Számos oka lehet annak, hogy valaki párként vagy egyedülállóként azt a megoldást választja vagy szeretné választani, hogy a gyermekét más hordja ki és szülje meg. Ezzel egyidejűleg azok a helyzetek is eltérnek, hogy miért vállal valaki altruista vagy kereskedelmi jelleggel pótanyaságot. Sokan érintettek ezekben a szituációkban, hiszen a kívánságszülők, a pótanya és a gyermek mellett a pótanyaság szabályozása vagy annak hiánya az egészségügyi ágazatot, ellátórendszert és végső soron a teljes társadalmat érinti.
Szinte a végtelenségig sorolhatók azok a kérdések, amelyek felvetődnek a pótanyaság kapcsán, kezdve azzal, hogy megengedett-e, egészen odáig, hogy mit gondol egy adott társadalom a nők testéről, amely egy ilyen helyzetben arra szolgál, hogy más személynek gyermeke lehessen. Filozófiai, lélektani, gazdasági összetevői ugyanúgy vannak a témának, mint jogi vetületei és természetesen ezek együttesen eredményeznek valamiféle jogi hozzáállást. A pótanyaság valamennyi jogágat érinti, és azért sem feltétlenül egyszerű diskurzust folytatni róla, mert igen érzékeny terület, ugyanakkor a hazai terminológiája sem egyértelmű. Az alábbiakban amennyiben nem közli az adott szöveg, hogy kereskedelmi jellegű vagy altruista módon valósult-e meg, pótanyaságnak nevezzük. Amennyiben nyilvánvaló, hogy az adott szerző kereskedelmi jellegű pótanyaságról szól, azt béranyaságnak, ha altruista jellegű pótanyaságot tárgyal, azt dajkaanyaságnak nevezzük.
Négy ország szabályozását tekintjük át azzal, hogy valamennyi szerző más-más szempontrendszer alapján tárgyalja a pótanyaság kérdését. Ez lehetőséget ad arra, hogy az olvasó betekintést kapjon alapvető, aktuális, de nagyon eltérő problémák tárgyalásába. Az ír pótanyaság kapcsán a szerző tanulmánya arra enged rálátást, hogy milyen ellentmondásosan alakulhat a szabályozás és milyen kihívásokkal szembesül a jogalkotó, ha koherens és a lehető legtöbb érdeket kielégítő szabályozást kíván adni. A portugál pótanyaságot bemutató tanulmány arra világít rá, hogy még egy viszonylag gondosan kialakított szabályozás sem alkalmazható feltétlenül gördülékenyen, különösen az állandóan változó politikai és társadalmi elvárások miatt. Az Egyesült Királyságban végzett kutatás alkalmas arra, hogy közelebbről lássuk a kívánságszülőket, szükségleteiket, igényeiket és tapasztalataikat, s azt, hogy mi a véleményük a pótanyaság teljes folyamatáról. A pótanyaságot megtűrő holland szabályozás mély társadalmi kérdéseket feszeget, reflektálva egyúttal a modern közgazdasági-szociológiai gondolkodási áramlatokra.
Írországban egy 2024. évi törvény szabályozta először a pótanyaság intézményét.[1] A jogszabály a pótanyaság altruista változatának, azaz a dajkaanyaságnak a modelljére épül és azt rendezi az ír kívánságszülők belföldi és nemzetközi megállapodásai tekintetében egyaránt. A jogszabály olyan széles körre kiterjedően határozza meg a "kereskedelmi" pótanyaság, azaz a béranyaság fogalmát, hogy lényegében minden, a pótanyasággal kapcsolatos ellenszolgáltatást, pénzmozgást kereskedelmi jellegűnek minősít. Ez utóbbi alól ugyanakkor a nemzetközi pótanyasági megállapodás tekintetében van kivétel: amennyiben nemzetközi pótanyaságról van szó, a kívánságszülők anélkül fizethetnek közvetítői díjat, hogy tevékenységük kereskedelmi jellegűnek minősülne, de ez tiltott akkor, ha belföldi pótanyaság valósul meg.
A jogszabály értelmében a kívánságszülőknek az orvosi beavatkozás előtt közigazgatási úton kell kérelmezniük a pótanyasági megállapodás jóváhagyását, a gyermek megszületését követően pedig bírósági eljárás keretében történik meg a szülői felügyelet kívánságszülőkre ruházása. Ha e jogszabály által nem megengedett módon valósul meg a pótanyaság, az bűncselekménynek minősül, és a kívánságszülőket ilyen esetben nem ruházzák fel szülői felügyeleti joggal. A megengedett pótanyaság egyik legfontosabb követelménye az, hogy nem lehet kereskedelmi jellegű. A kereskedelmi jelleg megengedettségének rendezési módja ugyanakkor sajátos, kétszintű szabályozást eredményez: belföldön a pótanyasággal kapcsolatos minden ellenszolgáltatás tiltott, de megengedett akkor, ha nemzetközi pótanyaságra kerül sor.
Ami a pótanyaság terminológiáját illeti, rendszerint az altruista és a kereskedelmi jellegű formáját különítik
- 24/25 -
el, de valójában egyiknek sincs egységes definíciója, tekintve, hogy - ahogyan erre a szerző rámutat - minden további nélkül előfordul, hogy ami az egyik országban altruista pótanyaság (hazai szóhasználatunk szerint dajkaanyaság), az másik országban kereskedelmi jellegű pótanyaságnak (hazai szóhasználattal béranyaságnak) minősül. Igen gyakori, hogy a kétféle jellegű pótanyaságot azon az alapon határolják el, hogy míg a dajkaanyaság esetében kizárólag az észszerű költségek megtérítésére van mód, addig béranyaság esetében magáért a pótanyaságért, annak teljesítéséért is díjazás követelhető. Ahogyan a szerző erre határozottan utal, ez az elhatárolás azért sem szerencsés, mert ebben a megközelítésben az altruista jelleg és a pénzmozgás kizárja egymást. Az is problematikus, hogy valahányszor az "altruista" jellegű pótanyaságról van szó, ez az önzetlenség kizárólag a pótanya oldalán jelentkezik, hiszen a közvetítő kivételével jellemzően mindenki, aki érintett ennek megvalósításában - az orvosok, ügyvédek stb. - fizetségben részesülnek attól függetlenül, hogy dajkaanyaság vagy béranyaság valósul-e meg. Ennek még olyan következménye is lehet, hogy egy-egy dajkaanyaság összességében "többe kerül", mint egy béranyaság megvalósítása. A szerző megemlíti azt, hogy esetenként akár a pótanyaságnak egy "közbülső", a dajkaanyaság és béranyaság közé eső változatáról is lehetne beszélni (a szerző a "kompenzált" pótanyaság fordulatot használja, hazai megfelelője ennek nincs).
A tanulmány szerzőjét elsősorban és érthetően az foglalkoztatja, hogy milyen előnyökkel jár az ír törvény azon rendelkezése, hogy az ellenszolgáltatást teljes egészében tiltja a belföldi pótanyaság tekintetében, de megengedi, ha nemzetközi pótanyaság valósul meg. Nemzetközi pótanyaságról akkor van szó a törvény értelmében, ha a pótanya legalább két éve abban az országban tartózkodik, ahol a pótanyaság (az embrióbeültetés) megtörténik, minimum az egyik kívánságszülő legalább két éve Írországban tartózkodik és a pótanyaság a másik érintett ország jogszabályainak megfelelően valósul meg. Belföldinek kell tekinteni a pótanyaságot akkor, ha mind a pótanya, mind pedig legalább az egyik kívánságszülő minimum két éve Írországban tartózkodik és az embrióbeültetésre is ott kerül sor. Maga a jogi eljárás mindkét esetben hasonló. A kívánságszülőknek, akik pótanyaságot szeretnének igénybe venni, először engedélyt kell szerezniük az újonnan felállított ír hatóságtól (Assisted Human Reproduction Regulatory Authority). Amennyiben a pótanyaság eredményeként megszületik a gyermek, az ír jog értelmében a szülőanya kerül a gyermek anyjának jogi státuszába, és ezt követően ruházzák át ezt a kívánságszülőkre. Ez utóbbinak a gyermek megszületése utáni 28. napot követően, de a születéstől számított hat hónapon belül kell megtörténnie. A hat hónap ugyanakkor, kivételes körülmények esetében, ha ez szolgálja a gyermek legfőbb érdekét, meghosszabbítható. Főszabályként a szülői felügyelet kívánságszülőkre ruházásához a pótanya hozzájárulása is szükséges.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás