A 2017-ben indult Me Too mozgalom nyílt beszédtémává tette a nők elleni erőszakot, hangot adott a sérelmet szenvedett nőknek a közösségi média felületein. Számos jelentős vívmánya közül a mozgalom rávilágított arra, hogy bár a társadalom mélyen elítéli a nemi erőszakot, mégis igen széles körben magát az áldozatot hibáztatják érte. Mi volt rajta, hogyan viselkedett, miért járt arra? A közterületen történő elkövetés úgy él az emberek fejében, mint a szexuális erőszak általános elkövetési helye. Ma már egyre több adatbázis és statisztika áll rendelkezésre az előbbi elképzelés vizsgálatára, illetve ezekkel összefüggésben a bűnözés térbeliségét, területi megoszlását vizsgáló bűnözési térképezés módszere is, melyek mind segíthetnek annak megválaszolásában, hogy vajon veszélyes-e nőként közterületen tartózkodni és erőszak elkövetésétől tartani vagy sem.
Tárgyszavak: bűnözési térképezés, szexuális erőszak, elkövetés helye, sztereotípia
A nemi erkölcs elleni bűncselekményeket általában elítéli a társadalom, egy 1998-as lakossági felmérés alapján az emberölés után a szexuális erőszakot tartják az emberek a legsúlyosabbnak, s szigorítanák a büntetését, viszont a megkérdezettek közel fele az áldozatot hibáztatta, s egyetértett azzal, hogy a megerőszakolt nők többsége tehet arról, hogy e bűncselekmény áldozatává vált.[1] A nők elleni erőszaknak a társadalmat megosztó és szélsőséges fogadtatása a közelmúltban igen széles színteret kapott a közösségi médiában és a világhálón a Me Too mozgalomnak köszönhetően, s szerzett támogatókat és kritikusokat egyaránt.
Hipotézisem az, hogy a társadalomban élő, sokszor áldozathibáztató elképzelések nem tükrözik a valóságot, hogy a különböző statisztikák és nyilvántartások e bűncselekményekkel összefüggésben e feltételezésektől eltérő képet mutatnak. Elsősorban a Belügyminisztérium Bűnügyi Statisztikai Nyilvántartása és a PRE-STAT adatbázisában fellelhető adatok alapján elkészített tematikus térképeken és rendszerezett statisztikai adatokon keresztül bemutatom, hogy e bűncselekmények előfordulása és megoszlása területi, sértetti és minősítési viszonylatban hogyan alakult és ezekből milyen következtetések vonhatók le. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy a hiteles statisztikák és a társadalom által megélt vagy elképzelt valóság megegyezik-e, tükrözik-e egymást, vannak-e közös pontok vagy esetleg teljesen ellentétesek egymással.
Vizsgálatom szükségszerű torzulását, hiányosságát eredményezi a látencia, melynek aránya egy 2002-es viktimológiai felmérés szerint a szexuális bűncselekményeknél a legmagasabb, hétből csak egy sértett tesz feljelentést, és abban az esetben, mikor a sértett férfi volt, az elhallgatás aránya még magasabb.[2] Tanulmányom célja bemutatni azt, hogy ennek ellenére az ismertté vált bűncselekmények statisztikái is megfelelőek és értékelhetőek a témám szempontjából. Vizsgálatom középpontjában a vonatkozó szakirodalmak, eddigi kutatások és a statisztikai rendszerek és adatok elemzése áll. Dolgozatom célja a mozgalom és a társadalom véleményének figyelembevételével egyrészt felderítő, másrészt magyarázó, mivel azt is vizsgálom, előbbiek hogyan függenek össze a különböző hazai statisztikákkal. Vizsgálatom mindezek alapján kvalitatív és kvantitatív elemeket is tartalmaz, melyeknek fő része bűnözési térképek elkészítése szemléltetés céljából.
A bűnözés térbeliségét, területi eloszlását vizsgáló tudományterületnek nemcsak általánosan elfogadott definíciója nincs, de még az elnevezése sem egyértelműen tisztázott, így nem meglepő, hogy kérdéses a tudományrendszertani besorolása is, főleg, hogy a határtudományok
- 389/390 -
esetében gyakran előfordul, hogy egy-egy tudományterület képviselői másként értelmezik azt.[3] A rendszerváltozást megelőző néhány évhez képest hazánkban is igen jelentős változások mentek végbe a társadalom szinte minden területen, mely folyamatok következtében többszörösére nőtt a bűncselekmények száma, s ennek okai felderítésében, a problémák feltérképezésében és a lehetséges megoldások megtalálásában igen fontos tudományterület a bűnözésföldrajz, amelynek a földtudományokra jellemző térszemlélete és a területi különbségek érzékeltetésére való képessége nagyban hozzájárulhat más bűn-ügyi tudományok kutatásaihoz is.[4] A bűnözés térbeli aspektusainak vizsgálatát többször bűnügyi földrajznak, illetve bűncselekmények földrajzának nevezik, mely fogalmak a kriminálgeográfiának egy szűkebb értelmezését jelentik, mivel kriminológiai nézőpontból a kriminálgeográfia a kriminológia területe, "geográfia geográfusok nélkül".[5]
A hazai geográfusok által megfogalmazott definíciók közül kettőt emelnék ki: Kovács Zoltán megfogalmazásában "[a] bűnözésföldrajz a kriminológia és a társadalomföldrajz között képez interdiszciplináris kapcsolatot, s mint ilyen nem csupán a bűnelkövetések térbeli eloszlását, hanem a bűnözés térbeli szabályait, társadalmi hátterét is vizsgálja, s prognosztizálja a lezajló társadalmi folyamatok ismeretében a bűnözés várható térbeli el mozdulásait".[6]
Tóth Antal pedig a következőképpen határozza meg: "a kriminálgeográfia a bűnözésnek mint társadalmi tömegjelenségnek a tér- és időbeli aspektusait vizsgáló alkalmazott szociálgeográfiai ágazata, a kriminológia és a társadalom földrajz között álló inter-szubdiszciplína. A bűnözés térbeli struktúráját, terjedelmét, tendenciáját és dinamikáját, területi intenzitását, társadalmi-gazdasági hátterét, a lezajló társadalmi gazdasági folyamatok ismeretében a várható térbeli elmozdulásait vizsgálja, s hozzájárul területspecifikus bűnmegelőzési stratégiák kidolgozásához."[7]
Szükséges megemlíteni, hogy számos más területtel is összekapcsolódik a bűnözésföldrajz, ezért komplexitása megkérdőjelezhetetlen. Egyrészt összefügg a szociológiával, hiszen alapismeretei, empirikus módszerei nélkül nem lehetne mélyrehatóan elemezni a bűnözés problémáit, de kapcsolata van a demográfiával, az etnográfiával, a pszichológiával, a kriminalisztikával, a büntetőjoggal, az építészettel, a kartográfiával és a térinformatikával is.[8] A szakirodalmak és eddigi kutatások alapján nyilvánvaló kapcsolat mutatható ki a földrajzi hely és a bűncselekmények száma, fajtája, intenzitása stb. között, mely komponensek közötti összefüggések vizsgálatát tekinti egyik fő feladatának a bűnözésföldrajz.[9] E tanulmány kiemeli a kriminálgeográfiának a büntetőjoggal való kapcsolatát és két bűncselekmény, a szexuális erőszak és kényszerítés vonatkozásában azokat a kérdéseket vizsgálja a bűnözésföldrajz és a bűnözési térkép segítségével, hogy milyen összefüggés van e bűncselekmények elkövetési helye, a sértettek neme, kora, és a társadalomban fennálló előítéletes elképzelések között.
A kriminológia és a társadalomföldrajz között kölcsönös és alárendelt kapcsolati rendszer áll fenn, a bűnözés területi különbségeinek vizsgálta azért szükséges, mert a bűnözésről, annak nagyságáról és gyakoriságáról alkotott kép túlzottan általános, az adatok önmagukban nem jelentenek sokat, hiszen csupán más adatokkal összehasonlítva mutatják meg a bűnözés volumenét, a társadalomra veszélyes cselekmények súlyát és a változás irányát.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
