Kénytelen vagyok bejelenteni: bizonyos értelemben bűvészmutatványra készülök, amikor a közjegyzőket is érintő sajtóanyagokat áttekintve megpróbálok újabb sajtótükröt készíteni az olvasók részére. Erre a kissé hangzatos közlésre az késztetett, hogy hiába gyűlik az anyag, olyannyira sok benne az ismétlődés, illetve az érdektelen vagy felszínes írás, hogy nagyítóval kell keresni köztük a használható dolgokat.
A lakásmaffia és az ellene való küzdelem évek óta gyakori témája az írott és az elektronikus sajtónak. A Népszava május 14-i száma terjedelmes összeállításban foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az összeállítás lényeges tartalmát összefoglaló rész ezekkel a mondatokkal kezdődik: "A földhivatal erősítésével akadályozható a lakásmaffia. Gyanú esetén a hivatal meggyőződne a felek szabad akaratáról." A földhivatalok szakmai megerősítése valóban halaszthatatlan. Szerintem mindannyian találkoztunk már olyan földhivatali határozattal, amelynek olvastán nem tudtuk, sírjunk-e vagy nevessünk. A földhivatalok megerősítése - például azzal, hogy érdemi határozatokat csak jogi végzettséggel rendelkező ügyintézők hozhatnának - hosszú évek alatt hozhatna érezhető pozitív változást. A földhivatalok jelenlegi személyi állománya pedig - anélkül, hogy bárkit is meg akarnánk sérteni - aligha alkalmas arra, hogy a "felek szabad akaratát" vizsgálja. Annál is inkább, mivel erre értelemszerűen csak az után kerülne sor, hogy a benyújtott szerződést valamilyen szempontból gyanúsnak találta a földhivatal. Talán maliciózusnak tűnik a megjegyzésem, de tapasztalataim szerint a földhivatalnak többnyire csak a teljesen hibátlan szerződésekkel kapcsolatban van baja, a "problematikus" szerződések általában feltűnően gyors elintézésben részesülnek.
A lakásmaffia elleni küzdelemben jelentős nap volt 2004. június 21-e, amikor az Országgyűlés elfogadta a lakásmaffia-jelenségek visszaszorításához szükséges kormányzati intézkedésekről szóló határozatot. A dokumentum elsősorban az Igazságügyi, illetve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak ad határidős feladatokat. A módosítandó jogszabályok sora igen hosszú (a most következő felsorolás csak jelzésszerű): a polgári törvénykönyvtől, a büntető törvénykönyvön, a bírósági végrehajtásról szóló törvényen át a társasházi törvényig. Minderről a Magyar Nemzet június 24-i számában olvashattunk.
A parlamenti határozat megszületése feletti öröm nem sokáig tartott: a Sors-Társak Közhasznú Egyesület augusztus 13-án tíznapos demonstrációt kezdett a Kossuth téren, amellyel "az emberek kifosztásában, félrevezetésében" részt vett bírák, ügyvédek és közjegyzők felelősségre vonását követelték. Minderről a Metro újságban, a Népszavában és a Magyar Nemzetben olvashattunk.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot folytatott a jelzálog-hitelezés jelenlegi banki gyakorlatáról. A vizsgálat fő következtetése az, hogy a bankok ügyfelei számára szükségtelen és aránytalan jogsérelmet okozhat, és az alkotmányban rögzített, a tulajdonhoz fűződő alapjogot veszélyeztet az a banki gyakorlat, hogy a pénzintézetek a jelzálogként felajánlott ingatlan értékét a valós forgalmi érték alatt határozzák meg, és a hitelfedezeti értéket ennél is alacsonyabb összegben állapítják meg. A vizsgálat kitér a közjegyzők szerepére is, és megállapítja, hogy a közjegyzők sem minden esetben teljesítik maradéktalanul a feladataikat. Elsősorban arról nem győződnek meg, hogy a bankkal szerződést kötő ügyfél pontosan érti-e az okiratban foglaltakat, és az megfelel-e az akaratának. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának posztja és posztot betöltő személy iránti teljesen indokolt tisztelet ellenére sem könnyű megérteni, hogy ez miképpen volt megállapítható, hiszen a vizsgálatot lefolytató személyek aligha vehettek részt egy-egy banki szerződés megkötésénél, és arról sem tudok, hogy közjegyzőt megkérdeztek volna a szerződéskötés konkrét folyamatáról, és ebben a közjegyzői szerepről. Az ombudsmani jelentésről beszámolt a Magyar Hírlap, a Népszabadság, a Vas Népe.
A Piac és Profit idei 7-8. száma rövid jegyzetet szentel a jogásztúlképzésnek. A tíz évvel ezelőtti helyzethez képest megháromszorozódott a jogi egyetemekről kikerülő friss diplomások száma. A legtöbben ügyvédek szeretnének lenni, de ez nem sikerülhet mindenkinek. A többi jogi pálya sem képes felszívni a fiatal jogászokat, részben a kötött létszám (bíróság, ügyészség), részben a nem túl vonzó anyagi lehetőségek (közigazgatás) miatt. Ezek után természetesen eljutunk a közjegyzőkhöz is, akiket a cikk szerint "manapság egyre gyakrabban irigyelnek az ügyvédek, és hangoztatják: bizonyos tevékenységeket, például hagyatéki ügyeket, ők is kiválóan ellátnának." A Népszabadság június 15-i számának egyik cikke hasonló kérdésekkel foglalkozik. Ebből is csak egyetlen mondatot idézek, okulásul: "A kihalásos alapon működő közjegyzői pályáról a legtöbb fiatal jogász csak messziről álmodozhat."
Ha már a sokak által irigyelt közjegyzőkről volt szó, a Cégvezetés júliusi száma alapján tegyünk említést a sok szempontból hasonló feladatokat betöltő konzulokról. A konzuli okirat készítésénél és a konzuli tanúsítvány kiállításánál a közjegyzőkről szóló törvény rendelkezései szerinti eljárásra kerül sor. Nagyon érdekesen alakulnak ugyanakkor a díjtételek. Lássunk néhányat! A konzuli hatóság által készített hiteles másolat díja oldalanként 20 USD. Ha a fél készítette a másolatot, ez a díj "mindössze" 15 USD. Magánszemély aláírásának hitelesítéséért 30 USD-t kell fizetni. A szerződés közokiratba foglalásáért az érték 2,5%-a, de legalább 50 USD a díj. A jogi tanácsadás óradíja pedig 100 USD. Nem folytatom, így is jól érzékelhető, hogy a jogalkotó markáns különbséget tesz ugyanannak a tevékenységnek a díjtételei között, a magasabb értékeket mindig akkor állapítva meg, ha az állam alkalmazottja jár el, és nem közjegyző.
A Cégvezetés augusztusi számában Dobozi Ferenc kollégánk ismét bebizonyította, hogy milyen pontosan és lényegretörően tud fogalmazni. "Ingatlan-adásvételi szerződések a közjegyző előtt" című cikkében meggyőzően érvel amellett, hogy érdemes közjegyzőhöz fordulni, ha az ember ingatlan adásvételi szerződést kíván kötni.
A bálok főszezonja a farsang időszaka. Egyetlen kivételként a nyári Anna-bál jut eszembe. Az idén ötödik alkalommal megrendezett Pesti Anna-bál nyilván emlékezetes marad kolléganőnk, Gosztonyi Júlia számára. A Gundelben megtartott bál három legszebb hölgye közé választotta a zsüri: a "bálkirálylány" és a "bálkirálynő" mellett ő lett az "örök Anna". Az augusztus 1-jei Vasárnapi Hírek fényképpel illusztrált cikkben számolt be minderről. Gratulálunk ehhez, a közjegyzői karban szokatlan, de mindenképpen megérdemelt sikerhez! ■
Visszaugrás
