Amikor azt gondoljuk, hogy multitaskingolunk, valójában megpróbáljuk megerőszakolni az elménket. Csalóka ez, mivel ilyen helyzetben az agyat ténylegesen csak a gondolkodást igénylő feladatokra való fókuszálásra vagyunk képesek rábírni. S nehezen vesszük észre azt, hogy ilyenkor csupán váltogatjuk a figyelmünket a párhuzamosan végzett tevékenységek között.
Több évtizeddel ezelőtt találkoztam egy helyzettel (illetve képpel), amely máig beleégett a retinámba. Képzeljenek el egy forgó karosszékben ülő - magas beosztásban lévő - hölgyet, aki:
• éppen a vezetékes telefonon folytatott hivatalos beszélgetést valakivel,
• a 80-as évek végén betörő, kezdetleges mobilon egy másik személlyel szintén vonalban volt,
• ezalatt a titkárnője éppen aláíratott vele valamilyen fontosnak tűnő iratot,
• s közben (nyilván egy lelkes munkatársnője) éppen a haját tupírozta,
• az érintett éppen jelenés előtt állt, mivel a folytonos időfrászból fakadóan egy delegációt kellett fogadnia,
• és a nap non plus ultrájaként ezalatt még velem is diskurált, mivel az volt az első napom ebben a nem kevésbé fontos intézményben.
Akkor és azóta is arra a kérdésre keresem a választ: csak tudnám, hogy csinálja? S ebben még a Sarah Jessica Parker főszereplésében látott azonos című (I Don't Know How She Does It?) film sem segített, vagy vitt közelebb a megfejtéshez.
Mert mit is tudtam én arról, hogy a világban létezik egy "multitasking" kifejezés, amely ehhez és az ilyen hasonló helyzetekhez kapcsolható. Mert honnan is tudtam volna, hogy mindez a számítástechnikából ered, és azt jeleníti meg, hogy az operációs rendszerek látszólag képesek egyszerre több programot, programszálat futtatni. Mivel nem vagyok ennek szakértője, csak utólag látom, hogy a digitalizációnak és az informatika fejlődésének köszönhetően, az utóbbi években egyre inkább egy e körbe tartozó trend bontakozott ki, amelynek a lényege, hogy ezt a képességet a munkáltatók a munkavállalóiktól is elvárják. Hiszen ki nem találkozott már olyan szituációval, amikor a főnöke egyszerre több, szigorú határidőhöz kötött feladatot sózott rá. Itt és ebben mindig gazdag az adatbázis: legyen szó végrehajthatatlan és irreális határidők megszabásáról, netán azonnali dokumentumszerkesztésről, előterjesztés soron kívüli asztalra letételéről és még sorolhatnánk. Arról is vannak élményeink, hogy mit tesz ilyenkor a magányos és védtelen dolgozó? Kínjában megpróbálja ezeket összekombinálni a másikkal, szigorúan annak reményében, hogy akkor hátha hamarabb végez. Persze utólag mindig ráébred arra, hogy csak úszik az árral. Nem tud mindenre egyformán és jól koncentrálni. S a kapkodásnak mindig az eredmény és a teljesítmény látja kárát. Mindent megcsináltunk, ki lehet pipálni. De a lényeggel, a minőséggel ilyen helyzetekben nem vagyunk és nem lehetünk elégedettek. Igényes emberként az összecsapott vagy éppen csak letudott megoldással nem leszünk büszkék arra, amit a végén a mérleg, illetve a végeredmény mutat. S ha nem vagyunk eléggé éberek, akkor már be is ragadunk abba a bizonyos mókuskerékbe, ahonnan aztán nem nagyon van kiszállás.
Ugye van olyan, akinek ez a kép (és ami e mögött van) ismerős?
A fentieket és az ebből fakadó feszültséget egyébként a Stanford Egyetem kutatása is megerősíti. Hozzáértő tudósok szerint az emberi agy úgy működik, hogy érdemben egyszerre csak egy gondolkodást igénylő dologgal tud foglalkozni. Amikor azt gondoljuk, hogy multitaskingolunk, valójában megpróbáljuk megerőszakolni az elménket. Csalóka ez, mivel ilyen helyzetben az agyat ténylegesen csak a gondolkodást igénylő feladatokra való fókuszálásra vagyunk képesek rábírni. S nehezen vesszük észre azt, hogy ilyenkor csupán váltogatjuk a figyelmünket a párhuzamosan végzett tevékenységek között. Ezzel persze azt az érzést vagyunk képesek kelteni magunkban, hogy egyszerre több dologra is képesek vagyunk koncentrálni. S még azt is képesek vagyunk elhinni, hogy szuper produktívak és roppant eredményesek vagyunk. Mindez becsapó, mivel a legtöbbször ez csupán a látszat. Ha ne-
- 61/62 -
héz is, fontos szembe néznünk azzal, hogy bármennyire is szeretnénk, egyszerre nem tudunk sok dolgot hasonlóan jól és magas színvonalon megoldani.
S ezt a Nagy-Britanniában működő Sussex Egyetemének kutatói is megerősítették. Akik ún. agyi MRI-felvételeket hasonlítottak össze azzal az idővel, amelyet a kísérletben résztvevő személyek különféle eszközökön töltöttek (például sms-ezéssel vagy tévénézéssel). Megállapították, hogy a "multitaskerek" esetében az elülső agykéreg empátiáért és érzelmi irányításért felelős területének kisebb a sűrűsége, amely kisebb agyi teljesítményt és alacsonyabb motivációs szintet eredményez.
A fentiek miatt bárki joggal kérdezheti: akkor akár el is kell felednünk a multitaskingot? Akkor le kell mondanunk annak előnyeiről, hogy képesek legyünk megfelelni a modern HR állásvadász elvárásainak? E kompetenciánkkal már ne is hozakodjunk elő a castingokon? Hiszen ma a csapból is ez folyik, és ha váltani akarunk, akkor úton-útfélen szembe jön velünk és nem is tudunk kitérni előle.
E kérdések joggal kiáltanak megoldásért, de ennek érdekében legyünk higgadtak és soha ne kapkodjunk. Ne nyúljon senki a mobiljáért, hogy azonnal coachoz, metafizikai trénerhez, életgyógyászhoz, felemelkedési útmutatóhoz, life mentorhoz, boldogságterapeutához, egészségmentorhoz, energetikai trénerhez vagy éppen mentál edzőhöz forduljon, hiszen a megoldás ezúttal is bennünk és mindig kéznél van. Nem kell hozzá más, csak a korábbi cikkecskéinkben már többször említett A/4-es papír (spirálfüzet) és egy óra. Így valahogy:
Ha csokorba próbáljuk szedni a saját lehetőségeinket, akkor a teljesség igénye nélkül akár még meg is lepődhetünk, hiszen ki gondolná, hogy:
• a multitasking okos megértése és adagolása megtaníthat bennünket arra, hogy tiszteljük az időnket és mások ideijével is ugyanezt tegyük,
• a párhuzamos feladatvégzés fájó tapasztalatai alapján ne forgácsoljuk szét az időnket, s ne az öncélú hatékonyságra, hanem sokkal inkább a befektetett energia hatásosságára koncentráljunk,
• kevesebb lesz a multitasking, ha megtaláljuk és kialakítjuk (illetve megteremtjük) a saját napi rutinunkat, amelynek közvetlen előszobája a halogatás száműzése és a nemet mondás képességének gyakorlása, illetve annak alkalmazása,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
