I. A vagyon elleni bűncselekmények többségének tényállását Büntetető Törvénykönyvünk hagyományosan magánjogi fogalmak segítségével definiálja, ami egyenesen következik abból, hogy e bűncselekmények közös jogi tárgyát, a vagyoni viszonyokat, s azok különböző aspektusait a polgári jog szabályozza. A dologi jog és a kötelmi jog közvetlen háttérnormája a Btk. XVIII. Fejezetének. Ez értelemszerűen megköveteli a büntetőjogásztól is e magánjogi kategóriák megfelelő mélységű ismeretét, ami esetenként komoly nehézséget is okozhat a mindennapi jogalkalmazásban. Véleményem szerint még nehezebb helyzetben van a büntető-igazságszolgáltatás akkor, amikor a büntetőjog nem változtatás nélkül, úgy vesz át egy magánjogi fogalmat, ahogyan az a magánjogban érvényes, hanem annak sajátos büntetőjogi jelentést tulajdonít. Ennek iskolapéldája a kár fogalma, s e jelenség esetenként "káros" hatásait jól szemlélteti a Legfelsőbb Bíróság BH 2011. 127. számon közzétett eseti döntése[1].
II. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével csalás vétségében mondta ki bűnösnek a terheltet, s ezért őt, mint többszörös visszaesőt három hónap börtönbüntetésre ítélte, és egy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt este alkalmi ismerősével megjelent a C. Étterem és Panzióban, ahol két főre vett ki szobát egy éjszakára. A terheltnek a szobát másnap délig kellett elhagynia, így délelőtt 11 órára kérte a reggelit. Figyelemmel arra, hogy a terhelt anyagi helyzete nem tette lehetővé a szállás és az ahhoz tartozó egyéb szolgáltatás ellenértékének megfizetését, kihasználva a lehetőséget, hogy a reggeli kért időpontjáig nem keresik, délelőtt 9 óra 30 perc körül fizetés nélkül távozott a panzióból.
A terhelt a fizetőképességét és készségét illetően is megtévesztette a sértettet. Már a szállás elfoglalásának időpontjában sem állt szándékában a szállásdíjat és a minibárból történő fogyasztás ellenértékét kifizetni.
A terhelt és ismerőse az éjszaka folyamán a szobához tartozó minibárból összesen 8800 forint értékben fogyasztott italokat és édességeket. A szállás díja a két személyre vonatkozó idegenforgalmi adóval együtt összesen 12 694 forint volt.
A terhelt csalárd magatartásával jogtalan haszonszerzés végett a szállás és kiegészítő szolgáltatás [kiemelés tőlem] díjának meg nem fizetésével a panzió üzemeltetőjének 21 494 forint kárt okozott.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Az indítvány lényege szerint a terhelt cselekményével csak 8800 forint kárt okozott, a bíróság tévesen minősítette kárnak a meg nem fizetett 12 694 forint összegű szállásdíjat, mert az valójában nem kár, hanem elmaradt haszon [kiemelés tőlem]. A ténylegesen felmerült kár összegére figyelemmel pedig a cselekmény csupán szabálysértésként minősülhet, ezért a terhelt felmentése indokolt.
A Legfőbb Ügyészség alaptalannak találta a felülvizsgálati indítványt, álláspontja szerint ugyanis a csalás bűncselekményének tényállási elemét képező kár a szolgáltatás díjának számla szerinti összegével azonos.
A Legfelsőbb Bíróság (ma Kúria) - egyetértve a Legfőbb Ügyészséggel - alaptalannak találta az indítványt.
Azt a Legfelsőbb Bíróság is rögzítette, hogy a Btk. 137. §-ának 5. pontja szerinti kár - azaz a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés - fogalmába olyan további elemek, amelyek a vagyoni hátrány részét képezik, nem tartoznak bele. A döntés elvi jelentőségű megállapítása azonban, hogy az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetése - ha a csalás törvényi tényállásának további elemei is megvalósultak - a csalás bűncselekménye szempontjából a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésnek (damnum emergens) és nem elmaradt vagyoni előnynek (lucrum cessans) tekintendő.
A döntést alátámasztó jogi érvelés szerint az LB abból indult ki, hogy a vagyon fogalmi körébe a következetes felfogásnak megfelelően a követelések és a vagyoni értékű jogok is beleértendők. A különböző szállodai, éttermi, szállítási szolgáltatások vagy a lakásbérlet egyaránt piaci értékkel bírnak. Attól függetlenül, hogy a szerződési szándék valós, vagy ezek valamelyikét az elkövető jogtalan haszonszerzés végett, fizetési szándék nélkül szerzi meg, az annak ellenértékét képező díjra jogosultságot szerez. Az ellenérték megfizetésének elmaradása pedig a tényleges teljesítéssel megterhelt vagyonban értékcsökkenésként, és nem elmaradt haszonként jelentkezik.
III. A Legfelsőbb Bíróság döntését és jogi érvelését helytelennek tartom.
Nézetem szerint a jogeset helyes megoldásához két nagy hagyományú magánjogi fogalom, a vagyon és a kár fogalmának meghatározása s annak vizsgálata szükséges, hogy ezek a fogalmak a büntetőjog területén milyen értelemmel érvényesek.
III. 1. Vagyon alatt a magánjog valamely személy vagyonérdekű jogainak és kötelezettségeinek összességét érti. Minthogy a vagyon fogalma a jogokat és a kötelezettségeket egyaránt magában foglalja, a vagyonon mint egészen belül aktív és passzív vagyont különböztetünk meg. Az aktív vagyon egyes elemei egyfelől a dolgok, másfelől a vagyoni értékű jogok és törvényes érdekek[2]. Egy személy vagyonának részét képezi tehát a fizikai vagyontárgyakon (dolgokon) túl az is, ami pillanatnyilag nincs ugyan a rendelkezése alatt, de őt megillető, pénzben kifejezhető jogosultságban, perelhetőségben nyilvánul meg[3]. A magánjog azonban nemcsak ezt az anyagi javakból, tisztán jogosultságokból
-369/370-
összetevődő vagyonfogalmat ismeri. A magánjog kezdettől fogva a vagyon részének tekinti a vagyont terhelő kötelezettségeket is, mint passzív vagyont. Passzív vagyon például az átjárási szolgalom a szolgáló telek mindenkori tulajdonosának vagyonában, hiszen az csökkenti az ingatlan forgalmi értékét (BH 198. 161).
A büntetőjog nem alakított ki saját, szuverén vagyonfogalmat, teljes egészében annak magánjogi fogalmát tekinti érvényesnek[5]. A vagyontól eltérően azonban a kár fogalmának tartalmi elemeit a polgári jogtól eltérően határozza meg a büntetőjog.
III. 2. A polgári jogban a kár a legáltalánosabb értelemben minden olyan hátrány, amely valakit valamely károsító esemény folytán, személyében vagy vagyonában ér[6]. A kár tehát lehet vagyoni vagy személyi sérelem. A személyi (eszmei) sérelem az ember immateriális (erkölcsi, szellemi) javainak, a személyhez fűződő jogainak és törvényes érdekeinek megsértése[7]. A vagyoni sérelem, a vagyoni kár pedig a vagyonban ténylegesen felmerült kár (damnum emergens); az elmaradt vagyoni előny (lucrum cessans); és az indokolt kiadás, költségek. A tényleges kár (damnum emergens) az az érték, amellyel a károsult meglévő vagyona [kiemelés tőlem] a károkozás következtében csökken. Az elmaradt jövedelem (lucrum cessans) az az érték, amellyel a károsult vagyona gyarapodott volna akkor, ha a károsító magatartás nem következett volna be. Az indokolt kiadás a károsodással, következményei csökkentésével kapcsolatos kiadás vagy költekezés, mely szintén csökkenti a károsult vagyonát[8]. Petrik Ferenc szerint elmaradt vagyoni előny tipikusan a munkából eredő jövedelem csökkenése, megszűnése, a tartás kiesése, a személyi tulajdonból vagy magántevékenységből származó bevétel, illetőleg haszon elmaradása [kiemelés tőlem][9].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
