Az írás a szubszidiaritás elvének gyakorlati érvényesülését járja körül a helyi közigazgatás szintjén, különös tekintettel a jegyző szerepére. A szubszidiaritás az Európai Unió egyik alapelve, amely szerint a döntéseket azon a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol azok hatékonyan és gazdaságosan végrehajthatók. A jegyző mint a helyi önkormányzati hivatal vezetője, fontos szerepet tölt be ezen elvek gyakorlati megvalósításában: biztosítja a törvényességet, koordinálja a közigazgatási feladatokat és elősegíti a helyi közösségek aktív részvételét a döntéshozatalban. A tanulmányban azt vizsgálom, hogy a jegyző tevékenysége nem csupán technikai-adminisztratív jellegű, hanem a demokratikus és hatékony közigazgatás egyik alappillére, amely közvetlenül hozzájárul a szubszidiaritás elvének érvényesüléséhez.
A szubszidiaritás eszmetörténeti eredete gazdag és több korszakon átívelő fejlődést mutat. Az alábbiakban röviden összefoglalom a legfontosabb történeti és filozófiai gyökereit.
Arisztotelész már az ókorban megfogalmazta, hogy a polisz (városállam) hatalma addig terjedhet, amíg az a polgár javát szolgálja. Ez a gondolat már magában hordozza a szubszidiaritás elvének csíráját: a központi hatalom csak akkor avatkozzon be, ha az egyén vagy kisebb közösség nem képes megoldani egy problémát.[1]
Aquinói Szent Tamás a középkorban az itáliai városállamokat tartotta példamutatónak, mivel ott a döntések közelebb születtek a polgárokhoz. Ez a decentralizáció és helyi döntéshozatal előnyeit hangsúlyozta.[2]
A modern szubszidiaritás fogalma XI. Piusz pápa 1931-es Quadragesimo anno enciklikájában jelent meg először hivatalosan. Ebben az állam szerepének korlátozását, a helyi közösségek önállóságának védelmét és a társadalom alulról építkezését hangsúlyozta.
XI. Piusz szerint: "amit az egyes egyének saját erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani, azt a hatáskörükből kivenni és a közösségre bízni tilos".[3]
A szubszidiaritás eszméje a kontinentális katolikus gondolkodás és az angolszász utilitarizmus találkozásából fejlődött tovább. A kereszténydemokrácia politikai irányzata a második világháború után az elvet az európai integráció egyik alapkövévé tette.
A szubszidiaritás elve ma az EU működésének egyik alappillére, amely biztosítja, hogy a döntések az állampolgárokhoz a lehető legközelebbi szinten szülessenek meg.
A Helyi Önkormányzatok Európai Chartája (1985) nem nevesíti kifejezetten a "szubszidiaritás" kifejezést, de tartalmilag és szellemiségében teljes mértékben tükrözi annak elvét. A Charta célja a helyi önkormányzatok autonómiájának megerősítése és védelme, amely szorosan kapcsolódik a szubszidiaritás gondolatához.[4]
A preambulum kiemeli, hogy a helyi hatóságok "a demokratikus rendszer egyik fő alapját" képezik. Hangsúlyozza, hogy a közügyekben való részvétel joga "helyi szinten gyakorolható a legközvetlenebb módon".
2. cikk - Az önkormányzatiság alkotmányos és jogi alapja: Előírja, hogy a helyi önkormányzáshoz való jogot a nemzeti jogban - lehetőség szerint az alkotmányban - el kell ismerni.
3. cikk - Az önkormányzatiság fogalma: Az önkormányzatiság azt jelenti, hogy a helyi hatóságok "saját felelősségükre és a helyi lakosság érdekeinek megfelelően" szabályozzák és irányítják a közfeladatok jelentős részét.
4. cikk (3) bekezdés: "A közigazgatási feladatok gyakorlása általában azokra a hatóságokra tartozik, amelyek a polgárokhoz legközelebb állnak."
Ez a megfogalmazás a szubszidiaritás elvének egyik legközvetlenebb megnyilvánulása.
Az 1997. évi XV. törvény hirdette ki itthon a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló, 1985. október 15-én, Strasbourgban kelt egyezményt, ezáltal azt a hazai jogrend részévé téve.
A Charta tehát a szubszidiaritás elvét implicit módon tartalmazza: a helyi önkormányzatoknak elsőbbséget kell élvezniük a közügyek intézésében, és csak akkor indokolt magasabb szintű beavatkozás, ha a helyi szint nem képes hatékonyan eljárni a lakosság érdekeit maximálisan szem előtt tartva.
A közösségi részvétel és a szubszidiaritás elve szorosan összefüggenek, különösen a demokratikus közigazgatás és a helyi önkormányzás szempontjából. Az alábbiakban bemutatom az összefüggésüket.
A szubszidiaritás elve szerint a döntéseket azon a legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol azok hatékonyan végrehajthatók. Csak akkor indokolt magasabb szintű beavatkozás, ha az alsóbb szint nem képes a feladatot ellátni.
Mit jelent a közösségi részvétel? Az állampolgárok aktív bevonása a döntéshozatalba, különösen a helyi ügyekben (pl. lakossági fórumok, részvételi költségvetés, civil konzultációk).
A szubszidiaritás feltételezi a közösségi részvételt, mivel amennyiben a döntések helyi szinten születnek, azok csak akkor lehetnek hatékonyak és elfogadottak a közösség által, ha a helyi közösség is részt vesz bennük. A közösségi részvétel erősíti a szubszidiaritás megvalósulását. Az aktív állampolgári részvétel segít abban, hogy a helyi szint valóban képes legyen ellátni a feladatait - ezáltal csökken a központi beavatkozás szükségessége.
A szubszidiaritás decentralizációt jelent, a részvétel demokratizálást, a kettő együtt biztosítja, hogy a döntések ne csak közelebb kerüljenek az emberekhez, hanem az emberek is közelebb kerüljenek a döntésekhez. Az EU Alapjogi Chartája[5] és a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája is hangsúlyozza a közösségi részvétel és a szubszidiaritás fontosságát. Magyarországon az Alaptörvény[6]
- 27/28 -
és a Mötv.[7] is biztosítja a helyi közösségek részvételének lehetőségét.
A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) határozza meg a helyi önkormányzatok működésének alapelveit és feladatait. A törvény 4. §-a szerint: "A helyi közügyek alapvetően a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, valamint a helyi önkormányzás és a lakossággal való együttműködés szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak."
Ez azt jelenti, hogy a helyi közügy minden olyan feladat, amely a lakosság mindennapi életét érinti, közszolgáltatás biztosításával kapcsolatos (pl. közvilágítás, hulladékszállítás, közterület-fenntartás, kártevőirtás), és amelyet a helyi önkormányzat saját hatáskörben, a helyi közösség érdekében lát el, gyakorlatilag bármi, amit a helyi közösség annak értékel.
Az Európai Unió Alapjogi Chartája és az Európa Tanács Helyi Önkormányzatok Európai Chartája (Önkormányzati Charta) kiemelik a közösségi részvétel fontosságát, de különböző nézőpontokból.
Az Alapjogi Charta az uniós polgárok alapvető jogait rögzíti. A közösségi részvétel szempontjából különösen fontos polgári és politikai jogok: a Charta 39. és 40. cikke biztosítja az uniós polgárok választójogát az európai és helyi választásokon, valamint a politikai részvételhez való jogot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
