Az egy főre jutó prezentációk száma alapján lassan világelsők lennénk. Nemcsak azért, mert ez kortünet és világtendencia, hanem egyéb más okok és mellékkörülmények miatt is. Különösen igaz ez a hivatali, valamint a szervezeti élet világára. Ma e nélkül szinte semmi nincs. S aki nem tud, vagy nem mer, vagy nem akar prezentálni, az szinte nincs is. Ez ma már a látni és látszani (néha átlátszani) világa. Emiatt érdemes róla beszélni.
Egyszóval, induljon a prezi banzáj! Amit tudunk: kiáll valaki mások elé és beszél. Ennek is vannak fokozatai. Úgy, mint az egykori rendkívül (zajosan) sikeres amcsi filmnek. Vegyük sorra. 1. fokozat: Nicsak, ki beszél? 2. fokozat: Nicsak, ki beszél még? 3. fokozat: Nicsak, ki beszél most? +1 fokozat: Miért és kinek beszél még? Hát, valahogy így:
Ugye milyen ismerős e helyzet? Mert nagyon kevesen vagyunk, akik ne ültek volna, vagy ne hallgattak volna prezentációkat. Azért, mivel ez ma már egy olyan bevett műfaja az értekezleteknek, workshop-oknak, továbbképzéseknek, amely nélkül meeting szinte már el sem képzelhető. A lánc meeting, s netán a kick off meeting meg egyáltalán nem. S ezek, ha hátba veregetős hangulatban fejeződnek be, akkor biztosan nagyon hasznosak. De ha komor arcú, vert seregként távozó, leharcolt ábrázatú emberek hagyják el a terepet, akkor érdemes nem a legjobbakra gondolni. S bizonyára olyanok sem kevesen vannak, akik ezeken az eseményeken könnyen és hamar bealudtak. Ennek oka egyértelműen az, hogy az előadó és a téma unalmas, érdektelen és személytelen volt. Ez sajnos olyan tünet, amely - mintha tanítanák valahol - önmagától terjed, bizonyos időszakokban kifejezetten burjánzik. Az előadók lehet, hogy nem tudják, de akaratukon kívül is kifárasztásra játszanak. S Munkácsy Ásító inasát is meg tudják lepni és haladni. Illusztrációként íme a - nem éppen inspiráló - ásító Misi:
Mindez egyértelműen az előadói kar sara, még akkor is, ha nem szándékos, s ha ennek nem mindig vannak tudatában. Mert sajnos senki nem veszi komolyan azt, hogy "aki 50 percnél hosszabb ideig ülteti egy helyben a hallgatóságot, az egyéb aljasságra is képes." S legyen az tanfolyás, főnöki meeting vagy vezetői önagyonülésezés, egyre megy, de ez a játék nem babra megy. Mivel az idő a legdrágább. S ezt lopjuk el egymástól és magunktól ezeken a prezi folyamokon. Az ilyen jellegű verbális hadmozdulatoknál nem véletlenül van olyan érzése az embernek: az előadónak halvány lövése sincs a témáról. Nem készült fel, előtte ő is bealudt és a prezi számára olyan folyami mentőöv vagy mankó, amely nélkül képtelen lenne kiállni. Mindennek jelei és tünetei az alábbi esetekben merülnek fel:
- mindez különösen igazolt akkor, amikor csak szolgaian felolvassa a diákon lévő szöveget,
- a diákat előre vivő - prezenter eszköz hiányában - ide-oda pendlizik az asztal körül, amikor váltogatja, vagy előbbre löki lépegetve az egyes képeket,
- aki nem tud, nem képes és nem kíván hatást elérni, csupán le akarja tudni, illetve meg akarja úszni az egészet.
Nagyon fontos, hogy egy prezinek mindig legyen eleje, közepe és vége. Döntő a hatásos figyelemfelkeltő cím. A prezentációnak legyen üzenete, amely képes megmozgatni a fantáziát és felkelteni a szunnyadó érdeklődést. S mindig legyenek ún. kulcs üzeneteink, amelyekkel a hallgatóság képes és tud azonosulni. Fontos továbbá a humor, az elegánsan elmés, intellektuális megközelítés, akár szóviccekkel, poémákkal, poétai rugamokkal, szofizmákkal, nyelv és fejtörő körmondatokkal. Nem a fantáziátlanságot fejezi ki például az, ha egyetlen kérdőjelet állítunk a középpontba, de lehet az egy ordító felkiáltó jel is. Mindezeket oknyomozásszerűen a részt vevők bevonásával akár együtt, közösen is érdemes megfejteni. Nem ártalmas, ha egy story feldolgozásába vagy megközelítésébe illesztve mondjuk el,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
