A Budapesten bejegyzett Szahara Alapítvány 1998 májusában alakult meg, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet Magyarországon is a szaharai népek helyzetének rendezetlenségére, a szaharai kérdés megoldatlanságára.
Nyugat-Szaharát, ezt az Afrika északnyugati részén, az Atlanti-óceán sivatagos partvidékén elterülő, több mint kétszázötvenezer négyzetkilométernyi területet a térképek 1976-ig Spanyol-Szahara néven említették. Spanyolország tengerentúli gyarmatára 1957-ben Marokkó, 1960-ban pedig a másik függetlenné vált szomszéd állam, Mauritánia jelentette be igényét. A térségre jogot formáló országok érdeklődését fokozta, hogy 1963-ban hatalmas foszfátkészleteket tártak fel Spanyol-Szahara északi részén. A spanyolok 1969-ben belső önkormányzat megadásával próbálták késleltetni a térség függetlenné válását, az ENSZ által javasolt népszavazás megtartását. A hetvenes évek elejétől egyre erőteljesebbé vált a függetlenségért küzdő nomád szaharavik gerillaharca. A felkelés következményeként Spanyolország 1975-ben bejelentette csapatai kivonását, a Hágai Nemzetközi Bíróság pedig megalapozatlannak minősítette a térségre támasztott marokkói és mauritániai igényeket.
A területet 1975 novemberétől közösen kormányozta Spanyolország, Marokkó és Mauritánia, majd egy évvel később, a spanyolok kivonulása után a két afrikai ország egymás között osztotta fel a területet. A felkelők katonai szervezete, az 1973-ban megalakult Polisario Front algériai támogatással 1976-ban kikiáltotta a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot. Az emigráns kormányt hetvenöt ország ismerte el. Mauritánia 1979-ben békét kötött a Polisario-val, mire Marokkó annektálta az addig mauritániai ellenőrzés alatt álló területeket.
1988-ban az ENSZ békejavaslatot fogadott el, amely szerint az őslakosoknak népszavazáson kell eldönteniük, a Polisario vezetése alatt álló független Nyugat-Szaharában kívánnak-e élni, vagy a térség hivatalosan is Marokkó részévé váljon. A javaslatot mindkét fél elfogadta, tűzszünetet kötött egymással, az előkészületek azonban mégsem vezettek a referendum megtartásához. Marokkó telepesek tízezreit küldte Nyugat-Szaharába, a Polisario helyzete pedig az algériai támogatás csökkenése miatt meggyengült.
Az eredetileg 1995-re tervezett referendum megtartása a népszavazásra jogosultak listája körüli bonyodalmak miatt évek óta halasztódik. A Polisario Front és a marokkói kormány houstoni egyezménye a konfliktusok megoldására megfelelő keretnek ígérkezik, de a béketerv megvalósításában továbbra is késedelmet okoznak a marokkói kormány kifogásai a választói névjegyzékkel kapcsolatban. Azért, hogy valóban tiszta referendumot lehessen tartani 2000 júliusában, semleges nemzetközi megfigyelőket kívánnak a térségbe küldeni a szavazás tisztaságának ellenőrzésére és biztosítására.
Ennek feltételeiről is szó esett azon az 1999. november elején a Kanári-szigeteken megtartott európai konferencián, amelyet a szaharai népek támogatásának összehangolásáról rendeztek. A tanácskozás részvevői megvitatták azt is, miként lehetne megakadályozni a referendum utáni összecsapásokat és jogsértéseket. Az Emberi Jogi Információs és Dokumentációs Központ vállalta a nemzetközi megfigyelők magyar csoportjának megszervezését, és kapcsolatai révén törekszik arra, hogy ilyen szekciók más közép-és kelet-európai országokban is létrejöjjenek. A központ tájékoztatja a magyar emberi jogi csoportokat és a közvéleményt a nyugat-szaharai kérdésről.
A jelenlegi helyzettel kapcsolatban egyébként az Amnesty International több szempontból is aggodalmát fejezte ki, és javaslatokat fogalmazott meg a marokkói kormánynak az emberi jogi sérelmek megszüntetésére. Többek között az életben levő eltűnt személyek szabadon engedésére, a kínzások és kegyetlenkedések kiderítésének lehetővé tételére, a gyanús körülmények között bekövetkező halálesetek pártatlan bizottság általi kivizsgálására, a meggyőződésük miatt fogságban vagy házi őrizetben tartott személyek szabadon bocsátására, és a nem tisztességes eljárásban elítéltek ügyének újratárgyalására.
* * *
A Budapesten bejegyzett Szahara Alapítvány 1998 májusában alakult meg, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet Magyarországon is a szaharai népek helyzetének rendezetlenségére, a szaharai kérdés megoldatlanságára. Az alapító okirat rámutat arra, hogy a kilencmillió négyzetméteres sivatag területén tíz ország osztozik, ahol európai mércével mérve elviselhetetlen viszonyok között él több millió ember.
Az alapítók egyrészt a térség gazdasági és szociális helyzetének javulását kívánják elérni, másrészt szorgalmazzák a népek közötti barátság elmélyülését, egymás kultúrájának megismerését. Az alapítvány támogatni kívánja olyan rendezvények megszervezését, amelyek a szaharai népek életkörülményeinek javítását szolgálják. Humanitárius segítségnyújtást szervez más társadalmi szervezetek bevonásával. A magyar és a szaharai népek közötti barátság kialakítása érdekében szorgalmazza egymás kultúrájának és történelmének megismerését. ■
Visszaugrás
