A Paksi Atomerőműben a hulladékká vált fűtőelemek 2003. évben történt szabálytalan kezelése hazánk eddigi legsúlyosabb nukleáris balesetét eredményezte. Az egykor a magyar festékipar zászlóshajói között számon tartott Budalakk felszámolása során kiderült, hogy a cég tevékenysége során keletkezett, több száz hordónyi, évtizedek óta szabálytalanul tárolt veszélyes hulladék egy részét ismeretlen személyek utasítására illegálisan elszállították, és megkísérelték egy tanyán elrejteni. A dorogi veszélyeshulladék-égetővel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy éveken keresztül illegálisan üzemeltetett egy "túlfolyócsövet", amin keresztül kezeletlenül bocsátott a felszíni vízfolyásokba veszélyes hulladékokat. A Magyar Honvédség mintegy 30 000 tonnányi, megsemmisítésre váró robbanó- és lőszerei közül több mint 4 000 tonnát jelenleg is a szabad ég alatt, szabálytalan és a környezetre, emberi életre veszélyt jelentő módon tárol. Csak néhány példa az utóbbi hetek-hónapok sajtóhíreiben megjelent, veszélyes hulladékkal elkövetett szabálytalanságok közül. A hazai közvélemény kénytelen egyre nagyobb figyelmet fordítani a gazdasági termelés e nemkívánatos melléktermékeire. Bár közgazdasági értelemben ténylegesen csak egyfajta externáliáról van szó, amelynek költsége előre kalkulálható, ökológiai és össztársadalmi szempontból a probléma sokkal komplexebb. A társa-
- 271/272 -
dalom a jogtól várja a számára kezelhetetlen konfliktusok feloldását, békés úton történő rendezését, ám ha valamely konfliktus békésen nem kezelhető, a jogalkotó könnyedén és gyakran könnyelműen a büntetőjoghoz nyúl. A veszélyes hulladék keletkezése, még inkább ártalom-mentesítése jelenleg ilyen, békés úton feloldhatatlan érdek-összeütközésnek tűnik. Kérdés azonban, vajon a mintegy nyolc évvel ezelőtt kodifikált büntető törvénykönyvben tényállás mennyire felel meg a jogalkotó elvárásainak, egyáltalán, mik lehettek a jogalkotó elvárásai a veszélyeshulladék-bűncselekmény megalkotásakor?
Ez a tanulmány, amely átfogóan és részletekbe menően elemzi az összes, ismertté vált veszélyeshulladék-bűncselekményt, meg sem kísérel erre a kérdésre válaszolni, ehelyett csupán arra szorítkozik, hogy feltárja a nem kellően átgondolt büntetőjogi szabályozás alkalmazásának problémáit és a távlatosan gondolkodni nem képes büntetőjog-alkotás káros következményeit. A fenti kérdés megválaszolását a szerző a bölcs olvasóra bízza.
Az ügyészség által rendelkezésre bocsátott bűnügyi iratok alapján megállapíthatóvá vált, hogy a környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezése bűncselekményt kodifikáló 1996. évi LII. törvény 1996. év augusztus hó 15. napján történt hatálybaléptetésétől a vizsgálat megkezdéséig, vagyis 2004. év első negyedévéig összesen 145 bűncselekmény elkövetése vált ismertté. Ám több szempontból is finomítani szükséges ezt a számot. Egyrészt azért, mert nem tartalmazzák azokat a veszélyeshulladék-büncselekményeket, amelyek ügyében a büntetőeljárás a Btk. valamely más különös részi tényállásának megalapozott gyanúja miatt indult - így különösen környezetkárosítás, esetleg rongálás, avagy robbanószerrel visszaélés alapján -, és csak a jogerős bírói döntésben alkalmazott vádtól eltérő minősítés eredményezte a veszélyeshulladék-bűncselekmény megállapítását. Jelen vizsgálat az ügyészségi vádképviseleti statisztika és az ERÜBS adatain alapul, és csak korlátozott mértékben volt képes számba venni az itt felsorolt eseteket. Az ügyészség lelkiismeretes munkájának köszönhetően, nem egy olyan eset fordult elő, amikor kigyűjtésre és a kutatás céljából átadásra kerültek azon ügyiratok is, amelyekben pusztán a jogerős bírói döntés alkalmazta a vizsgálat tárgyát képező minősítést. Az már teljességgel a véletlennek köszönhető, hogy a vizsgálat során több olyan bűnügy is feltárhatóvá vált, amelyben a veszélyeshulladék-büncselekmény vád szerinti minősítését nem a Btk. 281/A.§ képezte, és a bíróság által alkalmazott, vádtól eltérő minősítés a vádképviseleti statisztikai nyilvántartásba nem került be, ugyanis így az ügyészségnek nem állott módjában a szóban forgó akták megküldése. Az egyik ilyen véletlen felfedezés pl. azon múlott, hogy az elkövető "priuszlapja" tartalmazott korábbi, szintén veszélyeshulladék-büncselekmény
- 272/273 -
miatti elítélésre vonatkozó adatot, természetesen ügyszámok megjelölésével, ami lehetővé tette az így feltárt eljárás iratainak utólagos beszerzését. Ebből következően a jövőre nézve tanulságként vonható le, hogy adott bűncselekmény elkövetésének a teljesség igényével történő feltérképezéséhez mind az ügyészségi vádképviseleti, mind pedig a bírósági ügyforgalmi nyilvántartások alapadataira szükség van.
A statisztikai nyilvántartások esetenkénti pontatlansága miatt kimaradt a vizsgálatból néhány olyan bűnügy is, amelyben a veszélyeshulladék-bűncselekmény gyanúja más bűncselekménnyel halmazatban került megállapításra, ám az adott bűnügy a bűnhalmazat valamely másik bűncselekménye alatt került regisztrálásra. A szerző azért következtetett erre, mert több olyan esetet ismer, amikor a veszélyeshulladék-bűncselekmény bűnhalmazatban került megállapításra, mint ahány ilyen tartalmú ügyiratot idén kézhez kapott. Tovább csökkentette az összes veszélyeshulladék-bűncselekmény számbavételének sikerességét az emberi tényező, nevezetesen a kért adatok nem, vagy nem teljes körű átadása. Ez utóbbi hiányosság a jelen kutatáshoz szükséges adatok beszerzése során jelentős méreteket öltött. Nem egy megyei főügyészség esetében derült fény a vádképviseleti statisztika adatainak alapvető pontatlanságára, történetesen arra, hogy a veszélyeshulladék-bűncselekményként nyilvántartott lajstromszámok alatt a valóságban más bűncselekmény miatt indult eljárás. Sajnos annak is hangot kell adni, hogy néhány esetben a megyei főügyészségek a pontosan rendelkezésre álló ügyszámok ellenére nem a kért aktákat küldték meg. Így több esetben a szerző számára is ismert, a Btk. 281/A. §-ban meghatározott bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt folyamatban lévő eljárás aktái a megkeresések ellenére sem érkeztek meg.
Meg kell említeni egy további körülményt, ami a gyakorlatban jelentősen korlátozta a vizsgálat arra való alkalmasságát, hogy a veszélyeshulladék-bünö-zés teljes vertikumát feltérképezze. Mivel az iratok beszerzése érdekében az ügyészséghez fordultunk, értelemszerűen kizárólag az ügyészség által ismert bűncselekmények iratai érkezhettek meg, azonban azok sem teljes számban. Vagyis a vizsgálat során eleve figyelmen kívül maradtak az ismertté vált veszélyeshulladék-bűncselekmények közül azok, amelyek esetében a rendőrség bűnügyi szolgálata megindította a büntetőeljárást, azt azonban a nyomozás megtagadása, a feljelentés elutasítása, ill. a nyomozás megszüntetése útján anélkül fejezte be, hogy az ügyben bármiféle ügyészi intézkedés történt volna. Bár a jogszabályok és a két szervezet belső szabályzatai, gyakorlata, de legfőképpen talán maga az ERÜBS rendszere elméletileg kizárják az olyan eseteket, hogy valamely rendőrségi bűnügyi ügyirat, ill. intézkedés ismeretlenül maradjon az adott nyomozó szervet felügyelő ügyészségen, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy a rendőrség által ügyészi intézkedés hiányában befejezett bűnügyek eredménye és iratai nehezen visszakereshetők, és nem minden esetben szerepelnek
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
