Jelen írásomban azt kívánom bemutatni, hogy a Cstv. 33/A. §-ában megfogalmazott felelősségi alakzat és a mögötte meghúzódó, gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjétől elvárt magatartás jogszabályi mércéje nem idegen test a jogrendszerben, hanem szervesen kapcsolódik a gazdálkodó szervezetek vezető tisztségviselőivel szemben támasztott, egyéb jogszabályi előírásokon alapuló kötelezettségekhez. A jogalkotó egymásra épülő, illetve egymással összefüggő követelményrendszer felállítása mellett, abba illeszkedően teremtette meg a Cstv. 33/A. §-ában szabályozott jogintézményt, a felszámolás alá került gazdálkodó szervezetek vezető tisztségviselőinek közvetlen helytállását a hitelezők felé.
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése idejének meghatározására könnyen alkalmazható és elsajátítható módszer a társaság közzétett éves beszámolóinak, a mérlegadatoknak az értékelése, amely egyben azt is garantálja, hogy utóbb kívülről, mesterségesen felállított - a társaságra erőltetett és a gazdálkodásától mereven különböző - eljárás alkalmazása helyett, az adós gazdálkodásának a vezető tisztségviselő által is ismert (megismerhető, előre látható) adatai alapján nyerjünk választ a Cstv. 33/A. §-a szerinti per alapvető kérdésére. A gazdálkodó szervezetek folyamatos könyvvezetési feladata, a számviteli alapelvek biztosításának kötelezettsége és a felelősség szabályrendszere együtt adja meg a választ arra a további kérdésre is, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet észszerű előrelátása kizárólag objektív vizsgálatot tesz lehetővé, avagy megengedi szubjektív körülmények értékelését is.
A Cstv. 33/A. §-ában szabályozott vezetői felelősség megállapításának sarkalatos eleme a fenyegető fizetésképtelenség fennállása, amelynek időtartama alatt gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének - félretéve a társaság érdekeit és prioritását - a hitelezői érdekek elsődlegességének követelménye szerint kell ellátnia a feladatait, irányítani a társaságot [a 2014. március 15-ig hatályban volt Gt. 30. § (3) bekezdése, új Ptk. 3:118. §-a]. A hitelezőkkel szemben felmerülő közvetlen helytállási kötelezettség vizsgálatakor a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követő vezetői magatartás - és az azzal oksági kapcsolatban bekövetkező társasági vagyoncsökkenés (hitelezői igény kielégítésének meghiúsulása) - bír jelentőséggel és vehető számba.
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fogalmát, a bekövetkezésének ideje meghatározásához figyelembe vehető körülményeket maga a Cstv. 33/A. §-a adja meg a következőképpen: a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy észszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
A Cstv. fogalommeghatározása két kérdéskör vizsgálatát veti fel: az egyik az adós gazdálkodó szervezet "képessége" a tartozásainak esedékességkor való kiegyenlítésére, a másik a vezető tisztségviselő oldalán az előrelátás, illetve az észszerű előreláthatóság.
Az első kérdés vizsgálatának tárgyát önmagában a törvényi definíció teszi egyértelművé: a fizetésképtelenségnek a Cstv.-ben ismert másik, pénzforgalmi szemléletű fogalmától eltérően (Cstv. 26., 27. §), a törvény a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét, azon belül a likviditását rendeli vizsgálni. Az adós likvid vagyona alapján kell állást foglalni a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése körében, hogy van-e elegendő pénz- vagy könnyen pénzzé tehető (likvid) vagyona az adósnak az esedékes kötelezettségei teljesítésére.
Nem célom a Pp. 3. § (5) bekezdésében rögzített szabad bizonyítás rendszerében felmerülő, valamennyi lehetséges bizonyítási eszköz számbavétele és skálájának bemutatása a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése időpontjának megállapítására (pl.: cégjegyzékbe bejegyzett végrehajtási eljárások száma, halasztás, fizetési könnyítés iránti kérelmek...). Csupán egy - véleményem szerint a legegyszerűbb és legbeszédesebb - okirati bizonyíték, az adós közzétett éves beszámolóinak jelentőségét emelném ki.
Annak ellenére, hogy a másodfokú bíróságok gyakorlata és a Kúria iránymutató döntései is ismertek e tárgykörben (Gfv.30.265/2015/4., Gfv.VII.30.247/2013/9.), meglepő gyakorisággal tűnnek fel a mai napig, alapvetően hibás módszerek és téves álláspontok a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének feltárására, mikénti értékelésére az elsőfokú határozatokban. Ide tartozik a Cstv. 27. §-a szerinti fizetésképtelenséggel való azonosítás, de az is, hogy a bíróság a likviditás szempontjából irreleváns gazdálkodási adatokat ragad ki és értékel (eredménykimutatás szerinti veszteség vagy nyereség adata).
Az adós gazdálkodására vonatkozó releváns adatok - az éves beszámoló egyes részei közül - a mérlegben találhatóak meg, amely a társaság vagyonát és annak forrásait, ezen belül a kötelezettségeit is kimutatja.
- 10/11 -
A társaság likviditásának szempontjából, a mérlegadatok közül a forgóeszköz vagyon és a rövid lejáratú, éven belül teljesítendő kötelezettség bír jelentőséggel. E két mérlegadat egyszerű összemérésével megkaphatjuk az első (a peres eljárásokban jellemzően egyben a végső, utóbb sem cáfolt) választ arra, hogy adott üzleti évben rendelkezett-e az adós megfelelő nagyságú likvid vagyonnal (készpénzzel és éven belül készpénzzé váló forgóeszköz állománnyal), a gazdálkodási éven belül teljesítendő kötelezettségeinek rendezésére.
A likviditás vizsgálata - a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének feltárása - gazdálkodási éven belüli kalkulációt és előrelátást vár el a vezetőtől, annak vizsgálata és mérlegelése során, hogy a társaság esedékességkor képes lesz-e eleget tenni a fizetési kötelezettségeinek. Az esedékes pénzbeli kötelezettség teljesítéséhez likvid vagyon - készpénz vagy gyorsan készpénzzé tehető vagyon - szükséges, ezért a mérleg eszköz (vagyon) oldalán szereplő forgóeszközöket kell szembeállítani a forrásoldalon kimutatott rövid lejáratú kötelezettségekkel, hiszen e két mérlegelem az, amely rendeltetésénél fogva éven belüli szereppel bír. A forgóeszközvagyon (értékesítésre kerülő készlet, kifizetésre kerülő követelés, pénzeszköz) éven belüli rendeltetésű, "forog", kicserélődik; a rövid lejáratú kötelezettség pedig az adott üzleti évben esedékessé váló, kiegyenlítendő kötelezettségek állományát takarja. [Gazdasági társaság tartós működését szolgáló vagyonelem (befektetett eszköz) és azzal szemben, a hosszú lejáratú kötelezettség a likviditás szempontjából nem vehető figyelembe A befektetett eszköz éven túli rendeltetésű, társaság hosszú távú működését szolgáló, tartós vagyonelem, rendeltetése nem az esedékességkor kielégítendő tartozások fedezete. A hosszú lejáratú kötelezettségek ugyancsak nem éven belül, hanem éven túl válnak esedékessé, ezért irrelevánsak a likviditás év közbeni vizsgálata során.]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
