogutód nélkül megszűnik, az erre irányuló kérelmet a cégbíróságnál előterjeszti a szükséges mellékletekkel és formában. Ezután a kijelölt végelszámoló a többször módosított 1991. évi IL. tv IV. fejezetének megfelelően eljárva a végelszámolást befejezi és a cégbíróság a benyújtott, jóváhagyott záródokumentumok alapján dönt a gazdálkodó szervezet cégjegyzékből való törléséről. Természetesen ebben az esetben a gazdálkodó szervezet rendelkezik megfelelő pénzeszközökkel hitelezői 100 százalékos kielégítésére, ezen túlmenően mind a végelszámolás bejegyzésével, mind a végelszámoló díjazásával kapcsolatos költségek fedezetére.
Ismétlődő problémaként jelentkezett, hogy bár a végelszámolónak kötelezettsége lett volna a cég felszámolása iránt kérelmet előterjeszteni amennyiben a fizetésképtelenségnek a csődtörvény 27. §-ában írt feltételei fennálltak, azonban ezt nem tette meg, így mivel ennek szankcionálására a korábbi törvényi szabályozás külön rendelkezést nem tartalmazott, az időhúzó magatartás lényegében következmények nélkül maradhatott hosszabb ideig.
Bár a végelszámolónak korábban is az adott helyzetben általában elvárható gondossággal kellett eljárnia, és a csődtörvény 73. §-a szerint a kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felelt, azonban ilyen felelősségre vonásra gyakorlatilag nem került sor.
A csődtörvénynek az 1997. évi XXVII. tv-nyel történt módosítása annyiban változtatott a helyzeten, hogy a 72. § (3) bekezdésének értelmében, ha a végelszámolás megindulását követően felszámolási eljárást kezdeményeztek, a felszámolás elrendelése esetén a végelszámolási eljárás megszüntetése érdekében a bíróságnak a cégbíróságot értesítenie kell, A módosítás után indult felszámolási ügyekben tehát a bíróság minden esetben vizsgálja az adós fizetésképtelenségét, és amennyiben az megállapítható, függetlenül az esetlegesen időközben megindult végelszámolási eljárástól, az adós felszámolására kerül sor.
A felszámolási eljárás törvényben deklarált prioritása mellett lényeges a végelszámolónak a csődtörvény 73. §-ának (4) és (5) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettsége, lényeges az is, hogy a csődtörvény 73. §-ának (5) bekezdése visszautal a csődtörvény 51. §-ára.
A végelszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél kifogással élhet, és a kifogás elbírálására a cégbíróság jogosult. Ennek kapcsán kisegítő szabályként a mulasztó végelszámolóval szemben alkalmazható az 1991. évi IL. tv 6. §-ának (2) bekezdése, és a Pp. 120. §-a alapján a pénzbírság kiszabása is.
Ugyanakkor a változásbejegyzési kérelemhez kapcsolódó mulasztások nem bírságoláshoz, hanem a kialakult bírói gyakorlat alapján a bejegyzési kérelem elutasításához vezetnek.
Ettől azonban a "ki fizeti a révészt?" alapproblémája nem oldódik meg. Különösen fontos kérdés ez azokban az esetekben, amikor nem a gazdálkodó szervezet kérelme, hanem a cégbíróság intézkedése alapján indul a végelszámolás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
