A végrehajtási igénypert a jogirodalom a tulajdonjog védelmének egyik eszközeként tartja számon[1]. A polgári anyagi jog is jellemzően ebből a szempontból tekint az intézmény felé, mivel a végrehajtás során történt foglalás a tulajdonjog legfontosabb részjogosítványát, a rendelkezési jogot érinti, ezért az igényper megindítása lehet a tulajdonos szempontjából tulajdonosi jogainak védelme céljából ebben az esetben a fő eszköz.
Holott a Pp. 371. § (1) bekezdésének szó szerinti szövege szerint az, aki a lefoglalt vagyontárgyra tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján tart igényt, amely a végrehajtás során történő értékesítésnek akadálya, a vagyontárgynak a foglalás alóli feloldása iránt végrehajtási igénypert indíthat a végrehajtást kérő ellen.
Tehát a végrehajtási igényper nemcsak a tulajdonjog rendelkezési részjogosítványának elvonása esetén lehet megfelelő eszköz, hanem más jog sérelme esetében is. De mit ért a jogalkotó más jog alatt? Első ránézésre - mivel automatikusan a tulajdonjog mellett található - az értelmező hajlamos más dologi jogot érteni [asszociálva pl. a Ptk. 116. § (2) bekezdésének szövegére, amely szerint az ingatlan-nyilvántartás - ha jogszabály kivételt nem tesz - a tulajdonjog és más jogosultságok fennállását hitelesen tanúsítja.] Az intézmény részletes elemzése alapján megállapítható, hogy ez nem feltétlenül van így. Sőt az elemzés alapján látható, hogy nem a jogalkotó, sokkal inkább a jogalkalmazó hivatott értelmezni a más jog fogalmát.
Viszonylag kevés jogvitát eredményez a tulajdonjogra alapított igényper.
Amennyiben a jogosult tulajdonjogára hivatkozva indítja meg a végrehajtási igénypert, ez a körülmény általában jelentős gyakorlati nehézségeket nem okoz, ugyanis a jogszabály ebben az értelemben egyértelmű, a Vht. 104. § (3) bekezdése ugyanis a tulajdonjog egyik legfontosabb jogosítványát, a rendelkezési jogot vonja el, a Ptk. 112. § (1) bekezdése alapján a tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja, vagy más módon megterhelje, továbbá, hogy tulajdonjogát másra átruházza vagy azzal felhagyjon. Mivel a lefoglalt vagyontárgyon a Vht. rendelkezése alapján elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn, ezért a tulajdonos érdekeit sérti a foglalás, tehát abból a célból, hogy a rendelkezési joga helyreálljon, sérelmeit végrehajtási igényper útján orvosolhatja. Ilyen esetekben a bíróságnak a Ptk. XI. fejezete alapján azt kell eldöntenie, hogy a pert megindító fél tulajdonjoggal rendelkezik-e, ezzel kapcsolatban a Ptk. XI. fejezete kógens szabályokat tartalmaz, tehát az egyes tulajdonszerzési módoktól függ az, hogy milyen feltételek szükségesek a tulajdonjog megszerzéséhez, ezeket a szabályokat a felek esetleges megállapodása másként nem rendezheti.
A Pp. végrehajtási igényperre vonatkozó szabályai szerint azonban a tulajdonjog védelme ebben a körben nem teljes, nem tarthat igényt ugyanis a lefoglalt vagyontárgyra tulajdonjogára hivatkozva sem az, aki a végrehajtandó tartozásért az adóssal egy sorban felel, csak korlátozottan lehet végrehajtási igénypert indítani a házastársnak, egyrészt a Pp. 371. § (2) bekezdése alapján házastársi közös tartozás esetében igényt tarthat a lefoglalt különvagyon tárgyára, másrészt a Pp. 379. § alapján csak az egyik házastársat terhelő tartozás esetében a másik házastárs kérheti a lefoglalt vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyak esetében a foglalás alóli feloldást a közös vagyonból ráeső hányad értékéig. Ugyanakkor közös tulajdonban lévő vagyontárgy lefoglalása esetén bármelyik tulajdonostárs önállóan is igénypert indíthat.
Ezzel együtt a jogszabályhely részletes értelmezését követeli meg a más jog alapján történő igényérvényesítés.
Tehát a más jog értelmezésével kapcsolatban sem a jogalkotó, sem a jogalkalmazó nem alakított ki behatárolt kimerítő definíciót. Kormos Erzsébet a más jog meghatározásánál azt emeli ki, hogy a lefoglalt vagyontárgy értékesítésének akadályát képező jogról van szó.[2] A Fővárosi Bíróság 1. Gf. 75.329/2004. számú ítéletének indokolása a más jog körébe vonja azt a kötelmi igényt, amely a vagyontárgy átadására vonatkozik, és ezzel egyidejűleg a kötelezett rendelkezési joga a vagyontárgy felett megszűnik. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 3.Pf.20.495/2005/3. számú ítéletének indokolása pedig mindössze annyit tartalmaz, hogy az opciós jog olyan más jognak minősül, amely a végrehajtási értékesítést akadályozhatja.
A Pp. Kommentár példálózó felsorolást ad, felsorolja ezen más jogok között a haszonélvezeti jogot, a használat jogát és a bérleti jogot. Önmagában ebben a felsorolásban látható már az, hogy a más jog fogalma alatt a jogalkotó nem más dologi jogot értett, hiszen a bérleti jog nem dolog jog, hanem a fogalom értelmezését az igényper céljára figyelemmel kell kialakítani.
Bár a jogszabály nem mondja ki egyértelműen, mit ért más jog alatt, számos esetben azonban kizárja bizonyos jogok alapján azt, hogy a jogosult végrehajtási igénypert indíthasson, vagy korlátozza az igényérvényesítés lehetőségét. Ezekből a kivételekből el lehet jutni ahhoz, hogy a tulajdonjogra hivatkozáson kívül milyen más esetekben indítható végrehajtási igényper.
Haszonélvezeti jogra alapítva végrehajtási igényper elvileg indítható ugyan, de a Pp. 371. § (3) bekezdése szerint haszonélvezeti jog alapján a haszonélvező ingatlan igénypert nem indíthat. A Pp. 377. § (3) bekezdése szerint, ha a bíróság a haszonélvezeti joggal terhelt vagyontárgy iránt a haszonélvező által indított igénykeresetnek helyt ad, ez a foglalás hatályát nem érinti, a vagyontárgyat azonban csak a haszonélvezeti jog megszűnése után lehet értékesíteni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
