Szeibert Orsolya: A szülői felügyelet rendezése a Kúria által felülvizsgálati eljárásban elbírált ügyekben tükröződő ítélkezési gyakorlat alapján. 1. rész* (CSJ, 2020/1., 10-15. o.)

Napjaink családi élethelyzetei és a Ptk. által nyújtott keretek

"Mentünk a mezőn s egyszer valahol elveszett az út lépteink alól" Weöres Sándor[1]

I. Bevezetés, előzetes kérdések

A tanulmány több kúriai felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet feldolgozásával két alapvető kérdésre keres választ: milyen élethelyzetben lévő családokban élő gyermekek tekintetében jár el a Kúria a szülői felügyelet rendezése kapcsán és a Ptk. hatálybalépése után eltelt időben miként zajlik a szülői felügyelettel kapcsolatos egyes Ptk.-rendelkezések értelmezése. A tanulmány később megjelenő második része a gyermek szempontjából fogja ugyanezeket a döntéseket áttekinteni.

1. A szülői felügyelet rendezésének kérdése a bíróságok előtt - a kutathatóság határai

2014. március 15-én lépett hatályba a 2013. évi V. törvény (Ptk.), és megkezdődött szabályainak a gyakorlatba történő átültetése is; az átmeneti rendelkezéseknek megfelelően az új családjogi szabályok meglehetősen gyorsan ténylegesen alkalmazásra is kerültek az ítélkezési gyakorlatban. Ahhoz természetesen időre volt szükség, hogy a Kúria elé is olyan esetek kerüljenek felülvizsgálati kérelem folytán, amelyekben már nem a korábbi családjogi jogszabály, a házasságról, családról és gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.), hanem a Ptk. szabályait kellett érvényre juttatni.

A szülői felügyelettel kapcsolatos rendelkezések a Ptk.-ban más struktúrában, megváltozott terminológiával és ezzel kapcsolatosan részben a korábbiaktól eltérő tartalommal szerepelnek, s ez elsősorban a különélő szülők szülői felügyeletét érinti. A szülői felügyelettel kapcsolatos kérdések sajátossága, hogy egy részük a házassági per keretei között kerül a bíróságok elé, más részük szülői felügyelet rendezése, illetve megváltoztatása iránti perként, ugyanakkor a különélő szülők szülői felügyeletével kapcsolatos kérdések más kérdésekhez kapcsolódóan is megjelennek. A különélő szülők szülői felügyeletének rendezése tekintetében elsődleges szerepet játszik a felek megállapodása, ahogyan az a Ptk. 4:165. §-ának struktúrájából, illetve az (1) bekezdésből kitűnik; ezt támasztja alá a 4:165. § paragrafuscíme is: "A különélő szülők megállapodása a felügyeleti jogok megosztásáról és a közös szülői felügyeletről", s ez következik a 4:164. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogi normából is. A házasság felbontása tekintetében szintén elsőbbséget élvez az a bontótípus, amely a házastársak megegyezésén alapszik, s ekkor a 4:21. § értelmében több ún. járulékos kérdésben meg kell állapodniuk - ezek közé tartozik a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlásában való megegyezés is. Nem kérdéses a fentiek alapján annak a jelentősége, hogy milyen megállapodásokat kötnek a szülők a szülői felügyelet rendezéséről akár házastársakként, akár élettársakként, mit vizsgál, nem vizsgál (?) az eljáró bíróság az elé került megállapodások tartalmát, célját tekintve.

Miután a megállapodással rendezett szülői felügyeleti jog gyakorlása - legalábbis bizonyos ideig - "kikerül" a bírósági eljárások rendszeréből, kutathatóságuk sem egyszerű, nem szólva azokról a megállapodásokról, amelyeket "béke" követ, annyiban mindenképpen, hogy úgy éri el az érintett gyermek a nagykorúságot, hogy nem kerül a bíróság elé a szülői felügyeleti jog kérdése. Természetesen önmagában az, hogy a szülők magánautonómiájuk körében rendezték közös gyermekük szülői felügyeletének kérdését, korántsem jelenti, hogy nem kerül majdan ügyük bíróság elé (például ha a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását fogja egyikük újabb megállapodási hajlandóság hiányában kérni) vagy gyámhatóság elé.

A szülői felügyelet rendezéséről a fentiek alapján teljes,

- 10/11 -

hézagmentes képet kapni gyakorlatilag nem tudunk, s azt is esetlegesen csak hosszú évek elteltével lehet, pontosabban lehetne tudni, hogy mi volt a szülői felügyeletet is érintő ügyekben az a mozzanat, amely esetlegesen nagyobb hatással járt az ítélkezési gyakorlatra, s amely valamely irány(ok)ban döntő hatást gyakorolt. A szülői felügyelet rendezése kapcsán nemcsak magának az ítélettel való rendezésnek a mikéntje jelentőségteljes kérdés, hanem az is, hogy milyen kép rajzolódik ki arról a társadalomról, amelyben a Ptk.-t alkalmazzuk.

2. A Kúria szerepéről, különös jelentőséggel a küszöbönálló "korlátozott precedensrendszerre"

Az alábbiakban azoknak az ügyeknek egy jelentős része alapján törekszem néhány következtetést levonni, amelyek szülői felügyelet rendezése tárgyában a Kúria elé kerültek. Ez természetesen még azoknak az eseteknek is csak töredéke, amelyben a szülők nem peren kívül állapodtak meg. Nehezen lehetne vizsgálni, hogy egyes ügyek - amelyekben a szülői felügyeletet nem megállapodással rendezték a felek, hanem a bíróság döntött - milyen oknál fogva kerülnek fellebbvitelre, míg más ügyek miért nem, s hasonlóképpen azt is, hogy bizonyos ítéletek ellen miért élnek felülvizsgálati kérelemmel, más ítéletek ellen pedig miért nem. Ezek lényegében a szülőknek vagy a szülők egyikének a döntései, mozgatórugóik pedig csak sejthetők. Az ítélettel, illetve jogerős ítélettel való elégedetlenség nyilván motivál érintett szülőket, ugyanakkor egyáltalán nem bizonyos, hogy valamennyi ítélettel, amely nem kerül felülvizsgálatra, elégedett lenne mindkét szülő. A Kúria elé természetesen olyan ügyek is kerül(het)nek, amelynek a tárgyaként szolgáló szülői felügyelet valaha a szülők megállapodásán alapult, de később bármelyikük annak újbóli rendezését kívánta és abban már nem tudtak megegyezni.

A Kúria által felülvizsgálati eljárásban elbírált, a szülői felügyelet rendezésével kapcsolatos ügyek több szempontból is különös figyelemre tarthatnak igényt. Miután ez az egyetlen bírósági szerv, amely felülvizsgálati kérelem elbírálására hatáskörrel rendelkezik, a teljes ország járásbíróságai, illetve törvényszékei által első, valamint másodfokon elbírált ügyek "felkerülhetnek", így nem csak egy-egy régió által folytatott ítélkezés tükröződhet az esetekben, a felülvizsgálati kérelemmel támadott döntésekben. Annak a ténynek, hogy felülvizsgálati eljárásban elbírált ügyeket tekintek át, az is hozadéka, hogy ugyanaz a tényállás, ugyanannak a tényállásnak az elemei időnként teljesen eltérő fénytörésben mutatkoznak meg, s ez még akkor is világosan kitűnik a felülvizsgálati kérelem előzményítéleteiből, ha az ítéleteket a Kúria felülvizsgálati eljárás során hozott döntésébe beillesztve olvassuk. Nem lehet szó nélkül amellett sem elmenni, hogy 2020. április 1-jei hatállyal módosul a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.), és ennek következményeként a Kúria ítéleteinek a jelentősége. Az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény több ponton is módosította a Bszi.-t, a módosító törvény indokolása[2] ekként fogalmaz: "Az egységes és az Alaptörvénnyel összhangban álló joggyakorlatot elsősorban nem igazgatási eszközök, hanem a Kúria döntéseinek kötelező ereje biztosítja, mert így a jogorvoslat során gyorsan elérhető az eredmény. A korlátozott precedensrendszer, amely eredetileg az angolszász jogban jelent meg, de egyre jobban áthatja a kontinentális jogrendszereket is, a jogegység biztosításának alkotmányos, gyors és hatékony eszköze. A Javaslat értelmében a bíróságok kötelesek a Kúria jogértelmezését követni." Ennek tükrében különösen érdekes, hogy a Kúria milyen családokat, élethelyzeteket fog látni.