Budai Balázs: A hatékony közszolgálat társadalmi kontextusa (IJ, 2013/1. (54.), 21-36. o.)

Jelen írás[1] célja, hogy a közigazgatási modernizáció társadalmi faktorait számba vegye. A közigazgatás intézményrendszere olyan társadalmi szövedékben van, ahol nem egyszerű az összefüggések feltárása. Hatékony közigazgatás, közigazgatási modernizáció csak akkor érhető el, ha ismerjük, felismerjük az átalakítás mögött rejlő társadalmi szándékot, a szándék közpolitikai artikulációját, az ezekben fellelhető konstans és változó elemeket, és nem utolsósorban a végrehajtást megakadályozó fékeket, melyek már számos kísérletet fojtottak el csírájában. Ugyancsak nem haszontalan, ha az átalakítások társadalmi megtérülését egy újabb megközelítésben is megvizsgáljuk.

A hívószavak tematizálását követően, a közigazgatási modernizációval összefüggő kérdésfeltevésben több területen találunk aktuális társadalmi kérdéseket:

1. Mik a társadalmi elvárások?

2. Mit akar a társadalom megfizetni?

3. Hogyan alakulnak a közigazgatást meghatározó társadalmi magatartások?

4. Hogyan alakulnak a társadalmi igények (nemzeti, nemzetközi szinten)?

5. Mely programok hajtják a modernizációt?

6. Mi e programok állandó és változó tartalma?

7. Mit akar és mit képes az állam ellátni?

8. Milyen feladatokat keletkeztet a digitális egyenlőtlenség? Kinek és mit szeretnénk szolgáltatni?

9. Kit kell pozitív diszkriminációval kezelni?

10. Milyen társadalmi jelenségek, és hogyan fékezik a modernizációt?

11. Hogyan mérhető a modernizációk eredménye, társadalmi megtérülése?

Az alábbiakban tárgyalt területek segítségével - ha a válaszokat nem is kapjuk meg minden esetben - a megoldáshoz közelebb kerülünk.

1. A közigazgatást meghatározó társadalmi magatartások

A közigazgatás tartalmát társadalmi viszonyok határozzák meg. E viszony tartalma dinamikus, az alanyok (személyek és intézmények) változtatják tartalmát, valamilyen célok elérése érdekében. E célok egyéni síkon keletkeznek, majd társadalmi célokká csoportosulnak, és csatornázódnak be, így válnak stratégiává. (E stratégiák társadalmi igényeket tükröző képessége persze nagyban függ attól, hogy mennyire valósult meg a civil kooperáció, milyen széles körű, és milyen mély volt a társadalmi aktorok közötti szakmai egyeztetés, együttműködés, mennyire volt az szimmetrikus, összefoglalva: mennyire volt az érdemi[2].) A célok - megvalósulásuk esetén - pedig intézményekké nőhetnek. Ezekből az intézményekből rajzolódik ki mai közigazgatásunk látható (front office felőli) képe, melyhez a back office idomul.

Jól látható, hogy közigazgatásunk mai (jövőbeli) arculatának vizsgálatakor az általános társadalmi szempontokat, és a konkrét, napjainkban érvényes formáló erőket érdemes nagyító alá venni.

A legitimáció módosításra készteti vagy megszilárdítja a közigazgatással összefüggő társadalmi kapcsolatokat és magatartásokat.

21/22

Általános (tradicionális) társadalmi igények, motivátorok

A társadalmi igények az egyéni igények becsatornázásából származnak. Imre Miklós és Papp Zsigmond[3] tematikája mentén haladunk végig a társadalmi magatartások egyéni motiváló tényezőin, melyből látni fogjuk, hogy melyek adják ki a tradicionális társadalmi igények egyik csoportját, s ezt egészítjük ki továbbiakkal.

"Motiváló tényező mindaz, ami az alanyok tudatának közbeiktatásával hat az alanyok magatartására: a pszichikus késztetések, erkölcsi elvek, indítékok, értéktörekvések, norma-képzetek, ismeretek, intézményesült beidegződések."[4] Az egyéni motivációk - történelmileg dinamikusan változó - társadalmi összessége alakítja ki azt a kulturális közeget, amelyben az alrendszerek működnek. (E közeg egyes elemei önmagukban is motiválják az alrendszerben résztvevőket.)

A társadalmi motivációs mezőt a kultúra szóval is jelölhetjük. A kultúra egy olyan viszonyrendszer, mely egy közösség tagjainak egymással, illetve más közösségekkel fenntartott kapcsolatát és az abban rejlő perspektívát tükrözik. Azaz a kapcsolat működésének minőségét és fejlődési potenciálját festi le. A kultúra ismereteken, ismerethalmazokon (elméleteken) alapul, fiziológiai (érzékelési), affektív (attitűdbeli), és elméleti (elvek, eszmék, hiedelmek) folyamatok befolyásolják. Pszichikus motívumok alakítják, így szükségletek, célok, ambíciók, érdekek, igények. Megnyilvánulási formái pedig reflexekben, szokásokban, etikai normákban, hagyományokban, magatartásmódokban látszódnak. Árulkodó továbbá, hogy az egyének együttműködése milyen cselekvésszervezési formákban testesül meg: milyen a munkamegosztás, a kooperáció, a technika, technológia felhasználása, milyen a társas együttélés, milyen és mekkora szerepet vállal ezekben az állam. Amikor tehát kultúráról beszélünk, akkor mind az inputokra, mind az outputokra gondolnunk kell. És bár e szó eredetileg pozitív minőséget takar, a fenti szempontok alapján gyakorta juthatunk negatív eredményre is, ha a vizsgált "kultúra" ideáinktól messze eső szintet hoz. Főleg akkor, ha a kultúra tárgyi tükrözői (pl. egy alaki és tartalmi hibáktól hemzsegő levél) ezt támasztják alá.

A "kulturálódás" (vagy akár civilizáció) egy önreflexív folyamat, melynek forrása és egyben terméke is az emberi tevékenység. A társadalmi igények vizsgálatakor ezért döntő jelentőségű, hogy a kulturálódás mely fokán állunk, hiszen ezek alapjaiban határozzák meg perspektíváinkat.

De nézzük meg e kultúrát adó motivátorokat részletesen!

1. Értékek alatt olyan - kulturálódási szinttől függő - fogalmakat, tárgyakat, tulajdonságokat értünk, amelyek az egyének szempontjából vonzóak, követendőek, amelyek az önmegvalósítás szempontjából lényegesek lehetnek, így az egyén azok fizikai vagy mentális birtoklására törekszik. Ezen értékek birtoklásával az egyén a társadalmi hierarchiában magasabb helyet igyekszik elérni. A társadalmi (kulturális) változások az értékeket is befolyásolják, így az értékek készlete folyamatosan változik. Az értékek hajtása, megszerzése alapjában befolyásolja emberi kapcsolatainkat, magatartásainkat, cselekvéseinket, így az értékválasztás a társadalom működésének meghatározó eleme. Az egyéni értékek társadalmi kompromisszumaiként születnek meg a szervezeti, majd társadalmi értékek, melyek tudatosítása jelenik meg azokban a stratégiákban, melyek később - szerencsés esetben - a gyakorlati megvalósulás (az értékteremtés) fázisába kerülnek. A szükséglet és az érték hasonló kategóriák. Szükséglet az összes olyan érték, aminek megszerzésére ténylegesen törekszünk.[5] Az értékek és szükségletek gyakran rivalizálnak egymással, és saját magukkal is.[6]

2. Az érdekek javak (értékek) megszerzésére irányuló késztetésekként befolyásolják az egyének magatartását. Az érdek egy képzet, amelyben egy alany hozzárendel egy társadalmi sorrendet meghatározott értékek megszerzéséhez. Azaz elhelyezi saját magát egy általa felállított rangsorban, s így igazolja szükségletének jogosságát.

1. ábra: A közigazgatás intézményrendszerének alakulása társadalmi szempontból