A szóban forgó alapelvet, mint alapjogot védeni köteles minden demokratikus berendezkedésű állam, ami az Európai Közösségekhez (Európai Unióhoz) tartozó összes államról elmondható. Az Unió jogának alakulása szerint azonban már nemcsak a tagállamoknak, hanem magának a Közösségnek is biztosítania kell az alapvető jogok védelmét, de ennek gyakorlata az európai jogban, annak fejlettségével párhuzamosan, csak idővel alakult ki megfelelő szinten. Amíg a jogbiztonság ezen a téren nem fejlődött elégséges színvonalra, addig valamely más plénumnak kellett azt "helyettesítenie". A német állam esetében az Alkotmánybíróság több határozatában megtette ezt, tulajdonképpen hatáskört átvéve az Európai Közösségek igazságszolgáltatásától. Véleménye szerint azon alapelvek és jogok, amelyeket az Alkotmány biztosít, olyan lényegesek, hogy azok érvényesülését, érvényesítését semmilyen más hatalom nem gátolhatja, még akkor sem, ha olyan szervezetről van szó, amelyhez a német állam csatlakozva, államhatalmának egy részét arra átruházta. Ezen szervezet hatásköreit az Alkotmánybíróság tiszteletben tartja, ezért kinyilvánítja, hogy az alapjogokkal kapcsolatos hatáskört csak addig gyakorolja, ameddig azt a közösség megfelelően biztosítani nem tudja. A törvényes bíróhoz való jog egy másik ponton is összekapcsolja a német Alkotmánybíróságot és az Európai Bíróságot, mégpedig ott, hogy a német alkotmányozás miképpen ismerte el az Európai Bíróságot, mint olyan törvényes bíróságot, amely a nemzeti eljárásba is "beintegrálható". Ez az "integráció" azonban nem teljesen problémamentes, ugyanis a demokratikus nemzeti igazságszolgáltatásokban általában megfelelő intézményrendszer működik az alapjogoknak mind az előzetes biztosítására, mind pedig azokra az esetekre, ha a jog sérülne. Bonyolultabb azonban a helyzet, ha az eljárás nem csupán nemzeti "síkon" folyik. Az alapvető perjogok vajon nem sérülnek-e azáltal, hogy az előre kijelölt bíróságon kívül egy másik is részt vesz az ügy eldöntésében, valamint, hogy ez a másik bíróság megfelel-e egy nemzet alaptörvényében lefektetett törvényességi kritériumoknak? Azt a folyamatot kísérlem meg az Alkotmánybíróság döntésein keresztül végigkövetni, amely során a német Alkotmánybíróság az Európai Bíróság legitimitását elismeri, s azt a nemzeti eljárásba mint törvényes bíróságot "befogadja".
101. Cikk (1) Tilos a rendkívüli bíróságok létrehozatala. Senkit sem lehet törvényes bírájától elvonni.1
Az alapelvet ezen Cikk (1) bekezdésének második mondata testesíti meg. A Német Szövetségi Alkotmánybíróság véleménye szerint, amelyet az lBvR 45/55. számú határozatában2 tett közzé, a "Senkit sem lehet törvényes bírájától elvonni" - előírás a bíróságok függetlenségét, az igazságszolgáltatás arra illetéktelenektől való megóvását, valamint a jogkereső állampolgárok és a közvéleménynek a bíróságok pártatlanságába és szakszerűségébe vetett bizalmát hivatott szolgálni.3
A 101. Cikk alapjogi mivolta vitatott. A jogirodalomban az alapjogként való meghatározás támogatóit is megtaláljuk,4 illetve olyanokat, akik az előírást alapjogszerű jognak tartják, de az igazságszolgáltatási alapjogként is meghatározható.5 Az Alkotmánybíróság6 joggyakorlata sem mutat egységes képet a rendelkezés besorolásával kapcsolatban: megállapította ugyanis, hogy a norma formálisan nem tartozik az alapjogok közé az Alkotmány7 19. Cikkének értelmében (itt vannak az alapjogok közös jellemzői és azok általános érvénye lefektetve), de nem tartozik a 1-17. Cikkekben megfogalmazott alapjogokhoz sem, tartalma szerint pedig "objektív eljárási alapelvet" fogalmaz meg.8 Ezen megállapítások ellenére más döntéseiben alapjogként,9 eljárási alapjogként,10 majd alapjoghoz hasonlatos biz-tosítékként11 definiálta. Véleményem szerint az "objektív eljárási alapelv" vagy az "eljárási alapjog" definíció tekinthető a legelfogadhatóbbnak, mivel itt hangsúlyozottan eljárásjogi kategóriáról van szó; egyébként magának az alapelvnek is az a lényege, hogy törvényes bíróról törvényes eljáráson kívül - ma már - nem beszélhetünk, így az "általános" alapjogoktól való megkülönböztetése mindenképpen szükséges. Az előírás azonban alapvető, elengedhetetlen utalni tehát mindenkori érvényességére, illetve alapjogi mivoltára.
Egy másik klasszifikáció szerint a törvényes bíróhoz való jogról mint szubjektív és mint objektív jogról beszélhetünk. A törvényes bíróhoz való jogról mint szubjektív, alapjoghoz hasonló jogról van szó, amikor arra gondolunk, hogy azt alkotmányjogi panasz formájában, a BverfGG (a német Alkotmánybíróságról szóló törvény) 90. § (1) bek. alapján az Alkotmánybíróság előtt érvényesíteni lehet. Objektív jog azonban abban az értelemben, hogy kétség esetén minden bíróságnak, beleértve az Alkotmánybíróságot is, hivatalból kell vizsgálnia annak érvényesülését.12
A törvényes bíróhoz való jog jelen jogszabályhely alapján történő részletes elemzésétől eltekintek, vizsgálódásom leszűkítem annak az Európai Bíróság viszonylatában való érvényesülésére.
Az Európai Bíróságnak a német Alkotmányban rögzített alapelvvel való kapcsolata mikéntjének tisztázásához a következő kérdésekre kell keresni a választ:
1. Törvényes bíró (azaz bíróság)-e az Európai Bíróság az Alkotmány 101. Cikk (1) bek. 2. mondatának értelmében?
2. Az említett rendelkezésbe ütközik-e az előzetes döntéshozatali eljárásra való előterjesztés mellőzése?
3. Ezzel sérti-e a törvényes bírához való jogot?
A továbbiakban a német Alkotmánybíróság egymásra épülő határozatait ismertetem, melyekben ezen kérdéseket megválaszolta.
A német alkotmányjogban fellelhető azon sajátosságot, hogy az Alkotmánybíróság dönthet a nemzeti bíróságok és a közösségi jog kapcsolatáról, nevezhetnénk a német Alkotmánybíróság és az Európai Bíróság különleges kapcsolatának is. Ezt a "kapcsolatot" alkotmánybírósági döntések sorozata alakította.
Ezen a területen a két bíróság vonatkozásában tulajdonképpen rendkívüli hatáskörmegosztásról beszélhetünk. Rendkívüli, mert a nemzeti alkotmánybíróság olyan közösségi s egyértelműen a nemzeti jog előtt (vagy ha úgy tetszik felette) álló jog felülvizsgálatára "terjeszti ki" hatáskörét, amely normál esetben nem esik az alkotmánybíráskodás alá, és amelynek értelmezésére és alkalmazása kérdéseinek eldöntésére egyetlen bírói szerv, az Európai Bíróság hivatott. Az Alkotmánybíróság saját hatáskörének a közösségi joggal - amely tudvalevő, hogy a nemzeti joggal szemben kifejezetten elsőbbséget élvez - szembeni ily mértékű kiszélesítésére az alapjogok védelme megfelelő biztosítása érdekében "bátorodott", azokat ugyanis a Közösség sokáig nem biztosította megfelelően. Az alapjogok biztosítása, érvényesülése a Közösségen belül az Európai Bíróság joggyakorlata alapján csupán egyedi eseteken keresztül érvényesült, tehát azt, hogy mely jogot lehetséges mint alapjogot érvényesíteni, esetről-esetre az Európai Bíróság döntötte el. Ez nyilvánvalóan bizonytalan állapot, mivel nem felel meg a törvényesség követelményeinek, azaz annak, hogy az egyént megillető jogot tisztán, egyértelműen olyan jogszabály által szabályozzák, amelyre közvetlenül lehet hivatkozni. Ennek a jogszabálynak jelen esetben a közösségi joghoz tartozónak kellett volna lennie, amely egyértelműen tartalmazza az alapjogok listáját, ezzel jogbiztonságot teremtve. Mivel az alapjogoknak közösségi síkon ilyen listája (2001-ig) nem létezett, az Alkotmánybíróság szükségesnek tartotta, hogy az alapjogok vonatkozásában biztosítsa a közösségi jog felülvizsgálatát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
