https://doi.org/10.59851/jk.80.02.2
A 2022 áprilisában Magyarországgal szemben elindult kondicionalitási eljárás ráirányította a figyelmet arra a kérdésre, hogy bíróság eldönthet-e politikai vitákat. Az eljárást szabályozó uniós rendeletet Magyarország és Lengyelország is megtámadta az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt, ezekben a perekben ítélet is született már, de még további bírósági ítéletek is várhatóak az eljárással összefüggésben. Az EUB azzal, hogy érdemben elbírálta a keresetet, a politikai vitát jogvitává tette. Ha az EUB folytatja ezt a megközelítést, elősegítheti e viták moderált keretek között tartását, és hosszabb távon akár egy valódi európai politikai közösség létrejöttét.
Tárgyszavak: diszkréció, Európai Unió Bírósága, jogállamisági mechanizmus, jogiasodás, kormányzati tevékenység, politikai kérdések doktrínája
The recent rule of law or conditionality mechanism against Hungary has drawn attention to the problem of whether a court can decide political disputes. The EU regulation governing the mechanism has been challenged by Hungary before the Court of Justice of the European Union, and a judgment has already been handed down in this case. Further court rulings regarding the procedure are also expected. By ruling on the substance of the case, the CJEU has turned the political dispute into a legal one. If the CJEU continues with this approach, it can help to keep these disputes within a moderated framework and, in the longer term, even contribute to the creation of a genuine European political community.
Keywords: Court of Justice of the European Union, discretion, governance, judicialization, rule of law mechanism, political question doctrine
Meg lehet-e vívni politikai csatákat bíróság előtt? Ezzel a kérdéssel régóta foglalkozik a jogtudomány és a politikatudomány, és különösen aktuális azóta, hogy megindult az ún. jogállamisági eljárás Magyarország ellen. A közjogtudomány művelője számára a válasz akár lehetne kategorikus nem is, hiszen a bíróságok függetlenek, nem politizálhatnak, feladatuk az igazságszolgáltatás, a jogalkalmazás. De mi a helyzet akkor, ha egy politikus a bíróság előtt akarja legyőzni az ellenfelét? Hiszen az alkotmány és maga a közjog a politika világát is szabályozza, és ezekhez a szabályokhoz a politikusok kötve vannak. Ebből viszont az következik, hogy a politikusi tettek egyes esetekben igazolhatóak jogi érvekkel, és megfordítva: politikai tettek jogszerűtlensége is állítható egy politikai vitában. Ekkor már jogvitáról beszélünk, amit bíróságnak kell eldöntenie. Ez a kérdés különös jelentőséget kapott az elmúlt években, amikor Európa, illetve az Európai Unió politikai kohéziója egyre növekvő jelentőséget kapott olyan kihívások következményeként, mint az orosz-ukrán háború, a gazdasági válságok, az ún. illiberális rendszerek előretörése vagy a klímaváltozás.
A mechanizmus, illetve az ezzel kapcsolatos jogviták egy évek óta tartó politikai konfliktus keretei közé illeszkednek. Ez a konfliktus az Európai Unió és a magyar kormány, illetve a mögötte álló politikai közösség között áll fenn. Lényege, hogy az uniós szervek álláspontja szerint Magyarország mint uniós tagállam megsérti a demokrácia és a jogállam egyes olyan uniós alapértékeit, mint az igazságszolgáltatás függetlensége, az átláthatóság (különösen az uniós források felhasználása terén), a korrupció elleni harc, továbbá az LMBTQ közösség jogainak, a civil szervezetek és az akadémiai szféra függetlenségének, a média szabadságának és a menedékkérők jogainak a biztosítása. A magyar kormányzati álláspont szerint viszont az Európai Unió eltávolodott Európa keresztény alapjaitól és háttérbe szorítja a nemzeti szuverenitást, végcélja pedig a "birodalomépítés", az Európai Egyesült Államok létrehozása. "Brüsszel" ezt rá akarja erőltetni a magyar emberekre, akiket a kormánynak meg kell védenie. Ennek a harcnak a részét képezte többek között az Európai Parlament által kezdeményezett, az Európai Unióról szóló Szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 7. cikke szerinti eljárás 2018-ban és az orosz-ukrán háború kapcsán folytatott uniós szankciós politika elleni magyar fellépések sora.[1]
- 65/66 -
Ennek a konfliktusnak egy újabb állomása a jogállamisági vagy kondicionalitási mechanizmus. A tanulmány célja, hogy a Bevezetés elején feltett kérdést, miszerint meg lehet-e vívni politikai csatákat bíróság előtt, a jogállamisági eljárás, és azon belül is az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előtt folyó, Magyarország által a kondicionalitási rendelet (2020/2092 rendelet)[2] megsemmisítése iránt indított per példáján keresztül vizsgálja meg.
A tanulmány fő állítása, hogy az EUB azzal, hogy érdemben elbírálta a keresetet, a politikai vitát jogvitává tette, és a kérdést a politikai területéről a jog területére, vagy legalábbis a két szféra határvidékére helyezte. Ha az EUB folytatja ezt a megközelítést, és a megfelelő jogi alappal rendelkező politikai vitákat eldönti, azzal elősegítheti e viták moderált keretek között tartását, és hosszabb távon akár egy összetartóbb európai politikai közösség létrejöttét.
A kutatás alapvetően a jogtudomány dogmatikai módszertanára épít, de alkalmazza a jog-összehasonlítás módszerét is, különösen a bírói gyakorlat tekintetében. Elméleti keretét a politikai kérdések doktrínája adja, de a kutatás során figyelembe vettem a probléma politikai kontextusát is. Ugyanakkor az írás gerincét a kondicionalitási rendelet, illetve az azzal kapcsolatban az EUB előtt folyó perben előkerülő érvek elemzése adja.
A kormány tevékenységében meg kell különböztetni a kormányzati és a közigazgatási tevékenységet, pontosabban annak legfőbb irányítását.[3] E kettő közül a kormány alapvető rendeltetése a kormányzati tevékenység, amely lényegében az ország vezetéséhez kapcsolódó stratégiai célok kitűzését és az ehhez szükséges források, eszközök biztosítását foglalja magában. A hatalommegosztás rendszerében vizsgálva a kérdést ehhez hozzá kell tenni, hogy noha a parlamentáris rendszerekben a kormányzásban a kormány a legaktívabb, az államfő és a törvényhozó testület is részt vesz benne.[4]
Mind a magyar, mind a külföldi szakirodalomban sokféle megközelítést találunk arra nézve, hogy a fenti alkotmányos munkamegosztás megvalósítása során pontosan mit csinál a kormány, illetve a kormányzásért felelős többi állami szerv.[5] Ezek alapján a kormányzás mint politikai tevékenység jellemzően értékeket kifejező alternatívák közötti választást jelent,[6] tehát a kormányzás világnézetileg nem semleges. A lényege politikai döntéshozatal és cselekvés, vagyis politikai tartalmú diszkrecionális aktusok meghozatala.[7] Ezt a népnek felelős politikai döntéshozók végzik, akik kijelölik a prioritásokat, ez alapján meghozzák az alapvető állami döntéseket és felügyelik azok végrehajtását.[8] A végrehajtás már a közigazgatás, vagyis az állam politikától elválasztott, sajátos logika szerint működő "gépháza" feladata.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
