Az alkotmányos identitás doktrínája az utóbbi hónapokban a magyar alkotmányjogban is fontos szerephez jutott. A magyar alkotmányos rendszerben korábban csak ritkán jelent meg a fogalom. A Lisszaboni Szerződés ratifikálásakor a legtöbb tagállam alkotmánybírósága foglalkozott az állami lét érinthetetlen magjának, az alkotmányos identitásnak meghatározásával, annak legfontosabb elemeivel, a magyar testület Lisszabon határozatában azonban nem szerepel ez a gondolat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a testület tagjai soha nem használták érvelésekben a kifejezést. Trócsányi Lászlónak például éppen a Lisszabon döntéshez fűzött párhuzamos indokolásából derül ki, mit ért alkotmányos identitás alatt.[1] Varga Zs. András a 23/2015. (VII. 7.) AB határozathoz fűzött különvéleményt, amelyben az alkotmányos identitásra hivatkozott egy EJEB döntéssel összefüggésben. Érvelése szerint Magyarország nem adhatja fel alkotmányos identitását egy arra sérelmes döntés végrehajtásával.[2] Az említett példák ellenére az első olyan alkotmánybírósági döntés, amelyben a testület közös határozatában elemzi az alkotmányos identitás funkcióját és tartalmát a 22/2016. (XII. 5.) AB határozat.
Mivel a fogalommal összefüggésben a szakirodalomban egyelőre több a kérdés, mint a válasz, egy ilyen terjedelmű írásnak nem lehet célja, hogy feltárja az alkotmányos identitás tartalmát, vagy egzakt választ adjon a szakirodalomban és az alkotmánybíróságok gyakorlatában is felbukkanó legfontosabb kérdésekre. A továbbiakban arra teszünk kísérletet, hogy áttekintsük, milyen alkotmányjogi kérdéseket vet fel az alkotmányos identitás fogalmának magyarországi alkalmazása, valamint milyen lehetséges értelmezési tartománnyal rendelkezhet ez a magyar alkotmányos rendszer számára újszerű fogalom. Ennek érdekében összefoglaljuk az Alkotmánybíróság legfontosabb megállapításait, ezt követően pedig sorra érintjük majd azokat a tárgyköröket, területeket, amelyekre hatással lehet az alkotmányos identitás fogalmának kibontása.
Az Alkotmánybíróság tárgyalt határozata egy uniós jogi aktusnak, nevezetesen: az Európai Unió Tanácsának 2015. szeptember 22-én elfogadott 2015/1601. számú határozatának következménye. A határozat 1294 menedékkérő Magyarországra történő áthelyezését rendelte el, amelynek végrehajtását politikai és jogi viták is övezik. A határozat pontos tartalmának ismertetésére ehelyütt nem térünk ki, a határozat említése csak a kontextus szempontjából bír jelentőséggel.
A testület az alapvető jogok biztosának Alaptörvény értelmezését kezdeményező indítványa alapján hozta meg határozatát. Székely László az Alaptörvény két rendelkezésének értelmezésére vonatkozó kérdést tett fel a testületnek. Az első indítvány a XIV. cikk, a csoportos kiutasítás tilalmának értelmezésére vonatkozott. Ennek megválaszolását végzéssel elkülönítette a testület a másodiktól, amely az E) cikkre, tehát az uniós klauzulára irányult, és amely három alkérdést tartalmazott. Összefoglalva a kérdések tartalmát: az indítvány első pontja az alapjogi fenntartásra vonatkozott, vagyis arra, hogy mi történik abban az esetben, ha az uniós jogi norma alapjogot sért. A második alpont az ultra vires jogi aktusok megítélésére irányult, tehát arra, mi a sorsa egy ilyen uniós jogi aktusnak. Kötelességünk-e végrehajtani egy olyan uniós jogszabályt, amely túlterjeszkedik az E) cikk alapján más tagállamokkal közösen gyakorolt hatáskörökön? A másik fontos kérdés ezen alpontban arra irányult, hogy ha és amennyiben a magyar intézmények és szervek nem kötelesek végrehajtani az ultra vires jogi aktusokat, mely szervnek áll jogában ennek megállapítása.[3] A harmadik alpont a XIV. cikk és az E) cikk együttes, konkrét tanácsi határozatra irányuló értelmezését kérte.[4]
A határozat rendelkező része, amely az említettek fényében még csak az Alaptörvény E) cikk értelmezését tartalmazza, a következőképpen hangzik: "Az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során, erre irányuló indítvány alapján vizsgálhatja, hogy az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdésén alapuló közös hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot, más alapvető jogot, vagy Magyarország szuverenitását, illetve történeti alkotmányán alapuló önazonosságát."[5]
A határozat indokolásából témánk szempontjából releváns rész az, amely a hatáskör túllépésével foglalkozó indítványra ad választ. A testület elsőként felhívja a figyelmet arra, hogy egy uniós jogi aktus ultra vires jellegének felmerülésekor mind az Országgyűlésnek, mind a Kormánynak megvan a szükséges hatásköre, hogy az ilyen döntésekkel szemben az Unió intézményein belül fellépjen. Például keresetet nyújthatnak be az Európai Unió Bíróságához, amely az alapul fekvő tanácsi határozat vo-
- 396/397 -
natkozásában egyébként meg is történt.[6] Az Alkotmánybíróság a Nemzeti hitvallás és az EUSz. 4. cikk (2) bekezdés[7] alapján a közös hatáskörgyakorlás két fő korlátját állapította meg: a szuverenitáskontrollt, valamint az identitáskontrollt. A testület kimondta, hogy az ország szuverenitásának és alkotmányos önazonosságának tiszteletben tartása mindenki kötelessége.[8]
Mit jelent e két kontroll az Alkotmánybíróság szerint?
A szuverenitáskontroll fundamentumát a testület meglátása szerint az Alaptörvény B) cikk képezi. A B) cikk kimondja, hogy Magyarország demokratikus, független jogállam, ahol a közhatalom forrása a nép, amely hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. Ezeket a rendelkezéseket az E) cikk szerinti uniós klauzula nem üresítheti ki.[9] A testület kimondta továbbá, a szuverenitás az Alaptörvényben nem hatáskörként került rögzítésre, hanem a hatalom legfőbb és a hatáskörök végső forrásaként. Ezek alapján a nép soha nem veszítheti el a közhatalom gyakorlása feletti végső ellenőrzés lehetőségét.[10]
Az identitáskontrollal összefüggésben az Alkotmánybíróság elsőként a már említett EUSz. 4. cikk (2) bekezdésre hivatkozott.[11] Ebből a rendelkezésből kiindulva a testület meghatározta az alkotmányos identitás védelmének biztosításához fűződő egyik fontos alapelvet, amely így hangzik: "az alkotmányos identitás védelmét egyfajta, az egyenjogúság és kollegialitás alapelvein nyugvó, egymás kölcsönös tisztelete mellett folytatott együttműködés keretében indokolt biztosítani az EUB-vel, hasonlóan a számos más tagállam Alkotmánybírósága, illetve hasonló funkcióval bíró legfőbb bírósági fóruma által jelenleg is követett gyakorlathoz."[12] Ami az alkotmányos identitás fogalmát illeti, a testület elzárkózott egy pontos definíció kialakításától. Álláspontja szerint ugyanis az identitás esetében nem statikus, taxatíve felsorolható értékek soráról van szó. Éppen ezért a fogalom tartalmát az Alkotmánybíróság "az Alaptörvény egésze, illetve egyes rendelkezései alapján, az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdése szerint azok céljával, a Nemzeti Hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban, esetről-esetre bontja ki."[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
