Ha a messziről érkező utazó, Köln belvárosából kifelé tartva az Aachener Weiher felől közelít az Universitatsstrasse irányába, a kellemes zöld sávból előre tekintve egy első látásra nem túlságosan tetszetős, de magabiztos határozottságot mutató, modern don jon-t, egy hétemeletes betonépületet pillanthat meg. Az olasz konzulátus és kultúrintézet, valamint a környékbeli épületekhez képest 1970 februárjától egy keskenyebb, de a többieknél jóval magasabb betonépítmény a kölni egyetem egyes jogi intézeteinek ad helyt, nevezetesen a Nemzetközi jogi intézetnek, a Nemzetközi büntetőjogi, az Európajogi és a Nemzetközi magán- és külföldi jogok Intézetének. A hétemeletes építmény alatt három szinten könyvek ezrei állnak a polcokon. A könyvek döntő hányada külföldi jogrendszerek, más országok magánjogát bemutató művek, a mindenkori aktualitást tükrözve, kb. kétszázezer kötet. Ezt a "szellemi erőd"-öt Gerhard Kegel építtette magánpénzből és magánkezdeményezésre. Az adományozó az épületet felépítette és a kölni egyetemnek ajándékozta. Ki lehetett ez a befolyásos ember, aki a magántőkét ilyen beruházásra tudta rávenni, és minek köszönhető ennek az épületnek a sikere?
Észak-Rajna Vesztfália igazságügy minisztere egy Rundverfügung (leirat) által a tartomány bíróságai és igazságügyi szervei részére elrendelte, ha magánjogi és kereskedelmi jogi ügyekben nemzetközi jogi esetekkel találkoznak és az ügyben külföldi állam jogát kell alkalmazniuk, vagy az alkalmazandó jog meghatározásához szakértőt kívánnak felkérni, akkor a kölni egyetemen Gerhard Kegel professzorhoz kell fordulniuk szakvéleményért. Gerhard Kegel munkatársai segítségével 40 év alatt körülbelül 4500 jogvéleményt adtak a tartomány igazságügyi szervei részére, amely monopolhelyzet önmagában mutatja Kegel befolyását a külföldi jogalkalmazás és kollíziós jogok kérdésében. A tartományban számos nemzetközi magánjogi és jogösszehasonlító intézet működik, de ezen privilégium Kegelnek és intézetének jutott. A bíróságok által történt felkérésekre készített jogi vélemények nem maradnak elzárva az érdeklődők elől, mivel az Intézet évente, anonimizálva egy kötetbe kiadja ezeket más hasonló feladatokat vállaló intézetekkel együtt (pld. München, Tübingen, Hamburg stb.), vállalva a mindenkori kritika és a nyilvánosság kontrollját az igazságszolgáltatásnak nyújtott tanácsok tekintetében1. A tudománynak ez a köldökzsinórja a gyakorlattal számos előnnyel jár mind a mai napig, az Intézetnek egyrészt előre számítható bevételt hoz, másrészt az elefántcsont-tornyosodástól megóvja a különben is a fogalmi-jogtudomány kihívásának állandóan kitett elméleti munkatársakat. A külföldi jogról és annak alkalmazásáról szóló szakszerű tájékoztatás nemes és kiemelt feladata olyan privilégiuma az Intézetnek, amelyet még Gerhard Kegel érdemelt ki, negyven évig közvetlenül befolyásolva a tartományi és a szövetségi jogalkalmazókat a külföldi joggal kapcsolatos kol-líziók, valamint külföldi jog alatti problémák megoldásának kérdéseiben. Kegel sajátos iróniával tekintett erre a feladatára is: "Die Honorierung nach dem Gesetz über die Entschädigung von Zeugen und Sachverständigen war bescheiden. Für die Stunde erhielt man weniger als ein Handwerksbursche und erinnert sich der wahren Geschichte eines Eifeler Tierarztes. Der wurde nachts um drei von einer Frau wegen ihres Wellensittichs weit über Land gerufen.
Nach Behandlung verlangte er 50 DM. Die Frau protestierte. Er: " Wenn Sie einen Elektriker gerufen hätten, müßten Sie 100 DM bezahlen. " Sie: "Das ist ja auch was anderes
Gerhard Kegel 2006. február 16-án hunyt el, 94. életévének betöltése előtt3. Egyik tanítványa, Klaus Schurig passaui jogászprofesszor a német jogtudomány egyik legnagyobb alakjának és alakítójának nevezte. Nyilván nem pusztán a tanítványi hűség szólalhatott Schurig tollából ezen dicséret megfogalmazásakor, hiszen a német tudományos közegben szinte valamennyi tudomány, így a jogtudomány is világszínvonalú. Ahhoz, hogy valaki a német mezőnyben kiemelkedő teljesítményt nyújtson, a tehetség önmagában nem elegendő, mindehhez nagyon kemény, kitartó és folyamatos munka szükséges, ráadásul csak eredményeket produkáló napi munka emelheti a jelölteket erre a kiemelt feladatra.
Kegel életének történetét még maga megírta a "Humor und Rumor" könyvecskéjében, amelyben viszonylag sok adatot közölt magáról. Apja Harz-türingiai erdő környékéről származott, olyan családból, akik többnyire papok voltak, illetve a hölgyek lelkészek feleségei lettek. Anyai ágon már vegyesebb a kép, jogászok, kereskedők, lelkészek egyaránt megtalálhatók a felmenők közt, akik Brandenburg déli részén éltek, de a család egyes tagjai Türingiába, Nyugat-Poroszországba és Pommerániába költöztek. Apai ágról a legkorábbi adat egy Magister Andreas Kegelről szóló családi hagyomány, akinek tulajdonában volt Melachton Confessio Augustana 1530-as kiadásának a szerző által Kegelnek szóló kézírásos dedikációja. Andreas Kegelt vélhetően még Luther javaslatára az eislebeni Szent András inter-natus rektorává nevezték ki 1546-ban. Anyai ágon tisztviselők és ügyvédek is előfordultak. Gerhard Kegel 1912. június 26-án született Magdeburgban és Templin/Uckermarkban nőtt fel. Két testvére volt, Mária és Johanna. Eredetileg orientalistának készült, héberül és régi szír nyelvet tanult. A fordulópontot így írja le emlékezéseiben: "Der Wendepunkt kam, als ich anfing zu übersetzen. Die syrische Literatur besteht nämlich in der Hauptsache aus Heiligenleben und -legenden. Etwas langweiligeres kann man sich nicht vorstellen. Das brachte mich zu der Überzeugung, daß man die Araber nie richtig verstehen würde und daß man daher an sie sein Leben nicht setzen dürfte.4" Így a jogászi hivatás mellett döntött, és jogászként végzett Erlangen, Göttingen és végül Berlin egyetemein. Még az egyetemi évei alatt, Berlinben Rabel a szemináriumára látogató Kegel számára egy magyar asszisztensi állást ajánlott fel, amelyre önéletrajzában is utalt.5 Kegel ezt később, 1986-ban megemlítette Vékás Lajos professzornak írott levelében azzal összefüggésben, hogy a Mádl-Vékás6 akkor megjelent második magyar kiadását nem tudja elolvasni, jóllehet megtanulhatott volna magyarul, ha akkor elfogadja Rabel ajánlatát. A magyarországi meghívásra még legutolsó előadásában is kitért, amelyet Ernst Rabelről tartott a berlini Humboldt Egyetemen, 2005. december 2-án7. De akkor nem kívánta Kegel berlini tanulmányait megszakítani8. Kegel még egy szemináriumot látogatott Rabelnél, a szemináriumi dolgozatát egy meglehetősen bonyolult, többszörös időközi és interlokális kollízióval fűszerezett nemzetközi magánjogi kérdésről, Elszász-Lotharingiához kötődő öröklési tényállásokról írta "Entscheidungen zum Pflichtteil im Übergangsrecht Elsaß-Lothringens", a dolgozat meg is jelent Rabel folyóiratában9". Kegel az egyetem és kötelező jogi gyakorlat elteltét követően a "Kaiser-Wilhelm-Institut für ausländisches und internationales Privatrecht" munkatársaként dolgozott, vélhetően ennek is betudható, hogy németen kívül, angolul, franciául, olaszul, spanyolul, hollandul és oroszul is beszélt, illetve olvasott. Berlinben doktorált 1938-ban "Probleme der Aufrechnung" című írásával Ernst Rabelnél. Az intézeti munkatársairól kedves hangon emlékezik meg a különben ironikus és az egyes embereket mindig kritikusan jellemző emlékezéseiben. Az intézetben készült el Hans Ruppal és Konrad Zweigerttel közösen írott munka, "Die Entwicklung des Krieges auf Verträge" (Berlin 1941), amelynek német jogra vonatkozó részét Kegel, a francia jogot Zweigert, az angol és amerikai jogot pedig Rupp dolgozta fel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
