Tisztelt Elnök Asszony, Tisztelt Igazgató Úr, Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák!
A megszólításban szereplő utolsó kifejezést illetően bevallom, hogy 15 évvel ezelőtt, tehát 2004. május végén még nem lett volna bátorságom a "kollégák" szót használni, miután korábban bíró nem voltam. Ezzel szemben 15 év bíráskodás után már feljogosítva érzem magam kollégának tekinteni.
Köszönöm a meghívást erre a konferenciára. Elismerem, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás számomra egy preferált témakör, mondhatnám kedvenc témám. Bár természetesen időnként számos nagyon érdekes szakmai kérdésben kell előadást tartanom, azért számomra ez az igazán privilegizált téma. Ez a helyszín is ismerős számomra, mert 1999 és 2003 között öt alkalommal kellett itt, ebben a teremben beszámolnom a csatlakozási tárgyalások előrehaladásáról, illetőleg eredményéről.
Mindenekelőtt szeretnék néhány - talán úgy fogalmaznék, hogy tisztázó - megjegyzést tenni.
Az első megjegyzésem az, hogy most nem bírói minőségemben beszélek, és nyilvánvaló, hogy amit mondok, az az Európai Unió Bíróságát nem köti, nem érinti. Kérdés tehát, hogy milyen minőségben beszélek. A válasz az, hogy mint volt kormányzati tisztviselő. Hangsúlyozom azonban "a volt" szót, tehát amit mondok, az a jelenlegi kormányt sem köti. A kormányzati tisztviselő kifejezés számos minőséget jelent. Röviden: a kérdéses időszakban voltam minisztériumi főosztályvezető, egy minisztérium főtitkára, államtitkár, több mint nyolc évig, 1995-2003 között az Európai Unió mellé akkreditált nagykövet Brüsszelben, és ebben az időszakban 1998-2003 között, tehát négy évig a csatlakozási tárgyalások főtárgyalója, végül 2003-2004 között egy évig az európai integrációs ügyek koordinálásáért felelős miniszter, ami elsősorban a tagságra való felkészülés utolsó feladatainak elvégzését, illetve szervezését foglalta magában.
Második megjegyzésem az, hogy az előadásom alapjában véve emlékezés és visszatekintés. A címe az: "Magyarország főbb problémái a csatlakozási tárgyalásokon - és hogyan látom ezeket ma". Az a megfogalmazás egyes szám első személyben, hogy "hogyan látom ezeket ma" talán túlzott önbizalmat jelezhet, de nem erről van szó, sőt ezzel inkább korlátaimat szeretném jelezni. Ha az lenne a címe - többes számban fogalmazva -, hogy "hogyan látjuk ezeket ma", akkor részben az egész társadalom nevében kellene értékelést adnom. Én ezt nem tudom megtenni. Én az elmúlt 15 évben nem voltam kormányzati tisztviselő, ráadásul ténylegesen Luxemburgban éltem és élek, és a bírói tevékenységem teljes mértékben kitölti időmet. Tehát csak azokra az információkra tudok támaszkodni, amelyek hozzám eljutnak és bizonyos adatokra. Ezek az adatok általában az Európai Unió forrásaiból származnak.
Azt is szeretném megjegyezni, hogy amíg én bíró vagyok, addig pártatlan vagyok, de ebben az előadásban nem vagyok pártatlan, tekintettel arra, hogy én az Európai Unióhoz való csatlakozást Magyarország szempontjából egy pozitív történelmi fejleménynek tekintem és ezen a szemüvegen keresztül látom és vizsgálom a részleteket is.
Végül azt szeretném világossá tenni, hogy én arról tudok beszélni, amit én láttam, amit tettem, amit érzékeltem, átéltem, és persze ennek a folyamatnak nagyon sok szereplője volt és az ő élményeik és megítéléseik mások lehetnek, mint az én élményeim és megítéléseim. Tehát arról tudok beszélni, amivel én a csatlakozáshoz hozzájárultam, de nem szeretném lebecsülni mások hozzájárulását és érdemeit. Semmiképpen nem szeretném lebecsülni a hiearchikusan fölöttem állók - miniszterelnökök, miniszterek, magas rangú politikusok - érdemeit, és semmiképpen nem szeretném lebecsülni azoknak a munkatársaknak a tevékenységét, akiket én irányítottam vagy tevékenységüket koordináltam. Ezeknek a száma igen magas, a teljes csatlakozási folyamatot figyelembe véve valószínűleg eléri az 500-at. Tehát itt egy nagyon jelentős vállalkozásról volt szó.
Ezek után, miután minden felelősséget elhárítottam magamról, belevághatunk a dolog érdemébe.
- 1/2 -
Melyek voltak a csatlakozás főbb problémái, dilemmái vagy akadályai? Ennek a megvizsgálásához korábbra kell visszanyúlni, mint maga a csatlakozási tárgyalások, amelyek 1998-ban kezdődtek. Nem fogok visszamenni az Európai Közösség megalapításáig, de beszélnünk kell a '90-es évek elejéről, alapvetően arról a korszakról, amely az első szabad választások után következett.
Az első probléma teljes mértékben politikai természetű volt, nevezetesen az, hogy a 12 ország, amely akkor az Európai Közösséget alkotta, nem azzal számolt, hogy mi a közeljövőben tagok akarunk lenni, sőt azt kell mondanom, kezdetben a többségi vélemény ezt ellenezte. Manapság sokan azt gondolják, hogy itt alapvetően egy logikus és zökkenőmentes történelmi folyamatról volt szó. Magyarországon és más közép-európai országokban politikai rendszerváltozás történt, nyilvánvaló, hogy ennek le kellett vonni a konzekvenciáit, tehát ezeknek az országoknak csatlakozniuk kellett a nyugati politikai és gazdasági rendszerekhez, köztük az Európai Közösséghez, és ez különösebb nehézségek nélkül meg is történt. Véleményem szerint ez a nézet téves. A '90-es évek elején még semmi nem volt lejátszva, egyáltalán nem dőltek el ezek a kérdések. Nagyon sok gondolat látott napvilágot abban a kérdésben, hogy mi történjék ezekkel a közép-európai országokkal. Például François Mitterand francia elnök azt mondta, hogy Európa határai az Urálnál vannak, és világos volt, hogy ő itt nem csak a földrajzra gondolt. Úgy tűnt, hogy a francia elnök gondolkodásában a térség országai alkossanak valamilyen laza szövetséget, amely az Urálig terjedő térség valamennyi országát felölelte volna. Ez természetesen kötődjön a Nyugathoz, de nem az Európai Közösségben létrejövő tagság útján. Ebben az időben az Egyesült Államokat illetően is voltak olyan hírek, hogy az amerikaiak talán szabadkereskedelmi megállapodásokat kötnének ezekkel az országokkal, és így ezek az országok az Egyesült Államokhoz kötődnének. Itt már személyes élményeim is vannak, mert mint a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma főosztályvezetője az Egyesült Államokkal való gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokért is felelős voltam. Tény, hogy az amerikai kormány olyan gazdasági együttműködési szerződést ajánlott, amely lényegesen ambiciózusabb volt, mint egy kereskedelmi megállapodás, például az amerikai vállalatok számára Magyarországon nemzeti elbánást követelt, tehát ugyanazt az elbánást, amit a magyar vállalatok élveznek. Éppen az Európai Közösséggel kapcsolatos tapasztalatokból tudtuk, hogy ilyen jogi helyzet csak egy hosszú integrációs folyamat révén jöhet létre. Így ez a felvetés nem volt reális, illetőleg zavarta volna az Európai Közösségekhez való közeledési folyamatot. Ezt a szerződést az Egyesült Államokkal végül is nem kötöttük meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
