A jogalkotó a zálogjog jogintézményét az új Ptk. Ötödik Könyvében - annak VII. Címe alatt - a dologi jog szabályai közt helyezte el. Ennek rendelkezéseit a 2016. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) 6-21. §-ával több vonatkozásban módosította.
Az új Ptk. a zálogjogot eltérő rendszerben, jobb megfogalmazással, alaposabban szabályozta. Ennek ellenére nincs a két törvény tartalma között a jogviszony lényegét érintő eltérés; azonban számos olyan változással találkozunk, amelyekre figyelemmel kell lennünk, sőt értelmezésük beható megfontolást igényel.
A változásokat a szóban forgó VII. Cím fejezetei szerint tekintjük át.
1. Az új Ptk. XXI. Fejezete a zálogjog létrejöttét szabályozza; ehhez azonban - szükségszerűen - számos olyan rendelkezés is hozzátartozik, amelyek általános jelleggel a jogintézmény egészére vonatkoznak. Ebben a fejezetben a következő változásokra kell figyelemmel lennünk.
1.1. A zálogjog fogalmában, rendeltetésében és létrehozásában nem találkozunk újdonsággal. Változás abban van, hogy a zálogszerződésben a zálogtárgyat miként lehet meghatározni. Az új Ptk. 5:89. §-ának (4) bekezdése ugyanis nem vette át a régi Ptk. 266. §-ából a vagyont terhelő zálogjog létrehozásának lehetőségét, ahelyett csak a régi Ptk. 262. §-ának (2) bekezdésében foglalt megoldást tartotta fenn. Az új szabályozás lényege a következő:
• az új Ptk. 5:89. § (1) bekezdése (értelemszerűen) a zálogtárgy egyedi meghatározásáról szól, majd
• az új Ptk. 5:89. § (4) bekezdése lehetővé tette a zálogtárgy fajta és mennyiség szerinti, továbbá más, azonosításra alkalmas körülírással való meghatározását.
A zálogtárgy meghatározásának ez a kettőssége több jogalkalmazási kérdést is felvet. Először azt, hogy a fajta és mennyiség szerint meghatározott zálogtárgyon kézizálogjog létesíthető-e? Úgy vélem, ennek lehetősége nem vethető el, de feltétele, hogy az e körbe tartozó vagyontárgyakban változás nem történhet.
A változás lehetősége viszont a jelzálogjog esetén a körülírással meghatározott zálogtárgyak körében fennáll. Ez következik az új Ptk. 5:102. §-a tartalmából. Ez ugyanis úgy rendelkezik, hogy ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgyát a felek körülírással határozták meg, ebbe a körbe mindenkor a körülírásnak megfelelően azok a dolgok, jogok és követelések tartoznak, amelyek felett a zálogkötelezett "rendelkezési joggal bír". Az új Ptk. 5:108. §-ának (2) bekezdése pedig kifejezetten megengedi, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog kötelezettje a rendes gazdálkodás körében jogosult a körülírással meghatározott zálogtárgyat feldolgozni, átalakítani, egyesíteni, vegyíteni, elidegeníteni. Az 5:102. §-hoz fűzött indokolásából kitűnik a vagyont terhelő zálogjog pótlásának szándéka azzal, hogy a "Javaslat továbbra is lehetővé teszi, hogy a gazdálkodók forgóeszközei (például a változó összetételű raktárkészletek) zálogul leköthetők legyenek, anélkül, hogy ez akadályozná a rendes gazdálkodás folytatását."
Ezenfelül a témakörben már csak egy látszólagos újdonsággal találkozunk: az új Ptk. 5:89. §-ának (6) bekezdése szerint a kötelező írásba foglalást pótolhatja a zálogjog jogosultja által kiállított értékpapír, amelynek birtokosa, az abban meghatározott összeg ellenében, a meghatározott időtartamon belül megkaphatja a zálogtárgyat. Ez a rendelkezés azonban csak abból áll, hogy a zálogházak által a 150/2001. (IX. 1.) Korm. rendeletben meghatározott zálogjegyet bemutatásra szóló értékpapírral egy kalap alá veszi. Ez a rendelkezés egyébként nem szerencsés módon használja az értékpapír fogalmát, mert a zálogjegy nem felel meg az új Ptk. 6:565. §-ában foglalt feltételeknek, hiszen csak a zálogtárgy kiváltásához van rá szükség.
1.2. Az új Ptk. 5:90. §-a bevezette a fogyasztói zálogszerződés jogintézményét.
A fogyasztó fogalmát a törvény ezúttal is az új Ptk. 8:1. §-ának (1) bekezdés 3. pontjával azonosan használja, megkülönböztetve ennek tevékenységét a 8:1. § (1) bekezdés 4. pontjában definiált vállalkozástól.
A fogyasztói zálogszerződésben a zálogkötelezett ezúttal is csak természetes személy lehet. A szerződés e fajtáját meghatározó elemek a következők.
Az egyik: a zálogtárgy elsősorban olyan dolog, jog vagy követelés lehet, amely nem tartozik a zálogkötelezett szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körébe.
Gyakran előfordul, hogy egyes dolgok egyaránt szolgálnak a tulajdonos életvitelére és jövedelmet hozó tevékenységére. Ilyenkor a használat arányát kell alapul venni. A későbbi viták elkerülése végett helyes, ha a felek ezt az arányt a zálogszerződésben feltüntetik.
A másik meghatározó elem: a biztosított követelés nem olyan jogviszony eleme, amely a zálogkötelezett szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenységének körében jött létre.
Ezeknek az elemeknek bármelyike elég az ügylet fogyasztói zálogszerződéssé való minősítéséhez.
A szerződés e fajtája esetén a törvény a zálogjog létrehozását ahhoz a feltételhez köti, hogy a zálogtárgy a kötelezett tulajdonában megvan-e, vagy ha még nincs meg, akkor a zálogkötelezett a zálogtárgy tulajdonjogát a zálogjog jogosultja által nyújtott kölcsön vagy fizetési haladék segítségével szerzi-e meg. Ez a követelmény kizárja az új Ptk. 5:89. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazását (a zálogtárgy körülírással nem határozható meg).
További követelmény: a fogyasztói zálogszerződésnek - eltérően a 89. § (5) bekezdésétől és az 5:98. § (3)
- 4/5 -
bekezdésétől - tartalmaznia kell a zálogjoggal biztosított követelés - járulékok nélküli - összegét, vagy azt az összeget, amelynek erejéig a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet (ennek a rendelkezésnek szövegét a Mód. tv. 7. §-a határozta meg).
Egyebekben a zálogjogra vonatkozó szabályok alkalmazandók.
A fogyasztói zálogszerződés a jogviszony néhány kockázatos elemét zárja ki. (Nem árt felhívni a figyelmet a Hpt. XIII. Fejezetének az ügyfelek - köztük a fogyasztók - védelméről szóló rendelkezéseire: ezek főleg a hitelügyletekre - köztük a jelzáloghitelekre is - vonatkoznak).
1.3. Az új Ptk. 5:91. §-a kifejezetten rendelkezik arról, hogy ha a zálogjog (a zálogtárgy birtoka átruházásának, vagy a zálogjog nyilvántartásba való bejegyzésének hiánya miatt) nem jött létre, akkor a szerződő felek között kötelmi jogviszony keletkezik és ennek alapján a szerződő feleket megilletik azok a jogok és terhelik azok a kötelezettségek, amelyeket a törvény a zálogjogosult és a zálogkötelezett számára megállapít. A régi Ptk. ilyen rendelkezést nem tartalmaz, azonban a bírói gyakorlat - a korlátolt dologi jogok körében - a szerződés kötelmi hatályát azonos módon elfogadta (pl.: BH 2002.433. sz. alatt közzétett határozattal).
A felek egymásközti kötelmi jogviszonyában a kötelezett köteles a zálogtárgy védelméről az új Ptk. 5:107-5:109. §-ainak megfelelő módon gondoskodni. A jogosult pedig 5:132. §-a alapján követelheti a zálogtárgy birtokába való adását, és ha a kötelezett ezt megteszi, megnyílik előtte annak lehetősége, hogy követelését a zálogtárgy értékesítésével az 5:127. § szerint kielégítse stb...
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
