A joggyakorlatban eltérő álláspontok vannak a körben, hogy a tag a gazdasági társasággal szemben fennálló követelését nem pénzbeli hozzájárulásként szolgáltathatja-e a gazdasági társaság részére. Ebben a tanulmányomban arra teszek kísérletet, hogy bemutassam, miszerint álláspontom szerint a Gt. és a Ptk. vonatkozó szabályainak együttes értelmezése alapján erre nincs jogi lehetőség. A tanulmány I. részében ez előkérdéseket tisztázom, míg a II. részében azokat a társasági jogi és polgári jogi érveket ismertetem, amelyek álláspontomat támasztják alá.
Az eldöntendő jogkérdés megválaszolásához három előkérdést kell megvizsgálnunk:
A) A hitelezők érdeke és a hitelezővédelem,
B) A vagyoni hozzájárulás jogi természete,
C) A nem pénzbeli hozzájárulás (apport) fogalma.
A Gt. a hitelező fogalmát rendszeresen és következetesen használja ugyan, azonban a hitelező fogalmát nem határozza meg. A társasági jog hitelező fogalma egyaránt különbözik a polgári (kötelmi) jog hitelező fogalmától és a Cstv. hitelező fogalmától. A kötelmi jog a kölcsönszerződés esetében az egyik szerződő felet nevezi hitelezőnek.
A Ptk. 523. § (1) bekezdése értelmében a kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.
A Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja szerint hitelező: a csődeljárásban és a felszámolási eljárásban - a felszámolás kezdő időpontjáig - az, akinek az adóssal szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló, vagy az adós által nem vitatott, vagy elismert, lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, továbbá a csődeljárásban az is, akinek a csődeljárás kezdő időpontjában még le nem járt, de az adós által elismert pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van. A felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette.
A társasági jogban hitelező az, akinek a gazdasági társasággal szemben vagyoni követelése (igénye) van. A társasági jogban a hitelezői minőség független attól, hogy a hitelezőnek polgári jogi vagy nem polgári jogi követelése van a társasággal szemben, független attól, hogy a követelést a gazdasági társaság elismeri-e vagy sem, független attól, hogy ez a követelés esedékessé vált-e vagy sem, továbbá független attól, hogy a hitelező követelése szerződéses jogviszonyból vagy szerződésen kívüli jogviszonyból származik-e.
Összegezve megállapítható tehát, hogy a társasági jogi hitelező fogalom tartalmilag tágabb, mint a kötelmi jogi és a Cstv. szerinti hitelező fogalom.
A Legfelsőbb Bíróság is töretlen gyakorlata során arra az álláspontra helyezkedett, hogy a társasági jog hitelező fogalma tartalmilag tágabb, mint a Cstv. szerinti hitelező fogalom [EBH 2003/886.]. A társasági jog tehát nem különbözteti meg az egyes hitelezői kategóriákat, noha helyzetük jelentősen különbözik egymástól. A szerződéses hitelezők eldönthetik, hogy kapcsolatba lépnek-e a gazdasági társasággal vagy sem, rendszerint részt vehetnek a szerződés tartalmának kialakításában, valamint egyoldalú módon megszüntethetik a szerződéses jogviszonyt. Hozzájuk képest kiszolgáltatottabb helyzetben vannak a nem szerződéses hitelezők, azok a károsult személyek, akik a gazdasági társaság szerződésen kívüli károkozása folytán válnak a társaság hitelezőjévé.
A hitelezővédelem gazdasági indoka az, hogy a gazdasági társasággal üzleti vagy egyéb kapcsolatba kerülő személynek viszonylag kevés információ áll rendelkezésére az adott gazdasági társaságról, továbbá gyakorta gazdasági erőfölényben lévő gazdasági társasággal kell szerződést kötnie. A hitelezővédelmi szabályok a hitelezők biztonságát, a forgalombiztonságot, végső soron a jogállamiság részét képező jogbiztonságot [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] szolgáló garanciális szabályok összessége. A társasági jogban valamennyi hitelező érdekét szolgáló rendelkezések a következők: a cégnyilvánosság és a közzétételi kötelezettség (publicitás), a tőkevédelem, a gazdasági társaság alapítására, módosítására irányuló szerződés érvénytelensége, a gazdasági társaság kötelezettségeiért való tagi felelősség, a gazdasági társaság kötelezettségeiért való vezető tisztségviselői felelősség, biztosítéknyújtás a hitelezők részére a jegyzett tőke leszállítása, illetve átalakulás során.
A hatályos társasági jogunk hitelezővédelmi szabályai között a saját tőke, illetőleg a jegyzett tőke védelmével összefüggő szabályok még jelenleg is az egyik meghatározó szerepet töltik be. Gadó Gábor mutatott rá a hatályos Gt. kodifikációjával összefüggésben arra, hogy a társasági vagyon rendelkezésre bocsátásával és a saját tőke védelmével összefüggő rendelkezések jelentős hányada a gazdasági társasággal üzleti kapcsolatban kerülő cégek, fogyasztók, befektetetők szempontjából érdektelen. Álláspontja szerint a gazdasági forgalom szereplőinek üzleti kockázata más, jellemzően nem a társasági törvény tőkevédelmi szabályainak hatálya alá tartozó megoldásokkal jobban enyhíthető [Gadó Gábor: Bevezető tanulmány az új társasági törvényhez, in: Sárközy Tamás (szerkesztő): Társasági törvény, cégtörvény 2006-2007, 49. oldal]. A hatályos Gt. egyes tőkevédelmi szabályai [például: a Gt. 13. § (2) bekezdésében írt szabály] a korábbi társasági törvényekhez képest engedékenyebb szabályozást tartalmaznak. Mindazonáltal jegyzett tőke védelmi rendeltetése van - egyebek mellett - a Gt. 13. § (2) bekezdés első mondatában írt, a követeléssel összefüggő megszorító szabálynak is, mint ahogy azt a későbbiek folyamán tanulmányomban kifejtem.
A tagnak (részvényesnek) a gazdasági társasággal szemben az egyik alapvető kötelezettsége a vagyoni hozzájárulás szolgáltatása. A gazdasági társaság szempontjából a vagyoni hozzájárulás lényege a következőkben foglalható össze. Az alapító tagok (részvényesek) gazdasági társaságot üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására hoznak létre. Gazdasági tevékenység folytatásának egyik alapfeltétele az, hogy a létrejövő gazdasági társaság vagyonnal rendelkezzen. A gazdasági társaság, mint önálló jogalany induló vagyon hiányában nem képes megkezdeni gazdasági tevékenységét, és így nem képes megvalósítani alapvető rendeltetését. A gazdasági társaság alapításakor az alapító tagok, részvényesek feladata az, hogy biztosítsák a gazdasági társaság induló vagyonát. A Gt. 13. § (1) bekezdése alapján valamennyi alapító tag (részvényes) köteles valamekkora mértékű vagyoni hozzájárulást szolgáltatni a gazdasági társaság részére. Természetesen az egyes tagok vagyoni hozzájárulásának mértéke különböző lehet. A társasági jog általában nem határozza meg azt, hogy mekkora mértékűnek kell lennie a tag (részvényes) vagyoni hozzájárulásának, azonban korlátolt felelősségű társaság esetében a törvény ezt mégis megteszi, a Gt. 114. § (4) bekezdés értelmében tag törzsbetétének mértéke nem lehet kevesebb százezer forintnál, és a törzsbetétnek forintban kifejezettnek és tízezerrel maradék nélkül oszthatónak kell lennie. Komáromi Gábor szerint ennek az lenne a magyarázata, hogy a törvény a százezer forint összegű minimális törzsbetét szolgáltatásának előírásával a komolytalan, eseti jellegű üzleti vállalkozások korlátolt felelősségű társaság formájában való megjelenését így kívánja megakadályozni [Komáromi Gábor: A korlátolt felelősségű társaság, In.: Sárközy Tamás (szerkesztő): Társasági törvény, cégtörvény 2006-2007, 228. oldal]. Ha e szabály előírásakor a jogalkotót valóban ilyen szándék vezérelte volna, nyilvánvalóan a részvénytársság esetében is előírta volna valamekkora összegű minimális vagyoni hozzájárulás szolgáltatását. Ehhez képest azonban a Gt. a részvényes által szolgáltatandó vagyoni hozzájárulás mértékére törvényi minimumot nem ír elő.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
