I. A Tanácskozás résztvevői először abban foglaltak állást, hogyan kell értelmezni a Ptk. Harmadik Könyvének a jogi személyek létrehozására és működésére alkalmazandó, a Ptk. 3:4. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív szabályozás elsődlegességének az elvét. Milyen szempontok szerint kell vizsgálni a Ptk. egyes rendelkezéseit annak eldöntéséhez, hogy diszpozitív-e az adott rendelkezés, az eltérés törvényi tilalma hiányában.
A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy ehhez a következő objektív tesztet kell alkalmazni.
A konkrét rendelkezésnél első lépésként azt kell megvizsgálni, hogy a Ptk. 3:4. § (2) bekezdése alapján az adott jogi norma esetén felmerülhet-e az eltérés lehetősége.
A Ptk. 3:4. § (2) bekezdése ugyanis meghatározza azokat a kérdéseket (a tagok egymás közötti viszonya, a tagok és a társaság közötti viszony, valamint a szervezeti és működési szabályok), amelyek esetén - a Ptk. 3:4. § (3) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározott esetek kivételével - helye lehet az eltérésnek. A Ptk. ezzel a rendelkezéssel kijelölte azt a "személyi és tárgyi kört", amelyen túl nem vethető fel az eltérés kérdése. Ha az adott kérdés nem tartozik bele a Ptk. 3:4. § (2) bekezdésében meghatározott szabályozás körébe, akkor nincs helye további vizsgálatnak, mivel az adott szabálytól való eltérésnek - a jogszabály kifejezett felhatalmazása hiányában - nincs helye.
A második lépés az, hogy ha az adott rendelkezés beletartozik a tagok vagy alapítók részére elsődlegességet biztosító magánautonómia körébe, a konkrét jogi személyre szabottan kell vizsgálni az adott Ptk.-beli szabály viszonyát a Ptk. 3:4. § (3) bekezdés a) és b) pontjaihoz (az azokban meghatározott négy érdekcsoportból találunk-e olyat, melyet érint az adott szabály). Ezzel kapcsolatban elhangzott az is, hogy a nyilvántartást vezető bíróság a jogi személy létesítő okiratának a bejegyzéshez kapcsolódó vizsgálata során illetve a változásbejegyzési eljárásban nincs mindig abban a helyzetben, hogy ezt megítélje, mivel pl. alapításkor még nincsenek munkavállalók, a kisebbség jogainak nyilvánvaló sérelme is általában csak konkrét tényállás esetén vizsgálható. A Ptk. indokolásával ellentétben - mely a kisebbség védendő érdekeként az érdeksérelmükre utal - a Ptk. 3:4. § (3) bekezdés b) pontja a tagok kisebbsége jogainak a nyilvánvaló sérelmére utal, amely szűkebb kategória. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban is, hogy a Ptk. 3:4. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott, a jogi személy törvényes működése feletti felügyelet érvényesülésének akadályozása alatt nemcsak a Ptk. Harmadik Könyv IV. Cím X-XII. Fejezetében a jogi személy törvényes működésének biztosítékaként megjelölt eljárásokat, hanem valamennyi, a jogi személyek nyilvántartását végző bíróságok által lefolytatható speciális eljárást is érteni kell.
II. A Tanácskozás résztvevői megvizsgálták a Ptk. néhány jogi normáját is az objektív teszt alapján.
1. Megvitatásra került az a probléma, hogy kizárhatják-e a tagok (részvényesek) a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt rendelkezéseknek vagy azok közül egyes rendelkezéseknek az alkalmazását?
A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a megjelölt tartalmú létesítő okirat a tagokon kívül mást nem érint, és nem sérti a Ptk. 3:4. § (3) bekezdés b) pontja szerinti személyi kör érdekeit sem. Eltérés esetén ugyanis nem elvesznek, hanem többletjogot adnak a szavazásból kizárt tag számára. A többség álláspontja szerint ezért a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésének a)-f) pontjaiban meghatározott, a szavazásból kizárt tagokat felsoroló rendelkezések diszpozitívak, ezért a tagok rendelkezhetnek úgy a létesítő okiratban, hogy a döntéshozó szerv határozathozatala során ezeket a rendelkezéseket (vagy egyes rendelkezéseket) nem alkalmazzák és ezt a személyi kört nem tekintik olyannak, mint akitől a döntés tárgyilagos megítélése nem várható el. A jogi személy döntéshozó szerve által hozott valamennyi határozat bírósági felülvizsgálata kérhető, mely elegendő kontrollt jelent a kisebbség számára. A felügyelőbizottság tagját megillető, a Ptk. 3:35. § szerinti bírósági felülvizsgálat kezdeményezésének a joga pedig akkor is biztosítja a jogi személy hitelezői jogainak a megóvását, ha nem jogosultak a perindításra. A Ptk. [3:2. § (2) bekezdés, 6:541. §] illetve más jogszabályok [Cstv. 33/A. §, 63. § (2) bek., 63/A. §; Ctv. 118/A. §, 118/B. §] szabályozzák a tagoknak és a vezető tisztségviselőknek a jogi személy, valamint a harmadik személyekkel szembeni felelősségét, melyek megfelelő garanciát jelentenek a hitelezők és a kisebbség számára a tagok vagy az ügyvezetés visszaélésszerű magatartásaival szemben annak ellenére, hogy a Ptk. nem tartalmazza a Gt. 20. § (7) bekezdésében írt, a tagok határozathozatallal összefüggő felelősségi rendelkezést. A felszólalók többsége nem értett egyet azzal, hogy ezek olyan garanciális jellegű rendelkezések, amelyek diszpozitivitása ellentétes a szabályozás logikájával.
2. A Tanácskozás a diszpozitivitás szempontjából megvizsgálta a Ptk. 3:113. §-ának azt a rendelkezését is, amely szerint a cégvezető olyan munkavállaló, aki a vezető tisztségviselő rendelkezései alapján irányítja a társaság folyamatos működését munkaviszony keretén belül.
A felszólalók többsége azon az állásponton volt, hogy nem nevezhető ki cégvezetőnek olyan személy, aki nem áll munkaviszonyban a céggel, mert a cégvezető Ptk. 3:113. §-ának harmadik mondatában írt fogalmába beletartozik az, hogy a cégvezető munkavállaló, melyre tekintettel a Ptk. 3:113. §-ának második mondatában foglalt szabály kógens. Az ügyvezetés és képviselet fogalmának
- 989/990 -
a meghatározása ugyanis kívül esik az alapítók, a tagok magánautonómiáján, a diszpozitív felhatalmazás erre nem vonatkozik, ezért ettől a szabálytól nem térhetnek el.
3. Megvitatásra került a Ptk. 3:107. §-ában szabályozott rendelkezéstől való eltérés lehetősége is, azaz rendelkezhet-e úgy a gazdasági társaság létesítő okirata, hogy kétszemélyes társaságnál is indítható kizárási per.
A Tanácskozás egyhangú álláspontja szerint a gazdasági társaság létesítő okirata nem térhet el a Ptk. 3:107. §-ának (2) bekezdésétől, mert a kizárásról a bíróság dönt, ez a rendelkezés tehát a bíróságra vonatkozik, ezért nem tartozik bele a tagok belső szabályozási körébe. A Ptk. 3:107. § (1) bekezdése alapján a perindításra a társaságnak az érintett tag ellen indított keresete alapján kerül sor, ezért nem értelmezhető az eltérés. Ezek miatt az okok miatt nem diszpozitív az a szabály sem, hogy az nyrt. részvényese illetve az, aki a legfőbb szerv ülésén a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkezik - nem zárható ki.
4. A Tanácskozás egyhangú álláspontja szerint a tagok nem térhetnek el a korlátolt felelősségű társaságnál a törzsbetétnek a Ptk. 3:161. § (1) bekezdésében meghatározott minimum 100 000 Ft-os összegétől, mivel a törzsbetét fogalmához hozzátartozik annak a mértéke is. A felszólalók egyetértettek abban, hogy az eltérés sértené a jogi személyek részére a Ptk. 3:3. § (4) bekezdésében meghatározott típuskényszert is. Elhangzott az is, hogy Magyarországon e társasági forma szabályozásakor a törzsbetét fogalmának meghatározása mindig tartalmazta a törzsbetét legkisebb összegét (már a korlátolt felelősségű társaságról szóló 1930. évi V. törvénycikk 17. §-a is). Bár az uniós jogalkotásban tendencia, hogy olyan társasági forma kerüljön bevezetésre, ahol az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságoknál a minimális tőkekövetelmény az 1 eurónak megfelelő összeg lenne, azonban amíg erre nem kerül sor, és a Ptk.-t sem módosítják, nem áll fenn az eltérés lehetősége. A felszólalok többsége nem értett egyet azzal, hogy a jogalkotó a Gt. 114. § (4) bekezdésében az oszthatóságra meghatározott tízezer forintos szabály eltörlésével azt fejezte ki, hogy a törzsbetét minimum összegét szabályozó norma diszpozitív.
5. Nem került sor többségi álláspont kialakítására abban a kérdésben, hogy diszpozitív-e a Ptk. 3:165. § (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a közös tulajdonú üzletrész esetén a közös képviselőt a jogosultak maguk közül választják meg. Az egyik álláspont szerint, ha az a közös tulajdonú üzletrész tagjainak az érdeke, hogy kívülálló személyt válasszanak meg közös képviselőnek, ez a társaságon belüli döntési jogkörükbe tartozik, nem érinti és ezáltal nem is sérti (sértheti) a Ptk. 3:4. § (3) bekezdés b) pontja szerinti személyi kör érdekeit, ezért eltérhetnek a Ptk. 3:165. § (1) bekezdésének e rendelkezésétől. Felmerülhetnek ugyanis olyan okok (pl. mindegyik tag külföldön él), amely miatt egyik tag sem akar közös képviselő lenni, mely miatt csak kívülálló személy tudja ellátni ezt a feladatot. Semmi nem indokolja, hogy ha nem tudnak vagy nem akarnak maguk közül közös képviselőt választani, a cégbíróság a közös képviselő "hiánya" miatt törvényességi felügyeleti eljárást indítson a céggel szemben. A másik vélemény szerint a Ptk. - a Gt.-hez képest - "tudatosan" tartalmazza azt a rendelkezést, hogy csak olyan személy lehet közös képviselő, akinek "köze van" az üzletrészhez. A közös tulajdonú üzletrész tagjai ugyanis a társasággal szemben egy tagnak számítanak, a jogaikat közös képviselőjük útján gyakorolhatják. A közös képviselő tagsági jogokat gyakorol a többi tag nevében is, ezért nem engedhető meg, hogy kívülálló személy lássa el ezt a feladatot. Bár a Gt. 122. § (1) bekezdés nem tartalmazta ezt a korlátozó rendelkezést, a korábbi bírói gyakorlat - a haszonélvezetre jogosult túlélő házastárs kivételével - sem tartotta azt megengedhetőnek, hogy a közös tulajdonú üzletrész tulajdonosai nevében a kívülálló személy mint közös képviselő gyakorolja a tagsági jogokat.
6. A felszólalók többsége egyetértett abban, hogy a jogosultak a tulajdoni hányadtól eltérő szavazati jogot is biztosíthatnak a közös üzletrészen belül, mivel a Ptk. 3:165. § (1) bekezdésében foglalt szabály ebben a tekintetben diszpozitív, az csak az a közös tulajdonú üzletrész jogosultjait érinti és a jogosultak egymás közti (dologi jogi, kötelmi jogi) jogviszonyaira utal vissza. A kisebbség álláspontja az volt, hogy mivel a Ptk.-nak a közös tulajdonra vonatkozó szabályai mögöttes szabályként alkalmazandóak, az Ötödik Könyvben szereplő rendelkezésektől - amelyek megegyeznek a Ptk. 3:165. § (1) bekezdésében meghatározott szavazati jog gyakorlásának a szabályaival - a felek nem térhetnek el, és nem hozhatnak létre a közös tulajdonú üzletrészen belül eltérő tagsági jogokat biztosító üzletrészt.
7. A résztvevők egyetértettek abban, hogy nem diszpozitív sem a Ptk. 3:161. § (2) bekezdésének az a rendelkezése, hogy minden tagnak egy törzsbetéte lehet, sem a Ptk. 3:164. §-a, ezért minden tagnak csak egy üzletrésze lehet.
A Ptk. a törzsbetét fogalmának a meghatározásánál mondja ki azt, hogy minden tagnak csak egy törzsbetéte lehet, ezért mivel az üzletrész a társaság nyilvántartásba vételével keletkezik, a Ptk. 3:164. § (1) bekezdése alapján az üzletrész fogalmi elemei közé tartozik az is, hogy egy tagnak csak egy üzletrésze lehet függetlenül attól, hogy a Ptk. már nem tartalmazza a Gt.-nek ezt a rendelkezését. A Ptk. 3:159. §-a a kft. fogalom meghatározásában "a tag törzsbetétének" kifejezést egyes számban használja, mely szintén arra utal, hogy az egy tag-egy törzsbetét fogalom a definíció része, az ettől való eltérés ezért fel sem merülhet.
8. A Tanácskozás többségi véleménye szerint a részvényesek nem térhetnek el attól a Ptk. 3:229. § (2) bekezdésében foglalt szabálytól, hogy a részvénytársaság által kibocsátott törzsrészvénynek mindenkor meg kell haladnia a részvénytársaság alaptőkéjének a felét. A Ptk. fogalommeghatározásából nem vezethető le, hogy a törzsrészvények dominanciája ne tartozna a részvénytársaság lényegéhez, a Ptk. 3:228. §(1) bekezdésének b)-e) pontjaiban meghatározott, különböző részvényfajták csak kivételes szabályt jelentenek, és azokra vonatkozik az eltérésre felhatalmazó norma.
Ha ezt a szabályt diszpozitívnak minősítenénk, a részvénytársaság által kibocsátható valamennyi részvényfajta forgalomba hozatalára vonatkozó mértéket meghatározó rendelkezést is diszpozitív szabályként kellene értelmezni, amely a részvénytársaságra vonatkozó alapelvekkel, a szabályozás lényegével lenne ellentétes.
9. Egyhangú volt a tanácskozás véleménye abban a kérdésben, hogy a szövetkezetek alapszabályában az egy tag egy szavazat elvétől sem általánosságban, sem egyes kérdések tekintetében nem térhetnek el a tagok, a Ptk. 3:337. § (1) bekezdése tehát nem diszpozitív. A korlátok nélküli eltérés lehetőségének biztosítása és az egy tag egy szavazat elvének áttörése esetén sérülne a szövetkezet speciális jogi természete, megszűnne a társaság lényege, ezáltal a
- 990/991 -
markáns személyegyesítő jellege és a szövetkezet csupán tőkeegyesítő társasággá alakulna át. A felhívott rendelkezés része a szövetkezet fogalmának.
A törvényi korlátok nélküli vagyonarányos eltérés lehetősége az egy tag egy szavazat elvével összefüggésben ellentétes lenne a szövetkezet fogalmának a lényegével, ezért addig, amíg az ágazati jogszabályokban nem kerül meghatározásra az egy tag egy szavazat elvétől való eltérés esetén a többes szavazati jog intézményének a jogszabályi korlátja, a Ptk. alapján az eltérés lehetősége nem áll fenn. Bár a Tanács 1435/2003/EK Rendelete "Az Európai Szövetkezet (SCE) Statútumáról" lehetővé teszi az úgynevezett súlyozott szavazást, illetve egyes tagállamokban (például: Németország, Franciaország, Finnország) a főszabály alól kivételként a súlyozott vagy az úgynevezett többes szavazati jog intézménye ismert, azonban az egy tag egy szavazat elve az uniós jogban és az egyes európai jogrendszerekben mint tradícionális elv a szövetkezet lényegét kifejező alapelvként érvényesül főszabályként. Amennyiben a jogalkotó a nemzetközi gyakorlatban kialakult és alkalmazott megoldásokat - amelyek a tagok befektetésének ösztönzésére lehetővé teszik, hogy alapszabályi felhatalmazás alapján egyes vagyoni ügyekben vagyonarányosan vagyoni hozzájárulásuk arányában szavazhassanak - alkalmazni kívánná úgy, alkossa meg az erre vonatkozó részletszabályokat és szempontokat.
10. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy az egyesületi tag jogállását meghatározó, a Ptk. 3:65. § (2) bekezdésben foglalt szabály kógens, így attól az egyesület alapszabályában nem térhetnek el. Külön törvény, az Ectv. 4. § (5) bekezdése határozza meg a különleges jogállású tag fogalmát, a Ptk. 3:4. § (2) bekezdése szerinti felhatalmazás azonban a külön törvénytől való eltérésre nem vonatkozik. A többségi vélemény szerint ebből az is következik, hogy "rendes" tag nem kaphat többletszavazati jogot és szavazati joga sem vonható meg. Az egyesület fogalmával, személyegyesítő jellegével lenne ellentétes a rendes tag szavazati jogának korlátozása vagy elvonása. A Ptk. 3:65. § (1) bekezdése a tag alapvető jogaként szabályozza, hogy az egyesület tevékenységében részt vegyen, melybe beletartozik az is, hogy a szavazati jogát gyakorolja. A többségi vélemény elvetette azt az érvelést is, hogy ha a Ptk. kógenssé kívánta volna tenni ezt a szabályt, ki is mondta volna ugyanúgy, mint a közkereseti társaság esetén a Ptk. 3:143. § (1) bekezdésében. A kisebbségi álláspont szerint a Ptk. 3:65. § (2) bekezdésében foglalt szabályt nem sérti egy olyan, minden tagra vonatkozó rendelkezés, amely a nemfizetés esetére a szavazati jogot megvonja, illetve felfüggeszti vagy a tag által fizetett tagdíj mértékéhez viszonyítja.
11. A többségi álláspont szerint a Ptk. 3:73. § (2) bekezdése kógens abban a tekintetben, hogy a tagokon kívüli személyek a közgyűlésen csak tanácskozási joggal vesznek részt, szavazati joggal nem rendelkezhetnek, ezért a nem tag vezető tisztségviselő sem szavazhat a közgyűlésen. A Ptk. egyesületek esetén a döntéshozó szervi ülésen hozott határozatok tekintetében is a tagok szavazati jogának a különböző mértékéről rendelkezik [Ptk. 3:76. § (1) bekezdés], ezért a nem tag vezető tisztségviselő nem szavazhat az egyesület közgyűlésén.■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a Debreceni Ítélőtábla bírája
Visszaugrás
