Az 1970-es évek végétől kibontakozó gazdasági világválság megrendítő csapást mért a szocialista gazdaságokra, amit az eladósodás, a növekvő infláció, a hanyatló életszínvonal jelzett és mindez elmélyítette a társadalmi feszültségeket és politikai válsághoz vezetett az 1980-as évek végére. A Szovjetunióban 1987-től bevezetett peresztrojka sem tudta kezelni ezeket a jelenségeket és a kis szocialista országokon sem volt képes segíteni. Ezért a birodalom magukra hagyta őket válságaikkal.
A Kádár-korszak utolsó éveit is a súlyos gazdasági, társadalmi és politikai válság jellemezte. Az adósság tekintetében az első helyre került Európában, az infláció növekedésével tömegessé vált az elszegényedés, kialakult a munkanélküliség és tragikus jelek utaltak az önpusztító életmódra. Az értékrendek átrendeződtek és a korrupció beépült a magyar társadalomba. Mindezek erkölcsi válságot okoztak, hiszen a politika tagadta a válságot. Az MSZMP-t inkább az utódlás gondolata foglalkoztatta. Ugyanakkor képtelen volt egy átfogó válságkezelő nemzeti program kidolgozására, hiányzott az egységes vezetés, az állampárt különféle áramlatok konglomerációjává vált, miközben a tagság fokozatosan lemorzsolódott. Mindez azt jelentette, hogy 1989-re a rendszer a végéhez közeledett, csupán a mód volt még kérdéses, azaz, hogy a hatalom erőszakkal fellép-e az ellenzék ellen, vagy ugyanilyen módon a nép semmisíti meg. Végül a lehető legjobb végkifejlet következett be, az MSZMP önmegsemmisítődése.
A magyarországi pártosodás szellemi-szervezeti bázisa több összetevőből alakult ki. Így az MSZMP reformszárnyából, a demokratikus ellenzék urbánus és nemzeti értelmiségi köreiből, valamint a radikális, főleg egyetemista ifjúsági csoportosulásokból. 1980-1988 között látens pártosodásról beszélhetünk csupán, amit egyrészt különféle mozgalmak jelentettek. Március 15., június 16., október 23. mindig veszélyt hordoztak magukban. A Charta mozgalom nyíltan felvállalta a szabadságjogokat, megjelentek a szamizdatok, valamint egyéb féllegálisnak nyilvánított kiadványok. 1985-től rendszeressé váltak az értelmiségi-ellenzéki összejövetelek (Monor, Lakitelek, szakkollégiumok). A különféle klubok (Rakpart Klub, Nyilvánosság Klub és Pécsett az Értelmiségi Klub) és társadalmi szervezetek pedig megteremtették a nyilvánosságot is. Kialakult és egyre erősödött a civil társadalom. Az 1988-ban elfogadott egyesületi törvény által a mozgalmak, összejövetelek, klubok szervezettebbé válhattak. A különféle jellegű szerveződések közül jó néhányan már nyíltan felvállalták a rendszerváltás szükségességét és kiléptek a politika színterére (például a TDDSZ, a TIB, a Recski Szövetség, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság stb.)
Az MSZMP csak 1989 februárjától vette tudomásul azt a tényt, hogy Magyarországon kialakult a többpártrendszer. Hatalmi súlyából kiindulva akkor még úgy gondolta, hogy külön-külön le tudja a pártokat választani. Az Ellenzéki Kerekasztal megalakulása (1989 márciusában) azonban keresztülhúzta ezeket a számításokat és az állampárt arra kényszerült, hogy az ellenzéki pártokkal együtt tárgyaljon. Az 1989 június 13-ától szeptember 18-ig tartó Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon szinte minden sarkalatos kérdésben megegyezés született, ami lehetővé tette a békés átmenetet. Az MSZMP októberi kongresszusa (a párt kettészakadásával MSZP-re és MSZMP-re) pedig a kérdést is eldöntötte: nem modell-, hanem rendszerváltás lesz Magyarországon. Ezt pedig az első szabad parlamenti választások 1990-ben legitimálták.
A helyi civil szerveződéseket sokféle szempontból tipizálhatjuk kezdődően az egyszerű és spontán összejövetelektől a szervezettebb klubtevékenységig, a mozgalmaktól a bejegyzett egyesületekig, a rétegződésük szerint, a tevékenységi formák és a nagyságuk stb. alapján. Mindezektől függetlenül a civil szervezetek többsége kisebb-nagyobb részben részt kívánt venni a helyi politika formálásában. Tagjaik közül sokan a különféle pártokban is tevékenykedtek, így mintegy a nyilvánvalóan politikai szervezetekhez közelítő attitűdöket mutattak. A megalakuló pártok és a civil szervezetek között az elején még nem volt nagy eltérés. Képviselőik közül később sokan helyi, vagy országos tisztségekbe kerültek. A megnevezés tekintetében a szervezetek több-
- 44/45 -
fajta nevet választhattak. "Baráti körök" (például a Magyar-Román Baráti Kör, a Zöld-Kör, a JPTE Baráti Köre), "Klub" (Értelmiségi Klub, Erdélyi Magyarok Klubja), "Társaság" (Raoul Wallenberg Társaság, Münnich Ferenc Társaság), "Szövetség" (Baranya Megyei Faluszövetség, Baranya Megyei Demokratikus Ifjúsági Szövetség), "Bizottság" (Baranya Megyei Történelmi Emlékbizottság), "Tanács" (Baranya Megyei Cigány Tanács), "Egyesület" (Magyar Népművelők Baranya Megyei Egyesülete, Fii-Cu-Noi Cigány Kulturális Egyesület és 1991-től a Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület). De lehettek egy-egy országos szerveződés helyi szervezetei vagy csoportjai is (a TUDOSZ Baranya Megyei Szervezete, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének Egyetemi Szervezete (TDDSZ), a Magyar Cserkész Szövetség pécsi kerülete) stb.
Politikai értékek tekintetében is nagy a szóródás a szélsőbaloldali szervezetektől a jobboldali nézetekig (például: Landler Jenő Munkásőr Baráti Kör, MásKör, Raoul Wallenberg Társaság, Zöld-Kör, Recski Szövetség Dél-Dunántúli Tagozata, Nemzetőrök Szövetsége stb.)
A civil szervezetek tevékenységi csoportosításában csak azokat vesszük figyelembe, akik valamilyen formában közéleti szerepet is vállaltak, részt vettek a politikai folyamatokban és volt-e kapcsolódási pontjuk az Értelmiség Klubhoz. A kulturális értékek mentén létrejött szervezetek közül kiemelendők a Janus Pannonius Társaság, a JPTE Kulturális Közművelődési Egyesülete, a Pécs-Baranyai Kulturális Kamara, a Magyar népművelők Baranya Megyei Egyesülete, a Fii-Cu-Noi Cigány Kulturális Egyesület. A környezetvédők, városvédők közül a Zöld-Kör, a JPTE Környezetvédelmi Csoportja, a Magyarországi Zöldek Baranya Megyei Szervezete, a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület. Kifejezetten érdekképviseleti-érdekvédelmi szerveződések voltak pl. a TUDOSZ Baranya Megyei Szervezete, a Baranya Megyei Faluszövetség, a Magyar Jogászszövetség Baranya Megyei Szervezete stb. A kisebbségi jogok védelmére, képviseletére, vagy a nemzetközi kapcsolatok ápolására létrejött szervezetek: Raoul Wallenberg Társaság, Magyar-Román Baráti Társaság, Steiermark Egyesület, Mladost, a Bolgár, a Japán Klub stb.
1989 és 1990 fordulóján 15 bejegyzett párt tevékenykedett Pécsett, valamint még ennél is több nem bejegyzett szerveződés. A bejegyzett pártok többsége nagyjából leképezte az országos ideológiai törésvonalakat mind típusaikban, mind programjaikban, de még létszámuk arányait illetően is. Ez vonatkozott az egymáshoz való kapcsolódásaikban és az állampárthoz, majd az MSZP-hez való viszonyukban is.
A parlamenti választáson indulókat többféleképp is csoportosíthatjuk. Az egyik csoportot a klasszikus (1945-1947-es) történelmi pártok újjászerveződése jelenti. Ezek a Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt (a Demokrata Néppárt utóda), a Magyar Néppárt (a Nemzetei Parasztpárt jogutódja). Az új típusú szerveződések az MDF, az SZDSZ, a FIDESZ, a Vállalkozók Pártja, a Magyar Liberális Néppárt, a Magyar Nemzeti Párt, a Zöldpárt, az Agrárszövetség, a Szövetség a Faluért, a Vidékért, a Hazafias Választási Koalíció. Végezetül az MSZMP-ből kivált MSZP és az újjáalakult MSZMP.
Az ideológia törésvonalak mentén balról jobbra a következőképp helyezhetjük el a pártokat. A leninista konzervatív blokkot az 1989 októberében meg-, illetve újjáalakult MSZMP Baranya Megyei Szervezete jelentette. Célul tűzték ki a "polgári restauráció" megakadályozását. Rövid idő alatt kb. 30 alapszervezetet hoztak létre, létszámuk meghaladta az ezret. Mindazonáltal politikai befolyásuk nem volt, a politikai folyamatokban alig tudtak részt venni.
Az MSZP pécsi és baranyai szervezete az októberi kongresszus után novemberben jött létre, elsősorban a már korábban is tevékenykedő reformkörösöknek köszönhetően. A régi apparátust szinte teljesen le kellett építeniük és a szerveződést, a szervezet kiépítését is az elejéről kellett kezdeniük. 1990 elejére létszámuk mintegy másfél ezres volt. Politikai célkitűzéseikben még szerepelt a "demokratikus szocializmus" megvalósítása, a választások előtt azonban számukra is realitássá vált a rendszerváltás elkerülhetetlensége és a polgári demokrácia megteremtődése.
A Hazafias Választási Koalíció a Hazafias Népfront utódszervezetének tartható (1989 novemberében alakult). Nem személyekre, hanem társadalmi szervezetekre alapozódott (15 szervezetet foglalt magában) - politikai súlya pedig elhanyagolható volt.
A liberális baloldalhoz két szerveződés tartozott: az Agrárszövetség, valamint a Baranyai Megyei Faluszövetség választási pártja, a Szövetség a Faluért, a Vidékért (ez utóbbi 1990 elején alakult és a megye körzeteiben indított jelölteket, akik közül egy fő be is került a parlamentbe).
A Szociáldemokrata Pártnak Baranyában nagy történelmi hagyományai, tradíciói voltak. 1989 végére tagszervezésük alapján elérték a fél ezres létszámot. Míg a többi pártoknál az értelmiség játszotta a domináns szerepet, náluk elsősorban a bányászok, építészek, gépészek és egyéb munkavállalók voltak többségben. Országos elnökük, Petrasovics Anna színtiszta "antikommunista" programja háttérbe szorította a klasszikus, avagy modern szociáldemokrata gondolatokat és ez helyben is jobbra tolta a pártot, de egyben csalódást is okozott a szimpa-
- 45/46 -
tizánsoknak.
A liberális blokkot több párt képviselte. Az SZDSZ Baranyában is a Szabad Kezdeményezések Hálózatából jött létre 1988 decemberében. Nem helyi szinten, hanem regionálisan (Baranya, Tolna, Somogy) szerveződtek, 1989 elejére a régióban létszámuk meghaladta a fél ezret. A Dozsótól a Megyei Könyvtárig a liberális értelmiségiek rendszeresen szerveztek összejöveteleket. Kiadványokat jelentettek meg és bekapcsolódtak a környezetvédelmi akciókba is (pl. Ófalu).
A FIDESZ pécsi szervezete az egyetemi hallgatók összejöveteleivel, találkozásaival bontakozott ki, elsősorban a JPTE bölcsész kollégiumában, majd 1988 őszén az SZDSZ-hez hasonlóan létrehozták a Dél-dunántúli Regionális Irodát és Információs Központot. Politikájukat a tabula rasa igénye és az állampárttal való konfrontáció jellemezte, hiszen nekik valóban nem lehetett a múlthoz semmilyen közük. Ök is a Dozsóból indultak és szinte minden ellenzék által indított helyi akcióban részt vettek. Két csoportot is működtettek "Mocsár" és "Maléter Pál" néven.
A liberális blokkhoz tartozott - volna - még két szervezet, a Vállalkozók Pártja és a Zöldpárt. Későn alakultak, szerveződésük is lassan haladt, a választások előtt még a jelöltállítás is gondokat okozott nekik. A helyi politikai folyamatok szélén sodródtak.
A jobboldali törésvonalon - a nemzeti, keresztény, konzervatív blokkban - ugyancsak találunk kis szervezeteket. A magát antikommunistának valló Magyar Liberális Néppárt (1989 szeptemberétől), a Magyar Nemzeti Néppárt Pécsi Szervezete (1989 decemberétől) egy-két tucatnyi tagsággal rendelkezett. Későn jött létre (1990 januárjában) a Nemzeti Parasztpárt utódjának magát valló Magyar Néppárt. Leendő társadalmi bázisát akkorra már elvitte az FKgP. Ezek a pártok is csak a helyi politika mentén tudtak elhelyezkedni.
1988 novemberében két csoportosulásból (Isten-kúti Iskola és Belváros) jött létre az MDF pécsi szervezete, melynek 1990 elején kb. 300 fős tagsága volt. Pécsett meghatározó szerepük volt a demonstratív rendezvényeken és részt vettek a párt országos vezetésében is. A helyi Ellenzéki Kerekasztal és Nemzeti Kerekasztal munkájában is tevékeny részt vállaltak.
A Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt pécs-baranyai újjászervezésére 1989 novemberében került sor. Pártosodásuk a "megfigyelések" miatt nagyobb konspirációs eszközökkel folyt, de ennek ellenére jelentősebb pártszervezést folytattak, mint a többi párt és nagy gondot fordítottak a vidék szervezésére is. Taglétszámuk 1990 elejére meghaladta a fél ezret. A párt helyi vezetésébe be tudták vonni a párt idősebb reprezentánsait is. Tevékeny részt vállaltak a helyi politikai folyamatokban.
A KDNP helyi szerveződése viszonylag későn indult, 1989 augusztusától és a következő év elejére mintegy 100-200 főt tudtak beszervezni a megyében. A nyilvánosság előtt kevesebbet szerepeltek, az elkésettség miatt később vettek részt a politikai folyamatokban. Programjaikban a keresztény erkölcs és a közjó elvei domináltak.
Az ellenzéki szervezetek első komolyabb megmozdulására 1989 március 14-én került sor. A "március 15-ére való emlékezés" fáklyás felvonulással indult. A 48-as téri ünnepi beszéd, a "beszédes" 12 pont és a megjelent tömeg - Pécsett első ízben - a rendszerellenes csöndes demonstrációt képezte.
A második hasonló akciót az ófalui atomtemető elleni tiltakozások, fórumok és demonstrációk jelentették. Nagy Imre kivégzésének gyászünnepsége a Dóm téren (június 15-én) - hasonlóan a fővárosihoz - már a régi rendszer temetését is jelképezte.
Pécs is leképezte az országban zajló politikai folyamatokat. 1989 júniusában itt is megalakult a Független Jogász Fórum. 1989 április 20-án alakult meg a Baranyai Ellenzéki Kerekasztal a JPTE Universitas utcai kollégiumában. Alapítói az MDF, az SZDSZ, a FIDESZ, az FKgP, majd később csatlakozott hozzá az SZDP, a KDNP, a Független Jogász Fórum (mely utóbbi a Kerekasztal szóvivői tisztét is ellátta), a TUDOSZ Pécs-Baranya megyei Szervezete, a Raoul Wallenberg Egyesület és a Fii Cu-Noi. Májusi ülésükön megegyezés született az MSZMP-vel és a Baranya Megyei Tanáccsal folytatandó tárgyalásokról. Az Alapító Nyilatkozatban kidolgozták a Kerekasztalhoz való csatlakozás feltételeit és megalkották a választási etikai kódexet, szabályozták az ellenzéki szervezetek kapcsolatrendszereit, a közös fellépések lehetőségeit és a későbbi lehetséges választási együttműködés kereteit. (1989 szeptemberétől székhelyet is kaptak a Dischka Győző utca 2. szám alatti épületben.) 1989 nyarától pedig megindultak a tárgyalások - a Megyei Könyvtárban - az MSZMP Megyei Pártbizottságával, valamint a Baranya Megyei Tanáccsal.
Pécsett csakúgy, mint a fővárosban hasonló politikai folyamatok zajlottak. Mindkét részről - hatalom, ellenzék - jellemző volt a magas szintű politikai kultúra és felelős magatartás és annak az eltökélt szándéka, hogy ezek a folyamatok nyugodtan menjenek végbe, szem előtt tartva a demokratikus játékszabályokat és a békés átmenetet.
- 46/47 -
Az Értelmiségi klub jogelődjét, az Értelmiségi Fiatalok Tanácsát (ÉFT)a KISZ Baranya Megyei Bizottsága hozta létre 1982-ben. A célkitűzés az volt, hogy a fiatal értelmiségi rétegeket közelítse egymáshoz, megismerje a fiatalok munka- és életkörülményeit, igényeiket és az őket foglalkoztató gazdasági-társadalmi problémáikat. Persze utópiának bizonyult az az elképzelés, hogy a KISZ képviselni tudná ezen rétegek érdekeit. Ehhez szükség lett volna az alulról jövő kezdeményezésekre is. Az érdekek artikulációjában, agregációjában, vagy éppen azok képviseletében már nem volt elegendő és megfelelő a KISZ, hiszen már egy-két évvel korábban leképezte az állampárt erodálási folyamatát. Az ÉFT útkeresését segítette a KISZ-en kívüli szellemi erőkkel való találkozás. Ez a szervezet igyekezett összefogni az ifjú értelmiségi rétegeket (egyetemi hallgatókat, ifjú közgazdászokat, jogászokat, tanárokat, művészeket stb.), akik egy része nem is volt már KISZ-tag, de ha volt is, a rendszert abban a formában már nem fogadta el. Védernyőnek használva a KISZ-t, bírálták a hatalom intézkedését országos és helyi szinten egyaránt és megpróbálták befolyásolni az állampártot és annak ifjúsági szervezetét. Az ÉFT jogilag a KISZ szervezeteként működött, gyakorlatilag azonban egyre inkább függetlenedett tőle.
Az ÉFT-nek három tevékenységi köre volt. Mint tanácsadó szervezet véleményezte a KISZ és az MSZMP fiatalokat érintő javaslatait, előterjesztéseit és megpróbálta közvetíteni az értelmiségi fiatalok igényeit, problémáit a hatalom felé. A másik forma a közösségteremtés volt, amit a különféle balatoni nyári táborok szervezésével folytatott. Ezeken az összejöveteleken azonban a kulturális programok mellett alternatív politikai képzés is folyt elsősorban reform szakemberek segítségének köszönhetően. Itt és a harmadik tevékenységi formákon, a megrendezett konferenciákon már egyértelmű volt az a tény, hogy új terei nyíltak a szabad véleményalkotásnak és véleménycserének.
A KISZ bomlási folyamatával egy időben érlelődött meg az a gondolat, hogy az érdekartikulációs és érdekközvetítő funkciónak, valamint a közéleti szerepvállalásnak elengedhetetlen feltétele az alulról szerveződés, ami viszont feltételezte az önállósodást is. Ezeket a feltételeket a JPTE Állam- és Jogtudományi, valamint Közgazdaság-tudományi Karának fiatal oktatói és hallgatói teremtették meg. Közreműködésükkel valósult meg a baranyai "Lakitelek" 1987 szeptemberében Sikondán egy struktúrájában, formájában, tartalmában és programjában újszerű közéleti tábor megszervezésében. A "kis Lakitelek"-ként elhíresült összejövetel hasonló témákkal, akkor még olyan tabuknak számító kérdésekkel foglalkozott, mint az országos összejövetel. Így került terítékre a gazdasági válság, a korrupció, a társadalmi identitászavarok, a devianciák, a politikai rendszer zavarai, végezetül az állampárt - kritikával fogadott - kibontakozási programja. Az összejövetel jelentőségét bizonyította, hogy még a Népszabadság is részletesen - persze kellő tompításokkal - tudósított az eseményről. A regionálisnak szánt összejövetel - ami valóban reprezentálta a megye fiatal értelmiségeinek rétegspecifikumát - így országossá sikeredett.
Az alulról szervezett összejövetelre 1987 november 22-én került sor Pécsett, ahol szinte minden fiatal értelmiségi foglalkozás reprezentálta magát. Az új szervezet megalakításában nem volt vita, annál inkább annak leendő funkciójában. A jelenlevők egy része a réteg-érdekképviseletre szavazott, szemben azokkal, akik viszont a közéleti-politikai igények kielégítését és a politikai folyamatokban való részvétel fontosságát hangsúlyozták. Az 1980-as évek végének időszaka ez utóbbi megvalósítását kívánta.
Az Értelmiségi Klub 1988 február 18-án kezdte meg tevékenységét a JPTE Szalay kollégiumában azzal a célkitűzéssel, hogy az értelmiségi fiatal rétegeket közelítse egymáshoz, közösséget teremtsen és bevonja őket a közéletbe. Ehhez elengedhetetlen volt a nyilvánosság megteremtése helyi szinten is. Az információs "hiánygazdaság" felszámolása találkozott a rendszer egyre erősödő bírálatával is. Történelmi-politikai "fehér foltok" bőven akadtak a repertoárban: a nemzettudat kérdése, Trianon, a határokon túli magyarság, a kommunizmus törvénytelenségei (pl. koncepciós perek, kitelepítések stb.), 1956, a Nagy Imre-per. Ez utóbbi témák már magukban megkérdőjelezték a fennálló rendszer legitimitását. Ráadásul olyan előadókat sikerült megszervezni, akik annak idején főszereplők voltak. Például Hegedűs András, Farkas Vladimir, Mécs Imre, Litván György, Király Béla stb. 1988 októberében a Történelmi Igazságtétel Bizottság kapott fórumot a Klubban. A régióban először hangzott el 1956-ról, hogy az a magyar nép forradalma volt és nem ellenforradalom. Egy évvel később "Az emberi méltóság forradalma" címen konferenciára is sor került (magyar politikatörténetben másodiknak, Pécsett természetesen először). A résztvevők közül néhány: Szabó Miklós, Halda Alíz, Hegedűs
- 47/48 -
B. András, Király Béla, M. Kiss Sándor stb. A konferencia emlékesttel zárult, melyen már "mertek" megszólalni az akkori helyi résztvevők is.
A heti rendszerességgel működő klubnak talán a legjelentősebb sorozata az ún. "közéleti devianciák" c. sorozata volt. Benne addig elhallgatott, vagy éppen másképp interpretált témákkal, mint: a politikai bűncselekmények Magyarországon, a börtönviszonyok, az erdélyi menekültek, az antiszemitizmus, a vallás, az ifjúság beilleszkedési zavarai, a szellemi el-sivárosodás, a szegénység. Már nemcsak előadások hangzottak el, hanem heves vitafórumok is zajlottak, amik kiegészültek különböző indexen levő, vagy féllegális filmbemutatókkal és a Jurta Színház lehozott színdarabjaival.
A témák és az egyre nagyobb szervezkedés, valamint a résztvevők létszámának fokozatos emelkedése természetesen felkeltette az "illetékesek" figyelmét is, ami eleinte egyrészt "baráti" figyelmeztetésekben fejeződött ki, majd miután ezek hatástalannak bizonyultak, ügyeletes "megfigyelőket" küldtek a rendezvényekre (kilétükre, személyeikre 1990 elején derült fény).
A rendezvényekre látogatók létszáma meredeken nőtt, 1990 elejéig az óvatos becslések szerint legalább kétezren fordultak meg az esteken, közülük mintegy 450 klubtaggá is lett. Ennek oka nemcsak az addig titkolt, vagy tiltott témák kibontása és a nyilvánosság kibontakozása volt, hanem az is, hogy egy új, alternatív közéleti kultúrával találkoztak a résztvevők. A közönség nemcsak meghallgatja az előadót, hanem szabadon a véleményét is kifejtheti, vagy éppen kicserélheti. Ez mintegy új politikai szocializáció létrejöttét hozta maga után, aminek kellő haszna később majd a hatalommal kialakított párbeszédekben realizálódott.
Az "alternatív témák" "alternatív közéleti személyeket is jelentettek. Az elsők egyike Csurka István volt, aki beszámolt az akkori politikai és kulturmaffia tevékenységéről. Ez a fórum Pécsett egyben egy politikai pamflett is volt a hatalom ellen. Közvetlenül a "négyek kizárása" után látogatott el a klubba Király Zoltán (MSZMP). Hegedűs András egykori belügyminiszter és Farkas Vladimir (volt ÁVH-s) látogatása nemcsak korukra jelentettek bírálatokat, hanem az akkori jelenre is. Solt Ottilia, Csalog Judit, Győri Béla, Mécs Imre, Kutrucz Katalin, Habsburg Ottó, Mark Palmer (amerikai nagykövet) fórumai már előrevetítették a demokratikus jövő megteremtésének lehetőségét is.
Nagy látogatottságot vonzottak a "helyi devianciákkal" foglalkozó fórumok is. Az ófalui atomtemető elleni társadalmi mozgalom egyik fontos állomása volt az a rendezvény, ahol első ízben sikerült mindegyik érdekelt felet egy asztalhoz ültetni. Logikusan követte a rendezvényt a pécsi környezeti ártalmak vizsgálata.
A nyilvánosság kiszélesítése már nehezebb feladat volt, hiszen a helyi sajtó eleinte nem, vagy alig tudósított a rendezvényekről. "Periférikus és hamar véget érő mozgolódásnak" vélték. Az elhallgattatás inkább növelte a látogatottságot. A programok terjedtek a városban, ha kellett még a szószékekről is bemondták, sőt több esetben a Szabad Európa Rádió harangozta be.
A profilválasztás a nyilvánosság megteremtésében és a közéletiség alakításban nem volt vitás, ám a hovatartozás igen. A Klub jelentőségét jelezte 1988 szeptemberében Csengey Dénes levele, amelyben felkérték a Klubot, hogy csatlakozzon az MDF-hez, vagy legalábbis váljon szimpatizáns szervezetévé. A Klubtanács nyilvános ülésén azonban a döntő többség elutasította az ajánlatot és ekkor fogalmazódott meg az autonóm szellemi lét igénye, vagyis, hogy a Klub független és semleges terepe legyen a pécsi közéletnek a teljes nyitottság jegyében.
1989 február 16-án 150 fővel hivatalosan is megalakult az Értelmiségi Klub (ezzel az utolsó kapocs is megszűnt a KISZ keretében működő ÉFT-vel). Programként továbbra is a nyitott, demokratikus közéleti fórum megteremtése szerepelt a pécsi értelmiség számára, azonban túllépve ezen megjelent a demokratikus átalakulásban történő leendő szerepvállalás is. "Az e célt vallóknak pártállásuktól függetlenül továbbra is nyilvánosságot biztosít és elősegíti a kapcsolatok kiépítését a politikai, társadalmi szervezetek között".
1988 végétől kezdték "ellenzékinek" nevezni a klubot, az akkori helyi hatalom részéről természetesen pejoratív értelemben. A rendezvényeken részt vevő "megfigyelők" arról számolhattak be, hogy november és december folyamán a Klubban Mécs Imre az SZDSZ helyi megalapítását kezdeményezte, Dragon Pál és Ravasz Károly pedig a Független Kisgazdapártba toborzott jelentkezőket. Az ellenzéki pártok felkarolása és 1956 témája a felülről érkező "figyelmeztetések" után adminisztratív intézkedésekhez vezetett: a Klubot kitiltották a Szent István téri helyéről. Nem kis kockázatot vállalt a Vasutas Művelődési Ház vezetése, amikor ezek után befogadta a szervezetet. A "kiűzetés" visszhangja azonban még nagyobb közönséget vonzott a rendezvényekre, hiszen egyértelművé vált, hogy a csírázó ellenzéki szerveződések segítséget kaphatnak a Klub-
- 48/49 -
tól. Ez egyrészt a nyilvánosság lehetőségét jelenthette, de ugyanakkor szervezeti-technika segítséget is (a Soros-alapítványnak köszönhetően a Klub rendelkezett - akkor még ritkaságnak számító - nagy kapacitású - fénymásolóval). Az SZDSZ és a Kisgazdapárt után itt kaptak először nyilvánosságot a független szakszervezetek, az MSZDP, a Szociáldemokrata Ifjúsági Kör, a Magyar Október Párt, a KDNP, az MSZMP reformköre stb.
Megelőzve a fővárosi Kerekasztalt, 1989 április 6-án nyolc helyi párt, illetve alternatív szervezet lépett a Klubban a nyilvánosság elé: az MDF, az SZDSZ, a Kisgazdapárt, a FIDESZ, a Wallenberg Egyesület, a Fii Cu-Noi, az Unió a Demokratikus szocializmusért és - pikáns módon - a Landler Jenő Munkásőr Baráti Társaság. A Független Jogász Fórum ekkor jelentette be helyi szervezetének megalakulását. A szervezetek által megfogalmazott közös nyilatkozat - hasonlítva egy kerekasztal-megállapodáshoz - kifejezte azt a szándékot, hogy az országot ki kell vezetni a gazdasági, társadalmi válságból és e cél érdekében a szervezetek készek együttműködni egymással.
1989 tavaszától késő őszig nemcsak a Klub, hanem a vezetése is szinte teljesen letükrözte a megye politikai térképét. Megtalálhatók voltak benne az MDF, a FIDESZ, a Kisgazdapárt, a KDNP, az SZDP, az MSZMP Reformköre, a TDDSZ, a Független Jogász Fórum, sőt a nagyobb egyházak képviselői is. A nyilvánosság kiszélesedésének realitását jelezte a helyi sajtó (Pécsi Rádió, TV és a Dunántúli Napló) munkatársainak jelenléte.
Az Értelmiségi Klub 1989 tavaszától az ellenzéki szervezetek találkahelyévé, gyűjtőhelyévé vált. Legkönnyebben itt találkozhattak egymással, véleményt cserélhettek, kiadványaikat terjeszthették és itt juthattak fontos információkhoz. A helyi média pedig kényelmes pozícióba került, hiszen itt mindenki és minden együtt volt. Néhány hónapig az ÉK politikai, szellemi, informatikai központtá vált.
Az MSZMP a helyi ellenzékkel (hét párttal és négy ellenzéki szervezettel) először 1989 május 4-én - az Értelmiségi Klubban - tárgyalt a nyilvánosság előtt a pártokról szóló törvény vitája kapcsán. A fórumok valóban a vitaestek voltak, ezért minden olyan összejövetel, ahol a hatalom vezetői - például Aczél György, Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás - jelen voltak, kerekasztal-tárgyalásnak volt tekinthető, még akkor is, amikor már hivatalosan megalakult a helyi EKA és helyiséghez jutott.
A nyilvánosság, a közéletiség mellett az ÉK rendezvényeinek fontos elemévé vált az ún. Hyde-park működtetése. A résztvevők nemcsak véleményt nyilvánítottak, vitáztak, hanem felkészülhettek leendő közéleti-politikai szerepükre is. Ezzel spontánul az ÉK a politikai kultúra és magatartás alakításának a funkcióját is ellátta. A tolerancia, más véleményének tiszteletben tartása, a kultúrált vita, valamint a válság megoldásának és a demokrácia megteremtésének igénye közelebb hozta az állampolgárokat egymáshoz szemléletüktől, pártállásuktól függetlenül. A magyar politikai és közéleti kultúra történetében talán 1989 volt az az év, amikor megvalósult a teljes tolerancia, ami nemcsak az ellenzéki szervezetek egymás közötti kapcsolatát jellemezte, hanem hatása kiterjedt az MSZMP reformszárnyára is. Az összefogás illúziójának a parlamenti választások előestéje, 1990 tavasza vetett véget. Először az MSZMP reformszárnyából alakult MSZP iránti szimpátia szűnt meg, majd az ellenzéki pártok közötti addig tapasztalható együttműködési szándék is kezdett repedezni. Az 1989 novemberi "négy igenes" népszavazás jelentette az első töréseket, az 1990-es parlamenti választások pedig már végleg - egymással szemben álló - táborokra osztották az addig együttműködni tudó embereket és pártokat.
1989-ben az Értelmiség Klub a helyi közélet meghatározó tényezőjévé vált. A helyi közéleti problémákkal való foglalkozásokon túl már megfogalmazódott az az igény, hogy a rendezvényeknek nyoma maradjon, sőt azokon határozott állásfoglalásokra is sor kerüljön. Az előbbi az archiválás megindulásában jelentkezett, az utóbbi pedig eleinte véleménynyilvánításokat jelentett, amiket már a helyi média rendszeresen közölt.
A határozott vélemény kinyilvánítására, sőt a helyi hatalom befolyásolásának első kísérletére 1989 március 9-én került sor közvetlenül a tanácselnök-választás előtt három jelölt részvételével. A fórum mindenki számára egyértelművé tette, hogy nemcsak bemutatkozásról és vitáról van szó, hanem megmérettetésről. A hivatalosan támogatott, illetve megválasztott tanácselnök már itt megbukott (később a városházán folyó etikai vizsgálat ezt alá is támasztotta). A média jelenléte előrehozott kampányt is eredményezett, ami abban mutatkozott meg, hogy néhány tanácstag itt jelentette be lemondását.
Az 1989 májusi, a nyilvánosságról szóló vitaesten a résztvevők össztüze az MSZMP lapjára, a Dunántúli Naplóra irányult. Az elmarasztalást kivál-
- 49/50 -
tott visszhang és a Klubnak a sajtóban is megjelent felhívása nyomán az MSZMP helyi vezetése kikérte az Értelmiség Klub véleményét a lap megújulásával kapcsolatban. Az új főszerkesztő kinevezésében így az ÉK is befolyásoló tényezővé vált.
1989 éve a parlamenti képviselők visszahívásának megindulása is egyben. Pécsett erre első ízben júniusban a helyi parlamenti képviselőkkel folytatott fórumon került sor Aczél György személyét illetően.
1990 elején a legérdekfeszítőbb és legérdekesebb rendezvények azok voltak, melyek a parlamenti választásokkal foglalkoztak. Az összejöveteleken a közönség először láthatta egyben a "teljes kínálatot", a pártokat és velük együtt először az "önjelölt", majd a tényleges képviselőjelölteket. A szondaszerep magától adta az előválasztás lehetőségét is. Érdekes módon a heterogén összetételű Klub polgárai helyesen jelezték előre az első szabad választásokon megválasztott egyéni képviselőket (elsősorban az MDF részéről). Fél évvel később, az önkormányzati választások előtt viszont nemcsak a politikai szituáció változott meg, hanem megfordult a szimpátiák irányultsága is, ami előre jelezte a liberálisok és a függetlenek előretörését.
Az Értelmiségi Klub 1989-1990 fordulóján ért népszerűségének csúcsára. Taglétszáma meghaladta a 450-et, vagyis sokszor még a helyi pártok saját tagságát is meghaladta. Rajtuk kívül legalább két-háromezren megfordultak a rendezvényeken. Ez a szám az országos és helyi médiák közvetítésének köszönhetően nyilván megsokszorozódott. Az ÉK egyik célját mindenképpen elérte: sikerült az értelmiség egy részét a közéletbe bevonni és alakítani a politikai magatartást és szocializációt. Talán ennek is köszönhető, hogy az országosan jelentkező intolerancia, a kultúrálatlanság, a politikai ellenfelek egymás iránt érzett gyűlölete Pécsett nagyon kevéssé tapasztalható a mai napig. Nemzeti kerekasztal jellegét természetesen elvesztette az országos és a helyi választások után, 1990 végére. Akik aktív politikai szerepvállalásra vállalkoztak, azok jó része elhagyta a pártot és saját pártjában politizált tovább, vagy vállalt funkciót. A közéleti találkahely szerepe azonban jó darabig még megmaradt. A "hivatalos szembenállások" - a közösnek vallott tradíció miatt - azokon az estéken teljesen normális kapcsolattá váltak. Az is rögzült, hogy egy-egy közéleti személy klubban való szereplése több egy vitaestnél, hiszen a fellépést később igazolhatta a leendő bukás vagy karrier úgy a választásokon, mint az országos és helyi politikában egyaránt. A Klub gyűjtőpártiságának eredménye a később soraiból kikerült parlamenti és helyi képviselők, az országos vagy helyi hatalmi pozíciókba kerülők, akik itt járták ki a demokrácia megalapozó osztályait. Az meg szinte természetes, hogy az épp hatalmon lévők ritkábban, az ellenzéki pozíciókkal rendelkezők gyakrabban látogatják a rendezvényeket.
1990 végétől ismét felvetődött az Értelmiségi Klub tartalmi és szervezeti megújulása, illetve átalakulása. Többen jósolták a Klub elhalását, hiszen úgymond betöltötte "történelmi szerepét" Pécsett. Erre valóban több jel is utalt. Megteremtődött a demokrácia, vele együtt a nyilvánosság is. Az ellenzékiség szerepe is megkérdőjeleződött. Ráadásul kialakult egy olyan politikai szituáció, amely Pécsnek sajátos politikai mozgást és attitűdöt eredményezett. Azaz az országos hatalmi szintet 2002-ig a város nem képezte le, épp ellenkezőleg. Más volt tehát az országos és a helyi politikai felállás. A Klubban ugyan maradtak - váltogatva - kormánypárti és ellenzéki politikusok, azonban a vezetésben 1994-re már a függetlenek kerültek döntő többségbe. Ezért fogalmazódott meg az ún. "kreatív, szellemi ellenzékiség" igénye, de még inkább a pártoktól való távolságtartás, a semlegesség és a függetlenség értékei mentén.
Az átalakulás szükségességét negatív élmények is gyorsították. A demokrácia gyakorlásában még nem voltak tapasztalatok és sok elképzelés körvonalazódott. A rendszerváltás időszakának romantikája egybemosódott a közvetlen demokrácia igénylésével, vagyis azzal, hogy a polgárok a választásokat követően is valamilyen formában tehetnek jelzéseket, véleményüket meghallgatják és esetleg beleszólhatnak a politikába. 1990-ben a Klub kísérletet tett egy ún. "Egyeztető Fórum" létrehozására és működtetésére, elősegítendő az önkormányzat tevékenységét. A legitimitást azonban másképpen értékelték a pártok és másként a társadalmi szervezetek. A "választási legitimitás" nem tudott együttműködni a tényleges, vagy "működési legitimitással". Visszaköszönt a régi rendszer - sőt rendszerek - hatalomértelmezése: "akinek Isten hatalmat adott, észt is adott hozzá". És mindezt azok - a most már - politikusok fogalmazták meg, akik a Klubban tettek szert ismertségre és akik természetesen csak felhasználták az adott lehetőségeket és terepet.
Ami megmaradt, az a szondaszerep. Neves közéleti személyek továbbra is ellátogattak a klubba -szinte minden politikai irányzat képviselői (ami egyfajta "szaknévsort" eredményezett). A közvetlen demokráciából annak diszkrét bája maradt fenn. Élőben lehetett továbbra is találkozni velük, lehetett továbbra is vitatkozni és véleményt nyilvánítani. Rendsze-
- 50/51 -
ressé váltak az önkormányzati képviselőkkel a találkozások is. A parlamenti és helyi választásoknál pedig hagyománnyá vált a közös bemutatkozás.
A funkcióváltás szükségességét az is alátámasztotta, hogy felgyorsult az állampolgárok elfordulása a politikától. Már az első szabad választás után kezdett nyilvánvaló lenni az a tény, hogy a politikai ellenfelek - kivéve a választási kampányfórumokat - már nem hajlandók egymással megmérkőzni. Ez pedig megfosztotta a résztvevőket a választás élményétől.
Az új tevékenységi formák keresése igazából nem is tekinthető új igényeknek. A Klub már fennállásától nemcsak a politikával, a közélettel foglalkozott, hanem a kultúrával is. Csak éppen meg kellett fordítani a tendenciát: azok a fórumok váltak gyakoribbá, melyek a tudományok, az oktatás, a művészetek stb. jeles művelőivel való találkozást preferálták. Még akkor is, ha kisebb lett a látogatottság.
1991 októberében alakult meg a Pécs-Baranyai Értelmiség Egyesület. Az Egyesület funkcióját és szervezeti felépítését tekintve sokrétűbbé vált. A Klub fennmaradt, de már csak részben volt azonos az Egyesülettel. A fórumok változatosabbá váltak, de a közéleti rendezvények is fennmaradtak, mert szükségességüket igazolta az élet. Az új értelemben felfogott nyilvánosságot az állampolgárok továbbra is igényelték. Ráadásul kialakult egy baráti közösség, amely pártállástól függetlenül megtanulta alkalmazni a tolerancia elvét, a másság tiszteletét. Ezek az elvek hatottak még azokra is, akik eltávolodtak már a Klubtól, vagy csak ritka vendégek voltak. Ennek a haszna az az óriási kapcsolatrendszer, amellyel a Klub, illetve utódja, az Egyesület rendelkezik. Mindez a szervezésekben, a pályázatokban, alapítványokban és a támogatásokban fejeződik ki, ugyancsak pártállástól és kormányzati színtől függetlenül országos és helyi szinten egyaránt. A széles kapcsolatok persze nemcsak a pártokra, a hatalomra korlátozódtak, hanem kiterjedtek a többi civil szervezet felé, a médiák irányába, a határokon túli magyar szervezetekhez és további külkapcsolatokra. És nem utolsósorban a tudományos és oktatási központokat is érintette, melyek közül kiváló munkakapcsolat jött létre helyi szinten a Pécsi Tudományegyetemmel és az MTA Regionális Kutatási Központjával.
Az Egyesület funkcióváltásának egyik ékes bizonyítéka a konferenciák szervezése. Ezek közül a legjelentősebbek: 1956, az emberi méltóság forradalma (1989!), Az antiszemitizmus, A környezeti ártalmak és a környezetvédelem kérdései Magyarországon, A helyi civil társadalom, Korrupció Magyarországon, Az európai és magyar társadalom, A rendszerváltás nyertesei és vesztesei. Ezek jórészt közös szervezésben folytak, a PTE, ÁJK, az MTA RKK és a Friedrich Ebert alapítvány együttműködésével.
A könyvkiadás is a bővülés jele. A konferenciák közül több is megjelentetésre került, de kiadásra kerültek alternatív tankönyvek, segédkönyvek, hangdokumentumok, memoárok, irodalmi alkotások, antológiák.
Az Értelmiségi Klub fantasztikus archív anyaggal rendelkezik. 1988-tól indulva több, mint 500 rendezvénye volt, ezek jó része rögzítésre került. Értéküket jelzi, hogy 1998-ban, amikor a Politikai Évkönyvek tízéves jubileumi kötetét megjelentették "Magyarország évtizedkönyve" címen, az Értelmiségi Klub összes addigi rendezvényének programját is közölték azzal a mottóval, hogy azok átfogják az egész magyarországi rendszerváltás folyamatát és sokrétűen tükrözik a társadalomban, politikában és a kultúrában végbemenő tendenciákat. Mivel az Egyesület azóta társtulajdonosa Pécsett egy új kábeltévének, az ÉK-tv-nek, így rendszeresen vetítésre kerül egy-egy régebbi felvétel. Ezek még ma is elgondolkodtatnak és többségük időtálló (természetesen nem a politikai jellegű fórumokról van szó).
A közéleti táborok, az önismereti és vezetői tréningek szervezése szintén folyamatos, mint ahogy a karitatív tevékenység is. Ez utóbbi már 1989-ben elkezdődött a határokon túl élő magyar közösségek számára könyvgyűjtésekkel és adományokkal. De állandó a hátrányos helyzetűek - főként a cigány kisebbség - támogatása is.
Az Értelmiségi Klub szellemiségének továbbélése az Egyesület szervezeti bővülésében mutatható ki. 1991-től létrejöttek a tagozatok (működésükben, vezetésükben és anyagilag autonómok). Az ÉK után kialakultak az egyetemi tagozatok: legkorábban az Állam- és Jogtudományi Karon, majd a Közgazdaság-tudományi Karon, később a Bölcsészettudományi Karon, a legutóbbi időben pedig a Természettudományi és a Pollack Mihály Műszaki Karán (valamint szerveződik az Orvostudományi Karon is) - Fiatal Értelmiségi Klub néven. A meghatározott cél közös az Értelmiségi Klubbal: szakmaiság, közéleti-ség, tolerancia és közösségformálás. Korunk elidegenedett időszakában, a tömegoktatás folytán már ez utóbbiért is megérte. A fiataloknál a szakmai igényesség bizonyítéka, hogy az Állam- és Jogtudományi Kar Szakkollégiumát az ÁJK-FÉK hozta létre és támogatta annak önállóvá válásáig. Ugyancsak egyetemi szerveződés a Tehetségért Mozgalom jogi csoportja (korábbi nevén FEB). A bővülés térben is értetendő. Az Egyesület regionális tagozatokkal is rendelkezik: a Szigetvári és a Komlói tagozattal. A "Baranya" név kötelez: az interregionalizmus létrejöttét támasztja alá egy horvátországi szervezet csatlakozása is (a Petar Smajic Képzőművészeti Egyesület).
Az Értelmiség Klub az alulról jövő kezdeményezéseivel széles rétegek számára tette érthetővé,
- 51/52 -
elérhetővé a közéletet, a politikát és - esetleg - tette vonzóvá a kultúrát annak a jegyében, hogy a szakmaiságnak párosulnia kell az általános műveltség szintjének ápolásával. Ezzel a szellemiséggel bárki azonosulhatott és azonosulhat anélkül, hogy ezért elkötelezné magát. E nyitottság a Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület Alapszabályában fogalmazódik meg: " ...szabad államban a politikai demokrácia csak akkor virágozhat, ha a fejlett társadalmi nyilvánosság viszonyai között a köz dolgaival felelős állampolgárok mennél nagyobb számú és legkülönbözőbb alapokon szervezett köreire, mint a szabadság kis köreire támaszkodik, hogy továbbá mind országunk, mind városunk történeti tradícióiból eredően az értelmiség értéktermelő és értékközvetítő, a társadalom egésze számára mintaadó, szakmai feladatának ellátásán túl a közéletben is aktív tevékenysége mindig is motorja volt a társadalmi progressziónak"
Rendszerváltó ÉK-es múltunk. (Főszerk.: Horváth Csaba) Pécs-Baranyai Értelmiség Egyesület és Prezident BT, Pécs 1998. 480 o.
Magyarország évtizedkönyve 1988-1998. (Szerk.: Kur-tán-Sándor-Vass) Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, Budapest 1998 ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens.
Visszaugrás
