Németországban alapvetően nincs olyan törvényi szabály,[1] amely a nyilvánosságra hozott (legfelsőbb) bírósági ítéletek anonimizálását írná elő,[2] így jogszabályi háttér helyett gyakorlatról beszélhetünk csupán. Ha történetiségében - röviden visszatekintve - szemléljük a német legfelsőbb bírói fórum gyakorlatát, úgy az ítéletek a XIX. század végére visszavezethetően ma is áttekinthetőek kötetes formában megjelentetett módon.
A Birodalmi Legfelsőbb Bíróság (Reichsgericht) ítéletei nyomtatott formában gyűjteményes kötetenként jelentek meg. A polgári jogi döntések 1879 és 1945 között "Entscheidungen des Reichsgerichtshofs in Zivilsachen" (Rövidítve: RGZ), a büntetőjogi döntések "Entscheidungen des Reichsgerichts in Strafsachen" (RGSt) elnevezés alatt 1880 és 1944 között kötetekbe szedetten kerültek anonimizált[3] - alapvetően felperes és alperes terminusok alkalmazásával meghatározott - módon nyilvánosságra hozatalra.[4] Az általános anonimizálás alól már a Birodalmi Legfelsőbb Bíróság döntései kapcsán láthatóak "részleges" kivételek, így különösen az általános személyiségi jog (kontinentális) elismerését kiváltó ún. Bismarck jogeset (Bismarck auf dem Totenbett)[5] kapcsán. Bár a közzétett ítéletben az alperesek neve anonimizálásra került,[6] ugyanakkor a jogeset lényegét, kuriózumát kölcsönző abszolút közszereplő Bismarck kancellár neve feltüntetésre került. Bár az ítélet a felperesek nevét sem tartalmazta, az ítélet leírásából egyértelműen következtetni lehetett azok személyére.[7]
A Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof, továbbiakban: BGH) 2000. január 1-je óta teszi website-ján elektronikus formában, ingyenesen elérhetővé döntéseit. Az egyes döntések megjelenítésénél a személyes adatok anonimizálásra kerülnek. A BGH teljes döntéseinek gyűjteménye nyomtatott formában nem áll rendelkezésre, a BGH-nál kerültek archiválásra. A 2000. január 1. napját megelőzően keletkezett döntéseket írásbeli megkeresésre másolási díj ellenében[8] bocsátják postai úton rendelkezésre.[9]
A jelenlegi német uralkodó felfogás az ítéletek anonimizálását támogatja alapvetően adatvédelmi szempontok előtérbe helyezése okán.[10] Az uralkodó felfogással szemben a jogirodalomban még az 1960-as évek végén Jauernigs fogalmazott meg egy markáns ellenvéleményt, s polgári ügyekben az eljárásban résztvevők - így különösen a felek, tanúk, szakértők - nevének feltüntetését támogatta azzal, hogy név szerinti nyilvánosságra hozatal kapcsán a résztvevők nevének titokban tartásához kapcsolódó jogos érdekeinek figyelembevételével kell eljárni. Jauernigs álláspontja szerint a tárgyalás törvény által deklarált nyilvánosságából[11] a nyilvános eljárás során keletkezett ítéleteknek alapvetően az érintett felek nevének feltüntetése melletti nyilvánosságra hozatala következik.[12]
A német Bundesgerichtshof elektronikusan közzétett bírósági ítéleteinek vizsgálatát követően látható, hogy a bírósági ítéletek nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos anonimizálásra, avagy annak elmaradására nézve nincsenek a német jogban normatív szabályozások, a jogalkalmazási gyakorlatban látható előfordulások nehezen absztrahálhatóak általános szabály szintjére.[13] A feldolgozott ítéletekben sokkal inkább az egyes esetek egyedi sajátosságai, konkrét körülményei vezettek az anonimizálásra, avagy annak elmaradására.
Az általam megvizsgált ítéleti esetcsoportok elemzése az alábbi következtetésekre, - esetlegesen a bírósági ítéletek közzétételét érintő standardok felállítására - vezet:
1. A Reichsgericht döntései óta töretlen és uralkodó gyakorlat szerint a bírósági ítéletek közzététele során az érintett felek neve anonimizálásra kerül. Az anonimizálás a gyakorlatban többféle módon valósul meg: Egyrészről a Bundesgerichtshof honlapján közzétett ítéletekben - az elektronikus közzétételnek is köszönhetően - az érintett felek nevének "kifehérítésével",[14] másrészről felperesként, alperesként,[15] illetve büntetőügyben elkövető és sértett terminusok alkalmazásával.[16] Szexuális jellegű, fiatalkorú sérelmére elkövetett bűncselekmények esetén a bíróság általában nem fehérítés útján, hanem a felek sértettként/fiatalkorúként/gyerekként és elkövetőként való megjelenítésével teszi közzé ítéleteit.[17] A tanúk nevénél ilyen esetekben is a fehérítés módszerével él.[18] Testi integritást sértő, halálos kimenetelű bűncselekmények esetén találkozhatunk ugyanezen megoldással,[19] úgyszintén előfordul a fehérítés és vezetéknév kezdőbetűjével való megjelenítés alkalmazása is.[20] Fiatalkorú elkövetőnél ugyancsak találunk példát a kezdőbetűvel és fehérítéssel való megjelenítésre.[21]
A Reichsgericht Bismarck döntése nem csupán az egyetlen döntés, mely bár az érintett személyek nevének szerepeltetését nélkülözi, ugyanakkor az ítélet tartalmából következtetni lehet az érintett felek személyére. Így például az OLG Karlsruhe ítéletében megjelenített[22] a peres eljárás tárgyává tett dalcímből,[23] avagy a felperest Marlene Dietrich egyetlen lányaként és örököseként,[24] felpereseket az 1991-ben elhunyt Klaus Kinski művésznév alatt ismert Klaus Nakszynski gyermekeiként, szerepeltető mondatból.[25] Számos egyéb más esetben az ítéleti tényállás leírásából lehet következtetni a felperes személyére.[26] Alapvetően látható, hogy a példaként hozott bírósági döntések mind abszolút közszereplőt érintettek.
A Bundespatentgericht védjegyügyekben közzétett döntései tartalmazzák magát az eljárás tárgyává tett megjelölést, ugyanakkor nem tartalmazzák az érintett feleket (azzal, hogy a megjelölés nyilvánosságra hozatalából következtetni lehet a védjegyjogosult személyére).[27]
2. Az anonimizálás képzeletbeli szakaszának másik végét "képezik" az érintett peres fél nevét feltüntető ítéletek.
Az anonimizálás általános követelménye alóli ezen kivételek elsősorban az abszolút közszereplők személyhez fűződő jogát érintő ítéletek, ahol az információhoz, tájékoztatáshoz fűződő érdek felértékelődik. Ezen kivételek körébe tartozik többek között a BGH Boris Becker személyhez fűződő, képmáshoz való jogát,[28] Oscar Lafontaine korábbi pénzügyminiszter,[29] illetve a német televíziózás egyik legismertebb műsorvezetője, Günther Jauch személyhez fűződő jogát érintő ítélete.[30] Knerr a név szerepeltetését akkor látja megengedhetőnek, ha a nyilvánosságra kerülő tényállás vagy az érintett személy által, vagy a médiatudósítások révén már nyilvános.[31] A közszereplőkkel kapcsolatos bírósági ítéleteken kívüli, az érintett felek nevét tartalmazó ítéletek kapcsán az anonimizálás elmaradásának szükségességét Knerr úgy összegzi, hogy bizonyos ítéletek a név megjelenítése nélkül értelmez-
81/82
hetetlenek, s ebbe a körbe sorolja a névhez való jogot, domain-t, cégjogot, valamint a versenyjogot érintő döntéseket.[32]
A jogi személyek nevének feltüntetése ugyancsak az anonimizációs kívánalmak alóli kivételek közé tartozik. Civiljogi jogi személyeknél hiányzik a természetes személyek sajátjaként értelmezett alapjogi védelemben részesülő privátszféra, közjogi jogi személyek pedig nem alanyai az információs önrendelkezéshez való jognak.[33]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
