A 2020. évben megjelent koronavírus (COVID-19) következtében számos olyan munkajogot érintő változás következett be, ami sok esetben alapjaiban megváltoztathatta a felek között - akár már a járványhelyzet előtt - létrejött munkavégzésre irányuló jogviszony tartalmát. A járvány megfékezése, illetve következményeinek elhárítása céljából - a munka világában is - az otthoni munkavégzés lehetősége mellett kétségtelenül a koronavírus elleni védőoltás tekinthető meghatározónak. A veszélyhelyzet kihirdetésével, valamint veszélyhelyzeti intézkedések meghozatalával - különösen a különleges jogrendi alapjog-korlátozás okán - a téma alkotmányjogi szempontból történő vizsgálata megkerülhetetlenné vált. A függő munka jogviszonyaiban a védőoltás felvételére kötelezés következtében többen az Alkotmánybírósághoz fordultak a szabályozás alaptörvény-ellenességére hivatkozva. Azokban a munkavégzésre irányuló jogviszonyokban, amelyeknél jogszabály írta elő a védőoltás kötelező felvételét, viszonylag hamar körvonalazódott az Alkotmánybíróság álláspontja a kérdést illetően. A munkaviszony tekintetében azonban - a dolgozatban kifejtettek okán - egészen 2024. május 14-ig várni kellett az első érdemi döntésig.
A tanulmány célja, hogy áttekintse és értékelje a védőoltás felvételére kötelezéssel kapcsolatos alkotmánybírósági döntéseket. A téma átfogó bemutatása - amellett, hogy pontosan kijelöli az Alkotmánybíróság álláspontját a vizsgált kérdést illetően - felhívja a figyelmet az alapjogok magánjogi jogviszonyokban való érvényesülésének kérdésére, továbbá egy konkrét eset bemutatásán keresztül illusztrálja a bírói alapjogvédelemi eszköztárat.
Az alapjogok horizontális hatálya kérdésével - a jogtörténeti előzményeket szem előtt tartva - számos külföldi és hazai szerző foglalkozik,[1] ennek okán a magyar jogirodalomban is eltérő ál-
- 98/99 -
láspontok alakultak ki. A közvetlen horizontális hatály elvét képviselők (Lábady Tamás, Kovács Krisztina, Tóth Gábor Attila, Halmai Gábor) álláspontját és érvelését szem előtt tartva megállapítható, hogy az alapjogok közvetett érvényesülésének elve tekinthető uralkodó felfogásnak (Vékás Lajos, Gárdos-Orosz Fruzsina, Sonnevend Pál).[2] Ezzel összefüggésben - a dogmatikai vitákra is reagálva - az Alkotmánybíróság a következő megállapítást tette: "az a vita, hogy az alapjogok és az államcélok a magánjogra hatással vannak-e, ma már csak arról folyik, hogyan van hatással az alkotmány-törvény a magánjogi viszonyokra. Vagyis a behatás módszerei és intenzitása a vita tárgya. A közvetett hatály tana értelmében az alkotmány-törvény érvényesülésével együtt a polgári jogviszonyok azonban továbbra is polgáriak maradnak. Az Alaptörvényben foglalt jogok a magánjog generálklauzuláin keresztül képesek beszűrődni a magánjog rendszerébe. Ahol tehát még generálklauzula alkalmazására sincs lehetőség, ott az alkotmányi jogok sem képesek közvetlenül hatni a magán-jogban."[3] A horizontális hatály problematikájával összefüggésben a kérdés a továbbiakban az, hogy az Alaptörvény rendelkezéseivel összhangban a bíróságok milyen módon és mértékben tudják biztosítani a hatékony alapjogvédelmet.
Az Alaptörvény 28. cikke értelmében a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A bírói alapjogvédelemmel összefüggésben megfogalmazott alkotmánykonform értelmezés azt jelenti, hogy több értelmezési módszer alkalmazásának lehetősége esetén az alkotmánykonform értelmezést kell irányadónak tekinteni, azzal, hogy az értelmezés nem vezethet a jogszabály tartalmának szűkítéséhez, tágításához.[4] Az Alaptörvény a bíróságok alapjogi bíráskodásával összefüggésben - a kötelező alkotmánykonform értelmezés mellett - rendelkezik az alkotmányjogi panasz intézményéről, melynek részletszabályait az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) tartalmazza. Az alkotmányjogi panasz sokféleképpen csoportosítható.[5] A dolgozat a továbbiakban normatív alapú alkotmányjogi panasz, illetve valódi alkotmányjogi panasz kifejezéseket használja, azzal, hogy a legfőbb ügyészi panasz - relevancia hiánya okán - nem képezi a vizsgálódás tárgyát.
A normatív alapú alkotmányjogi panasz esetén az alapjog-sérelem valamely jogszabály alkalmazása, hatályosulása folytán következik be, a panasz közvetett, illetve közvetlen jellégét pedig az határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgált-e egyedi ügy. Másképp: a közvetlen normatív panasz esetén az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem.[6] A közvetett normatív panasz esetében pedig arról van szó, hogy a bíróság az előtte folyó (magánjogi) jogvitában egy olyan jogszabályi rendelkezést alkalmaz, amely - Alaptörvény-ellenessége okán - nem alkalmas arra, hogy felek között fennálló jogkérdést
- 99/100 -
az Alaptörvényben támasztott követelményekkel összhangban orvosolja, tekintettel arra, hogy az alapjogot sértő helyzet a jogalkotó magatartásából következik. A normatív alapú alkotmányjogi panasz benyújtásának feltétele, hogy az érintett (indítványozó) a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. a közvetett normatív panasszal összefüggésben rendelkezik a bírói normakontroll-jogkör gyakorlásáról. Abban azt esetben, ha a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.[7]
A bírói döntés orvoslására vonatkozó valódi alkotmányjogi panasz arra az esetre kíván hatékony jogvédelmet nyújtani, amikor az ügyben eljáró bíróság nem tesz eleget az alkotmánykonform értelmezés követelményének vagy nem megfelelően alkalmazta azt. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében "[...] alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva." A kötelező alkotmánykonform értelmezés, valamint a valódi alkotmányjogi panasz intézményesítése folytán a magánjogi viszonyokban a bíróságok alapjogvédelmi kötelezettsége megkerülhetetlen. A kérdéssel kapcsolatos Alkotmánybírósági döntések[8] alapján megállapítható, hogy a horizontális hatály tartalma a magánjogi jogviszonyokban akként határozható meg, hogy a bíróságoknak a jogszabályok értelmezésekor és alkalmazásakor tekintettel kell lenniük az Alaptörvény rendelkezéseire, az alapjogok generálklauzulákon keresztül való érvényesülésének intenzitását pedig alapvetően az ügy jellege határozza meg. Az Alkotmánybíróság felfogása szerint a szerződéses szabadság tiszteletben tartása mellett az Alaptörvényből fakadó alapjogi követelmények végső soron a magánjog generálklauzuláin keresztül szolgálhatnak a magánfelek közötti jogviszonyok megítélésének alkotmányjogi mércéjeként. Megjegyzendő, hogy ezen elvi tétel általános jelleggel való deklarálása sem mentes a kritikai észrevételektől.[9]
A koronavírus világjárvány elleni védekezés legfontosabb eszköze az orvostudomány - és ennek alapján az Európai Unió, illetve a Kormány - akkori álláspontja szerint a SARS-CoV-2 korona-
- 100/101 -
vírus elleni védőoltás volt.[10] Ennek fényében Magyarország Kormánya még 2020. decemberében oltási programot hirdetett, valamint megkezdődött az egészségügyi dolgozók - ekkor még önkéntes alapon történő - oltása.[11] A foglalkoztatott védőoltásra kötelezésének kérdése Magyarországon először 2021. nyarán öltött jogszabályi formát: 2021. július 29-én megjelent a Magyar Közlönyben a koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételéről szóló 449/2021. (VII. 29.) Korm. rendelet, amely lényegében bevezette a kötelező oltást az egészségügyben foglalkoztatottak számára. Ennek a meglépése, valamint az ezt követő tendencia - az oltási kötelezettség kiterjesztése egyre szélesebb körben - természetesen nem magyar jelenség volt, a lépcsőzetes kötelező oltás bevezetése illeszkedett a nyugati országok által alkalmazott megoldási módszerhez.[12]
A munkahelyek koronavírus elleni védelméről szóló 598/2021. (X. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) szintén nem előzmény nélküli. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara már 2021. júliusában olyan jogszabály-módosítást javasolt, amelynek alapján bizonyos munkakörökben a cégek kötelezővé tehetnék az oltást a munkavállalóiknak.[13] A 2021. november 1-jén hatályba lépett szabályozás célja a koronavírus elleni védekezés szempontjából kétségtelenül az volt, hogy a munkáltatók jogot kapjanak arra, hogy a munkavégzés feltételeként előírják a koronavírus elleni védőoltás felvételét a munkavállalóik számára, ha ezt szükségesnek látták az ott dolgozók biztonsága érdekében. Ennek biztosítására a munkáltató - az egészség megóvását szem előtt tartva, a munkahely és a munkakör sajátosságaira is figyelemmel - a védőoltás felvételét azon foglalkoztatott[14] esetében, aki az R. hatálybalépése előtt a védőoltást nem vette fel, a munkavégzés feltételeként állapíthatta meg.[15] A védőoltás felvételét a foglalkoztatott a személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolvány és az R.-ben meghatározott dokumentumok valamelyikének egyidejű bemutatásával - a munkáltató által meghatározott módon - igazolhatta.[16] A jogkövetkezményeket illetően sajátos megoldást alkalmazott az R. Ha a foglalkoztatott a védőoltást a munkáltató által meghatározott határidőn belül nem vette fel, a foglalkoztatott részére a munkáltató fizetés nélküli szabadságot rendelhetett el.[17] A jogkövetkezményeket nem lehetett alkalmazni arra a foglalkoztatottra, aki az R. szabályai alapján mentesült az oltási kötelezettség alól. Nem volt kötelezhető a védőoltás felvételére az a foglalkoztatott, akinek egészségügyi indokból ellenjavallt a védőoltás felvétele, és ezt az R. szerinti orvosi szakvélemény is alátámasztotta.[18] A munkáltató a foglalkoztatott jogviszonyát felmentéssel, illetve felmondással azonnali hatállyal megszüntethette, ha a fizetés nélküli szabadság elrendelésétől számítva egy év eltelt.[19] Abban az esetben, ha foglalkoztatott a fizetés nélküli szabadság elrendelését követően felvette a védőoltást (és megfelelően igazolta), a munkáltató a fizetés nélküli szabadságot haladéktalanul megszüntette.[20] Az R.-t a koronavírus-világjárvány elleni egyes védelmi intézkedések megszün-
- 101/102 -
tetéséről szóló 77/2022. (III. 4.) Korm. rendelet 2022. március 7-i hatállyal hatályon kívül helyezte, és rendelkezett a korábban elrendelt fizetés nélküli szabadságok sorsáról. A vonatkozó rendelkezés értelmében 2022. április 1-jén megszűnt az R. alapján elrendelt fizetés nélküli szabadság. A dolgozat az R. rendelkezéseinek értékelésére, a jogirodalomban felmerült esetleges aggályok bemutatására nem törekszik, erre egy korábbi munkámban már kísérletet tettem.[21]
A koronavírus elleni védőoltás munkavállalók számára a munkáltató által történő kötelezővé tétele miatt 2021. december 2-ig beérkezett húsz indítvány közül a törvényi feltételeknek megfelelő típusindítványokat az Alkotmánybíróság Hivatala egyesítette. Az Alkotmánybíróság 2022. február 18-án közzétett végzésével az R. alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasította.[22] Az indítványozók álláspontja szerint a veszélyhelyzeti alapjog-korlátozás nem felelt meg az Alaptörvényben, valamint sarkalatos törvényben meghatározott garanciális szabályoknak. Álláspontjuk szerint az oltás elmulasztásához fűzött joghátrány következményei nincsenek arányban a járvány visszaszorításának céljával. Az indítványok előterjesztői szerint védőoltás - munkáltató általi - kötelezővé tétele - többek között - sérti az egészségügyi önrendelkezéshez való jogot, a testi és lelki egészséghez való jogot, a foglalkozás szabad megválasztásához, illetve az egészséges és biztonságos munkafeltételekhez való jogot. Az egyenlő bánásmód követelményével összefüggésben indítványozók aggályosnak tartották, hogy az oltatlanok homogén csoportjában hátrányt szenved az, akinek munkáltatója a védőoltás felvételét (más munkáltatókkal szemben) kötelezővé teszi, jóllehet a munkáltatóknak az oltás szükségessége megállapítására sem szakmai, sem egyéb képesítése nincsen. Továbbá hivatkoztak arra, hogy a védettségi igazolványra vonatkozó szabályok szerint a fertőzésen átesettek is bizonyos védettséggel rendelkeznek, amit az R. nem értékelt. Összességében tehát a munkavállalást oltáshoz kötni diszkriminatív, szükségtelen és aránytalan intézkedés. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sem az oltás kötelező felvételének elrendelése, sem a munkavállaló fizetés nélküli szabadságra küldése, sem a foglalkoztatási jogviszony megszüntetése, azaz az állított jogsérelmek egyike sem következik kényszerítőleg közvetlenül a támadott szabályozásból, a jogszabály pusztán az oltás kötelező felvételének és a jogkövetkezmények alkalmazásának a lehetőségét teremtette meg. Másképpen: a kifogásolt jogszabályi rendelkezés az indítványozókra, tehát a munkavállalókra nézve közvetlenül nem hatályosult. Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a munkáltató döntéseivel szem-
- 102/103 -
ben a munkavállaló az általános munkajogi szabályok szerint érvényesítheti az igényét, ha a munkáltató a döntésének kialakítására irányadó szabályokat megsértette. Az ügyben az indítványozók nem merítették ki a jogorvoslati lehetőségeiket (munkaügyi bírósághoz fordulás joga), mindezek alapján az alkotmányjogi panasz nem felelt meg az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (2) bekezdésében rögzített törvényi feltételnek.
Noha az Alkotmánybíróság hivatkozott végzése érdemben nem foglalkozott az R. és az Alaptörvény összhangjával, érdemes megemlíteni Alkotmánybíróság egyéb határozatait,[23] amelyekben az egyes jogviszonyokra (állami és önkormányzati intézményeknél foglalkoztatottak, egészségügyben foglalkoztatottak) vonatkozóan vizsgálta a jogszabály által megállapított kötelező oltással szemben támasztott alkotmányossági követelményeket. Az Alkotmánybíróság az alapjogkorlátozás tekintetében rögzítette, hogy a védőoltás kötelező elrendelésére vonatkozó rendeleteket a Kormány az Alaptörvény 53. cikk (2) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörében bocsátotta ki. Az Alaptörvény - a határozatok meghozatalának időpontjában hatályos - 54. cikk (1) bekezdése értelmében "[k]ülönleges jogrendben az alapvető jogok gyakorlása - a II. és a III. cikkben, valamint a XXVIII. cikk (2)-(6) bekezdésében megállapított alapvető jogok kivételével - felfüggeszthető, vagy az I. cikk (3) bekezdése szerinti mértéken túl korlátozható". Az alapjog-korlátozás és a legitim jogalkotói cél összefüggésében általánosságban megállapította, hogy "a koronavírus-járvány leküzdése, ezen belül az egészségügyi, társadalmi és gazdasági hatásainak a csökkentése, a károk enyhítése olyan célok, amelyek alkotmányosan igazolják az alapjogok korlátozását."[24] Kiemelte, hogy ezzel összefüggésben a támadott szabályozás az egészségügyi ellátórendszer folyamatos működését, illetve a betegellátás biztonságát, ezen államcélok keretei között pedig a társadalom tagjai, a betegek élethez és egészséghez való jogának érvényesülését szolgálja. Az alapjog-korlátozás feltétlen szükségességét azzal igazolta, hogy a tudományos álláspont - a WHO és más globális intézmények - szerint egyedül az oltás alkalmas arra, hogy a járványt jelentős mértékékben megfékezze, annak negatív társadalmi és gazdasági hatásait mérsékelje (ezzel tulajdonképpel elutasítva a természetes immunitás vakcinációval azonos hatékonyságát). Az arányosság körében leszögezte, az élethez és az egészséghez való jog érvényesülése jelentette előnyöket kell összevetnie az egészségügyi önrendelkezéshez való jogot ért korlátozásban megtestesülő hátrányokkal. Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban állnak egymással.
A felperes 2007. szeptember 1-től áll munkaviszonyban az alperesnél, 2020. január 1-től docens munkakörben ok-
- 103/104 -
tatói tevékenységet végez. Az alperes 2021. szeptember 1-től kezdődően közérdekű vagyonkezelői alapítvány fenntartásában működő egyetem. A munkáltató az R. 2. § (1) bekezdése, valamint az Mt. 51. § (4) bekezdése alapján 2021. december 1. napjától hatályos közös rektori és kancellári utasítás (továbbiakban: utasítás) alapján előírta a munkavégzés feltételeként a SARS-CoV-2 koronavírus elleni védőoltás felvételét. Az utasítás tartalmazta a védőoltás felvételének határidejét (2022. január 14.), utalt az R.-ben foglalt mentesítés szabályaira, illetve felhívta a munkavállaló figyelmét, hogy az oltás felvételének (megfelelő igazolásának) elmulasztása esetén fizetés nélküli szabadság elrendelésére fog sok kerülni. A felperes a védőoltást határidőben nem vette fel, azonban rendelkezett a Kormányhivatal által részére 2022. december 1-jén kiállított, 2022. június 1-jéig érvényes védettségi igazolvánnyal, amely igazolta koronavírus fertőzésből való felgyógyulás tényét. Az alperes 2022. január 24-én ismételten felhívta írásban a felperes figyelmét a védőoltás felvételére, a mentesülés szabályaira, illetve a jogkövetkezményekre. A felperes a védőoltást nem vette fel, a mentesülés tényét pedig az alperes által megjelölt időpontig (2022. február 4.) nem igazolta. Ezt követően az alperes a felperes részére 2022. február 8-tól fizetés nélküli szabadságot rendelt el. Az alperes 2022. március 7-én a koronavírus világjárvány elleni egyes védelmi intézkedések megszüntetéséről szóló 77/2022. (III. 4.) Korm. rendelet alapján az utasítást hatályon kívül helyezte, a felperes fizetés nélküli szabadságát 2022. március 11-től megszüntette. Az alperes a felperes részére a fizetés nélküli szabadság tartamára munkabért nem fizetett.
A felperes keresetében 2022. február 8-tól 2022. március 10-ig elrendelt fizetés nélküli szabadság jogellenességének megállapítását és erre az időszakra 590.227 forint távolléti díj megfizetését kérte kamataival együtt. Álláspontja szerint az alperes az R. alapján jogellenesen rendelt el részére fizetés nélküli szabadságot, tekintettel arra, hogy az alperes mérlegelés nélkül, valamennyi foglalkoztatott számára írta elő védőoltás felvételét, ami szembe megy az R. 2. § (1) bekezdésében foglalt, valamint ezzel összefüggésben a 3088/2022. AB végzésben hivatkozott mérlegelési kötelezettséggel.[26] Megjegyzendő, hogy a felperes már az elsőfokú eljárásban előterjesztette az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése iránti kérelmet, tekintettel arra, hogy álláspontja szerint az R. alaptörvény-ellenes, mert a védettségi igazolvánnyal rendelkezőknek nem biztosított mentességet, valamint az R. alapján elrendelhető fizetés nélküli szabadság egy éves időtartama túlnyúlik a veszélyhelyzet időtartamán, a veszélyhelyzet megszűnésével a jogkövetkezmények alkalmazását lehetővé tévő felhatalmazás (R.) hatályát veszti. Az elsőfokú bíróság elsőként megállapította, hogy a felperesre az R. szabályai vonatkoznak, ugyanis ezt a felperes keresetében vitatta, álláspontja szerint az ő esetében a 599/2021. (X. 28.) Korm. rendelet rendelkezéseit le-
- 104/105 -
hetett volna alkalmazni. Az elsőfokú ítélet szerint összességében az alperes az R.-ben foglaltaknak megfelelően járt el, jogszerűen döntött a védőoltás felvételéről, annak eredménytelensége esetén a fizetés nélküli szabadság elrendeléséről, valamint - mindezt megelőzően - megfelelően tájékoztatta a felperest a védőoltás felvétele kötelezéséről, annak határidejéről, mentesülés szabályairól, illetve a védőoltás felvétele elmaradásának jogkövetkezményeiről. Az elsőfokú bíróság - a korábban hivatkozott alkotmánybírósági döntésekben foglaltakra tekintettel - szükségtelennek tartotta, hogy perbeli kérdéssel az Alkotmánybírósághoz forduljon.
A másodfokú bíróság ítéletében rámutatott, hogy az Mt. 285. § (3) bekezdése értelmében: "a munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben igény abban az esetben érvényesíthető, ha a munkáltató a döntésének kialakítására irányadó szabályokat megsértette." A bíróság álláspontja szerint azonban ez a perbeli esetben nem állt fenn. A bíróság megállapította, hogy "a keresettel érintett időszak a veszélyhelyzet időszakára esett, így kizárt, hogy a felperes kereseti kérelmének elbírálása során olyan jogszabályt kellene alkalmazni, amelynek megalkotására a jogalkotó felhatalmazással nem rendelkezett és amely miatt az Alkotmánybíróság eljárása a jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében indokolt lenne."[27] A bíróság szükségtelennek tartotta az Alkotmánybíróság előtti eljárás kezdeményezését azon okból is, hogy az alperes az R. alapján védettségi igazolvánnyal rendelkezők részére nem biztosított mentességet. A bíróság álláspontja szerint a felperes a kifogásolt jogszabály kapcsán jogalkotói mulasztás megállapítását kérte, utalva az Alkotmánybíróság a 3128/2022. (IV. 1.) határozatában kifejtettekre. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint "az irányadó gyakorlat alapján az Abtv. 46. § (1) és (2) bekezdése a jogalkotói mulasztás megállapítását az Alkotmánybíróság által hatáskörei gyakorlása során hivatalból alkalmazható jogkövetkezményként szabályozza, így annak indítványozására senki nem jogosult. Ennek megfelelően nem alkalmas az indítvány érdemi elbírálásra, ha olyan jogkövetkezmény alkalmazását kéri - mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítását - amelynek indítványozására az indítványozó nem jogosult."[28] Az 3128/2022. (IV. 1.) AB határozat [106] pontja értelmében annak megítélése, hogy a fertőző betegségen átesett, védettséggel rendelkező személyek esetén a védőoltás felvétele egészségügyi okból ellenjavalt - ennek okán az R. szerint mentesülést eredményez - az R.-ben foglalt mentesülési szabályoknak megfelelően orvosi szakvéleménnyel dönthető el. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, tekintettel arra, hogy -az elsőfokú ítéletben kifejtettek alapján - az alperes a fizetés nélküli szabadságot jogszerűen rendelte el.
A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte és a bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta. Érvelése szerint a másodfokú bíróság ítélete sérti az Mt. 285. § (3) bekezdését,
- 105/106 -
ugyanis az abban foglaltakat jelen ügyben a bíróság nem értékelte, pusztán az R. és az utasítás összhangját vizsgálta. Álláspontja szerint az R.-ben foglaltaknak, valamint az Mt. 285. § (3) bekezdése alapján a munkáltatónak tudnia kell igazolni, hogy a védőoltás felvételére kötelezés, valamint a nemteljesítés következményeként elrendelt fizetés nélküli szabadság valóban indokolt, szükséges és az elérni kívánt céllal arányos intézkedés volt, mely kötelezettségnek a munkáltató nem tett eleget. A felülvizsgálati érvelés értelmében a felperes nem mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítását kérte (ahogy azt a másodfokú bíróság értékelte), álláspontja alapján a jogalkotó szándékosan kívánta az előre meghatározott ideig érvényes és a lejárat nélküli védettségi igazolvánnyal rendelkezőket megkülönböztetni, így az R. sérti az Alaptörvény XV. cikkében foglalt diszkrimináció tilalmat. Mindezek alapján a másodfokú bíróság megsértette az Abtv. 25. § (1) bekezdésében foglaltakat, tekintettel arra, hogy a felperes kifejezett kérelme ellenére sem fordult az Alkotmánybírósághoz, így alaptörvény-ellenes R.-t kellett alkalmaznia. A Kúria szerint a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az indítványozó az Alkotmánybíróság előtti eljárás kezdeményezését valójában jogalkotói mulasztás megállapítása érdekében kérte, valamint utalt a jogalkotói mulasztás megállapítására vonatkozó - korábban ismertetett - rendelkezésekre, gyakorlatra. Az alapjogok érvényesülésével összefüggésben a Kúria vizsgálta az Alkotmánybíróság koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételének elrendelésével kapcsolatos gyakorlatát, és megállapította, hogy az Alkotmánybíróság - a vizsgált ügyekben - nem tekintette alaptörvény-ellenesnek a védőoltás felvételének elrendelését, illetve a kötelezettség elmulasztásának szankcionálását. Mindezek alapján a Kúria 2023. szeptember 27. napján kelt ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, az indítványozó Alkotmánybíróság előtti eljárás kezdeményezése iránti kérelmét elutasította.
A fenti előzményeket követően az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati ítélet, valamint az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján az R. 2. § (1) és (8) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az Alkotmánybíróság a közvetett normatív alkotmányjogi panaszt, valamint a valódi alkotmányjogi panaszt a 3201/2024. (V. 31.) AB végzésével visszautasította.
Az indítványozó álláspontja szerint az R. 2. § (1) és (8) bekezdése alaptörvény-ellenes, ugyanis védőoltás felvételének elrendelése, illetve a kötelezettség elmulasztásának szankcionálása sérti az egészségügyi önrendelkezési jogát, valamint hivatkozott az egyenlő bánásmód követelményének sérelmére. Érvelése középpontjában - a korábbiakban kifejtettekkel egyezően - az állt, hogy az R. hivatkozott rendelkezései alapján a jogalkotó indokolatlanul tett különbséget a betegségen átesett és a védőoltással rendelkezők között, ezáltal a munkáltató egy olyan védőoltás
- 106/107 -
felvételére kötelezte őt, amely természetes immunitása alapján szükségtelen volt. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen ügyben a közvetett normatív alkotmányjogi panasz - tartalmát tekintve - jogalkotói mulasztás megállapítására irányul, amely - hivatalból alkalmazandó jogkövetkezmény - indítványozására az indítványozó nem jogosult. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panasz nem felel meg a határozott kérelem Abtv. 52. § (1a) bekezdés d) pontjában foglalt feltételeknek, így érdemi vizsgálatra nem alkalmas.
Az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti panaszában az egészségügyi önrendelkezési jog, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére hivatkozva kérte a Kúria ítéletének megsemmisítését. Az indítványozó az egészségügyi önrendelkezési jog, valamint diszkrimináció tilalom megsértése indokolásaként az ügy korábbi szakaszaiban kifejtett érvéket (munkáltatói mérlegelés elmulasztása, természetes immunitás alapján kiállított védettségi igazolvány figyelmen kívül hagyása) jelölte meg, míg a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét abban látta, hogy az ügyben eljáró bíróságok a felperes kifejezett indítványa ellenére sem fordultak az Alkotmánybírósághoz, így megfosztották őt egy alapvető fontosságú bírói alapjogvédelmi eszköz [Abtv. 25. § (1) bekezdés] érvényesítésétől. Álláspontja szerint az ügyben eljáró bíróságok érdemben nem foglalkoztak az ügy alapjogi vonatkozásaival, a bírói normakontroll-jogkör gyakorlásának elmulasztása a felperes által felvetett alaptörvény-ellenesség figyelmen kívül hagyását eredményezte. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ügyben eljáró bíróságok felismerték és érdemben foglalkoztak az ügy alapjogi vonatkozásaival, utalva arra, hogy a kúriai döntés részletesen vizsgálta az Alkotmánybíróság koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételének elrendelésével kapcsolatos gyakorlatát, és megállapította, hogy az Alkotmánybíróság - a vizsgált ügyekben - nem tekintette alaptörvény-ellenesnek a védőoltás felvételének elrendelését, illetve a kötelezettség elmulasztásának szankcionálását. Az Alkotmánybíróság döntésében kifejtette, hogy: "az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezés feltételeit részletező 3058/2015. (III. 31.) AB végzésében foglaltakkal összhangban jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy egyedi normakontroll eljárást csak bíró kezdeményezhet, s az indítványnak tartalmi szempontból is teljes egészében az indítványozására jogosult bírótól kell származnia. Ekként az alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének észlelése - mint az eljárás megindításának előfeltétele - is az eljáró bíró feladata. Jelen ügyben megvizsgálva az ügy alapjogi összefüggéseit a Kúria és az Ítélőtábla is részletesen indokolt döntésében arra a következtetésre jutott, hogy az alkalmazandó jogszabály nem hordoz olyan, jogértelmezéssel nem feloldható alaptörvény-ellenességet, amely okán bírói normakontroll eljárás kezdeményezésének lenne helye."[29] Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy az ügyben eljárt bíróságok jogértelmezésének és jogalkalmazásának kritikája önmagában nem
- 107/108 -
elégséges indok a támadott döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására. A panasz visszautasítása indokolásával összefüggésben mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, "hogy az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét támasztaná alá."[30]
A munkavállalók védőoltás felvételére kötelezése tekintetében a legújabb alkotmánybírósági döntés ismételten felhívta a figyelmet a téma relevanciájára. Noha az Alkotmánybíróság egyes jogviszonyok tekintetében a közvetlen normatív alkotmányjogi panaszokra reagálva a védőoltás felvételére való -jogszabály általi - tényleges kötelezés vonatkozásában már 2021. őszén megfogalmazta az álláspontját, a munkavállalók ügyében az alapjogok közvetett normatív, valamint valódi alkotmányjogi panasszal való érvényesítéséhez a 3088/2022. (III. 10.) AB végzés alapján egyedi ügyben született döntésre volt szükség. Az indítványozó a közvetett normatív alkotmányjogi panasszal - feltehetően abban bízva, hogy a témában született korábbi alkotmánybírósági döntések eltérő jogviszonyokra vonatkoztak, eltérő kötelezettségeket, valamint eltérő jogkövetkezményeket tartalmaztak - tulajdonképpen az R. alaptörvény-ellenességének megállapítására tett kísérletet, sikertelenül. Az ügy alapjogi vonatkozásainak - álláspontja szerint - bíróságok általi figyelmen kívül hagyása okán pedig valódi alkotmányjogi panasszal kívánt vélt jogsérelmére jogorvoslatot találni, feltehetően abban bízva, hogy a közvetett normatív alkotmányjogi panasz elutasítása esetén az egyedi ügy alapjogi vonatkozásainak nem megfelelő figyelembe vételére, értékelésére való hivatkozás alapjául szolgálhat a jogsértés megállapításához. Az Alkotmánybíróság álláspontja a kötelező oltást elrendelő jogszabályok tekintetében változatlan maradt, immáron az R. is "kiállta az Alkotmánybíróság próbáját". Természetesen nincs kizárva, hogy az R. alapján indult jogviták eredményeképp további valódi alkotmányjogi panaszt nyújtsanak be, azonban az Alkotmánybíróság kötelező oltással kapcsolatos gyakorlata - különösképp a 3021/2024. (V. 31.) AB végzésben megfogalmazottak - alapján nem tartom valószínűnek, hogy érdemben eltérő döntés szülessen. ■
JEGYZETEK
* "A Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült." A tanulmány elkészítését az OTKA 132085 "Magánautonómia és kollektív autonómia a munkajogban" című kutatás támogatta.
[1] Az alapjogok horizontális hatálya kialakulásáról és fejlődéséről ld.: Kiss György: Alapjogok kollíziója a munkajogban. Justis, Pécs 2010., Gárdos-Orosz Fruzsina: Alkotmányos polgári jog? Az alapvető jogok alkalmazása a magánjogi jogvitákban. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2011.
[2] Ld.: Bedő Renáta: Az alapjogok érvényesülése magánviszonyokban Magyarországon - fókuszban a fórumrendszer. In: Fundamentum 2018/1. sz. 5961. o., Vincze Attila: Az Alkotmány rendelkezéseinek érvényre juttatása a polgári jogviszonyokban. In: Polgári Jogi Kodifikáció 2004/3. sz.
[3] 8/2014. (III. 20.) AB határozat.
[4] Petrétei József: Az alkotmányos demokrácia alapintézményei. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2009. 137-138. o.
[5] Ld.: Naszladi Georgina: Alkotmányjogi panasz a magyar alapjogvédelem rendszerében. Doktori Értekezés, PTE ÁJK, Pécs 2016. 46-48. o.
[6] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 26. § (1)-(2) bek.
- 108/109 -
[8] 8/2014. (III. 20.) AB határozat, 34/2014. (XI. 14. ) AB határozat, 3052/2016. (III. 22) AB határozat, 14/2017 (IV. 30.) AB határozat, 3165/2021. (IV. 30.) AB határozat.
[9] Ld.: Pokol Béla a 8/2014. (III. 20.) ügyben hozott különvéleménye: "[...] ez az értelmezés megengedhetetlenül leszűkíti az Alaptörvény 28. cikkét, mivel az általános jelleggel írja elő a bírák kötelezettségeként az alkalmazott jogszabályi szöveg értelmének megállapításánál az Alaptörvény bevonását, és nem szűkíti ezt le ezt a generálklauzulák alkalmazásának esetére. Minden jogszabályi hely, melynek normatív tartalma nyitott, és így konkretizáló értelmezést igényel, kötelességként veti el a bíró számára a 28. cikk révén az Alaptörvénnyel összhangban való értelmezést. Ezért nem csak az a hibás megállapítás a többségi határozat indokolásában, hogy ezt a kötelezettséget a generálklauzulák létére szűkíti le, hanem az is, hogy főszabályként ezt a bevonást a rendes bíróságok saját mérlegelése területéhez tartozónak deklarálja. Ezzel a deklarációval az Alkotmánybíróság felmenti magát attól a terhes kötelezettségtől, hogy az Alaptörvény 28. cikkének bírói gyakorlatban való érvényesülését ellenőrizze, és ennek hiányosságai esetén fellépjen az Alaptörvény érvényesülése védelmében. Megítélésem szerint az Alkotmánybíróság ezzel a szűkítéssel a bírói jogalkalmazást illetően lemond arról a feladatról, melyre létrehozták: az Alaptörvény, jelen esetben ennek 28. cikke érvényesülésének ellenőrzéséről."
[10] Uniós oltóanyag-stratégia. https://ec.europa.eu/info/live-work-travel-eu/coronavirus-response/public-health/eu-vaccines-strategy_hu (2024. augusztus 15.).
[11] Megérkezett a koronavírus elleni vakcina, kezdődik az egészségügyiek oltása. https://kormany.hu/hirek/megerkezett-a-koronavirus-elleni-vakcina-kezdodik-az-egeszsegugyiek-oltasa (2024. augusztus 15. ).
[12] Magyarország nincs egyedül a kötelező védőoltással: egyre több ország lépi meg. https://www.portfolio.hu/global/20210721/magyarorszag-nincs-egyedul-a-kotelezo-vedooltassal-egyre-tobb-orszag-lepi-meg-493446 (2024. augusztus 15.).
[13] Új javaslat érkezett: kötelezővé tehetné a munkahelyed a koronavírus-oltást. https://www.portfolio.hu/gazdasag/20210720/uj-javaslat-erkezett-kotelezove-tehetne-a-munkahelyed-a-koronavirus-oltast-493234 (2024. augusztus 15.)
[14] A személyi hatályt illetően a munkahelyek koronavírus elleni védelméről szóló 598/2021. (X. 28.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) úgy határozott, hogy arra a foglalkoztatottra kellett alkalmazni, aki nem tartozott a koronavírus elleni védőoltásnak az állami és önkormányzati intézményeknél foglalkoztatottak által történő kötelező igénybevételéről szóló 599/2021. Korm. rendelet hatálya alá. Ez alapján az R.-ben foglaltakat - elméletileg - a függő munka egyéb olyan jogviszonyaira is alkalmazni kellett, amelyek kívül estek a hivatkozott kormányrendeletben nevesített munkavégzésre irányuló jogviszonyokon.
[15] R. 1. § (1) bek.
[16] R. 2. § (6) bek.
[17] R. 2. § (8) bek.
[18] R. 2. § (4) bek.
[19] R. 2. § (9) bek.
[20] R. 2. § (11) bek.
[21] Ld.: Békési Gábor: A védőoltás felvételére kötelezés a függő munka jogviszonyaiban. Munkajog-ORAC 2022/4. sz. 63-73. o.
[22] 3088/2022. (III. 10.) AB végzés.
[23] 3128/2022. (III. 10.) AB határozat, 3537/2021. (XII. 22). AB határozat.
[24] 3537/2021. (XII. 22). AB határozat.
[25] Kúria Mfv.10.093/2023/5. számú határozat.
[26] 3088/2022. AB végzés [22] pont: "[...] E döntés meghozatala során a munkáltató nem járhat el önkényesen. Amint azt a támadott norma 1. § (1) bekezdése tartalmazza, a munkáltatónak elsősorban az adott munkahelyen dolgozók biztonságát kell szem előtt tartania, továbbá a 2. § (1) bekezdése értelmében az egészség megóvása érdekében köteles figyelembe venni a munkahely és a munkakör sajátosságait is. [...]"
[27] Kúria Mfv.10.093/2023/5. számú határozat [22] pont. Álláspontom szerint a bíróságnak ezen megállapítása aggályos. A felperes arra hivatkozott, hogy az R. alapján elrendelhető fizetés nélküli szabadság egy éves időtartama túlnyúlik a veszélyhelyzet időtartamán, a veszélyhelyzet megszűnésével a jogkövetkezmények alkalmazását lehetővé tévő felhatalmazás (R.) hatályát veszti, ennek okán az R. alaptörvény-ellenes. A Kúria ítélete alapján a másodfokú bíróság - ellentmondásoktól korántsem mentes - megállapítása érdemben nem tért ki a felperes által hivatkozott jogkérdésre.
[28] 3128/2022. (IV. 1.) AB határozat [105] pont.
[29] 3021/2024. (V. 31.) AB végzés [40] pont.
[30] 3021/2024. (V. 31.) AB végzés [42] pont.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tudományos segédmunkatárs, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Munkajogi és Társadalombiztosítási Jogi Tanszék.
Visszaugrás
