A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara 2010. november 23-án negyedik alkalommal rendezett könyvbemutatót oktatóinak közelmúltban megjelent alkotásaiból. A rendezvényen - amelynek ezúttal a Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont impozáns konferenciaterme adott helyet - kilenc mű került bemutatásra a hazai jogtudomány jeles képviselőinek tolmácsolásában.
Dr. Berke Gyula dékán úr köszöntőjében kiemelte, hogy a pécsi jogi fakultás régóta határozott törekvése oktatói tudományos eredményeinek publikálását támogatni. A könyvbemutatón a kar oktatói által írt tudományos munkák egy reprezentatív válogatásával - bizonyos értelemben az elmúlt egy év kutatásainak számvetésével - ismerkedhet meg a konferencia közönsége. Hangsúlyozta továbbá azt is, hogy 2010-re már öt rendszeresen megjelenő periodika kapcsolódik a pécsi jogi karhoz.
Dr. Pókecz Kovács Attila tanszékvezető egyetemi docens, a rendezvény szervezője megnyitó beszédében jelezte, hogy az Állam- és Jogtudomány Kar, mint az ország egyik legjelentősebb szellemi műhelye, a 2010. esztendőben megjelent tudományos kiadványainak száma természetesen jóval meghaladja a programban szereplőt, a rendezvényen bemutatásra kerülő kilenc mű azonban mind teljesítette azt a kritériumot, hogy azokat a karral jogviszonyban nem álló, külsős, tudományos fokozattal rendelkező recenzensek mutassák be.
A könyvbemutatón elsőként a jogi kar oktatóinak válogatott angol nyelvű tanulmányait felvonultató, Balogh Zsolt György szerkesztésében, a Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata periodika 147. számaként megjelent Essays of Faculty of Law University of Pécs - Yearbook of 2010[1] című kötetbe nyerhettünk bepillantást Dr. Parti Katalin, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos munkatársának recenziójában.
A több mint fél évszázados múltra visszatekintő Studia Iuridica a pécsi Jogi Kar egyetlen olyan folyóirata, amelyet az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára is lajstromoz. Az angol nyelven megjelent 147. kötet biztos alapot szolgáltat ahhoz, hogy a külföldi olvasók is megismerjék a modern magyar jogirodalmat. Az esszégyűjteményben a jogi fakultás oktatói, kutatói és PhD-hallgatói is jegyeznek tanulmányokat. A kötet széles körben reprezentálja a pécsi jogi kar aktuális kutatásait és dogmatikai értékezéseit. Így találunk benne tanulmányt az európai kommunikációs és elektronikus hírközlési politikáról, az Európai Unió környezetvédelmi előírásairól, a lakásmaffiáról, az információs szabadságról és biztonságról, az adatvédelemről. Az egyes tanulmányok vizsgálják annak a kérdését is, hogy a hazai szabályozás és gyakorlat mennyiben felel meg a közösségi előírásoknak, továbbá ajánlásokat is megfogalmaznak a jogalkotó számára a fejlesztendő területeken, egyben rávilágítanak a jogalkalmazási hiányosságokra is.
A kötet első tanulmányában Fenyvesi Csaba a szembesítés jogi hátterét és a büntetőeljárásban betöltött szerepét vizsgálja az Európai Unióban.[2] Szerző kutatási módszere nem csupán az egyes országok joganyagainak tételes összehasonlításán alapul, következtetéseit alátámasztják az általa összeállított kérdőív és személyes interjúk is. Megállapításai szerint a vizsgált jogintézmény a kontinentális és az angolszász jogrendszerekben alapvetően különbözőképp jelenik meg. Míg az előbbi országokban - különösképpen Kelet-Európában - nagy múltra tekint vissza a szembesítés jogi szabályozása, azt mind a nyomozati, mind a bírói szakban alkalmazzák, addig az angolszász területeken tulajdonképpen nem is létezik e jogintézmény.
Karoliny Eszter az Európai Unió kommunikációs politikájáról szóló tanulmányában[3] kiemeli, az EU integrációs politikája keretében gondot fordít arra, hogy mind tagállamai, mind az Unión kívüli országok felé is hatékonyan közvetítse álláspontját a világosság és a közérthetőség növelése érdekében; így többek között humanitárius, békefenntartó tevékenységéről, valamint a nem tagállami polgárokat az EU-ban megillető jogokról. A szerző részletesen szól az európai kommunikációs politika eszközeiről és intézményeiről is. Hangsúlyozza, hogy az Unió nem csupán a tömegek mind szélesebb körű tájékoztatására törekszik, de kezdettől fogva monitorozza polgárai elképzeléseit, elégedettségét és az egyes szolgáltatások igénybevételének szintjét is.
Király Lilla az uniós jogsegélyszolgálatról, illetve az EU polgárait a bírósághoz fordulás esetén megillető egyenlő jogokról ad összehasonlító elemzést a kötetben.[4] A szerző a magyar, a német, az osztrák és a brit szabályozást áttekintve részletesen bemutatja, hogy az egyes tagállamok milyen feltételek mellett biztosítják állampolgáraik számára az ingyenes jogi segítségnyújtást, az eljárási költségek alóli felmentést, illetve a térítésmentes jogi képviseletet.
Komanovics Adrienne az Európa Tanács égisze alatt 2009-ben megszületett, a hivatalos dokumentumok hozzáférhetőségéről szóló egyezménnyel kapcsolatos kérdéseket tárgyaló tanulmányában[5] ki-
- 245/246 -
fogásolja, hogy a konvenció túlságosan szűk körben határozta meg a hatóságok és közintézmények körét, továbbá nem fektette le világosan a dokumentumok megismerhetőségének időintervallumát, valamint elmulasztotta szabályozni azt is, hogy meddig kötelesek gondoskodni az egyes tagállamok a hivatalos iratok megőrzéséről. A szerző kritikai észrevételei szerint az egyezmény nem deklarálja az állampolgárok alapvető jogát a hivatalos dokumentumok megismerhetőségéhez, nem szab határidőt a hatóságok számára az információszolgáltatásra és nem adott az állampolgári panasz lehetősége sem.
Kőhalmi László a lakásmaffia-jelenségről szóló tanulmányában[6] társadalomtörténeti és kriminálszociológiai szempontból is áttekinti a posztkommunista korszak egyik jellegzetes - a hitelválság miatt napjainkra újra aktuálissá váló - bűncselekményét. Szerző részletesen szól a vizsgált jelenség elleni küzdelem eszközeiről, így többek között az elektronikus földhivatali nyilvántartásról, az abba való szabad betekintési jogosultságról, továbbá a lakáseladási ügyletekkel foglalkozó ügyvédek és közhivatalnokok fokozott ellenőrzéséről.
A kötet következő értekezésében Mester Máté az európai elektronikus hírközlési szabályozótestület, a Body of European Regulators for Electronic Communications (BEREC) az európai hírközlési politikában betöltött szerepéről ír.[7] A szerző kiemeli, hogy e független és horizontális testület felállításával a nemzeti szabályozók függetlensége megmaradt, a BEREC csupán koordinációs és tanácsadó szerepet gyakorol, ily módon hozzájárulva a korábbi inkonzisztens gyakorlat egységesítéséhez. A testület finanszírozását közösségi forrásokból biztosítják.
Pánovics Attila környezetvédelmi ügyekben bírósági jogorvoslatot biztosító uniós direktíva létrehozásának igényét fogalmazza meg tanulmányában.[8] A 2001-ben hatályba lépett Aarhusi Egyezmény (Egyezmény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról) elfogadásával a tagállamok már idejekorán felismerték, hogy olyan ügyekben, melyek globális összefogást igényelnek, szükségszerű az önszabályozási kezdeményezéseket erősíteni, hiszen a vitarendezés közös módja nem csupán a döntések legitimációjának előfeltétele, hanem általa az adott ügyben a társadalmi kontroll is teret nyer. A vizsgált téma aktualitását növeli az a 2010. évi - az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseivel szembemenő - törvénymódosítási javaslat, mely szerint környezet- és természetvédelmi ügyekben független magyar bírósághoz csak természetes személyek fordulhatnak, társadalmi szervezetek nem. Szerző kiemeli azt is, hogy az említett törvényjavaslat mindenféle társadalmi egyeztetés nélkül került beterjesztésre az Országgyűlés elé.
A környezetvédelmi szabályozáshoz hasonlóan a közös érdekek egységes regulációjára való törekvés fogalmazódik meg a digitális műsorszórás területén is, ahogy az Polyák Gábor tanulmányából[9] kitűnik. Az értekezés nem egy konkrét médiapolitikai helyzetet, illetve valamely technológiához kapcsolódó kérdést vizsgál, ehelyett a szabályozási eszközök olyan általános elemzését nyújtja, ami segítheti azok mindenkori médiapolitikai célkitűzésekhez való illesztését. A szerző a szabályozási kérdésekre médiapolitika- és technológiasemleges válaszokat ad.
Pókecz Kovács Attila Benedek Ferencről, a pécsi jogi kar iskolateremtő római jogász professzoráról, nemzetközi hírű tudósáról és egykori dékánjáról emlékezik meg a kötetben szereplő tanulmányával.[10] Benedek professzor kutatásai döntően a római vagyonjog indokolatlanul elhanyagoltnak tekinthető területeire, pl. a senatus consultum Macedonianumra, illetve Silanianumra irányultak, utóbbi tárgyalását a nemzetközi romanisztikában is divatba hozva. Ugyanakkor bebizonyította, hogy a szakma által agyontárgyalt, de meg nem válaszolt kérdések, így a jóhiszemű birtokos gyümölcsszerzése, a probatio diabolica, az actio Publiciana eredete és funkciója, a derelictio és a iactus missilium problémája is megoldhatónak bizonyul, ha helyes alapállásból történik vizsgálatuk. Tárgyát sohasem feledésre ítélt, poros történeti emlékként, hanem következetesen mint a magánjogi stúdiumok didaktikai és dogmatikai alapvetését oktatta. A római jog iránt őszintén érdeklődő hallgatókat csakúgy, mint valamely probléma megoldásán esetenként hiába fáradozó idősebb-fiatalabb kollégáit mindvégig önzetlenül támogatta értékes gondolataival, amelyek így a valódi tudós mindennapi tevékenységéből válhattak mindannyiunk ajándékaivá.
Héder Mihály és Rátai Balázs értekezésükben[11] a szemantikus elv egyik újítását ismertetve felhívják a figyelmet azon tudományos törekvésekre, amelyek a számítógépnek az emberi logika követésére való "megtanítását" tűzték célul. A szerzők bemutatják a web-alapú szerződéskötés egységesítésének általuk kifejlesztett eszközét, a Carneades software-t.
Szappanyos Melinda az iszlámellenes véleménynyilvánítás szabadságát és mások alapvető jogait, jóhírnevük védelméhez fűződő jogát ütközteti tanulmányában.[12] Ismertetve a témakört érintő nemzetközi dokumentumokat, hangsúlyozza azok soft law jellegét. Az egyezményekben megfogalmazott javaslatok kettősek: egyfelől a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát kell a lehető legszélesebb körben garantálni, másfelől az alapvető emberi jogokat is megfelelő védelemben kell részesíteni. A szerző megállapításai szerint a legtöbb európai állam kénytelen korlátozni a
- 246/247 -
szólásszabadságot a területén élő etnikai kisebbségek emberi jogainak védelme érdekében.
Szádeczky Tamás az információs technológiai biztonság alappilléreiről ír tanulmányában.[13]A szerző szerint szükséges egy olyan informatikai-biztonsági-menedzsment valamint kockázatelemző standard bevezetése, amely az üzleti szféra területén kívül a kormányzati és az igazgatási szektorban is eleget tesz a nemzetközi adatvédelmi követelményeknek.
A kötet záró tanulmányában Töttős Ágnes az Európai Unióban és azon kívül élő magyar nemzetiség sorsáról ír.[14] Magyarország uniós csatlakozása óta az állam saját polgáraiért vállalt felelőssége még fontosabbá vált, hiszen a határon túl élő magyarok nem részesülnek az Unió nyújtotta előnyökből, ezáltal még távolabb kerülhetnek az anyaországtól. A szerző a tanulmányban végigvezeti a magyar kormányok által a nemzeti összetartozás erősítése érdekében 2001-2007 között tett intézkedéseket. Hangsúlyozza, e reformok fontos lépesek voltak ugyan a határon túli magyarság és az anyaország közti kapcsolat javítása érdekében, de messze nem képezik még egy egységes migrációs politika alapját.
A könyvbemutató következő köteteként a Béli Gábor szerkesztésében megjelent, Degré Alajos 1950/51. tanévben tartott egyetemi előadásai nyomán készült Magyar Alkotmány- és Jogtörténet című jegyzetet[15] Dr. Bagi Dániel, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Középkori és Koraújkori Történeti Tanszékének egyetemi docense mutatta be.
Degré Alajos 1950 őszén kezdte meg a magyar jogtörténet oktatását Pécsett. Szűkre szabott, mindössze hétéves jogi kari működése alatt[16] összefoglaló tankönyv írására nem vállalkozhatott, az 1951 nyarán megírt, előadásainak tematikáját követő jegyzetét azonban közzétette. Ahogy azt a recenzens is megállapította, a mű mindenben eleget tesz az egyetemi tankönyvekkel szemben támasztott követelményeknek: könnyen olvasható, követhető, adatgazdag és egyben jól tanulható. A história és kortörténet sajátos találkozásának lehetünk tanúi a jegyzetben: megszületésének időszaka, a kiépülő pártállam első éveinek eseményei, a "szovjet tudományosság" nevében megfogant ideológiai alapvetések azonban csak a felszínt jelentik, mely nem képes elfedni a tudományos következetességet, szakmai igényességet. Degré Alajos jegyzetének megállapításai többségében így mind a mai napig megállják helyüket. A könyv egy művelt ember szisztematikusan rendezett gondolatait tükrözi, elég csak a Karoling-királyeszme, a koronatan, valamint - a szerző francia műveltségének jeleként - a rendi monarchiák elméletének rendkívül szabatos kifejtésére utalni, amelyet azóta sem tudott meghaladni a jogtudomány. A Béli Gábor szerkesztésében újra kiadott mű talán legnagyobb értéke, amint azt a recenzens is kiemelte, hogy az a tankönyv, az egyetemi jegyzet műfaját volt képes "átmenteni" egy másikba, monográfiává, egyben "emlékezet-történeti momentummá" téve azt. Így nemcsak egy széles látókörű, európai műveltségű gondolkodó egyetemi előadásainak vezérfonalát őrizte meg az utókornak, de egyben korrajzát is adja a kommunista-szocialista hatalmi berendezkedés első éveinek, és az általa engedélyezett, az osztályharc ideológiájával szükségszerűen áthatott tananyagoknak.
Metzinger Péter - Nemessányi Zoltán - Osztovits András: Freedom of Establishment for Companies in the European Union című kötetét[17] Dr. Fézer Tamás PhD, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Polgári Jogi Tanszékének egyetemi adjunktusa mutatta be. A mű központi elemeként megjelenő letelepedési szabadság a társas vállalkozások számára egyáltalán nem korlátok nélkül gyakorolható jog. Az Európai Bíróság ugyanis különbséget tesz elsődleges és másodlagos letelepedési szabadság között. Míg a másodlagos letelepedés joga - mely tulajdonképpen egy vagy több fióktelep más tagállamban való létrehozását jelenti - ugyanolyan korlátlanul érvényesülhet, mint a magánszemélyek vagy egyéni vállalkozások vonatkozásában, addig az elsődleges - azaz a társas vállalkozás számára az egyik tagállamból a másikba való, személyes jogának megtartása melletti "átköltözés" lehetőségét, székhelyének, központi ügyintézési helyének áthelyezését biztosító - letelepedés szabadsága már korlátokba ütközik. Ennek oka, ahogy azt az Európai Bíróság az 1987-es Daily Mail-ítéletében kifejtette, a társasági jog terén a tagállamok között fennálló jelentős eltérések és ebből következően a társasági formákra kiható kölcsönös elismerés elvének a hiánya. A kötet azonban nem ezt, hanem a 2006-os Cartesio-ügyben hozott ítéletet választja kiindulópontul. Az Európai Bíróság e döntése ugyanis némiképp elmozdulást jelentett a korábbi gyakorlattól, rést ütve a jogrendszerek különbözőségéből fakadó addigi korláton. A Bíróság álláspontja alapján önmagában továbbra sem korlátlan az elsődleges letelepedés jogának a gyakorlása, ekképpen, a közösségi jog jelen állapotában a letelepedés szabadságával nem összeegyeztethetetlen, hogy a tagállam megakadályozza a belső joga szerint létrejött társaságot abban, hogy székhelyét úgy helyezze át másik tagállamba, hogy eközben megtartja az előbbi tagállam joga szerinti társasági minőségét. Mindazonáltal a székhely áthelyezésének ez a módja megkülönböztetendő attól az esettől, amikor az egyik tagállamban létrejött társaság a személyes jog megváltoztatásával helyezi át székhelyét a másik tagállamba, mivel a társaság azon tagállam joga szerinti társasági formába alakul át, amelybe a székhelyét áthelyezi. A letelepedés szabadsága ugyanis lehetővé teszi a társaság számára az ilyen módon történő átalakulást anélkül, hogy
- 247/248 -
szükség volna a társaság megszűnésére és végelszámolásra az első tagállamban, feltéve, hogy a fogadó tagállam joga megengedi az ilyen átalakulást, kivéve azt az esetet, amikor e szabadság korlátozását nyomós közérdek indokolja. A recenzens megállapítása szerint a mű legfőbb erénye, hogy a társas vállalkozások letelepedési szabadságának témakörét rendkívül komplex rendszerben vizsgálja: a szorosabban vett társasági jogi kérdéseken túl érinti annak kollíziós jogi, munkajogi, adójogi és eljárásjogi vetületeit is. A tudományos igénnyel megírt mű szerzői a kritikai észrevételek mellett konkrét, de lege ferenda javaslatokat is tesznek a letelepedési szabadság kritériumait illetően. Az angol nyelven megjelent kötet - a témakör globális, nem kifejezetten magyar szemszögből történő vizsgálatából is fakadóan - mindenképpen számot tarthat a szélesebb körű, országhatárainkon túli szakmai közönség figyelmére is.
A rendezvényen bemutatott művek sorában ötödikként a Degré Alajos emlékezete - tudományos emlékülés Zalaegerszegen 2009. május 14-én című kötetbe[18] Dr. Bagi Dániel egyetemi docens recenziójában nyerhettünk bepillantást.
A mű, amint azt a címe is sugallja, a Degré Alajos élete és munkássága előtt tisztelgő tudományos emlékülés előadásait adja közre szerkesztett formában. A könyvben található tanulmányok három csoportra oszthatók: egy részük a személyes, családi emlékeket dolgozza fel, mások a jogtörténész, egyetemi oktató, törvényszéki illetve táblabíró életútjával ismertetnek meg, a harmadik csoport előadásai pedig Degré Alajos tudományos kutatásaihoz kapcsolódnak. Az első csoport tanulmányai között említendő Kapiller Imre Degré Miklós zalaegerszegi emlékiratairól szóló írása,[19] Záborszky Miklós személyes, családi visszaemlékezése,[20] továbbá Máthé Gábor Degrével folytatott levelezésén alapuló, a kortársakról és a magyar jogtörténetírásról szóló munkája.[21] Az életutat bemutató írások sorát Németh László Sándor Degré Alajos pécsi ítélőtáblai bírói tevékenységét bemutató tanulmánya,[22] valamint Kiss Gábor Zala megye történetírójáról szóló munkája[23] gazdagítja. Az emlékülés további előadásai Degré Alajos tudományos tevékenységének állítanak emléket: így Béli Gábor értekezése a károkozásról, kártérítésről a korai magyar jogban,[24] Mezey Barna a zalaegerszegi megyei tömlöcről szóló tanulmánya,[25] Molnár András előadása az 1848. évi igazságszolgáltatási szervezeti reformról,[26] Hermann Róbert munkája az 1849-1850. évi megtorlás Zala megyei eseményeiről,[27] illetve Korsósné Delacasse Krisztina a zalai ügyvédek 1920-1930-as évekbeli tevékenységéről írt tanulmánya.[28] Összegezve, egy jól szerkesztett, tematikusan felépített tanulmánykötet vehet kezébe az olvasó, mely méltóképp tiszteleg Degré Alajos előtt.
Szabó Gábor: Szétszakadó világunk. A globalizáció emberi jogi kockázatai címmel megjelent monográfiáját[29] Prof. Pálné Kovács Ilona D.Sc., az MTA Regionális Kutatások Központja Dunántúli Tudományos Intézetének munkatársa mutatta be.
A recenzens mindenekelőtt kiemelte, hogy a szerző címválasztása rendkívül találó. Nemcsak azért, mert rövid és pontosan meghatározza a témát, de értékrendjével fontos üzenetet is közvetít az olvasó felé. A globalizáció "ezerarcú" jelenségként számtalan oldalról megközelíthető. A szerzőnek sikerült egy olyan dimenziót, interdiszciplináris megközelítést választania, amellyel érdemben képes hozzátenni a globalizációról szóló munkák eddigi hosszú sorához. A műben a nemzetközi kapcsolatok elméletei, közgazdaság-tudomány, az emberi jogok alkotmányos megközelítése illetve a politikatudomány, politikai filozófia fogalmai és módszerei ötvöződnek szerencsés módon. Fő mondanivalója szerint a globalizáció egyszerre nyújtja az emberi jogok érvényesülése, az ezt szolgáló intézményrendszer terén az egységesítés lehetőségét, egyben egyfajta kettéosztottságot is eredményez világunkban. A monográfia morális alapállása ellenére a szerző nem moralizál benne: imponáló mennyiségű szakirodalmat és nemzetközi jogi dokumentumot feldolgozva világos, racionális érveket sorakoztat fel, amelyeket számos esettanulmánnyal is illusztrál. Képet ad a globalizációval kapcsolatos elméleti vitákról, a területiség átértékelődéséről, a hatalom és terület viszonyának változásairól, megvizsgálja az emberi jogi értékek lehetséges koherenciáját, foglalkozik fejlődéspolitikával, a lehetséges alternatív fejlődési modellekkel, a mű utolsó fejezetében pedig az emberi jogok átértelmezett rendszerének egyetemessége mellett érvel. Szerző felhíva a figyelmet arra az ellentmondásra is, hogy az ún. első generációs emberi jogok, a klasszikus szabadságjogok érvényesíthetőségét éppen az alapjogok második generációja, a gazdasági-szociális jogok érvényesülése előtti akadályok, a gazdaság polarizációja korlátozza. Emellett azt is üzeni mindannyiunknak, az esély arra, hogy korunkban az emberi jogok vonatkozásában gyökeres változás következzék be, nagyban függ a globalizációhoz való alapállásunk (át)alakulásától.
Herger Csabáné: Polgári állam és egyházi autonómia a 19. században című kötetét[30] Prof. Dr. Homoki-Nagy Mária, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Magyar Jogtörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára mutatta be.
A szerző a műben lenyűgöző keretbe illeszti a vallásszabadság és a felekezeti egyenjogúság kimondásának történetét. A könyv első harmadában áttekintést ad az állam és egyház egymáshoz való viszonyának alakulásáról, az egyházpolitika kérdését Angliában, az "Újvilágban", Franciaországban, a
- 248/249 -
vilmosi Németországban és az osztrák császárságban is megvizsgálva. A szerző kérdésfelvetése, "tradíció vagy modernizálás", az egyházak és az állam közötti viszony egyes modelljeinek a 19. századi magyar egyházi modernizáció tárgyalását megelőző bemutatása a recenzens véleménye szerint feltétlenül indokolt. A magyarországi folyamatok megértéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a felekezeti egyenjogúság megvalósítása a ránk ható Európában, illetve az Egyesült Államokban miképp valósult meg. A vallásszabadság kapcsán ugyanis, akár a reformkorban, akár a 19. század végén, a magyar gondolkodók legfőbb kérdése éppen az volt, hogy azt milyen formában lehet megvalósítani: a francia - a "vallástalan állam" semlegességét hirdető, az egyes felekezeteket elismerő, de felettük őrködő - modellt követve, vagy az amerikai, az állam háttérbe vonulásával kivétel nélkül minden felekezetnek tényleges szabadságot, autonómiát adó megoldást elfogadva. Ezen alapok megadása után a szerző a monográfia nagyobb, mintegy kétharmadát kitevő második fejezetében a magyarországi vallásszabadság történetét elemzi. Az alapgondolatot, az állam és egyház szétválasztásának a kérdését azonban egy olyan történeti háttérbe helyezi, amely tulajdonképpen Szent István egyházalapításától egészen a 19. század végéig ível. A mű egyszerre szakkönyv és kézikönyv: az adatok birtokában, a tények, összefüggések ismeretében egy különösen olvasmányos hátteret is képes adni mondanivalójának, a vizsgált kérdéskörnek, mely az olvasót mindenképp továbbgondolkodásra készteti.
A könyvbemutató következő köteteként Horváth Imre: Ha tábornok vagy, parancsodra várnak tisztjeid című monográfiájába[31] Dr. Józsa Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Közigazgatási Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszékének habilitált egyetemi docense recenziójában nyerhettünk bepillantást.
Horváth Imre munkájában gazdag, sokszínű emberi és szakmai életút tapasztalata, bölcsessége öltött formát. A mű a címben sugalltakkal ellentétben nem hadműveleti utasításokat ad az olvasó számára, jóllehet manapság az érvényesülés változatos formái nem nélkülözik a modern háborúk egyes eszközeit sem. Szerző három nagy fejezetben, szoros, feszes szerkezetben tárgyalja mindazokat a kérdéseket, amelyek az egyéni és a társadalmi érvényesülés, illetve a vezetés szempontjából rendkívül fontosak. A műben végig közérthetően, de igényesen fogalmaz, nem hagy kétséget a hitelességet illetően. A vezetés, mint hosszú történeti múlttal és gazdag tapasztalati anyaggal bíró társadalmi tevékenységnek sajátosságait pontosan, szakszerűen, mindenki által befogadható módon határozza meg. Ezt követően az érvényesüléshez, a vezetői pozíció eléréséhez szükséges készségeket, képességeket veszi górcső alá a munka. Szerző nyíltan, őszintén, direkt módon szól az értelmi képességek szerepéről, az intelligenciáról, a kreativitásról és még az oly tabuként kezelt témákat is érinti, mint az emberi butaság. Kimondja, az elmúlt évszázadban kedvező feltételek alakultak ki ahhoz, hogy a kevésbé alkalmasak vagy az alkalmatlanok is vezetővé váljanak. A munka fontos szempontokat vet fel a neveltetés, az iskoláztatás szerepével összefüggésben is, valamint tudatosítja azokat a mozzanatokat, amelyek az egyén későbbi életútja szempontjából meghatározóak. Kiemeli a családi háttér fontosságát, az oktatás, képzés, továbbképzés életre szóló szerepét és példák sokaságával igazolja a társadalmi kapcsolatok jelentőségét az érvényesülésben. A következő nagyobb fejezet - szemléletes példák sokaságával alátámasztva - a kiválasztás és kiválasztódás módszereivel foglalkozik, olyan kérdésekkel a középpontban, mint a különböző vezetési formák előnyei-hátrányai, a szakértők szerepe, valamint a szervezeten belüli és kívüli kommunikáció szervezése és jelentősége. A recenzens megállapítása szerint az olvasó számára a legizgalmasabb fejezet talán a kötet záró része, melyben a szerző a társadalmi érdekérvényesítés, a demokrácia és a választások kérdéskörét vizsgálja. Árnyalt elemzéssel közelít olyan alapvető fogalmakhoz mint a szabadság, az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód kategóriája. Majd a vizsgálat fókuszát leszűkítve szól a politika és az erkölcs kapcsolatáról, a politikus személyiségéről, társadalmi megítéléséről, de a pártoknak a modern hatalomgyakorlásban játszott szerepét sem mulasztja el elemezni. A kötet utolsó alfejezetében azok kapnak részletes útmutatást, akik közéleti, politikai szerepre vállalkoznak, s ily módon ismerniük kell a választási eljárás, kampány és propaganda sajátosságait is. A záró sorokban a szerző azokat a kérdéseket tárgyalja, melyek a demokrácia stabilitásához szükségesek, így szól a jó értelemben vett hagyományok, a bizalom és a társadalmi tőke fontosságáról. E fejtegetések végén hitet tesz az erős, öntudatra ébredt polgárság szükségessége mellett, melynek záloga az anyagi, szellemi függetlenség, az önismeret és a közösségi gondolkodás. A könyv tehát nem csupán a követendő irányt jelöli ki világosan, hanem az eléréséhez vezető út nehézségeinek leküzdéséhez is fontos segítséget nyújt. A munka elsődlegesen azoknak szól, akik nem elégednek meg az infokommunikációs társadalom instant ismereteivel, hanem kíváncsiak a társadalmi-történeti háttérre, a mélyebb, átfogóbb összefüggésekre is. Horváth Imre gondolatébresztő, olvasmányos kötete bátran ajánlható útmutatásul a "tábornokok" mellett a "közkatonáknak" is, akik bizonytalanok a társadalomban, munkamegosztásban elfoglalt helyüket, szerepüket illetően.
- 249/250 -
Csöndes Mónika és Nemessányi Zoltán szerkesztésében Merre tart a magyar civilisztikai jogalkotás a XXI. század elején? címmel megjelent tanulmánykötetet[32] Dr. Fuglinszky Ádám PhD, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Polgári Jogi Tanszékének adjunktusa mutatta be.
A 23 - köztük 4 családjogi, 13 polgári jogi és társasági jogi, 6 polgári eljárásjogi - tanulmányt[33] magába foglaló kötet mind formáját, mind tartalmát tekintve igényes mű. A könyvben közzétett értekezések a 2008. és 2009. évi Pp.-novellákhoz, illetve az új Ptk.-hoz kapcsolódnak. A pécsi jogi karról kilenc szerző publikációját olvashatjuk a tanulmánykötetben.
A családjog területéről Dudás Attiláné Korinek Beáta Zsófia: A távoltartás, gyermekbántalmazás családjogi vonatkozásai címmel[34] megjelent tanulmányában üdvözli az ún. megelőző távoltartás bevezetését, megismerteti az olvasót az interdiszciplináris freiburgi-modellel, továbbá kritikával illeti a hazai családjogi gyermekvédelmi intézményrendszert, amely e komplex probléma esetén három különböző hatósághoz is döntési jogkört telepít.
Szintén családjogi témát elemez Somfai Balázs: A gyermeki jogokról[35] szóló tanulmánya, amelyben Szerző önálló gyermekjogi biztosi intézmény létjogosultságának kérdését veti fel. Az értekezés végkövetkeztetésként hangsúlyozza, ha önálló biztos felállítása nem is szükséges, de mindenféleképp nagyobb aktivitás kívánatos a gyermeki jogok területén a meglévő intézményrendszer keretei között. Annál is inkább, mert a hatályos gyermekvédelmi törvény értelmében az ún. gyermekjogi képviselő csak a hatósági eljárásban védi valamelyest a gyermekek érdekeit. Szerző pozitívumként említi az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának felállítását, de sajnálatos tényként állapítja meg, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához a családi élet tisztaságának a megsértése esetén csak akkor lehet fordulni, ha ez a jogsértés közhatalmat gyakorló szerv részéről történt.
Kovács Bálint: Társasági jogi problémák a házassági vagyonjogban címmel[36] megjelent írásában felveti, hogy a házassági vagyonközösség megosztása esetén mennyiben kell alkalmazni a Gt. és a Vht. árverési szabályait, továbbá megállapítja, hogy a családjog bizonyos elvei számos ponton áttörik a társasági törvény speciális szabályait.
A polgári jogi és társasági jogi tanulmányok közt találjuk Bán Dániel: Megjegyzések a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés új Ptk.-beli szabályozásához című[37] értekezését. A szerző örömmel konstatálja, hogy az eleve lehetetlen szerződések az új Ptk.-ban már nem az érvénytelenség körében nyernek szabályozást, ugyanakkor kritikusan állapítja meg a hatályba nem lépett 2009. évi CXX. törvénnyel kapcsolatban, hogy az összemossa a lehetetlen szerződések egy esetcsoportját a jogszabályba ütköző tilos szerződésekkel. Bán Dániel véleménye szerint az eleve lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés nem keletkeztet teljesítési igényt, így a hibás teljesítés szabályai helyett a culpa in contrahendo egyfajta kiterjesztett alkalmazásának van helye.
Csöndes Mónika: A 2009. évi Ptk. 5:152 §-ának kritikája - mi érvényesíthető szavatossági és mi kártérítési igényként hibás teljesítés esetén? címmel[38] közzétett tanulmánya az új Ptk. azon szabályával szemben fogalmaz meg kritikai észrevételeket, miszerint a szerződés tárgyában bekövetkező károkat csak a szavatossági igények sorrendjében lehet érvényesíteni. Megjegyzi továbbá azt is, hogy a kötelezett költségére történő kijavítás igényének a jövőben is a szavatossági jogok első lépcsőjében lenne helye.
Kecskés András: A felelős vállalatirányítás új intézményei a magyar társasági jogban című[39] írásában különbséget tesz azon országok között, ahol a vonatkozó szabályok egyfajta soft law ajánlásként érvényesülnek, illetve ahol ezek a társasági jog integráns részei. A szerző felveti, hogy az ún. konferencia-közgyűlés esetén a törvény által felállított processzuális transzparencia mennyiben jár együtt a társaság döntéseinek tartalmi áttekinthetőségével, összehasonlítja továbbá a nyilvános részvénytársaságok egy-, illetve kétszintű irányítási modelljét.
Márton Mária: Speciális felelősségi alakzatok az új Polgári Törvénykönyvben, különös tekintettel az állatok által okozott károkért való felelősségre című[40] tanulmányában többek között azt a javaslatot fogalmazza meg, hogy gépjármű és vad találkozása esetén egy, a vadkárhoz hasonló feltétlen felelősséget vezessen be a jogalkotó.
Nagy Éva: Néhány megjegyzés a "Pénz és hitelviszonyok" tervezett szabályozásához címmel[41] közzétett írásában történeti megközelítést alkalmazva vizsgálja a kölcsön-, illetve a hitelszerződés viszonyát. Bizonyos hitelezési funkciót is betöltő szerződési konstrukciók, így a részletvétel kapcsán felveti, hogy a kodifikációs átstrukturálás nem jár-e azzal a következménnyel, mely szerint a részletvétel tartós jogviszony jellegét el kell ismerni.
Nemessányi Zoltán: A jogügyleti képviselet fajtái az új Ptk.-ban és a DCFR-ben című[42] értekezésének legfőbb tanulsága, hogy sem a hazai jogalkotó, sem a nemzetközi jogegységesítési törekvések, köztük a Draft Common Frame of Reference nem tud megfelelően kezelni bizonyos képviseleti problémaköröket. Így például azt, hogy kihat-e a jognyilatkozatok érvényességére a képviselet nyílt vagy rejtett volta, illetve hogyan szabályozzák a közvetett képviseletet, amely jelenleg a bizomány formájában van jelen a szerződési jogban.
A rendezvényen utolsó kötetként a Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata folyó-
- 250/251 -
irat 146. számaként, Andrássy György és Vogl Márk szerkesztésében Az emberi jogok és a nyelvek címmel[43] megjelent művet Gyurcsík Iván, a Külügyminisztérium II. Európai Főosztályának vezetője recenziójában ismerhettük meg.
A kötet a 2008. október 10-én Pécsett azonos címmel tartott, a nyelvi jogok elméleti kérdéseit vizsgáló szimpózium anyagát teszi közzé. A szerzők - a kérdés hazai szakavatott művelői, alkotmánybírák, egyetemi oktatók[44] - tanulmányaikkal, hozzászólásaikkal gondolatébresztő körképet nyújtanak a téma iránt érdeklődők számára. A kötetben szereplő írások alapvetően két kérdéssel foglalkoznak: egyrészt a nyelvi jogok nemzetközi jogi problémaköréhez, másrészt Andrássy György professzor vitaindító tanulmányához kapcsolódnak.
A nyelvi jogokat vizsgáló értekezések közül Kovács Péter munkája[45] az Európa Tanács kontrollmechanizmusainak hatékonyságáról fogalmaz meg gondolatokat a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája értelmében vállalt kötelezettségek végrehajtásának ellenőrzésén keresztül. A szerző a kisebbségek védelmét szolgáló instrumentumok múlt század végén történt újrateremtését komoly sikerként értékeli. Bár tisztában van ezek tökéletlenségével, a hozzájuk rendelt kontrollmechanizmusok komolyanvételét fontos szabálynak és magyar érdeknek tekinti. Az 1992-ben aláírt Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája à la carte kötelezettségvállalási rendszerben szabályozza a nyelvhasználatot, a hozzá kapcsolódó kontrollmechanizmus az államok által beadott jelentéseket ellenőrző, független szakértői bizottságra épül és ez a miniszterek bizottságának javasolhatja ajánlás kibocsátását. A kontrollmechanizmus hatékonysága a magyarországi kisebbségek, illetve a határon túli magyarság nyelvhasználatának vonatkozásában is vizsgálható. Kovács professzor a tanulmányban elsőként a magyarországi monitoringciklus tapasztalatait összegzi, majd a szlovákiai, ausztriai, szlovéniai és a horvátországi magyar kisebbségi nyelvhasználat kérdését járja körül.
Kontra Miklós tanulmányában[46] a nyelvi genocídium fogalmát és annak mai magyarországi megvalósulásait illetve megvalósításait vizsgálta. Szerző utal Skuttnabb-Kangasra, aki a nyelvi genocídiumnak az 1948-as népirtás tilalmáról szóló ENSZ-egyezményben szereplő meghatározását kiterjeszti arra az esetre is, amikor az embernek pszichológiailag tiltják meg saját nyelvének megtanulását vagy használatát, rákényszerítik arra, hogy azonosuljon a domináns társadalmi csoporttal úgy, hogy annak nyelvét felcserélik az anyanyelvével. A nyelvi genocídium hazai megvalósulását a tanulmány a magyarországi cigányság és siketek vonatkozásában jelenlévő nyelvi diszkrimináció egyes, elsősorban az oktatás területén tapasztalható eseteivel mutatja be.
A kötet következő értekezésében Trócsányi László és Juhász Hajnalka a nyelvhasználat szabályozásának egyes nyugat-európai - így francia, belga svájci és luxemburgi - példáit mutatja be.[47] A tanulmány az egyes országok közti szabályozási különbségekkel rámutat arra, hogy a nemzetek szabadon dönthetnek a nyelvhasználat kérdésében. A szerzők által kiválasztott példák a nyelvi jogok szabályozása szempontjából három csoportját határozzák meg az államoknak: a többségi nyelvet védelmező országok, mint Franciaország, a nyelvi határokat a területiség elvén alakító nemzetek, mint Belgium és Svájc és azon államok, melyekben egyik nyelv sem bír dominanciával a másik felett, azaz valódi többnyelvűség érvényesül, mint Luxemburgban.
Nádor Orsolya a kötetben közzétett tanulmányában[48] a nyelvszabadság, annak társadalmi környezetének, a nyelvi ideológiának a kérdését többségi szempontból járja körül. Szerző megállapításai szerint a társadalmi környezet vonatkozásában a többség mellett az őshonos és a bevándorló kisebbségekkel kell számolni és esetükben a nyelvhasználat szabályozását illetően jelentős eltérések lehetnek.
A kötet vitaindító tanulmánya Andrássy György: Nyelvszabadság - Egy elismerésre váró emberi jog? című[49] munkája. Szerző filozófiai, történeti és jogi megközelítésben új emberi jog, a nyelvszabadság tartalmának megfogalmazására tesz kísérletet, és szövegszerű javaslatot is ad a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának módosításához.
Recenzens kiemelte, az írás rendkívül merész és kreatív vállalkozás, egyben a továbbgondolás imperativusával ajánlotta a kötetet a minden, a téma iránt érdeklődő olvasónak.
Végül megjegyzem, hogy a könyvbemutatón közelebbi értékelés nélkül nyert megemlítést a Kar következő két kiadványa is. "A köztársasági Alkotmány 20 éve" (Szerk. Kocsis Miklós - Zeller Judit, PAMA Könyvek, Pécs 2009), amelyben 36 tanulmány olvasható, valamint "Tanulmányok Ádám Antal professor emeritus születésének 80. évfordulójára" (Szerk. Chronowski Nóra - Petrétei József, Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 145. PTE ÁJK, Pécs 2010). Az utóbbi kötet Ádám Antal szakmai életrajzán és szakirodalmi munkásságának bibliográfiáján kívül 24 tanulmányt tartalmaz, amelyekről Bencsik András a Jura 2010. 2. számában írt részletező értékelést.
Összegzésként megállapíthatjuk, a pécsi Jogi Kar 2010. évi könyvbemutatója nem csupán oktatói tudományos kutatói tevékenységének, szakirodalmi munkásságának, szellemi gazdagságának kifejezésére volt alkalmas, de negyedik alkalommal is kiváló lehetőséget teremtett a különböző tudomány-
- 251/252 -
területek képviselői közti párbeszédre, kellő alapot szolgáltatva ahhoz, hogy az idei évben is hasonlóan színvonalas rendezvényen mutathassuk be a közelmúltban megjelent alkotásokat. ■
JEGYZETEK
[1] Balogh Zsolt György (Szerk.): Essays of Faculty of Law University of Pécs - Yearbook of 2010, Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 147, University of Pécs Faculty of Law, Pécs 2010
[2] Csaba Fenyvesi: The place and function of confrontation in the European Union, Ibid. 9-33. o.
[3] Eszter Karoliny: Communicating the EU to the world: a European Communication Policy for the external relations of the Union, Ibid. 35-56. o.
[4] Lilla Király: Legal services in the European Union, Ibid. 57-74. o.
[5] Adrienne Komanovics: Right to information in Europe: the Council of Europe Convention on Access to Official Documents, Ibid. 75-97. o.
[6] László Kőhalmi: Real estate mafia, Ibid. 99-111. o.
[7] Máté Mester: Independent NRAs in European electronic communications policy-making and regulation - The road to BEREC and beyond, Ibid. 113-133. o.
[8] Attila Pánovics: The Need for an EU Directive on Access to Justice in Environmental Matters, Ibid. 135-161. o.
[9] Gábor Polyák: Regulatory Instruments for Digital Broadcasting Systems, Ibid. 163-186. o.
[10] Attila Pókecz Kovács: Ferenc Benedek, the Roman law jurist (1926-2007), Ibid. 187-209. o.
[11] Mihály Héder - Balázs Rátai: Semantically enhanced representation of legal contracts for web applications, Ibid. 211-230. o.
[12] Melinda Szappanyos: Freedom of Islamophobic expression v. rights and reputation of others, Ibid. 231-246. o.
[13] Tamás Szádeczky: Pillars of IT Security, Ibid. 247-268. o.
[14] Ágnes Töttős: The Hungarian nation inside and outside the EU, Ibid. 269-285. o.
[15] Béli Gábor (Szerk.): Degré Alajos: Magyar Alkotmány- és Jogtörténet. Készült Dr. Degré Alajos egyetemi tanár 1950/51. tanévben tartott előadásai nyomán, Publikon Kiadó, Pécs 2010
[16] Degré Alajos tanszékvezető egyetemi adjunktus munkaviszonyát - a szolnoki levéltárba történő áthelyezéssel -1957. augusztus 31-i hatállyal szüntették meg, miután az ellene megindított fegyelmi vizsgálat során megállapították, hogy "az ellenforradalom idején az egyetemi fegyveres zászlóalj tanácsadója és politikai biztosa volt." Vö. Ibid 12. o.
[17] Péter Metzinger - Zoltán Nemessányi - András Osztovits: Freedom of Establishment for Companies in the European Union, Complex, Budapest 2009
[18] Szerk. Molnár András: Degré Alajos emlékezete - Tudományos emlékülés Zalaegerszegen 2009. május 14-én, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó - Zala Megyei Levéltár, Budapest-Zalaegerszeg 2010
[19] Kapiller Imre: Degré Miklós emlékiratai Zalaegerszegről, Ibid. 13-24. o.
[20] Záborszky Miklós: Emlékeim nagybátyámról, Degré Alajosról, Ibid. 25-34. o.
[21] Máthé Gábor: Degré Alajos a kortársakról és a magyar jogtörténetírásról, Ibid. 57-70. o.
[22] Németh László Sándor: Degré Alajos bírói tevékenysége a Pécsi Ítélőtáblán, Ibid. 35-56. o.
[23] Kiss Gábor: Degré Alajos, Zala megye történetírója, Ibid. 71-80. o.
[24] Béli Gábor: Károkozás, kártérítés a korai magyar jogban, Ibid. 81-108. o.
[25] Mezey Barna: Egy reformkori fogház. Adalékok a zalaegerszegi megyei tömlöc történetéhez, Ibid. 109-126. o.
[26] Molnár András: Az igazságszolgáltatás szervezeti reformja Zala megyében 1848-ban, Ibid. 127-148. o.
[27] Hermann Róbert: Zalaiak a cs. kir. hadbíróság előtt. Az 1848-1850. évi megtorlás Zala megyében, Ibid. 149-232. o.
[28] Korsósné Delacasse Krisztina: Zalai ügyvédek a bíróságok előtt az 1920-as, 1930-as években, Ibid. 233-262. o.
[29] Szabó Gábor: Szétszakadó világunk. A globalizáció emberi jogi kockázatai, Publikon Kiadó, Pécs 2010
[30] Herger Csabáné: Polgári állam és egyházi autonómia a 19. században, Új Mandátum Kiadó, Budapest 2010
[31] Horváth Imre: Ha tábornok vagy, parancsodra várnak tisztjeid, Szerzői kiadás, 2009
[32] Szerk. Csöndes Mónika - Nemessányi Zoltán: Merre tart a magyar civilisztikai jogalkotás a XXI. század elején? Tanulmánykötet, PTE-ÁJK, Pécs 2010
[33] A kötet szerzői: Családjog: Dudás Attiláné Korinek Beáta Zsófia, Hegedűs Andrea, Kovács Bálint, Somfai Balázs. Polgári jog és társasági jog: Andorkó Imre, Bán Dániel, Csöndes Mónika, Fézer Tamás, Fuglinszky Réka, Görög Márta, Juhász Ágnes, Kecskés András, Márton Mária, Nagy Éva, Nemessányi Zoltán, Pusztahelyi Réka, Varga Nelli. Polgári eljárásjog: Horváth E. Írisz, Nagy Adrienn, Nyilas Anna, Osztovits András, Szalai Péter, Wopera Zsuzsa.
[34] Dudás Attiláné Korinek Beáta Zsófia: A távoltartás, gyermekbántalmazás családjogi vonatkozásai, In: Csöndes Mónika - Nemessányi Zoltán (szerk.), i. m. 13-22. o.
[35] Somfai Balázs: A gyermeki jogokról, Ibid. 43-56. o.
[36] Kovács Bálint: Társasági jogi problémák a házassági vagyonjogban, Ibid. 35-42. o.
[37] Bán Dániel: Megjegyzések a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés új Ptk.-beli szabályozásához, Ibid. 69-80. o.
[38] Csöndes Mónika: A 2009. évi Ptk. 5:152 §-ának kritikája - mi érvényesíthető szavatossági és mi kártérítési igényként hibás teljesítés esetén? Ibid. 81-96. o.
[39] Kecskés András: A felelős vállalatirányítás új intézményei a magyar társasági jogban, Ibid. 137-144. o.
[40] Márton Mária: Speciális felelősségi alakzatok az új Polgári Törvénykönyvben, különös tekintettel az állatok által okozott károkért való felelősségre, Ibid. 145-152. o.
[41] Nagy Éva: Néhány megjegyzés a "Pénz- és hitelviszonyok" tervezett szabályozásához, Ibid. 153-161. o.
[42] Nemessányi Zoltán: A jogügyleti képviselet fajtái az új Ptk.-ban és a DCFR-ben, Ibid. 161-172. o.
[43] Szerk. Andrássy György - Vogl Márk: Az emberi jogok és a nyelvek, Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 146. PTE ÁJK, Pécs 2010
[44] A kötet szerzői: Ádám Antal, Andrássy György, Bruhács János, Juhász Hajnalka, Kontra Miklós, Kovács Péter, Nádor Orsolya, Paczolay Péter, Trócsányi László, Visegrády Antal.
[45] Kovács Péter: A kisebbségvédelmi egyezmények kontrollmechanizmusának hatékonyságáról - gondolatok a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája értelmében vállalt kötelezettségek végrehajtásának ellenőrzéséről. In: Andrássy György - Vogl Márk (Szerk.) i. m. 1-28. o.
[46] Kontra Miklós: A nyelvi genocídium fogalma és mai magyarországi megvalósulásai/megvalósításai, Ibid. 29-46. o.
[47] Trócsányi László - Juhász Hajnalka: A nyelvhasználat szabályozása egyes nyugat-európai országokban, Ibid. 47-86. o.
[48] Nádor Orsolya: A nyelvszabadságról - többségi szemmel, Ibid. 87-100. o.
[49] Andrássy György: Nyelvszabadság - Egy elismerésre váró emberi jog? Ibid. 101-126. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus.
Visszaugrás
