A tudományos irodalom művelőiben gyakran felmerül, hogy a tudományos tevékenységnek a közvetlen megjelenésen, vagy az oktatáson túl mi a szerepe, annak mi lesz a sorsa, azt a gyakorló jogászok olvassák-e, felhasználják-e tevékenységük során. A tudomány eredményeinek felhasználása különösen vizsgálandó a felsőbírói gyakorlat szempontjából, hiszen annak hatása túlmutat az adott ügyön. Kérdéses, hogy mennyire célja a tudományos irodalomnak az ítélkezési gyakorlat alakítása, és a napi jogalkalmazás igényli-e a tudományos jogértelmezés segítségét.
Egy konkrét büntetőügy megoldása során a jogszabály szövegrétegének elsődleges a szerepe, de a jogeset eldöntéséhez gyakran át kell térni a jogszabály szövegéről a jog többi rétegeire, így a jogelvek, jogdogmatikai kategóriák összefüggéseit, az esetre vonatkozó felsőbírósági joggyakorlatot, az alkotmányos alapjogokat, a kapcsolódó jogirodalmi állásfoglalásokat is figyelembe kell venni, és annak segítségével lehet a végső döntéshez eljutni. A jogelvek, a jogdogmatikai kategóriák elsőként a jogirodalomban jelennek meg, és adódik a kérdés, hogy a jogdogmatika alátámasztására, a jogszabály értelmezésére mennyiben lehet vagy mennyiben szükséges jogirodalmi forrásokra hivatkozni. A jogalkalmazásban az írott jog mellett a tények megítéléséhez vajon mennyiben lehet egy átfogó jogelvet vagy jogdogmatikai kategóriát, a tudományos irodalmat felhasználni, hogy azok alapján értelmezze a jogszabály iránymutatását, hiszen ez újabb irányba viheti a konkrét ügy megítélését. Azt is el kell e körben dönteni, hogy a bírósági határozatok természete egyáltalán megengedi-e azt, hogy abban a tudományos publikációktól is elvárt módon megjelenjen a szakirodalmi hivatkozás.
A tudomány eredeti célja Angyal szerint a cselekvés helyes irányítása, és a pragmatizmus alapján minden tudás csak annyiban értékes, amennyiben valamely módon hasznos, azaz hatásértékű. Angyal mégis azon az állásponton van, hogy a tudomány öncél, tudásvágyunk kielégítésére törekszik, oly dolgok iránt is érdeklődik, melyek a gyakorlati életben közvetlenül jelentőséggel nem bírnak, de a szellemi élet nézőszögéből tekintve értékesek. Nem is tartoznak a tudományok körébe az ún. gyakorlati tanok, amelyek nem az ok és okozat rendjében, hanem gyakorlati célból tárgyalják az anyagot, és a "leíró ismék" sem, például a jogszabályok ismertetése, mert az oksági kapcsolat mellőzésével csak a létezőnek ismertetésére szorítkoznak. A jogászi jogot így, ha bírák s ügyvédek fejlesztik esetjognak, ha pedig jogtudósok alakítják, tudományos jognak nevezik.[1]
A jogirodalom és a joggyakorlat kölcsönhatásának vizsgálatakor nem mellőzhető megemlíteni, hogy mindig is léteztek az elmélet és a gyakorlat világát szembeállító beidegződések, melyeket Erdei találóan úgy jellemez, mint egymás elgondolásainak elutasítását. A két oldal extrém állításai szerint "a gyakorló jogász csak aktát olvas", vagy "a valóságos jogot a gyakorlatban lehet megtanulni, és ehhez el kell felejteni az egyetemi zagyvaságokat".[2] Az elmélet és a gyakorlat világát azonban elválaszthatatlan összefüggések kötik össze. A tudományon belül a büntetőjog-tudomány a büntetőjogi ismeretek, nézetek rendszere. A büntetőjog jogszabályok összessége, míg a büntetőjog-tudomány ismeretek rendszere. Rendszer nélkül az ismerettárgyra vonatkozó nézetek összessége még nem is tekinthető tudománynak. A büntetőjog így tárgya a büntető jogtudománynak, és fejlődésüket is kölcsönhatás jellemzi.
A büntetőjog-tudomány ismeretrendszere fogalmakon és következtetéseken épül fel. A büntetőjog számos fogalmat, fogalommeghatározást ismer, mint például a bűncselekmény, szándékosság, gondatlanság, kísérlet, előkészület fogalmai, amelyek a Büntető Törvénykönyvben találhatóak. Ezen jogintézményekről a büntetőjog-tudomány is megalkotja a saját fogalmait, de már kötelező joghatás nélkül.[3]
A jogtudomány feladata a dogmatikai rendszer létrehozásán túl a jogszabályok valódi értelmének feltárása, amit tudományos vagy jogirodalmi értelmezésnek nevezünk. A jogirodalmi értelmezés megjelenhet tankönyvekben, tudományos folyóiratokban, monográfiákban, kommentárokban, de a törvények indokolását is ide lehet sorolni.
A konkrét ügyekre irányadó jogalkalmazói értelmezést a nyomozó hatóságok, ügyészség és a bíróság végzi. A kétféle jogértelmezés kölcsönhatásban áll egymással, hiszen a jogalkalmazóktól is elvárás a tudományos megalapozottság, de a jogirodalom sem függetlenítheti magát a joggyakorlat iránymutatásától. A tudományos és jogalkalmazói értelmezés egyaránt lehet nyelvtani, logikai, történeti vagy rendszertani.
Nyelvtani és logikai értelmezés
A nyelvtani értelmezés a jogszabályok tartalmának a nyelvi szabályok útján történő feltárása, a logikai értelmezés a logika szabályait hívja segítségül. A jogszabályok értelmezésénél a jog szövegrétegét feltáró nyelvtani értelmezés a szavak általános jelentéséből, nyelvtani szabályok segítségével következtet a jogalkotói akaratra. Ez az értelmezési szint a legelső, így a dogmatikai szintet is szükségszerűen megelőzi, hiszen a jogszabályokat nem csak jogtudósok olvassák, hanem mindenkire nézve tartalmaznak előírásokat. A jogi szö-
- 556/557 -
veg esetenként mégis kevés a jogalkotói akarat feltárásához, mert az több értelmezést is megenged vagy egyszerűen önmagában értelmezhetetlen.
Pokol nem vitatható álláspontja szerint azonban még akkor is lehetőség van a szöveg mellett más normatív támpontok bevonására a jogértelmezésbe, ha az eset eldöntése szempontjából nincs ugyan semmilyen nyitottság vagy homályosság a szövegben, ám a bevont normatíva (jogelv, alapjog, jogdogmatikai támpont, felsőbírósági konkretizáló gyakorlat) által adott iránymutatás nem áll szemben a jogi rendelkezés szövegéből eredő norma nyilvánvaló értelmével, azt pusztán módosítja. Előfordulhat, hogy az így meghozott konkrét ítélet, jogi döntés polárisan szemben áll azzal, mintha csak pusztán a jogi rendelkezés szövege alapján hozta volna meg a bíróság az ítéletet.[4]
Az általános szavak használatát a jogi rendelkezések szövegében azok általános értelme szerint kell értelmezni, és nem lehet a jogalkotó szándékára hivatkozva szűkíteni, ha ahhoz a jogalkotó nem adott külön értelmező rendelkezést. A textualista értelmezési formulák körében Pokol hivatkozik azokra az esetekre, amikor az USA szövetségi kerületi bírósága nagy értelmező szótárakat alaposan igénybe vett a rendelkezés konkrét szövegének értelmezéséhez.[5]
Ez az értelmezési módszer nemritkán a hazai gyakorlatban is megjelenik részben a peres felek, részben a bíróságok érvelésében úgy, hogy az jogirodalmi munkák fogalommeghatározásaival is kiegészül.
Több esetben fordult elő, hogy a rágalmazás, becsületsértés tényállásában megjelenő "becsület" szó jelentését értelmezte a bíróság a Magyar Nyelv Értelmező Kéziszótárában meghatározott definíció segítségével, és ennek segítségével próbált következtetést levonni a konkrét tényállásra vetítve arra, hogy megvalósult-e a bűncselekmény.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
