A folyóirat szó szerint közöl egyes, a Kúria honlapján a Sajtó, közlemények, média menüpont alatt a Kúria Sajtótitkársága által közétett, a Kúria tanácsai által elbírált ügyekről készített tájékoztatókat.
Összefoglaló a Pfv.V.20.152/2020. számú jelentős ügyről.
A Kúria a 2020. szeptember 2-án meghozott Pfv.V.20.152/2020/7. számú ítéletével megállapította, hogy a Generali Zrt. Házőrző otthon- és életmód-biztosítási feltételek elnevezésű általános szerződési feltételeinek 2016. október 1-jétől alkalmazott I.14.B pontjában foglalt feltétele az alperessel szerződő valamennyi fogyasztóra kiterjedő hatállyal érvénytelen.
"A kikötés azért érvénytelen, mert a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg azáltal, hogy a Polgári Törvénykönyv általános elévülési időt megállapító szabályához képest olyan mértékben hozza a fogyasztót hátrányosabb helyzetbe, hogy a szerződési feltétel alkalmazója annak egyedi tárgyalást követő elfogadását tőle észszerűen nem várhatta el."
Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kúria ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az általános szerződési feltételek I.14.B. pontjában foglalt kikötés szerint a biztosítási szerződésből eredő igények egy év elteltével elévülnek. A kikötés - az EUB C-415/11. számú ügyben hozott ítéletének figyelembe vételével vizsgálva - eltérést jelent a diszpozitív szabályokhoz képest. A hatályos jogban szabályozottnál jelentősen hátrányosabb helyzetbe hozza a fogyasztót, mivel a biztosítási szerződésen alapuló igények bírósági érvényesítésére nyitva álló határidő öt év helyett egy évre rövidül, amelyet a hatályos Ptk. rendelkezései szerint nem szakíthat meg a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítással. Emellett az elévülés nyugvására okot adó körülmény megszűnését követően három hónapon belül bírósághoz kell fordulnia, különben az elévülés igényszüntető kifogást alapoz meg a biztosító számára. Az elévülési idő könnyen eltelhet már azelőtt, hogy a biztosító szolgáltatása esedékessé válna. Az alkalmazásával veszélybe kerülhet a biztosítási szerződés céljának megvalósulása, amely semmiképp sem lehet a veszélyközösség érdeke. Az alperes tisztességes és méltányos eljárása esetén nem várhatta el észszerűen, hogy e hátrányos kikötést a fogyasztó az egyedi tárgyalást követően elfogadja.
A Kúria a Ptk.-tól eltérő kikötéseket összegző, támadott szerződési feltétel vonatkozásában megállapította, hogy az jogi hatását és tartalmát tekintve nem szerződéskötési nyilatkozat, nem a szerződéskötési mechanizmust szabályozza, nem a fogyasztó tájékoztatásának tartalmát, módját határozza meg. Nem teszi az általános szerződési feltétel rendelkezéseit anélkül a szerződés részévé, hogy azokról a fogyasztót tájékoztatni és neki az elfogadásról nyilatkoznia kellene. Az, ami miatt a felperes a támadott feltételeket tisztességtelennek tartotta, a kikötések tartalmából nem következik. A szerződéskötési eljárás pedig jogi értelemben nem lehet tisztességtelen.
A perbeli általános szerződési feltételeknek a kárbejelentéshez szükséges dokumentumokkal kapcsolatos kikötései tisztességtelenek. A Fogyasztóvédelmi irányelv 1. cikk (2) bekezdését átültető Ptk. 6:102. § (4) bekezdésében írt feltételek nem állnak fenn, ezért e kikötések tisztességtelensége vizsgálható. A támadott kikötésekben az alperes olyan okiratok csatolásának kötelezettségét írja elő kivétel nélkül minden esetre, amely a szükséges mértéket egyes esetekben meghaladhatja. A jogszabályi rendelkezéshez képest ezen a módon további kötelezettséggel terheli a fogyasztót. A kikötések általános jellegű, az alperessel szerződő valamennyi fogyasztóra kiterjedő, feltétel nélküli előírások. A fogyasztók így a szerződéskötéskor nincsenek abban a helyzetben, hogy felmérjék, őket pontosan milyen iratcsatolási kötelezettség terheli, ha bekövetkezik a káresemény. A kikötés alkalmazásával a biztosító a katalogizált iratok benyújtásától függővé teheti a szolgáltatási kötelezettsége teljesítését. A szerződésből eredő jogok és kötelezettségek egyensúlya ezáltal indokolatlanul megbomlik a fogyasztó hátrányára.
Az avult értéken történő térítés kikötését a Ptk. 6:102. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a biztosítási díj indexálásával együtt kellett vizsgálni. A fogyasztónak nemcsak a biztosító térítésének mechanizmusát - milyen esetben térít új értéken és mikor kárkori értéken - kellett átlátnia, hanem a szolgáltatás és ellenszolgáltatás viszonyát is. Az ÁSZF feltételei ennek levezetését nem tartalmazzák, azok alapján az átlagosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó nem tudja értékelni, miként van ellentételezve az indexált díj fizetése, és az az ellentételezés megfelelő-e. A fogyasztó számára az általános és különös feltételek közötti viszony nem átlátható, és nem ismerhető fel egyértelműen az avult értéken történő térítés releváns gazdasági következménye. Az alperes úgy vállal korlátozott teljesítést a 85%-ot elérő avultság esetére, hogy a fogyasztó díjfizetési kötelezettsége ezt nem követi, nem csökken annak megfelelően. A fogyasztó ráadásul nem láthatja előre, hogy az ingóságok értékcsökkenése milyen ütemben és mikor éri el a 85%-ot. Nincs ezért abban a helyzetben, hogy a szerződési feltételekben rejlő egyensúlytalanságot elhárítsa. A biztosítási szerződés az időmúlást nem általánosan tekinti a felek teljesítését befolyásoló körülménynek, hanem azt kizárólag az alperes teljesítésénél veszi figyelembe, ezáltal a fogyasztót kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozza, ezért a kikötés tisztességtelen.
A biztosítási szolgáltatásokat nyújtó Generali Zrt. alperes 2016. október 1-jétől alkalmazta a fogyasztókkal kötött szerződéseiben a 19834 nyomtatványszámú Házőrző otthon- és életmód-biztosítási feltételek elnevezésű általános szerződési feltételeket.
Az ügyész felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:102. § (1) bekezdésére és 6:105. § (2) bekezdésére alapított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az általános szerződési feltételeknek a fedezetfeltöltésről, a kárbejelentéshez szükséges dokumentumokról, az elévülésről, a Ptk. rendelkezéseitől eltérő általános szerződési feltételekről, valamint az avult érték térítéséről szóló, konkrétan meghatározott rendelkezései tisztességtelenek, ezért azok az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal érvénytelenek. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest, hozzon nyilvánosságra a saját költségére a bíróság által megállapított szövegű, az érvénytelenség megállapítására vonatkozó közleményt.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletében megállapította, hogy az általános szerződési feltételek I.11.A.e)i.4. és 5. pontjának, valamint I.11.A.e)ii.2. pont 1-4. francia bekezdésének a kárbejelentéshez szükséges dokumentumokról szóló feltétele, továbbá a Ptk. rendelkezéseitől eltérő feltételekről szóló feltételének egyik (I.14.E.5.) pontja tisztességtelen, így az annak alkalmazójával szerződött valamennyi félre kiterjedő hatállyal érvénytelen. Kötelezte az alperest az ítélet által megszövegezett közlemény közzétételére. A keresetet egyebekben elutasította.
A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a halottvizsgálati bizonyítványt érintő rendelkezését, továbbá a Közlemény erre vonatkozó részét - a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - hatályon kívül helyezte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette. Fellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatta meg, hogy megállapította, tisztességtelen, így az alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal érvénytelen az általános szerződési feltételek avult érték térítéséről szóló, keresettel támadott feltétele. Az alperes által közzéteendő közlemény szövegét ennek megfelelően kiegészítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét - a Közlemény szövegét akként pontosítva, hogy az a kijavított elsőfokú ítéletre hivatkozik - helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését, és a Ptk. 6:102. § (1)-(2) bekezdése, 6:104. § (1) bekezdés i) pontja alapján az általános szerződési feltételeknek az elévülésről, valamint a Ptk. rendelkezéseitől eltérő kikötésekről szóló, keresettel támadott valamennyi pontja tisztességtelenségének és annak megállapítását kérte, hogy azok az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal érvénytelenek. Kérte továbbá elrendelni, hogy a kikötés alkalmazója gondoskodjon a saját költségére, a Kúria által meghatározott módon a kikötések érvénytelenségének megállapítására vonatkozó, a Kúria által megállapított szövegű közlemény közzétételéről.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Ptk. 6:102. § (1)-(4) bekezdésében, a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény. 124. § (1)-(2) bekezdésében, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 215. §-ában és 221. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésére hivatkozással kérte a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését, és helyette a jogszabályoknak megfelelő, a keresetet elutasító határozat hozatalát.
A Kúria ítéletével a jogerős ítéletet részben - az illeték viselésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a körben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes Házőrző otthon- és életmód-biztosítási feltételek elnevezésű általános szerződési feltételeinek 2016. október 1-jétől alkalmazott I.14.B pontjában foglalt feltétele az alperessel szerződő valamennyi fogyasztóra kiterjedő hatállyal érvénytelen.
Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül saját költségén egy országos napilapban és internetes honlapján 30 napig elérhetően tegye közzé az alábbi közleményt:
Budapest, 2020. október 2.
A Kúria Sajtótitkársága
Tájékoztató a Pfv.V.20.223/2020/8. számú kiemelt ügyben hozott egyedi határozatról.
Kiemelt jelentőségű polgári perben hozott ítéletet a Kúria.
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás lényege szerint az I. rendű alperesi betéti társaság (és annak II. rendű és IV. rendű alperesi beltagjai) megismertek egy - a felperesnél, illetve jogelődjénél kifejlesztett - sajátos műszaki-gazdasági-szervezési ismereteket (know-how) hasznosító hurokkötöző gépet. Ezt követően az I. rendű alperes 2006-ban vállalkozási szerződést kötve a III. rendű alperes céggel a megismert, és nyilvánosságra nem hozott műszaki megoldás felhasználásával - a felperes engedélye nélkül - 11 gépet szállított a III. rendű alperesnek, aki ezekkel ugyanolyan hurkokat termelt és értékesített éveken át (2006-2010 között), mint a felperes.
A Kúria az előzményi perújítási eljárásban hozott rész- és közbenső ítéletében megállapította, hogy az I.-IV. rendű alperesek megsértették a felperesnek a hurokkötöző géphez kapcsolódó műszaki-gazdasági-szervezési ismerethez (know-how) mint üzleti titokhoz fűződő jogát, és kimondta, hogy kártérítési felelősség terheli őket a felperesnek a titoksértéssel okozott kárért.
A rész- és közbenső ítéletet követően lefolytatott új eljárásban - egyéb, a felülvizsgálati eljárásban már nem érintett kereseti kérelmeken túlmenően - a felperes mintegy 940.000.000 forint összegű, több elemű kártérítési igényének összegszerűségét, valamint a jogtalan eltulajdonítással szerzett vagyoni előnyből részeltetés jogcímén igényelt az I. rendű alperessel szemben 88.000.000 forint, a III. rendű alperessel szemben 570.000.000 forint kereseti kérelmek összegszerűségét kellett a bíróságoknak megítélniük.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. rendű és III. rendű alperest 480.000.000 forint kártérítés egyetemleges megfizetésére kötelezte, az I. rendű alperes betéti társaság II. rendű és III. rendű beltagjainak mögöttes felelősségének kimondásával. Ezt a kártérítési összeget - miután a felajánlott valamennyi bizonyítás lefolytatását követően a kár összegszerűsége pontosan nem volt meghatározható - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 359. § (1) bekezdése szerinti ún. általános kártérítésként ítélte meg. Ezen felül az elsőfokú bíróság az I. rendű alperest jogsértéssel elért vagyoni előnyből való részeltetés címén több mint 84.000.000 forint, míg a III. rendű alperest ugyanezen a jogcímen 570.000.000 forintot meghaladó összeg megfizetésére is kötelezte a felperes javára.
Az I., II. és IV. rendű alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az I. rendű alperes marasztalását a kártérítési összeg tekintetében 100.000.000 forintra, a részeltetés körében 3.500.000 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. (A III. rendű alperes a fellebbezését visszavonta, ezért az ő vonatkozásában az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett.)
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet, az I., II. és IV. rendű alperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő.
A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a felülvizsgálati kérelmet részben, az általános kártérítés tekintetében alaposnak, a vagyoni részeltetés vonatkozásában alaptalannak, míg a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet teljes egészében alaptalannak ítélte.
Mivel mind a felperes, mind az alperesek felülvizsgálati, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelmeikben kizárólag eljárási szabálysértésekre hivatkoztak [a bizonyítékok értékelésének szabályát tartalmazó Pp. 206. § (1) bekezdésére, a határozat indokolásának kötelezettségét tartalmazó Pp. 221. § (1) bekezdésére, valamint az alperesek a bizonyítási teher szabályát megfogalmazó Pp. 164. §-ára], elöljáróban a Kúria hangsúlyozta a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati jellegét.
A felülvizsgálati eljárás eredményeként a Kúria úgy ítélte meg, hogy a másodfokú bíróság tévesen, ezáltal a bizonyítékok mérlegelésének szabályát [Pp. 206. § (1) bekezdés] részben megsértve, az ügy érdemére kihatóan jogszabályt sértve nem tulajdonított jelentőséget az I. rendű alperes 2010. évi és ezt követő években az egyszerűsített mérlegében "immateriális javak" soron önmaga által kimutatott 245.000.000 forintos értéknek. Ezért a Kúria e körülményt - valamint a másodfokú bíróság által helytállóan figyelembe vett további perbeli adatokat - értékelve az I. rendű - valamint a mögöttesen felelős II. rendű és IV. rendű alperesek - által fizetendő általános kártérítés összegét 200.000.000 forintban állapította meg, egyebekben a per főtárgyát nem érintette.
A jogtalan vagyoni előnyből részeltetéssel összefüggésben - visszautalva a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati jellegére, és az arra vonatkozó szigorú eljárási szabályokra - kiemelte, hogy a másodfokú bíróság a káron szerzés tilalmának mint anyagi jogi jogintézménynek figyelembevételével utasította el a felperes keresetét, azaz nem bizonyítékértékelési, mérlegelési tevékenysége keretében eljárva, ezért - miután a felperes adekvát anyagi jogi jogszabálysértést nem jelölt meg és arra szövegesen sem hivatkozott - a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését e körben érdemben nem vizsgálhatta.
Budapest, 2020. október 7.
A Kúria Sajtótitkársága
Tájékoztató a Pfv.V.20.906/2020/5. számú ügyben hozott egyedi határozatról.
A felperes jogelődje és az alperes közötti letéti szerződés alapján a felperes jogelődje arra vállalt kötelezettséget, hogy telephelyén a letevő tulajdonában álló gázolajat letéti őrzésbe veszi, tárolja, kezeli, megőrzi, továbbá a szerződés megszűnésekor a szerződésben foglaltak szerinti mennyiségben és a megőrzött minőségben a letevő rendelkezésére bocsátja. A letéti szerződés lehetővé tette, hogy a letevő a betárolásra kikötött kapacitást ne vagy ne teljes mértékben használja ki, ebben az esetben a tárolási díj 80%-át készenléti díjként volt köteles teljesíteni.
Az alperes a tárolót nem vette igénybe, és a felperesi jogelőd késedelmesen kiállított számláit sem fizette meg. A hatóság az adóraktári engedélyes tevékenység folytatását azzal engedélyezte a felperes jogelődjének, hogy 300.000.000 forint jövedéki biztosítékot ajánl fel. A felperes jogelődjétől a hatóság az az adóraktári engedélyt visszavonta, mert jövedéki adófizetési kötelezettségének nem tett eleget, a bankgarancia összegéből szedte azt be a hatóság, és a bankgarancia visszapótlására nem került sor. A felperesi jogelőddel szemben felszámolási eljárás indult, amelynek eredményeként jogutód nélkül megszűnt.
A felperes mint engedményes számlatartozásból és kártérítésből álló követelést érvényesített az alperessel szemben.
A bíróság jogerős ítéletével kötelezte az alperest a számlákban szereplő összeg arányos részének felperes javára történő megfizetésére, ugyanakkor a kártérítési követelést elutasította.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy a bíróság jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes jogelődje és az alperes közötti szerződés megszűnésének oka az volt, hogy a felperes jogelődje elveszítette az adóraktári engedélyét, így erre figyelemmel a szerződés teljesítésére engedély hiányában nem volt lehetőség. Ha a felperesi jogelődöt a szerződés megszűnésével összefüggésben kár érte, az nem az alperes azon - egyébként szerződésszegő - magatartására vezethető vissza, hogy az esedékessé vált készenléti díjakat nem fizette meg. Önmagában a készenléti díjak alperes általi megfizetése nem biztosította volna a súlyos likviditási problémákkal küszködő felperesi jogelőd működésének feltételeit.
Budapest, 2020. november 13.
A Kúria Sajtótitkársága
Tájékoztató a Pfv.III.21.127/2019/6. számú tárgyában hozott határozatról.
Az I. rendű felperes által a terhesgondozása során kért, a Down-kór szűrésére alkalmas kombinált teszthez szükséges ultrahangvizsgálatot az alperes szakorvosa végezte. A szűrővizsgálat eredménye negatív volt, az I-II. rendű felperesek gyermeke, a III. rendű felperes testvére mégis Down-kór rendellenességgel született.
A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes megsértette az I. rendű felperes önrendelkezéshez, az I-II. rendű felperesek családtervezéshez és a felperesek teljes és egészséges családban éléshez való személyhez fűződő jogát. Kérték továbbá az alperesnek a vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kötelezését.
Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével megállapította az alperesnek a magzat fejlődési rendellenessége fel nem ismerésével kapcsolatos mulasztásai miatt a felpereseket ért károkért fennálló kártérítési felelősségét, valamint a felperesek személyhez fűződő jogainak az alperes általi megsértését.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Mivel az ultrahangvizsgálatot végző orvos az akkor hatályos szakmai protokoll által megkövetelt képzettséggel nem rendelkezett, ezért helyesnek tekintette az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy az alperes nem az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdése szerinti elvárható gondosságot tanúsította. A szakértői bizonyítás eredményét értékelve azonban arra a következtetésre jutott, hogy a kombinált teszt eredménye akkor sem emelte volna az I. rendű felperest magasabb kockázati körbe, ha az ultrahangvizsgálatot az előírt képzettségű orvos végezte volna, mert az ő eljárása esetén sem lett volna nagyobb esély pontosabb vizsgálati eredmény elérésére. Emiatt azt állapította meg, hogy bár az alperes eljárása nem felelt meg a szakmai protokoll előírásainak, a szabályszegése nem állt okozati összefüggésben a felperesek kárával.
A felperesek felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria rész- és közbenső ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletét helybenhagyta. Kiemelte, hogy a szakmai protokollnak a kereset megalapozottsága szempontjából lényeges előírásai olyan, a Down-kór méhen belüli szűrése és diagnosztikája tekintetében követendő szakmai szabályoknak minősültek, amelyeknek az alperes által nyújtott ellátás során is érvényesülniük kellett, az alperes alkalmazottainak azok betartásával kellett eljárniuk. Rámutatott arra, hogy az egészségügyi dokumentáció hiányossága az adott esetben annak a ténynek a bizonyítatlanságát okozta, hogy a szakmai protokoll által megkövetelt képzettségű orvos az első trimeszteri ultrahangvizsgálat alapján ugyanarra az eredményre jutott volna, mint az alperes orvosa. A jogerős ítélet indokolásában foglaltaktól eltérően ezért azt állapította meg, hogy az alperes a szakmai szabályszegése és a kár közötti okozati összefüggés hiányát bizonyítani nem tudta, a kimentése sikertelen volt, és a kártérítési felelősség alól nem mentesülhetett.
Budapest, 2020. november 30.
A Kúria Sajtótitkársága
Tájékoztató a Kúria Pfv.III.21.438/2019. számú egyedi ügyben kártérítés megfizetése tárgyában hozott határozatról
A felperesek keresetükben az alperest vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni. Az I. rendű felperes 2013. augusztus 14-én gyalogosként közlekedési balesetet szenvedett, melynek során maradandó egészségkárosodásai keletkeztek.
Az I. rendű felperes a balesetet követően 10 napig volt kómában, hat hónapot töltött kórházban és rehabilitációs intézményekben, több műtéten esett át, a tényleges gyógytartam két évre tehető.
A per 2016-ban indult, az I. rendű felperes egészségkárosodásával kapcsolatos bonyolult szakkérdések, valamint a számos kártérítési jogcím miatt hosszadalmas szakértői bizonyítás, bonyolult járadékszámítások voltak szükségesek.
Az elsőfokú bíróság ítéletével számos jogcímen (pl. keresetveszteség, gyógyszerköltség stb.) ítélt meg kártérítést, a másodfokú bíróság egyes jogcímeket eltérően ítélt meg vagy jogalapjában vagy összegszerűségében, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta.
A Kúria a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság rendelkezését hagyta helyben, részben a jogerős ítéletet tartotta fenn hatályában. A felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem összesen 17 jogcímet érintett.
Budapest, 2020. november 30.
A Kúria Sajtótitkársága
Tájékoztató a Pfv.III.21.447/2019/6. számú, különös munkaigényű perben hozott határozatról.
Az alperes a felpereseknek - a perindítás után elhunyt - hozzátartozóján a nyombélben talált elváltozás miatt, annak eltávolítása érdekében műtéti beavatkozással gyomoreltávolítást végzett, mert a feltárást követő kórszövettani vizsgálat eredménye rosszindulatú daganatsejtek jelenlétét igazolta. A később elvégzett vizsgálat alapján azonban csupán fekélyt állapítottak meg.
A felperesek keresetükben - a hozzátartójuk perbeli jogutódaiként - az alperes vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérték.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztató jogerős ítéletével a keresetnek nagyobb részben helyt adott. A szakértői bizonyítás eredménye alapján egyértelműen megállapítható orvosszakmai hibát abban jelölte meg, hogy a sebész a műtéti beavatkozás során egyetlen mintát küldött fagyasztásos vizsgálatra, a patológus pedig nem észlelte a diagnózishoz megfelelő mennyiségű minta hiányát, és a kórismézéshez szükséges festés elvégzését is elmulasztotta. Kiemelte, hogy bár önmagában a diagnosztikai hiba a kártérítési felelősséget nem alapozza meg, de az adott esetben az alperes nem tett meg mindent annak elkerülése, vagyis a gyomorban talált fekélyes elváltozás okának pontos diagnosztizálása érdekében.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes által a felpereseknek fizetendő marasztalás összegét leszállította, egyebekben a per főtárgya tekintetében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Rámutatott arra, hogy - a következetes bírói gyakorlatnak megfelelően - az alperesnek a felelősség alóli mentesüléséhez azt kellett volna bizonyítania: a helyes diagnózis felállítása érdekében megtett minden, a szakma szabályai szerint indokolt intézkedést, illetve tevékenysége az elvárható gondosság követelményének is megfelelt. Ebben a körben volt döntő jelentősége a mintavétel helyességének, amit a szakértői vélemény cáfolt. Mivel pedig a szakértői vélemény aggálymentesnek minősült, az az alperes állította hibákban nem szenvedett, ezért a másodfokú bíróság azt helyesen fogadta az ítélkezése alapjául.
Budapest, 2020. december 3.
A Kúria Sajtótitkársága
Visszaugrás
