" Nem tudom, hogy hány csillag van az égen; Nem tudom, hogy mennyi lenne jó; Egy plüssmajommal ketten kéz a kézben; Csak vitorláztunk erre vigyázz balra léghajó."
(Quimby: Nem volt kulcsom)
1. A házasság megkötése és felbontása, a házasság alanyai, a házastársi tartás, valamint a házassági vagyonjog; ezek azok a témakörök - úgy is mondhatnánk, hogy "családjogi állandók" -, amelyekkel kapcsolatban néhány állónak gondolt csillagból (úgymint a polgári házasság, csak egy férfi és egy nő, házassági vagyonközösség, feldúltsági elven alapuló házasságfelbontás, önhibán kívüli rászorultság és teljesítőképes kötelezett esetén járó házastársi tartás) - a földről legalábbis - felrajzolhatónak tűnik a Házasság nevű csillagkép.
Miután a földről szemlélődve - de leginkább a földhöz ragadva -, s különösen a Biztos Tudás felhőjének a takarásában nem mindig érzékelhető a csillagos égbolt végtelensége, ezért a szerzőtől kapunk két hőlégballont, amelynek a kosarában - egy szabadon választott útitárssal és a fentebb említett "családjogi állandó"-(l)égikikötők érintésével - beutazhatjuk Európa családjogának egét, s több házasság-csillagkép felfedezése által közelebb kerülhetünk a házasság leglényegéhez, illetve annak a kérdésnek a megválaszolásához is, hogy a házasság szolidaritás-, szövetségjellege a dominánsabb-e vagy pedig inkább az a tény, hogy a házastársak mindketten autonóm személyek, akik ezt a házassági életközösségük fennállása alatt is megőrzik.[2]
A szerző - abból az alaptézisből kiindulva, miszerint a házasság mélyen a közös európai kultúrába beépült intézmény,[3] ám az életformák reflexívebb megválasztása, az együttélési viszonyok pluralizálódása[4] okán az e néven illetett partnerkapcsolatok nem alkotnak homogén csoportot[5] - a házasság jogi élettörténetének állomásaiként is felfogható témákat (a házasság megkötését és alanyait, a házastársak közötti vagyoni viszonyokat, a házasság felbontását és a házastársi tartást) vizsgálja először jogtörténeti kontextusban és a megoldások sokféleségét érzékeltetendő az európai országok nézőpontjából, majd a családjog területén megmutatkozó két jogegységesítő törekvés - a Szerző saját fordításában közölt és részletesen elemzett, az Európai Családjogi Bizottság (Commission on European Family Law) által kidolgozott ún. Családjogi Elvek, valamint az azt kiegészítő, a családjog alapvető kérdéseinek új megközelítést adó, elsődlegesen nemzetközi szempontrendszerre épülő (kanadai, ausztrál és új-zélandi megoldásokat is magába olvasztó) Családjogi Modelltörvény (Model Family Code) - tükrében.
2. Arra is kitér a szerző, hogy az analizált jogrendszerekben a hivatkozott "családjogi állandók" tekintetében található-e ún. common core (a kutatásba bevont jogrendszerekben alkalmazott közös megoldás), illetőleg javasolható-e ún. better law (követendő megoldás).
A mű első részében a házasság megkötésének történeti fejlődését áttekintve azt a jogi mozzanatot keresi, amelyhez a házasság keletkezése köthető; ennek során olyan izgalmas kérdéseket boncolgat, mint például a klandesztin házasság vagy a common law marriage megítélése.
3. A házasság alanyaira áttérve - különös figyelemmel arra, hogy "az elmúlt bő évtizedben számos európai ország egymást követően nyitotta meg a házasság kapuit az azonos nemű partnerek előtt, illetve tette lehetővé »az azonos neműek házasságát«"[6] - az Európában a legtöbbet tárgyalt házassági vonatkozású téma, az azonos nemű partnerek és a nemi átalakító műtéten átesett (transznemű) személyek házassága felé kormányozza a hőlégballonunkat, s az európai helyzet igen körültekintető bemutatásán keresztül arra a kérdésre keresi a választ, hogy a házasodás vonatkozásában mit kell a "nem" alatt érteni, s vajon mi rejlik a terminológiai nehézségek, nevezetesen az azonos nemű partnerek - egyébként tartós és értéket hordozó[7] -
- 492/493 -
kapcsolata házasságként való kezelésének, elnevezésének a bizonytalansága mögött.
4. Ezt követően az Európai Unió jogforrásaiban, valamint az európai bíróságok, az Emberi Jogok Európai Bíróságának (illetőleg az Emberi Jogok Európai Bizottságának) és az Európai Unió Bíróságának az ítélkezési gyakorlatában megjelenő házasságfelfogást vizsgálja; a strasbourgi és a luxembourgi eseti döntéseken keresztül a házasság létezésének - nemlétezésének - érvényességének, a házasságkötéshez fűződő jog érvényesülésének a kérdéseit, valamint a házasság - (de facto, tényleges együttélésen alapuló) élettársi kapcsolat - bejegyzett partnerkapcsolat összehasonlíthatóságát körüljárva olyan problémakörökről ír, mint a nem az állam által előírt módon és formában (például vallási rítus szerint vagy valamely népcsoport szokása alapján) kötött házasság elismerhetősége, a szabadságvesztés-büntetésüket töltők házasságkötéshez való joga, az újraházasodás időleges tilalma mint a korábbi házasság felbontásának szankciója, a hozzátartozói kapcsolat (após-meny viszony) mint érvénytelenségi ok, továbbá a nemi átalakító műtétet követő nem elismerése (annak személyi iratokban történő átvezetése) és ennek megfelelően a különneműek közötti házasság megkötésének a lehetősége.
5. A szerző a házasság lényegének a megtalálásához vezető úton két további (l)égikikötő - a házastársi tartás és a házassági vagyonjog - beiktatásával elviszi az Olvasót a házastársakat összefűző személyi- és vagyoni viszonyok égterére is, majd az utolsó jogi állomás, a házasság felbontásának az elemzését követően leszállít a magyar házasságfelfogás földjére.
Ezekben a részekben - a jogtörténeti esszenciákra, az európai országok szabályozására, továbbá az említett két európai jogegységesítő törekvés elveire koncentrálva - végigjárhatjuk a házasság felbontásának a felbonthatatlanságtól induló, a vétkesség, a feldúltság és a közös megegyezés elvén át a divorce on demand (vagyis csak az egyik házasfél általi, a bíróság által felül nem bírált házasságfelbontás iránti igény) elismeréséig vezető útját, s eltöprenghetünk a különválás (legal separation, jogilag rendezett különélés, "az ágytól-asztaltól való elválasztás"), a házasság meghatározott ideig történő fennállása, a meggondolási- és a különélési idő, mint az egyes európai jogrendszerekben a házasság felbontásához szükséges jogilag releváns tények intézményén és szerepén vagy éppen azon, hogy milyen jelentősége van annak, hogy ki rendelkezik hatáskörrel a házasság felbontására (állami hatósági, igazgatási feladatot ellátó szerv vagy pedig bíróság).
Azon is elgondolkodhatunk, hogy milyen kapcsolat van az ún. bontóokok és a házastársi tartás között, s az eredendően a házasság felbontásának a szankciójaként felfogott házastársi tartás ma vajon a létfenntartást, a volt házastárs megélhetésének a biztosítását hivatott-e szolgálni és/vagy a házassági vagyonjogi rendszerből adódó egyenlőtlenséget - a Szerző megfogalmazása szerint a közös múltat[8] - kompenzálja és/vagy a házasság utáni szolidaritás kifejezése; s egyáltalán, a házastársi tartás hogyan viszonyul ahhoz az alapvető elvhez, miszerint a házasság felbontását követően mindkét volt házastársnak magának kell gondoskodnia saját tartásáról.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
