Az Európai Uniónak - folyamatos bővülése ellenére - jelenleg még nincs hatásköre a polgári eljárásjog egészének területén.[1] Ennek ellenére, egyes jogalkotási aktusai és az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EuB) joggyakorlata konkrét kihívások, változtatások elé állítják a tagállami jogalkotót és jogalkalmazót a nemzeti polgári perrendtartás kapcsán.
Az Európai Unió joga folyamatosan hatással van a nemzeti polgári eljárásjogra, melynek három megnyilvánulási formája különíthető el. Először is, közvetlen befolyásként értelmezhető, amikor az Európai Unió valamely jogalkotási aktusán keresztül meghatározza, hogy a Pp.-ben milyen szabályoknak kell szerepelniük az uniós jogrenddel való összhang érdekében. Ezenkívül elkülöníthetünk egy másik kategóriát is, amelybe azok a hatások tartoznak, amelyeket közvetetten az EuB joggyakorlatán keresztül a jogalkotóra és a jogalkalmazóra fejt ki az Európai Unió.
A tagállami jogalkotóra - eljárásjogi viszonylatban - akkor fejti ki hatását az EU-jog az EuB-n keresztül, amikor egy előzetes döntéshozatali eljárás során meghozott ítélet eredményeként a jogalkotó módosítja a polgári eljárásjogot. A tagállami jogalkalmazóra pedig abban az esetben, ha a bíróságok - anélkül, hogy a normaszöveg az előző két pontban megfogalmazott esetek szerint változna - másként kezdik el értelmezni és alkalmazni a Pp. egyes rendelkezését. Jelen tanulmány célja, hogy megvizsgálva az EU-jog magyar polgári eljárásjogra gyakorolt hatását, csoportosítsa annak megjelenési formáit. Ezzel feltárható, hogy a csatlakozásunk óta eltelt tíz évben miként változott a polgári eljárásjog normaszövege és gyakorlata az Európai Unió hatására.
Közvetlen hatás alatt valamely uniós jogalkotási aktus folyományaként megalkotott Pp. módosításokat értjük. Ebben a körben megkülönböztetünk elsősorban Pp.-ben közvetlenül megjelent rendelkezéseket, valamint az alkalmazhatóságot biztosító vagy azt elősegítő rendeletileg előírt - vagy elő nem írt, de a magyar jogalkotó által szükségesnek tekintett - jogi normákat.[2] Kronológiai sorrendben véve az Európai Unió hatására elfogadott Pp. módosítások a következők.
Az Európai Unióhoz történt csatlakozást megelőzően a jogalkotó a 2003. évi XXX. törvény[3] megalkotásával teremtett összhangot a magyar és az európai polgári eljárásjog között, beiktatva a Pp.-be - többek között - az előzetes döntéshozatali eljárás intézményét. Ezzel a módosítással a Pp. a 155/A. §-sal egészült ki, mely három olyan kiegészítést is tartalmazott, ami az előzetes döntéshozatalra vonatkozó szabályokból[4] nem következett: meghatározta, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése esetén a bíróság a per tárgyalását felfüggeszti, rendelkezett a fellebbezési jogról, illetve arról, hogy a kezdeményezésről szóló végzést tájékoztatásul meg kell küldeni az igazságügyért felelős miniszter részére.
A jogirodalomban - még a törvény hatálybalépését megelőzően - megjelent kritikák azt a kérdést vetették fel, hogy szükséges-e Pp. módosítás ahhoz, hogy a magyar bíróságok előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzenek. Fontos utalni arra, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás egy sui generis eljárás, tehát a tagállami bíróságok előterjesztési kötelezettsége, illetve joga közvetlenül az uniós jogból fakad. A nemzeti bírók közvetlenül hivatkozhatnak az EUMSz.-re és az EuB Eljárási Szabályzatára, az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése tehát független bármilyen tagállami szabály lététől. Ebből az következik, hogy nem a módosító törvény teremtette meg a jogintézmény alkalmazhatóságát, mint arra a miniszteri indokolás hivatkozik, azonban van olyan álláspont, miszerint az azonos tartalmú szabályozás megismétlése nem árt, legfeljebb felesleges.[5] Más vélemény szerint a jogalkotói "segítő" szándék akár még a visszájára is fordulhat: problémás lehet, hogy az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező magyar bíró végzésében az EUMSz. 267. cikkére vagy a Pp. 155/A. § (1) bekezdésére hivatkozzon. Mindkettőt megjelölni felesleges jogszabályismétlésnek tűnik, a Pp. túlságosan is általános, utaló rendelkezése
- 348/349 -
önmagában kevés, marad tehát az EUMSz. megjelölés. A Pp. 155/A. § (1) bekezdésének értelme teljesen kiüresedik, a bírói ítélkezés számára gyakorlatilag használhatatlan lesz.[6] Ezzel szemben a jogalkotói érv az volt, hogy az utaló rendelkezés megjelenése azért célszerű, hogy a jogintézmény szervesebben kapcsolódjon az eljárási szabályokhoz.
Több mint egy évtized távlatából vizsgálva a kérdést nem mondható, hogy a Pp. 155/A. § (1) bekezdés értelme kiüresedett volna. A kezdeményezői oldal tekintetében megállapítható, hogy a jogi képviselők döntő többségben a Pp. rendelkezéseire hivatkozva kérik az EuB megkeresését.[7] A bíróságok viszont esetenként a Pp.,[8] máskor az EUMSz. rendelkezésére, vagy esetleg mindkettőre[9] hivatkozva függesztik fel az eljárást és kezdeményeznek előzetes döntéshozatalt, ami a jogalkalmazók részéről némi bizonytalanságról tanúskodik[10].
Az előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó uniós jogi szabályok közvetlen alkalmazhatóságához nem férhet kétség, tehát nem a nemzeti jogalkotó teremti meg annak alkalmazhatóságát egyes eljárásjogi törvények módosításával. Mindezek ellenére, a nemzeti jogrendszer sajátosságaihoz igazodó, az uniós jog alkalmazhatóságát biztosító vagy azt elősegítő tagállami rendelkezés jelentősen megkönnyítheti a jogalkalmazó számára az uniós jog érvényesítését még akkor is, ha ezzel kettős - uniós és tagállami - szabályozás jön létre. Az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a Pp. 155/A. §-a nem vált feleslegessé. Azt a jogalkotói célkitűzést, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás szervesebben kapcsolódjon az eljárási szabályokhoz és ezzel a "mindennapos" bírósági eljárásban hivatkozási alapul szolgáljon, elérte.
A Pp. 155/A. § (2) bekezdés utolsó tagmondata szerint az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzést tájékoztatásul meg kell küldeni az igazságügyért felelős miniszter részére. A jogalkotó ezt azzal indokolta, hogy az igazságügyért felelős minisztérium a magyar jogrendszer és az uniós joggal való összhang biztosításáért felelős kormányzati szerv. Ebből következően a Pp. rendelkezés azt szolgálja, hogy a minisztérium haladéktalanul értesüljön az eljárásról és így lehetővé tegye a szükséges jogalkotási lépések megtételének kezdeményezését. Másrészt ez a rendelkezés hosszabb felkészülési időt biztosít az észrevételezési jog gyakorlásához az EuB előtti eljárásban szükséges kormányzati álláspont előkészítéséhez.[11] A jogirodalomban megjelent kritikai álláspontok viszont azt kifogásolták, hogy az ilyenfajta tájékoztatási kötelezettség ellentétes az EuB Alapokmányának 25. cikkével, mivel diszkriminatív módon a többi tagállammal szemben a magyar kormánynak nagyobb előnyt biztosít az észrevételezési jog gyakorlására való felkészüléshez.[12] A vitát az EuB a VB Pénzügyi Lízing ügyben előterjesztett kérdésre adott válaszával zárta le. Megállapította, hogy nem ellentétes az uniós joggal a magyar gyakorlatban ismert szabályozás, melynek értelmében az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező bíró annak kezdeményezésével egyidejűleg hivatalból tájékoztatja az érintett tagállam igazságügyért felelős miniszterét. Indokolásában kifejtette, a tájékoztatási kötelezettség nincs hatással a bíróság azon szerepére, melyet az EUMSz. 267. cikk alapján tölt be; nem látszik olyan hatása sem, hogy visszatartaná a bíróságokat előzetes döntéshozatal kezdeményezésétől.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
