Quo vadis Europa? - merül fel az olvasóban önkéntelenül a kérdés - Merre tart Európa? Marad-e olyan területe a tagállami jogrendszereknek, amelyet a közösségi jog érintetlenül hagy, vagy előbb-utóbb minden jogágat, így a magánszemélyek egymás közötti viszonyait szabályozó magánjogot is megérinti a globalizá-ciónál ugyan lényegesen kevésbé kétesen hangzó, mégis számos vitára okot adó europaizálás szele?
A közösségi jog magánjogra gyakorolt hatását elemző vaskos, közel 1700 oldalas kötetet lapozgatva az embernek az az érzése támad, az európai - közösségi -magánjogra vonatkozó elképzelés nem puszta vízió többé, hanem maga a realitás. Úgy tűnik, a magánjog egységesítésére irányuló - mindenekelőtt a Hágai Konferencia, az UNIDROIT és a Lando Bizottság által képviselt - törekvések az Európai Unió első pillérét képező Európai Közösségek jogalkotásán keresztül, közvetlen hatállyal rendelkező rendeletek, valamint a tagállami jogrendszerekbe átültetendő, illetve a tagállami jogszabályok értelmezése során mértékadó irányelvek formájában valósulnak meg.
A huszonhat neves és elismert, részben a gyakorló jogászok, részben az elméleti szakemberek körében tevékenykedő szerző kiválóan összehangolt munkájának eredményeként megszületett, a szakirodalomban egyedülálló könyv - miként azt címe is mutatja - az Európai Integráció keretében zajló egységesítési, illetve harmonizációs folyamat vívmányait tárgyalja a német magánjog rendszerét követve, többnyire a német jogi kommentárok stílusában. A kötet szerkesztői közül Dr. Martin Gebauer a Heidelbergi Egyetem (Universität Heidelberg) Jogi Kara Külföldi és Nemzetközi Magán-és Gazdasági Jogi Intézetének (Institut für Ausländisches und Internationales Privat- und Wirtschaftsrecht) tudományos munkatársa, Dr. Thomas Wiedmann pedig a Baden-Württembergi Igazságügyi Szolgálat (Justizdienst Baden-Württemberg) képviselője. A szerkesztők természetesen szerzőként is hozzájárultak a könyv létrejöttéhez, ők írták az európai jog alapjait tárgyaló első részt, valamint a német joggyakorlatban számos problémát felvető házaló kereskedelmet, illetve az európai polgári eljárásjog központi jogforrását képező, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendeletet (Brüsszel I rendelet) elemző fejezeteket.
A kötet öt részre és harmincöt fejezetre tagolódik. Az első rész (1-3. fejezet, 3-122. o.) - mintegy általános részként és bevezetőként - az európai (közösségi) jogra vonatkozó alapvető ismereteket foglalja össze, az európai jog immáron tradícióval rendelkező, nagy volumenű német nyelvű kommentárjaihoz képest kis terjedelemben, röviden és tömören, ugyanakkor világosan és érthetően, a közösségi jogalkotásnak, a közösségi jog fejlődésének, működési mechanizmusának és értelmezési technikájának a tagállami magánjogok szempontjából lényeges valamennyi mozzanatára kitérve. Kiemelkedő a magánjog európai értelmezéséről szóló harmadik fejezet, amely a nemzeti magánjogi jogszabályoknak Németországban különösen a "Heininger-eset,"2 óta a figyelem középpontjában álló irányelv-konform értelmezésére helyezi a hangsúlyt.
A könyv második részében (4-16. fejezet, 123-666. o.) a szerzők a német Polgári Törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch, BGB) azon rendelkezéseit veszik sorra, amelyek a magánjogi - elsősorban fogyasztóvédelmi - tárgyú közösségi irányelvek3 átültetése során, többek között a fogyasztói adásvételről szóló 1999/44/EK irányelv hatására 2002-ben végrehajtott nagy kötelmi jogi reform eredményeképpen jelentek meg (házaló kereskedelem, általános szerződési feltételek, elektronikus kereskedelem, ingatlanok időben megosztott használati joga, fogyasztói hitelek stb.). E reform nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a bírákban és más gyakorló jogászokban tudatosuljon, a német magánjog fejlődése immár elválaszthatatlan a közösségi szintű jogalkotástól, és a közösségi jog vezérelve, azaz a diszkrimináció tilalma, valamint a belső piac létfeltételeit biztosító alapszabadságok, illetve az Európai Unió közös politikái alapvetően meghatározzák ennek a fejlődésnek az irányvonalát. Mit jelent ez a joggyakorlatra nézve? Azt, hogy a nemzeti jogszabályok alkalmazása és értelmezése során nem lehet figyelmen kívül hagyni a közösségi jog vívmányait és követelményeit.
A légitársaságok felelősségéről szóló 13a. fejezet kivételével, amely a vonatkozó közösségi rendelet4 kommentárszerű bemutatására vállalkozik, a szerzők minden témát ugyanabban a megközelítésben tárgyalnak. Rövid bevezető után az adott jogintézményt keret jelleggel szabályozó irányelvek szövege olvasható, majd a közösségi jogszabály keletkezési körülményeinek, az európai jog által megkívánt teleologikus jogértelmezés szempontjából elengedhetetlenül fontos célkitűzéseknek, valamint az irányelv átültetésével kapcsolatos kérdéseknek a tisztázása után a tárgyalt jogintézmények által felvetett egyedi - főként jogalkalmazási és jogértelmezési - problémákat elemzik a szerzők, mindenütt kellő részletességgel. Egyes irányelvek kapcsán a könyv külön foglalkozik a közösségi jogszabály hatályának, alkalmazási körének kérdésével (pl. a késedelemről szóló 4. fejezetben), másutt - így mindenekelőtt az adásvételi szerződést kommentáló 9. fejezetben - a nemzetközi magánjogi vonatkozások bemutatása sem marad el. A német és európai bíróságok gyakorlatára a szerzők egységesen nagy hangsúlyt fektetnek.
A könyv harmadik része (17-25. fejezet, 667-1060. o.) a magánjog mellékterületeinek, vagyis olyan "keresztülfekvő" jogágaknak a közösségi jog által meghatározott elemeit tárgyalja, mint a munkajog, a szerzői és iparjogvédelmi jog, valamint a közös piac számára központi jelentőséggel bíró versenyjog. A szerzőknek sikerült megbirkózniuk azzal a korántsem egyszerű feladattal, hogy az Európai Integráció szempontjából igen érzékenynek minősülő, és ennek megfelelően az elsődleges jogban vagy kifejezetten megjelenő (lásd: versenyjog) vagy az alapszabadságokkal való szoros ösz-szefüggés folytán áttételesen jelen lévő jogterületeket (lásd: kereskedelmi és társasági jog), illetve azok európai jog által meghatározott elemeit kimerítően, mégis átláthatóan bemutassák.
Mindkét anyagi jogi részről elmondható, hogy az alkotók - nyilvánvalóan a létező közösségi joganyag szabályozási tárgyai által is determináltan - kiváló érzékkel választották ki és foglalták rendszerbe a legintenzívebben fejlődő és a közösségi jog ráhatása következtében olykor heves vitákkal, adott esetben a mai napig tisztázatlanul maradt jogi problémákkal terhelt magánjogi jogterületeket és jogintézményeket.
A negyedik részt (26-32. fejezet, 1061-1584. o.) a szerzők az eljárásjogokat általában véve közjognak minősítő magyar felfogással ellentétben a német jogban a Zivilrecht részeként tárgyalt polgári eljárásjognak szentelték. Kétségtelen tény, hogy az elmúlt néhány évben ezen a területen történt a legnagyobb előrelépés. A polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködést az Európai Unió első pillérébe helyező Amszterdami Szerződés természetesen már előre sejttette azt az intenzív jogalkotással kísért folyamatot, amely végül megteremti az "ítéletek szabad áramlásán", mint ötödik alapszabadságon keresztül az Európai Igazságügyi Térséget.5 A hat rendelet - és így a kötet eljárásjogi tárgyú fejezetei is - az európai, és általában a nemzetközi polgári eljárásjog három fő kérdését érintik: a tagállami bíróságok joghatóságát, a más tagállamban hozott ítéletek elismerését és végrehajtását polgári, kereskedelmi, házassági és a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben,6 továbbá a jogsegély két speciális formáját: a más tagállamban történő kézbesítést, illetve a bizonyítás felvételt.7 Emellett az európai végrehajtható okiratról és az európai fizetésképtelenségi eljárásról szóló rendeletek, valamint a bírósághoz fordulás jogának érvényesülését előmozdító költségmentességről szóló irányelv is bemutatásra kerülnek.8
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
