I. Az Európai Családjogi Bizottság (Commission on European Family Law) az európai családjogi elvek kidolgozása érdekében harmadik alkalommal készítette el részletes kérdőívét és foglalta könyv formájába a kérdésekre adott válaszokat, azaz a nemzeti jelentéseket. A Bizottság megalakulása óta erre először 2003-ban, majd 2005-ben került sor. Első alkalommal a házasság felbontásával és a házastársi tartással foglalkoztak, másodszor pedig a szülő-gyermek kapcsolattal, azaz a szélesen értelmezett szülői felelősséggel. Mindkét fenti kötet a "European Family Law in Action" sorozat részeként jelent meg.[1] A sorozatcímmel - "a tényleges családi jog Európában" -, a szerkesztők azt kívánták jelezni, hogy nemcsak a törvénykönyvbe, az egyes jogszabályokba foglalt szöveget veszik tekintetbe, hanem azt is, hogy ez a gyakorlatban hogyan érvényesül.
Ez év tavaszán ismét az Intersentia kiadó gondozásában, Katharina Boele-Woelki, Bente Braat és Ian Curry-Sumner szerkesztésében jelent meg az említett harmadik kötet, amely a "Property Relations between Spouses", azaz "Házassági vagyonjog" címet viseli. Ez alkalommal az eddiginél is több, huszonhat európai ország készítette el nemzeti jelentését a rendkívül összetett és a házassági vagyonjogi kérdéseket igen tágan értelmező kérdések alapján. (A nemzeti jelentéseket egyetemi oktatók készítik el.) A komplexitás okát a szerkesztők azzal indokolják, hogy egyrészt a vizsgálódás körébe bevont valamennyi nemzet házassági vagyonjogi rendelkezéseiről és rendszeréről átfogó képet kívántak nyújtani, másrészt azzal, hogy lehetővé tegyék a nemzeti szabályozások részletes összehasonlíthatóságát, végül pedig, de a legkevésbé sem utolsósorban azzal, hogy kidolgozhassák a házassági vagyonjogi elveket. (A családjogi elvek kidolgozására a két fenti területen már sor került, 2004-ben a bontójogi és a volt házastárs tartását rendező, 2007-ben pedig a szülői felelősséggel kapcsolatos elveket készítette el a Bizottság.[2])
A 2009-ben publikált vaskos házassági vagyonjogi összeállítás több fejezetből áll. Az azokra a kérdésekre adott nemzeti válaszokkal kezdődik, amelyek valóban általános jellegűek. A kérdőív összeállítása során nyilván tekintetbe kellett venni azt, hogy még Európán belül is igen eltérő szabályozások, eltérő megoldási módszerek léteznek egymás mellett, éppen a családjog egyik hangsúlyozott jellegzetessége miatt: tipikusan a hagyományokra épülő jogágról van szó. A nemzeti jelentések ennek megfelelően először választ adnak arra, hogy milyen jellegű jogszabálytömeg rendezi a házastársak vagyoni viszonyait, azok miként alakultak ki, várható-e ezen a téren változtatás, illetve vonatkoznak-e ezek a rendelkezések a bejegyzett partnerkapcsolatban élők vagyoni helyzetére. A kérdőív kitért arra is, hogy milyen viszonyban állnak a házassági vagyonjogi szabályok az általános dologi jogi, illetve kötelmi jogi rendelkezésekkel, s különösen az öröklési jog szabályaival.
A második nagy fejezetben olyan kérdésekre vártak a szerkesztők választ, amelyek a család szempontjából alapvető jellegűek, s amelyek egyes jogrendszerekben egyébként el is különülnek a házassági vagyonjogi joganyagtól vagy legalábbis azon belül önálló fejezetet képeznek. Ide tartoznak a háztartási kiadásokkal, a családi otthont érintő ügyletekkel kapcsolatos házastársi jogok és kötelezettségek, azaz, többek között az, hogy mennyiben kell hozzájárulniuk a háztartási költségekhez, mi tartozik az adott jogrendszerben a háztartási kiadások körébe, milyen mértékű a háztartással kapcsolatos adósságok megoszlása, továbbá vonatkoznak-e speciális rendelkezések a családi otthon és háztartási felszerelési/berendezési tárgyak szerzésére, értékesítésére, megterhelésére. Ez utóbbi körben különös jelentősége van a házastársak közös eljárásának, a meghatalmazás lehetőségének, illetve annak, hogy mi a következménye annak, ha csak egyikük jár el. Az egyes jogrendszerek megosztottak ezekben a kérdésekben is, hiszen ahogyan a házassági vagyonjogi rendelkezések is eltérőek, úgy igen eltérő az is, hogy vannak-e speciális, a fenti területeket szabályozó rendelkezések, s ha igen, azok konkrétan milyen jellegűek, milyen védelmet nyújtanak.
A következő kérdés már a házassági vagyonjogi rendszert érintette, s bizonyos általános kérdéseket követően a kérdőív összeállítói öt házassági vagyonjogi kategóriát különítettek el egymástól: a vagyonközösséget, a közszerzeményi rendszert, az ún. halasztott vagyonközösséget, a vagyonelkülönítő rendszert, továbbá azt a vagyonelkülönítő rendszert, amelynél a bíróságtól lehet kérni a vagyoni viszonyok utólagos kiegyenlítését. Ezek a rendszerek át-átfolynak egymásba, vannak közös jellegzetességeik, így ennyire nyilvánvaló elhatárolásuk nem egyértelmű, már csak azért sem, mert tiszta formájukban nem feltétlenül valósulnak meg. Az egyes országok maguk sorolták be jogrendszerüket egyik-másik rezsim alá, s részletes kérdésekre válaszolva kaphat az olvasó képet arról, hogy valójában milyen házassági vagyonjogi rendszerről is van szó.
A kötet utolsó fejezete a házassági vagyonjogi szerződésekkel foglalkozik, különös tekintettel arra, hogy az előző kérdések csak az ún. törvényes, azaz erre irányuló megállapodás hiányában hatályba lépő házassági vagyonjogi rendszerre vonatkoztak. A kérdések kitértek arra, hogy van-e lehetőségük a házastársaknak akár a házasság megkötése előtt, akár fennállása alatt házassági vagyonjogi szerződést kötni, abban milyen mértékben térhetnek el a törvényes házassági vagyonjogi rendszer előírásaitól, milyen formai követelményeknek kell megfelelniük, melyek - ha vannak - a harmadik személyekkel szembeni érvényességi feltételek, később megállapodásukat mennyiben módosíthatják, s annak mennyiben kötelező a hatálya, így különös tekintettel arra, hogy a bíróság eltérhet-e az abban foglaltaktól bármelyik fél ilyen irányú kérelme esetén.
II. Az alábbiakban részletesebb áttekintést adunk arról, hogy néhány európai ország milyen jogszabályban rendezi a házassági vagyonjogi kérdéseket, mely vagyonjogi rendszert tart törvényes rendszernek, attól szerződéssel el lehet-e térni, s milyen hatással jár a házasságkötés, majd a bontás, az esetleges különválás a házastársak vagyoni viszonyaira. Indokolt esetben kitérünk arra, hogy az esetleges bejegyzett partnerkapcsolatban élőkre is irányadóak-e a házassági vagyonjogi rendelkezések, s várható-e általában a házassági vagyonjog terén változás.
Minthogy az alábbiakban használjuk a vagyonközösség és közszerzemény fogalmakat, talán nem haszontalan némi támpontot adni ezek megfelelő értelmezéséhez, annál inkább is, hogy a készülő magyar Ptk. is minden szempontból részletesebben fogja ezeket az intézményeket szabályozni.
A házassági vagyonjogi rendszer alapvetően arra ad választ, hogy milyen hatást gyakorol a házasság a házastársak vagyonára, részben az addig meglévő vagyonára, részben pedig a házasság tartama alatt közösen, illetve külön-külön szerzett vagyonra, s mi lesz a vagyon sorsa a házasság megszűnésekor, gondolva elsősorban a házasság felbontására. A képzeletbeli skála két végpontján az ún. teljes vagyonelkülönítő és teljes vagyonösszesítő rendszer áll. A teljes vagyonelkülönítés valóban teljes: sem a házastársak korábbi, sem a házasság alatt szerzett vagyona nem keletkeztet - a házasság, illetve együttélés tényénél fogva - közös vagyont. A teljes vagyonösszesítés Európában ebben a formájában már nem létező rendszer, hiszen ez azt jelenti, hogy nemcsak a házasság folyamán szerzett, hanem a házasság előtti különvagyon is a házastársak közös vagyonává válik. A skálán a két véglet közötti rendszerek kapnak helyet, legtipikusabb az ún. szerzeményi közösség, annak is két típusa, az értéktöbbleti elven alapuló szerzeményi közösség és a reálszerzésen alapuló szerzeményi közösség. Az értéktöbbleti elven alapuló rendszer alapvető jellemzője, hogy a házastársak a házasság fennállása alatt önálló vagyonszerzők, a bontáskor pedig a vagyonszaporulat megosztását igényelhetik. A reálszerzés elvére épülő rendszerben már a vagyon - házasság alatti - megszerzésekor a házastársaknak közös tulajdona keletkezik.[3] Az alábbiakban vagyonelkülönítő rendszer alatt lényegét tekintve a teljes vagyonelkülönítést értjük, azzal, hogy bizonyos országokban mód van ennek a bontást követő bírósági "kiigazítására". A reálszerzés elvén alapuló szerzeményi közösség rendszerét vagyonközösségnek, az értéktöbbleti elven alapuló rendszert közszerzeményi rendszernek nevezzük, utalva arra, hogy az elnevezés csak a rezsim alapsajátosságát jellemzi, a részletes szabályok nagyrészt árnyalják, korrigálják a címke alapján kialakuló sablonos besorolást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
