A jogalkalmazás óvatosan közelít ahhoz a problémához, hogy ugyanazon magatartáson alapuló polgári jogi és bűntetőjogi felelősség feltétlenül más mérce szerint kerüljön-e meghatározásra. A hagyományos értelmezés szerint a felróhatóság és a vétkesség különböző zsinórmértéket jelent, ezért a magatartást másképpen kell értékelni a polgári jogi és a büntetőjogi felelősség szempontjából. Ez a szemlélet azonban nem kivétel nélkül alkalmazandó. Vannak olyan jogterületek, ahol a felelősség alapja azonos, vagy legalábbis hasonló elvárt magatartási mintákon nyugszik. A közúti közlekedésben részt vevő felek a többiektől a közlekedésre irányadó szabályok betartását várják el, a felelősség zsinórmértékét a KRESZ jelöli ki. A két felelősségi rendszer eltérő gyakorlati értelmezése jellemzően kimutatható azon közlekedési balesetek esetében, amikor objektíven az elsőbbségi jog sérelme és a megengedett legnagyobb sebesség túllépése is közrehatott a káresemény bekövetkezésében. Célszerű a büntetőjogban is megjelenő elvárhatóság gyakorlati értelmezését a polgári jogi elvárhatósággal azonos módon meghatározni.
1. A polgári jogi kártérítési felelősség gyakorlatában újabban mind többször jelenik meg az előreláthatóság követelménye. Az egyes károkozó magatartások következményei ugyanis azon korlátozás nélkül, amely szerint a felelősség alapja az adott magatartásból rendszerint, bizonyos valószínűséggel bekövetkező károsodások körében határozandó meg, a kártérítés parttalanná válását eredményezhetik. Havasi Péter mutat rá arra, hogy a felelősség alóli Ptk. 339. § (2) bekezdése szerinti méltányossági alapú mentesítésen kívül a bírói gyakorlat a teljes kártérítés elve alól - anélkül, hogy annak jogszabályi alapja lenne - annyiban is kivételt enged, hogy a károkozó magatartás és a kár bekövetkezése között laza, távoli az összefüggés.[1]
A magatartás és a bekövetkezett kár közötti tényleges okozati összefüggés ellenére a felelősség alóli mentesülésre okot adhat más oldalról a kártérítési jog prevenciós funkciója. Abban az esetben, ha a jog nem tud hatni az adott eredmény szempontjából a magatartás jövőbeli elkerülésére, a jogirodalom több képviselője szerint nem indokolt a felelősség megállapítása. Fézer Tamás hívja fel arra a figyelmet, hogy a felelősség lényeges funkciója a megelőzés, a megelőzés a felelősség beálltával való fenyegetésen keresztül jelenik meg a kártérítés körében, a prevenció akkor hatékony, ha van lehetőség a felelősség elkerülésére.[2]
Kihívást jelent a bírói gyakorlatban annak a határvonalnak a meghúzása, hogy az egyes, a káresemény folyamatában megjelenő magatartások milyen esetekben kerüljenek - figyelembe véve a kártérítés prevenciós célját - a felelősség körében értékelésre. Elképzelhető-e, hogy a károkozóként meghatározott személy ugyan általában nem úgy járt el, ahogy az adott hely-
- 497/498 -
zetben általában elvárható, az elvárható magatartás mellett a káresemény nem következett volna be, a felelősséget a jogalkalmazó a távoli, előre nem látható, a jog által nem befolyásolhatónak ítélt magatartásra tekintettel nem állapítja meg?
2. Kevés olyan esetkör található a bírói gyakorlatban, amelyben annyira eltérő a felelősség értékelése, mint a két gépjármű, tehát két veszélyes üzem találkozása esetében, amennyiben az egyik oldalon az elsőbbségijog megsértése, a másik oldalon a megengedett legnagyobb sebesség túllépése jelentkezik.
Az elképzelt, kissé szélsőséges helyzetben egy lakott területen kívüli egyenes, belátható útszakaszon, korábbi útépítés miatt 30 km/h sebességkorlátozó tábla került elhelyezésre. Az útépítés már régebben befejeződött, de a sebességkorlátozó tábla még mindig a helyszínen maradt. A járművezető az útszakaszon rendszeresen jár, és meggyőződött az építkezés hiányáról, de egyébként a szakasz beláthatósága miatt az egyébként is egyértelmű. A biztonság kedvéért - attól tartva, hogy eshetőlegesen lehetett oka a korlátozó tábla megmaradásának, például az úton az építkezésről otthagyott anyag - az egyébként megengedetthez képest lényegesen lassabban, 50 km/h sebességgel közlekedik. A szemközti sávban, vele szemben halad egy másik jármű, a két jármű az egyenes útszakasz miatt hosszú idő óta láthatja, észlelheti egymást. A másik járművezető a felezővonalhoz húzódva megáll, amely magatartásából későbbi bekanyarodásra lehet következtetni. Az 50 km/h sebességgel haladó jármű vezetője felméri, hogy az útszakasz jól belátható, a másik jármű bekanyarodási szándéka fennáll, de elsőbbségi jogát annak vezetője észlelhette, abban a részben nem téveszthette meg, ezért változatlan sebességgel halad tovább. Amikor azonban a felezővonal mellett megálló gépkocsihoz érkezik, az váratlanul elé kanyarodik, és bár késedelem nélkül vészfékezést alkalmaz, az ütközést elkerülni már nem tudja. A baleseti mechanizmus utólagos elemzése szerint amennyiben az útszakaszon megengedett legnagyobb, 30 km/h sebességgel közlekedik, késedelem nélküli vészfékezéssel a balesetet elkerülhette volna, vagy a baleset következményei kevésbé lettek volna súlyosak. A formális logika szabályai szerint a sebességet túllépő járművezető közrehatott a baleset bekövetkezésében, hiszen a megengedett legnagyobb sebesség mellett másképp történt volna vagy elmaradt volna a káresemény. Ugyanakkor a forgalomban rendszeresen résztvevők számára egyértelmű, hogy sok mindenre számíthatott reálisan az adott útszakaszon a jármű vezetője, amely miatt a sebességét csökkenteni volt indokolt - az úton otthagyott tárgy, az építkezés utáni állapot -, de arra bizonyosan nem, hogy ezen az útszakaszon ez a sebesség egyáltalán befolyásolhatta a szemközti jármű vezetőjét a bekanyarodási szándék elhatározásában.
3. Az általános kártérítési felelősségi alakzat elemei a) a károkozó oldalán jelentkező jogellenes magatartás, b) a károkozó oldalán jelentkező felróható magatartás, c) a károsult oldalán jelentkező bekövetkezett kár, valamint d) a károkozó magatartása és a kár bekövetkezése közötti ok-okozati összefüggés. Ezen négy elem együttes fennállása szükséges ahhoz, hogy a bíróság a károkozót a kár megtérítésére kötelezze. Bármely elem hiánya azt eredményezi, hogy a kártérítési felelősség nem áll fönn.
A kártérítési felelősségi alakzat elemei közül meghatározott körülmények bizonyítása a károkozót, meghatározott körülmények bizonyítása a károsultat terheli. A jogalkotó a károkozás általános tilalmából kiindulva lényegében vélelmezi, hogy minden károkozás jogellenes és felróható, ezzel szemben a kimentési kötelezettség a károkozót terheli, neki kell bizonyítania, hogy a magatartása nem volt jogellenes - mert pl. a károkozásba a károsult beleegyezett, vagy a károkozásra jogszabály rendelkezése adott lehetőséget -, illetve azt, hogy a kár megelőzése, elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A fokozott veszéllyel járó tevékenység esetén - mivel objektív felelősség -, pedig nem ezt, hanem azt bizonyíthatja, hogy a kár a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan ok következménye.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
