A közigazgatási jogérvényesítés hatékonyságáról, vagy inkább annak hiányáról naponta elhangzott megállapítások többnyire azt állítják, annak ellenére, hogy egyre szigorúbb jogi szankciókat helyezünk kilátásba, a címzetteknek még így is jobban megéri megszegni a jogszabályban foglalt kötelezettségeiket, megsérteni a jogot, mint betartani azt. Igen gyakran halljuk azt is, hogy "az az ostoba", aki betartja a jogot. Valóban irracionális viselkedés a jogkövetés, esetleg minden jogsértés racionális? Csaknem két évtizede foglalkozom a közigazgatási szankciótan és felelősségtan kérdéseivel, de mostanáig elsősorban a jogdogmatika és a közigazgatás-tudomány módszereivel vizsgáltam ezeket a problémákat. Habilitációs értekezésemben, amely "A közigazgatási felelősség aktuális problémái - a közjogi dogmatikán innen és túl" címet viseli, szintén jelen van a dogmatikai megközelítés, de ezen kívül arra törekedtem, hogy a közigazgatási szankció- és felelősségi rendszert interdiszciplináris megközelítéssel vizsgáljam, és a hagyományos dogmatikai elemzésen kívül más tudományágak újabb tudományos eredményeit és módszereit is rávetítsem erre a területre. Ennek nyomán talán más tudományágak újabb nézőpontot nyújthatnak a problémák alaposabb megértéséhez, és talán a megoldáshoz is közelebb visznek. Ezen interdiszciplináris megközelítés jegyében a társadalomtudományok közül a szociológia, a kriminológia, a pszichológia és a közgazdaságtudomány eredményeit és módszereit hívtam segítségül, míg a természet-tudományok közül a hálózatelmélet, a humánetológia és a neurobiológia, neurofiziológia kutatási eredményeit használtam fel a közigazgatási jogban felmerülő problémák megértéséhez, illetve magyarázatához. Jelen tanulmányban a közgazdaság-tudományi nézőpont alkalmazhatóságát vizsgálom, és a várható eredményekre és buktatókra szeretném felhívni a figyelmet. A racionális döntéselmélet (továbbiakban: RDE) a jog gazdasági elemzésének központi kategóriája, mely elméleti irányzat kétségkívül az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hatású elmélete volt a jogi jelenségek magyarázatában.
A jog gazdasági elemzésének kidolgozója és legismertebb képviselője Richard Allan Posner. Posner elmélete azonban mára már nemcsak hogy nem a legtipikusabb, de nem is feltétlenül a legreprezentatívabb a közgazdaságtani elméletek közül.[1] A posner-i elmélet a chicago-i neoklasszikus piaci modellen alapul. Posner Ronald Coase társadalmi költség elméletét (határköltség/határhaszon) alkalmazta a jogra, elemzésének célja annak vizsgálata, hogy mennyiben szolgálja a jog a gazdasági hatékonyságot. A közgazdászok (és Posner) számára a szankciók olyanok mint az árak: azt feltételezik, hogy az emberek valószínűleg ugyanúgy reagálnak a szankciókra, mint a fogyasztók az árakra, vagyis a drágább termékből kevesebbet vesznek, a súlyosabb szankciók pedig kevesebb jogsértéshez vezetnek. Az RDE ezen felfogása egy költség/haszon elmélet jogérvényesítésre történő alkalmazása. Leegyszerűsítve: a jogsértő azért választja a jogsértő magatartást, mert minden körülményt mérlegre téve számára az a kifizetődőbb, azaz nagyobb (anyagi) haszonnal jár. Ebben a felfogásban a jogot mint sajátos "ösztönzőrendszert", quasi "árrendszert" értelmezik, azaz mint az önérdekkövető egyének cselekvéseit befolyásoló korlátok egyikét vizsgálják.[2] Ez a logika a szankciót egyfajta árként, díjként kezeli, és a jogban elsősorban a kártérítési jog logikáját érvényesíti, ahol a kárfelelősségi szabályok költségtényezőként hatnak. Nem véletlen, hogy Posner szövetségi bíróként az amerikai magánjogra, és ezen belül is a szerződésen kívüli károkozásra alapította a modelljét,[3] s a bírák ítélkezési tevékenységét kívánta befolyásolni. Ugyancsak fontos annak ismerete, hogy az eredeti posner-i modell a common law esetjogára alapozott, nem pedig a kontinentális rendszerek normatív szabályozására. Ez a körülmény teljesen más megvilágítást ad a jog gazdasági elemzésének, hiszen egyértelművé teszi, hogy a modell nem alkalmazható bárhol és bármikor változtatás nélkül, illetve a következtetések értékelésében is számításba kell vennünk.
Mivel a magánjogban könnyebben értelmezhető a gazdaságosság, és könnyebben megfogható a költség és a haszon fogalma, ezért nem véletlen, hogy a jog gazdasági elemzésének klasszikus területei elsősorban a civiljogban jelenetek meg: a kártérítési jogon kívül a tulajdonjog, a szerződések joga, a peres eljárások közgazdasági megközelítése vált népszerűvé. Kisebb jelentőségű a büntetőjog közgazdasági elemzése, amely leginkább arra törekedett, hogy a bűnözés társadalmi költségeit minimalizálja.
A kodifikált közjogban az alkalmazásra irányuló első kísérletek jelentősen eltértek a posner-i premisszáktól, hiszen a vizsgálatok fő iránya az állami beavatkozás költségeinek számbavétele[4] olyan homogén ágazatokban, mint a társadalombiztosítás, egyes ipari ágazatok szabályozása stb. A racionális döntéselmélet azonban a közigazgatás-tudományban már korábban megjelent, hiszen Herbert Simon korlátozott racionalitás elmélete a közigazgatás-tudományban ma már szinte dogma. Ez a közigazgatás-tudományi megközelítés azonban nem a jogszabályok címzettjeinek magatartását vizsgálja, hanem a közigazgatás korlátozottan racionális döntéseit.
A jog gazdasági elemzése kialakulása óta nagyon népszerű, de ma mintha újabb reneszánszát élné. Elég csak áttekinteni a külföldi szakirodalmat, nem csupán Posner rendkívül termékeny munkássága szembetűnő,
-209/210-
hanem a kanadai McKaay[5], a francia Ferey[6], vagy a Cooter- Ulen[7] szerzőpáros magyarul is hozzáférhető munkái is arról árulkodnak, hogy a közgazdasági hatékonyság a jogalkotás és a jogalkalmazás központi kategóriája kellene, hogy legyen.
A magyar szakirodalomban nem annyira hangsúlyos ez a megközelítés, de nem mondhatjuk, hogy visszhang nélkül maradt volna. Hiszen már 1984-ben megjelent Harmathy Attila és Sajó András szerkesztésében egy az elméletet és annak korai kritikáit bemutató kötet[8], de Vékás Lajos[9] is alkalmazta az elméletet az új Ptk. elméleti előkérdéseit meghatározó kötetében, a kártérítési jog egyik lehetséges megközelítéseként. A jogelméletben Cserne Péter foglalkozik több munkájában a jog gazdasági elemzésével, mint jogelméleti irányzattal. A közjogban Gajduschek György adaptálta a jog gazdasági elemzését a közigazgatás ellenőrző-bírságoló tevékenységére a 2008-ban megjelent "Rendnek lenni kellene!" című könyvében.[10] Ebben a kötetben a szerző számos kritikát fogalmazott meg részben a közigazgatási joggal, részben a közigazgatási jogdogmatikával (s jelesül az én korábbi megállapításaimmal) kapcsolatban. A kritikák egyik megállapítása az volt, hogy egysíkú a jogdogmatikai megközelítés, s az abból levonható következtetések nem segítik a hatékonyabb jogérvényesítést.
Igazat adva a kritikus azon megállapításának, hogy talán más megközelítések közelebb visznek bennünket a problémák gyökereihez, az RDE alkalmazhatóságának feltételrendszerét szerettem volna meghatározni. Az RDE alkalmazását elsősorban az indokolhatja, hogy ha a magánjogban származnak használható következtetések a jog gazdasági megközelítéséből, akkor talán a kodifikált közjogban is eredményezhet olyan megállapításokat, amelyek ha nem is kérdőjelezik meg a korábbi dogmatikai megközelítés eredményeit, de mindenképpen árnyalják azokat, s olyan kiegészítő információkhoz juthatunk általa, melyek közelebb vihetnek a közigazgatási jogérvényesítés gondjainak orvoslásához. Másik kutatási hipotézisem az volt, hogy a racionális döntéselméleti megközelítés lehetőséget kínálhat arra, hogy párhuzamosan vizsgáljuk a jogkövető és a jogsértő magatartást. Egyre erősödő meggyőződésem ugyanis, hogy önmagában a jogsértések vizsgálata azért nem vezet eredményre, mert valami viszonyítási pontot elvesztünk az elszigetelt vizsgálattal. A racionális döntéselmélet alkalmazása lehetőséget kínálhat arra, hogy rátaláljunk arra vagy azokra a pont(ok)ra, ahol elválik egymástól a jogkövető és a jogsértő magatartás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
