A tanulmány célja, hogy a többszörös biztosítás Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv.-be (a továbbiakban: Ptk.) újonnan bevezetett szabályait történeti és nemzetközi kontextusban értelmezze, és gyakorlati példákon keresztül adjon választ a jogalkalmazásban esetlegesen felmerülő egyes kérdésekre. A tanulmányban röviden áttekintjük a többszörös biztosítás szabályozásának nemzetközi példáit, kitérünk a Ptk. előtti hazai szabályozás ismertetésére, ezt követően pedig részletesen elemezzük a hatályos törvény egyes rendelkezéseit, végezetül néhány kapcsolódó jogértelmezési kérdésre igyekszünk választ adni. A tanulmány alapján megállapítható, hogy a többszörös biztosításra vonatkozó hatályos szabályok kivételt keletkeztetnek a túlbiztosítás tilalma alól, a többszörös biztosítás tehát nem a túlbiztosítás egy kiemelt, speciális esete, hanem egy - a magyar jogi dogmatikától egyébként idegen, de az európai jogokban szokásos - "kártelepítő" jogintézmény.
[1] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) biztosítási fejezete az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) szabályaihoz képest számos változtatást - köztük néhány új jogintézményt - vezetett be a biztosítási szerződési jogba. A Ptk.-hoz elérhető kommentárokat tanulmányozva szembetűnő, hogy a többszörös biztosítás kapcsán éles különbségek figyelhetők meg a jogintézmény értelmezésében, továbbá a törvényi szabályozás megismétlésén túlmenően viszonylag kevés szó esik az egyes részletkérdésekről, például arról, hogy a gyakorlatban hogyan szerez tudomást a biztosító a többszörös biztosítási helyzetről, vagy hogyan is működik majd a biztosítók közötti elszámolás.
[2] A többszörös biztosítás kérdése a biztosítási jogászok számára első látásra nem bír komoly gyakorlati jelentőséggel, a biztosítók kárrendezési gyakorlatában viszonylag ritkán merülnek fel ezzel kapcsolatos kérdések. Ugyanakkor véleményünk szerint a jogintézmény közelebbi vizsgálata több okból sem haszontalan.
[3] Egyfelől a Ptk. hatályba lépése nem érintette a többszörös biztosítási helyzetet eredményező életviszonyokat, így például továbbra is fennáll annak a lehetősége, hogy a társasház által kötött biztosítás magában foglal olyan fedezetet, melyre az egyes tulajdonostársak már rendelkeznek biztosítási fedezettel. Ennek fordítottja is előfordulhat, azaz a tulajdonostárs - annak ellenére, hogy a társasház biztosítása kiterjed a külön tulajdonban keletkezett károkra is - valamely hitelintézet által támasztott folyósítási feltételnek akként tesz eleget, hogy külön biztosítási szerződést köt a fedezetül szolgáló ingatlanra.
[4] Másfelől a díjfizetési kötelezettség megszűnésének új szabályai a többszörös biztosítási helyzetek kialakulásának irányába mutatnak, ugyanis míg korábban a díjfizetés elmulasztásához a szerződés automatikus megszűnése kapcsolódott, addig az új szabályok szerint a biztosító megintésének hiányában a biztosítási szerződés díjfizetés nélkül is - elvileg korlátlan ideig - fennmarad. Ha a szerződő ez idő alatt - abban a hiszemben, hogy a szerződés díjnemfizetés miatt megszűnt - újabb biztosítási szerződést köt, többszörös biztosítási helyzet keletkezik.
[5] Harmadrészt, a jogintézmény pontos értelmezése elengedhetetlen a megfelelő jogalkalmazáshoz, továbbá mivel a többszörös biztosítási helyzet szükségképpen több biztosítót érint, a biztosítók közötti együttműködéshez a jogintézmény egységes értelmezése szükséges.
[6] A fentieknek némileg ellentmond az, hogy a Ptk. hatályba lépése óta a Bírósági Határozatok Gyűjteményében kutatva nem találkozunk olyan ítélettel, amely a többszörös biztosítás Ptk-beli szabályait érdemben vizsgálta volna,[1] azaz úgy tűnik, hogy a biztosítók a gyakorlatban probléma nélkül alkalmazzák a többszörös biztosítás szabályait. A jövőbeli jogviták lehetőségére gondolva azonban úgy véljük, nem haszontalan a jogintézmény alaposabb áttekintése.
[7] A továbbiakban röviden áttekintjük a többszörös biztosítás szabályozásának nemzetközi példáit, kitérünk a Ptk. előtti hazai szabályozás ismertetésére, ezt követően pedig részletesen elemezzük a hatályos törvény egyes rendelkezéseit.
[8] Mielőtt rátérnénk a többszörös biztosítás hazai szabályainak elemzésére, érdemes kitekinteni arra, hogy a főbb jogrendszerek hogyan szabályozzák a többszörös biztosítás kérdését.
[9] A többszörös biztosítás kérdésköre már az 1774-es Life Assurance Act 3. szakaszában is szabályozásra került.[2] Az 1906-os Marine Insurance Act ugyancsak szabályozza a kettős biztosítás kérdését, és a biztosítók közötti elszámolás szabályait. Ha két vagy több biztosítási szerződés egészben vagy részben ugyanazon kockázatra és érdekre vonatkozik, és a biztosítási összegek együttesen meghaladják a biztosítható értéket, kettős biztosítás miatti túlbiztosítás áll fenn.[3] A biztosított, ha a biztosítási szerződés másként nem rendelkezik, a biztosítókkal szemben választása szerinti sorrendben érvényesíthet kárigényt, feltéve, hogy a részére kifizetett összegek nem haladják meg a törvény alapján megtéríthető kár (gyakorlatilag a tényleges kár) összegét.[4]
[10] Ha kettős biztosítás áll fenn, minden érintett biztosító köteles a kárkifizetéshez olyan arányban hozzájárulni, amilyen arányban a saját szerződése alapján viselt biztosítási összeg az összes biztosítási összeghez aránylik. Ha valamely biztosító többet fizet ki, mint a kártérítés rá eső része, jogosult a többi biztosítótól megtérítést követelni, és ugyanazon jogosultságokkal rendelkezik, mint az a kezes, aki többet fizetett, mint a tartozás rá eső része.[5]
[11] A 2008-ban hatályba lépett Versicherungsvertragsgesetz (VVG) 77-79. §-ai rendezik a többszörös biztosítás szabályait. A VVG tájékoztatási kötelezettséget ró a többszörös biztosítási helyzetet létrehozó szerződőre. Aki ugyanazon érdeket ugyanon kockázattal szemben több biztosítónál biztosítja, indokolatlan késedelem nélkül köteles valamennyi biztosítót tájékoztatni a többi biztosításról a biztosító nevének és a biztosítási összegnek a megjelölésével. A német jog különbséget tesz a többszörös biztosítási helyzet jóhiszemű és rosszhiszemű előidézése között, utóbbi esetben valamennyi biztosítási szerződés semmis, de a biztosítók az érvénytelenséget eredményező körülményről való tudomásszerzésükig járó díjat jogosultak megtartani.[6]
[12] A német jog szerint többszörös biztosítás jön létre, ha adott érdeket ugyanazon veszéllyel szemben több biztosítónál biztosítják és a biztosítási összegek együttesen meghaladják a biztosítási értéket vagy pedig más okból a tényleges kárt meghaladja azon szolgáltatás összege, amelyet minden egyes biztosítónak a másik biztosítás fennállta híján fizetnie kellene. A többszörös biztosítás esetében a biztosítók a biztosítottal szemben egyetemlegesen felelnek, mégpedig oly módon, hogy minden biztosító a saját szerződése szerinti összeget köteles kifizetni, a biztosított azonban nem jogosult több szolgáltatásra, mint a kár összege.[7]
[13] A biztosítók egymásközti viszonyukban azon összegek arányában felelnek, amelyet szerződés alapján a biztosítottnak egyenként meg kellene fizetniük.[8]
[14] A VVG lehetőséget ad arra is, hogy a szerződő a többszörös biztosítás fennállásáról való tudomásszerzést követően a később kötött szerződés megszüntetését kérje, vagy azt, hogy a biztosítási összeget a díj arányos csökkentése mellett a korábbi biztosítással nem fedezett részösszegre szállítsák le.[9]
[15] A német joghoz hasonló megoldást követ a francia, a svéd, a finn, a svájci, a görög és az izraeli jog is.
[16] Az európai biztosítási szerződésjog egységesítési törekvéseinek eredményeként megszületett mintaszabályozás, azaz a Principles of the European Insurance Contract Law (PEICL) a többszörös biztosítás kapcsán gyakorlatilag a hatályos magyar szabályozás mintájául szolgált, melyben nem kis szerepe volt a munkacsoport magyar tagjának, a Ptk. biztosítási fejezetét kidolgozó Takáts Péternek.
[17] A PEICL 8:104. cikke szabályozza a többszörös biztosítás esetkörét.
[18] Az (1) bekezdés szerint, ha ugyanazt az érdeket több biztosító egymástól függetlenül biztosítja, a biztosított jogosult igényét ezek közül a biztosítók közül egyhez vagy többhöz benyújtani az általa elszenvedett tényleges kár erejéig. A (2) bekezdés szerint a biztosító, amelyhez a kárigényt benyújtották, az általa kiállított kötvényben megállapított biztosítási összeg erejéig köteles fizetést teljesíteni, a kárenyhítési költségeket is, ha ilyen van, beleértve, azon jogainak sérelme nélkül, hogy bármely más biztosítótól térítést igényeljen. Végül a (3) bekezdés rendelkezik a biztosítók közötti elszámolás módjáról. A biztosítók egymás közötti viszonyában, a (2) bekezdésben említett jogoknak és kötelezettségeknek arányban kell lenniük azokkal az összegekkel, amelyek mértékéig a biztosított irányában külön-külön felelnek.
[19] Fontos megjegyezni, hogy a PEICL 8:101. §-a általános szabályként tartalmazza a magyar jogban egyébként épp a túlbiztosítási tilalomban érvényesülő ún. "indemnity principle" alapelvét, azaz hogy a biztosító nem köteles többet fizetni annál, mint amennyi a biztosított tényleges kárának megtérítéséhez szükséges. A többszörös biztosítás szabálya erre az alapelvre utal vissza, amikor a kárigény benyújtását az elszenvedett tényleges kár erejéig teszi lehetővé. A magyar szabályozásból ez a korlátozó elem hiányzik, melynek jelentőségére később még kitérünk.
[20] A biztosítási szerződés II. világháború előtti kezdetleges közjogi, és részletesebb magánjogi szabályait az 1875. évi XXXVII. tc., azaz a Kereskedelmi törvény (Kt.) tartalmazta. A Kt. 471. § első fordulata szerint, "ha valamely tárgyat többen ugyanazon időre s ugyanazon esemény ellen biztositanak, az egyes biztositások összesen csak a tárgy teljes értéke erejéig érvényesek, s az egyes biztositók csak azon arányban felelnek, melyben az általuk biztositott összeg az egész biztositási összeghez áll."
[21] A második fordulat szerint, "ha valamely tárgy ugyanazon időre, s ugyanazon esemény ellen ujból biztosittatik, a későbbi biztositás csak annyiban érvényes, a mennyiben a korábban biztositott összeg a tárgy teljes értékét nem fedezi." A harmadik fordulat akként rendelkezik, hogy "a mennyiben a biztositott többszörös biztositásoknál valamelyik biztositó elleni igényeiről lemond, ez a többiek jogaira és kötelességeire befolyással nincsen."
[22] A háború előtti magyar magánjog a fentieknek megfelelően kétféle többszörös biztosítási helyzetet szabályozott: 1) az egy napon kötött többszörös biztosítást, és 2) az utánbiztosítást.
[23] ad 1) Az egy napon kötött többszörös biztosítás esetében a szerződő ugyanazt az érdeket ugyanazon kockázat ellen egyazon időtartamra több biztosítónál biztosítja egyidejűleg úgy, hogy a biztosítási összegek a tényleges értéket együttvéve haladják meg. A többszörös biztosítás ezen esetének jogkövetkezménye az, hogy az egyes biztosítások együttvéve csak biztosított érdek teljes értéke erejéig érvényesek, és az érintett biztosítók abban az arányban felelnek, amelyben az általuk biztosított összeg az egész biztosítási összeghez áll.[10] Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ex lege együttbiztosítás keletkezik, és az egyes szerződések tartalma attól függően alakul, hogy a biztosítási összegek együttvéve elérik-e a biztosított érdek tényleges értékét. Amennyiben a biztosítási szerződések biztosítási összege együttesen nem haladja meg a biztosított érdek tényleges értékét, a többszörös biztosítással érintett valamennyi biztosítási szerződés érvényes marad, és a felek jogaiban változás nem következik be. Ha a biztosítási összegek együttvéve meghaladják a biztosított érdek tényleges értékét, az egyes szerződések részbeni érvénytelensége lesz megállapítható, azaz a biztosítási összeget arányosan le kell szállítani. Érdekesség, hogy a Kt. ezzel párhuzamosan a díj aránylagos leszállítását nem tette lehetővé, azaz a szerződő a teljes, szerződés szerinti biztosítási összeg után számított díjat köteles volt megfizetni, függetlenül attól, hogy a biztosító szolgáltatása a kikötöttnél kisebb volt. A Kt. ezen kívül nem tett különbséget a rosszhiszemű és a jóhiszemű többszörös biztosítás között, noha egyébként a rosszhiszemű túlbiztosítást a törvény teljes érvénytelenséggel és a díj biztosító általi megtartásával szankcionálta.[11]
[24] ad 2) Utánbiztosításról beszélhetünk akkor, amikor a szerződő fél a már biztosított érdeket újból biztosítja anélkül, hogy a korábbi biztosítási szerződést hatályon kívül helyezte volna. Ebben az esetben a későbbi biztosítás csak annyiban érvényes, amennyiben a korábban biztosított összeg a dolog teljes értékét nem fedezi. [12] Ha tehát az első biztosítás a dolog teljes értékére fedezetet nyújt, a később kötött biztosítás érvénytelen, és annak alapján biztosítási díj sem követelhető. Ez az elv, mint később látni fogjuk, a háború utáni magánjogban is a többszörös biztosítási helyzetek kezelésének alapjául szolgált.[13]
[25] Kuncz Ödön egyébként a többszörös biztosítás Kt. szerinti szabályozását élesen bírálta, véleménye szerint az egy napon kötött többszörös biztosítások esetén az egyedüli helyes megoldás az lenne, ha a biztosítók egyetemlegesen felelnének a szerződő féllel szemben, és az arányos kárviselés csak a biztosítók egymás közti viszonyában érvényesülne. Az egyetemlegesség ebben az összefüggésben azt jelentené, hogy a szerződő bármelyik biztosítótól követelheti a kártérítést, legfeljebb azonban addig az összegig, amelyet a szerződés az egyes biztosítókkal szemben megállapít, az egyik biztosító teljesítése pedig a többit is mentesítené.[14]
[26] A rPtk. a többszörös biztosítási helyzetekre nem tartalmazott külön szabályokat, ehelyett az ilyen helyzeteket a túlbiztosítás általános tilalma alapján kezelte. A rPtk. 549. § (1) bekezdése szerint a biztosítási összeg nem haladhatja meg a biztosított vagyontárgy valóságos értékét. A vagyontárgy valóságos értékét meghaladó részében a biztosítási összegre vonatkozó megállapodás semmis, s a díjat megfelelően le kell szállítani.
[27] A jogelmélet és a bírói gyakorlat is a túlbiztosítás tilalmából vezette le, hogy a biztosítási szerződést nyerészkedési célra nem lehet felhasználni, azaz a biztosított nem juthat a tényleges kárát meghaladó biztosítási szolgáltatáshoz, nem húzhat hasznot a káreseményből a biztosítás révén. Ennek megfelelően nem pusztán a vagyontárgy értékén felüli biztosítás tilalmazott, hanem a többszörös biztosítás is.
[28] A Legfelsőbb Bíróság például egy iránymutató eseti döntésében kimondta, hogy miután a rPtk. 549. §-ának (1) bekezdése tiltja a túlbiztosítást, illetve a többszöri biztosítást, a második biztosítási szerződés - mint jogszabályba ütköző a rPtk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis szerződés.[15]
[29] A Legfelsőbb Bíróság egy másik döntése azt is egyértelműen tisztázta, hogy önmagában az a tény, hogy ugyanarra a vagyontárgyra egy másik biztosítási szerződést is kötöttek, nem feltétlenül eredményezi a második szerződés teljes semmisségét. "Ha megállapítást nyer, hogy mindkét szerződés egyidejűleg fennállt, vizsgálni kell, hogy a két szerződésben biztosított vagyontárgyak (ingóságok) köre azonos volt-e. Nem kizárt ugyanis, hogy a különböző biztosítótársaságok eltérő biztosítási feltételei folytán a vagyonbiztosítási szerződés nem valamennyi ingóságra (pl. ékszerre, műtárgyra) terjedt ki. Ebben az esetben az érintett körben a szerződés nem ütközik a túlbiztosítás tilalmába. Ha tehát az adott esetben a korábban megkötött biztosítási szerződés az ingóságoknak csak egy részére, az alperessel kötött szerződés viszont azok teljes körére vonatkozott, az alperessel kötött vagyonbiztosítási szerződés az első szerződésben nem biztosított ingóságok tekintetében érvényes. A részleges semmisség esetében érvényes marad továbbá az alapbiztosítási szerződéshez kötött kiegészítő balesetbiztosítás is."[16]
[30] A Fővárosi Ítélőtábla egyik eseti döntése is hasonló megállapításokat tartalmaz. A tényállás szerint a biztosított a perbeli ingatlanra két biztosítóval olyan biztosítási szerződést kötött, melyek mindegyike a biztosított ingatlan és az abban található ingóságok egészére - tehát azonos vagyoni körre - terjedt ki. Ebből okszerűen az következik, hogy a biztosított e vagyontárgyakat kétszer biztosította, így a második alkalommal már teljes egészében azok értékét meghaladó összegre kötött biztosítást. A rPtk. 549. § (1) bekezdésének rendelkezése nem a biztosított vagyontárgyak értékét meghaladó biztosítási szolgáltatás követeléséhez, hanem az ezt megalapozó szerződés megkötéséhez, a vagyontárgy valóságos értékét meghaladó biztosítási összeg kikötéséhez fűzi a semmisség jogkövetkezményét. Mivel a biztosított már korábban, értékeinek egészére vonatkozó biztosítási szerződést kötött, a másik biztosítóval azonos vagyoni körre kötött újabb szerződés már teljes terjedelmében a rPtk. 549. § (1) bekezdése által meghatározott túlbiztosítás tilalmába ütközik és ez okból teljes egészében semmis.[17]
[31] Az Ptk. a túlbiztosítás tilalma mellett (6:458. §) külön szakaszban szabályozza a többszörös biztosítás esetét. A normaszöveg az alábbiak szerint szól:
6:459. § [Többszörös biztosítás]
(1) Ha ugyanazt az érdeket több biztosító egymástól függetlenül biztosítja, a biztosított jogosult igényét ezek közül egyhez vagy többhöz benyújtani.
(2) A biztosító, amelyhez a kárigényt benyújtották, az általa kiállított fedezetet igazoló dokumentumban írt feltételek szerint és az abban megállapított biztosítási összeg erejéig köteles fizetést teljesíteni, fenntartva azt a jogát, hogy a többi biztosítóval szemben arányos megtérítési igényt érvényesíthet.
(3) A biztosítók a (2) bekezdésben írt megtérítési igény alapján a kifizetett kárt egymás között azokkal a feltételekkel és biztosítási összegekkel arányosan viselik, amelyeknek megfelelően az egyes biztosítók a biztosított irányában külön-külön felelnének.
[32] A Ptk. törvényi indokolása szerint a törvény a bírói gyakorlatban kialakított elvekre támaszkodva - és a túlbiztosítási tilalomból kiindulva - a rPtk.-tól részben eltérve rendezi a többszörös biztosítást.
[33] A Ptk.-hoz megjelent kommentárok ugyanakkor a többszörös biztosítás kapcsán kétféle irányzatot képviselnek.
[34] Az egyik irányzat - a törvény indokolására is támaszkodva - azt vallja, hogy a Ptk. a többszörös biztosítást csak a túlbiztosítás korlátai között tartja jogszerűnek.[18] Arra nézve, hogy mit kell a "túlbiztosítás korlátai között" kifejezésen érteni, a kommentárok csak részben adnak útmutatást, kifejtve, hogy a túlbiztosítás tilalma összhangban áll a biztosítás alapgondolatával, kárfedező céljával, mivel a jogosult a tényleges kárát meghaladó biztosítási "összeghez" nem juthat, a károsodásból a vagyonbiztosítás révén hasznot nem húzhat. Ebből az álláspontból a többszörös biztosítás jogi jellegére nézve két elméleti lehetőség következne:
(a) Az egyik lehetséges értelmezés szerint az ugyanazon érdekre több biztosítónál kötött biztosítási szerződések csak addig érvényesek, amíg a túlbiztosítás keretein belül maradnak, azaz a több biztosítási szerződésben kikötött biztosítási összegek együttesen nem haladják meg a biztosított érdek (vagyontárgy) tényleges értékét. Ha a több biztosítási szerződésben kikötött biztosítási összegek együttesen meghaladják a biztosított érdek tényleges értékét, akkor ebben a részben a biztosítási összegre vonatkozó megállapodás semmis, és a díjat megfelelően le kell szállítani. Többszörös biztosítási helyzet ezért gyakorlatilag akkor jöhet létre, ha az egyes szerződések vonatkozásában az alulbiztosítás esete áll fenn. Ez az értelmezés ugyanakkor ellentmond a többszörös biztosításra vonatkozó azon tételes rendelkezésnek, mely szerint az a biztosító, amelyhez a kárigényt benyújtották, az általa kiállított fedezetet igazoló dokumentumban írt feltételek szerint és az abban megállapított (és nem a leszállított) biztosítási összeg erejéig köteles fizetést teljesíteni.
(b) A másik lehetséges értelmezés szerint a túlbiztosítás tilalma a szolgáltatási összeg kifizetésénél érvényesül, azaz azt jelenti, hogy a több különböző biztosítási szerződés alapján a szolgáltatásra jogosult személy nem juthat a tényleges kárát meghaladó biztosítási szolgáltatáshoz.[19] Ez az értelmezés azonban magából a túlbiztosítás tilalmából nem következik, mivel a túlbiztosítás tilalma nem a szolgáltatás, hanem a biztosítási összeg mértékét korlátozó elv. A káronszerzés tilalmával analóg "biztosítási jogi gazdagodás tilalma" azonban, mely a túlbiztosítás tilalma mögött meghúzódó alapelv, a magyar jogban nincs kodifikálva.
[35] A másik irányzat szerint a jogalkotó szakítani kívánt a többszörös biztosítás túlbiztosítási tilalmon alapuló szabályozásával, mivel ez a szigorúan dogmatikai szempontból logikus megoldás gyakorlati szempontból nem életszerű, és nem is biztosított-barát. A gyakorlatban ugyanis a többszörös biztosítás nem szándékoltan jön létre, hanem több különböző érdekelt egymástól független eljárása folytán, továbbá - egységes szerződés-nyilvántartás hiányában - a kárrendezés korábban is gyakran a látszat, azaz érvénytelen szerződések alapján történt, és utólag, ha a többszörös biztosítás ténye kiderült, az érintett biztosítók "labdázni" kezdtek a károsulttal, azaz egymáshoz irányították a károsultat igényével, és végéül senki nem fizette ki a kárt. A jogalkotó ezen álláspont szerint a korábbi bírói gyakorlattól eltérő, az európai jogrendszerekben tipikus megoldást választott a többszörös biztosítás rendezésére, még akkor is, ha az dogmatikai szempontból vitatható. A többszörös biztosítás tehát nem a túlbiztosítás egyik kiemelt esete, ennek következménye pedig az, hogy a párhuzamos biztosítási szerződések érvényesek, és a biztosítók igényt tarthatnak a szerződések alapján nekik járó díjra.[20]
[36] Az alábbiakban a többszörös biztosítás szabályainak lehetséges értelmezésére vonatkozó álláspontunk kifejtése előtt megvizsgáljuk, hogy milyen helyzetek minősülnek többszörös biztosítási helyzetnek.
[37] A többszörös biztosítási helyzet az alábbi feltételek együttes bekövetkezte esetén áll elő:
Ha
a) ugyanazt az érdeket
b) ugyanazon kockázat ellen
c) azonos időpontban
d) több biztosító
e) egymástól függetlenül
biztosítja.
[38] ad a) A Ptk. lehetőséget nyújt a biztosítási érdek terjedelmének megfelelő biztosítások bevezetésére, ugyanis a többszörös biztosításra vonatkozó szabályok csak azokra a biztosításokra vonatkoznak, melyekkel több biztosító egymástól függetlenül ugyanazt az érdeket biztosítja. A biztosítási érdek az egyik fogalmi ismérv, amelynek alapján eldönthető, hogy többszörös biztosításról van-e szó, avagy sem. Különböző típusú biztosítási érdekek esetén nem kizárt, hogy ugyanazon vagyontárgyra egyidejűleg több biztosítási szerződés álljon fenn anélkül, hogy az a túlbiztosítás tilalmába ütközne, vagy azokra a többszörös biztosítás szabályait kellene alkalmazni, így például külön biztosítható a tulajdonos állagérdeke, a haszonélvező vagy a bérlő használati érdeke, illetve a hitelező biztosítéki érdeke is különböző feltételek és különböző szolgáltatások mellett.
[39] ad b) A többszörös biztosítás megállapításához továbbá szükséges feltétel az is, hogy ugyanazon biztosítási érdeket ugyanazon kockázat vagy kockázatok ellen egyidejűleg több biztosító biztosítsa. A többszörös biztosítási (túlbiztosítási) helyzet csak annyiban (olyan terjedelemben) áll elő, amennyiben (amely terjedelemben) az érintett szerződésekben vállalt kockázatok egymással átfedésben vannak, azonosak. Amennyiben az érdek (például lakástulajdonos érdeke) ugyanaz, de például az egyik biztosítási szerződésben csak a földrengés kockázat szerepel, a másikban pedig csak a robbanás, nem beszélhetünk túlbiztosításról vagy többszörös biztosításról. Az is előfordulhat, hogy a biztosítási szerződésekben ugyanazon kockázat vonatkozásában másként van meghatározva a biztosítási esemény, és ugyanazon esemény az egyik biztosítás alapján biztosítási esemény, míg a másik biztosítás alapján nem.[21] Erre a helyzetre a kockázatok átfedése kapcsán ismertetett szabály megfelelően irányadó, azaz túlbiztosítási vagy többszörös biztosítási helyzet csak annyiban keletkezik, amennyiben a biztosítási szerződés ugyanazon eseményekre vonatkozóan nyújt fedezetet.[22]
[40] ad c) Többszörös biztosítási helyzet értelemszerűen csak abban az esetben alakulhat ki, ha az azonos érdekre és kockázatra vonatkozó biztosítási szerződések egymással párhuzamosan állnak fenn, azaz a kockázattal fedezett időszakok egymással átfedésben vannak.
[41] ad d) Ha ugyanarra az érdekre és ugyanarra a kockázatra egyetlen biztosítónál kötnek több szerződést, a többszörös biztosítás szabályai nem alkalmazhatók. Ebben az esetben a túlbiztosítás tilalma érvényesül, vagyis a később kötött szerződés - annyiban, amennyiben annak fedezeti köre megegyezik a korábbi szerződéssel - érvénytelen, és a díjat megfelelően le kell szállítani. Többszörös biztosítás tehát akkor áll elő, ha a biztosítási szerződéseket különböző biztosítóknál kötik meg. A többszörös biztosítás fennállása szempontjából közömbös, hogy ugyanazt az érdeket és kockázatot több biztosított biztosítja több biztosítónál,[23] vagy egy biztosított biztosítja több biztosítónál.
[42] ad e) Ha a biztosítók ugyanazt az érdeket és kockázatot nem egymástól függetlenül, hanem egymásra tekintettel vállalják, nem többszörös biztosításról, hanem együttbiztosításról beszélünk, ahol az érintett biztosítók a kockázatot előre meghatározott arányban viselik, és szolgáltatási kötelezettségük csak saját kockázatvállalásuk mértékéig terjed.[24]
[43] Ahogy azt korábban láttuk, a többszörös biztosítás jogkövetkezményei kapcsán néhány nemzeti jog különbséget tesz aközött, hogy a többszörös biztosítási helyzetet rosszhiszeműen hozta-e létre a szerződő fél (ennek jogkövetkezménye általában valamennyi szerződés semmissége), vagy a többszörös biztosítási helyzet kialakulása során jóhiszeműen járt el. A Ptk. nem tesz különbséget e tekintetben, vagyis a többszörös biztosítást egy kialakult tényhelyzetként kezeli, és nem tulajdonít jelentőséget sem annak, hogy a többszörös biztosítás egy vagy több személy eljárása (szerződéskötése) folytán keletkezett, sem annak, hogy az eljárás jóhiszemű volt-e.[25]
[44] A biztosító elméletileg kétféle forrásból értesülhet a többszörös biztosítás létéről: (a) magától a szerződőtől, vagy b) a többi biztosítótól.
[45] ad a) Ahogy láttuk, számos ország joga a szerződő részére közlési (változás-bejelentési) kötelezettséget ír elő arra vonatkozóan, hogy kötött-e máshol biztosítást ugyanarra a kockázatra, és ha igen, milyen biztosítási összegre. E kötelezettség megszegésének jogkövetkezménye az, hogy a biztosító megtagadhatja a szolgáltatás teljesítését.
[46] A magyar jogban kifejezetten erre vonatkozó kötelezettsége nincs a szerződőnek, noha elvileg a biztosítási szerződésben a felek ilyen tartalmú közlési-, illetve változásbejelentési kötelezettséget maguk is létesíthetnek, mint ahogy erre a gyakorlatban számos példa van. A Ptk. jelenlegi szabályai szerint ugyanakkor a közlési vagy a változásbejelentési kötelezettség megszegése ellenére is beáll a biztosító kötelezettsége, ha a bejelenteni elmulasztott körülmény nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében. A másik biztosítási szerződés megkötése az esetek túlnyomó többségében semmilyen módon nem befolyásolja a biztosítási esemény bekövetkeztét, azaz ez a jogkövetkezmény a többszörös biztosítások esetén nem életszerű. A közlési-, illetve változásbejelentési kötelezettség elmulasztásához fogyasztói szerződés esetén a biztosítók egyéb jogkövetkezményeket nem kapcsolhatnak, kötbérfizetési kötelezettség előírása pedig mind jogi, mind üzleti szempontból kérdéses lehet.
[47] A gyakorlatban egyébként a változásbejelentési kötelezettség elmulasztása a biztosítónak jellemzően csak akkor okoz kárt, ha a többszörös biztosítás ténye olyan időpontban válik ismertté, amikor a biztosító már a többi biztosítóval szemben nem érvényesíthet megtérítési igényt. Ilyen esetekre elviekben nem tartjuk kizártnak azt a lehetőséget, hogy a biztosító a szerződővel szemben szerződésszegésből eredő kártérítési igényt érvényesítsen, arra hivatkozással, hogy a szerződő magatartása következtében a biztosító elesett attól a lehetőségtől, hogy a többi biztosítótól arányos megtérítést követeljen.
[48] A többszörös biztosítás szándékosan előidézett eseteinek megakadályozása végett ugyanakkor indokoltnak tűnik de lege ferenda egy speciális jogkövetkezmény kodifikálása a szerződőt terhelő többszörös biztosításra vonatkozó közlési kötelezettség elmulasztásának szankcionálására.
[49] ad b) A biztosítók egymás közti információáramlását a többszörös biztosítással kapcsolatban jogi szempontból a biztosítási titok védelmére vonatkozó szabályok gátolják. A Bit.[26] 149-151. §-ai ugyanakkor lehetőséget adnak a biztosítóknak, hogy - erre vonatkozó általános szerződési feltételben szereplő kikötés esetén - a veszélyközösség megóvása érdekében adatok igényeljenek a többi biztosítótól, illetve közös biztosítói adatbázist hozzanak létre. Tudomásunk szerint ilyen közös adatbázis jelenleg még nincsen, noha ez nagyban megkönnyítené a biztosítók számára a többszörös biztosítási helyzetek felderítését, más kérdés, hogy ez az üzleti titkok szempontjából nem feltétlenül lenne kedvező a biztosítók számára. Teljes védelmet természetesen ez sem nyújtana, tekintettel arra, hogy a csoportos biztosítási szerződések biztosítottjairól a biztosítóknak nincs feltétlenül pontos képük.
[50] A többszörös biztosításra vonatkozó szabályok értelmezése kapcsán elsőként azt szükséges tisztázni, hogy azok csak a túlbiztosítás korlátai között értelmezhetők, vagy ahhoz képest speciális rendelkezéseknek tekintendők. Ahogy azt korábban kifejtettük, a jogszabályhellyel kapcsolatban megjelent magyarázatok ellentétes álláspontot foglalnak el e kérdésben. Álláspontunk szerint a többszörös biztosítás és a túlbiztosítás viszonya kapcsán három lehetséges értelmezés képzelhető el:
a) A többszörös biztosítás a túlbiztosítás keretei között értelmezhető, és e szabályokat kizárólag abban az esetben kell alkalmazni, ha az egyes szerződések vonatkozásában alulbiztosítás áll fenn;
b) A többszörös biztosítás a túlbiztosítás keretei között értelmezhető, a többszörös biztosításra vonatkozó rendelkezések pusztán elszámolási jellegű szabályok. Az egyes szerződések érvényességét a korábbi szabályozáshoz hasonlóan a túlbiztosítás tilalmára figyelemmel kell elbírálni, de a biztosított - függetlenül a szerződések érvényességétől - bármelyik biztosítóval szemben jogosult igényét érvényesíteni. A kifizetést teljesítő biztosító ezt követően a tényleges helyzetnek megfelelően számol el a többi biztosítóval, azaz megtérítési igényt érvényesíthet az érvényes szerződést kötő biztosítóval szemben.
c) A többszörös biztosítás szabálya a túlbiztosításhoz képest lex specialis, a többszörös biztosítással érintett szerződések mindegyike érvényes, azok alapján valamennyi biztosító köteles a szolgáltatást saját feltételei szerint teljesíteni, és jogosult a biztosítási díjra.
[51] Az alábbiakban részletesebben megvizsgáljuk az egyes értelmezési lehetőségek mellett és ellen szóló érveket.
[52] a) Az első lehetséges értelmezés szerint a többszörös biztosítás csak a túlbiztosítás korlátai között jogszerű. A kárbiztosítások esetén a biztosítási összeg nem haladhatja meg a biztosított vagyontárgy értékét, ezért azonos biztosítási érdek ugyanazon kockázatokra történő többszörös biztosítása csak oly módon történhet érvényesen, ha az egyes biztosítások tekintetében külön-külön a biztosítási összeg a biztosított érdek értékénél kisebb, azaz az egyes szerződések esetében alulbiztosítás áll fenn (például a 100 egység értéket képviselő vagyontárgyra három biztosítási szerződést kötnek, 50, 30 és 20 egységre).
[53] Ezen értelmezés ellen szól, hogy ha a többszörös biztosítás csak az alulbiztosítottság eseteiben állhatna elő, akkor a (2)-(3) bekezdés szerinti arányos megtérítési igény szabályozására nem lett volna szükség. Az arányos megtérítés érvényesítése logikusan csak akkor merülhet fel, ha az egyik biztosító arányaiban többet teljesít annál, mint amire köteles lett volna, a másik biztosító ezzel szemben kevesebbet. A Ptk. 6:459. § (2) bekezdése értelmében azonban a biztosítók csak az általuk vállalt feltételek szerint és összeg erejéig kötelesek helytállni. Ez az alulbiztosítottság eseteiben kizárja azt, hogy az egyik biztosítónál olyan előny, illetve hátrány keletkezzen, amellyel utóbb egymás között arányosan el kellene számolniuk.[27]
[54] A többszörös biztosítás kapcsán szabályozott megtérítési igény erre figyelemmel csak akkor nyer értelmet, ha 1) a biztosító többet teljesít, mint amennyire a saját feltételei szerint köteles lett volna, vagy 2) előállhat olyan eset, hogy az egyik biztosító a biztosított teljes kárát megtéríti, vagy a biztosító teljesítése következtében a többi biztosító kedvezőbb helyzetbe kerülne. Ha a szerződések esetén alulbiztosítás áll fenn, mindkét említett lehetőség megvalósulása kizárt.
[55] b) Ha a többszörös biztosítás szabályait egyfajta elszámolási szabályként fogjuk fel, mely nem érinti a túlbiztosítás tilalmát, az kétségkívül dogmatikailag konzisztens megoldás lenne, mely egyúttal figyelembe veszi a biztosítottak érdekeit is, hiszen a biztosítók nem "pingpongozhatnak" a biztosított kárigényével, egymásra hárítva a szolgáltatási kötelezettséget, az a biztosító, amellyel szemben a biztosított igényt érvényesít, köteles lenne a szolgáltatást saját feltételei szerint teljesíteni. A kifizetést teljesítő biztosító ezt követően - amennyiben a szerződése a túlbiztosítás folytán részlegesen vagy egészében semmis - megtérítési igénnyel fordulhatna az érvényes szerződéssel rendelkező biztosítóhoz, akinek egyéként a szolgáltatást teljesítenie kellett volna.
[56] Ez az értelmezés két okból is vitatható. Egyrészt, ha a túlbiztosítás tilalmába ütköző szerződések semmisek, a biztosított az érvényes biztosítási szerződés alapján járó szolgáltatásra lehet jogosult. Ha a szolgáltatást az a biztosító, amellyel szemben a biztosított igényt érvényesít, a saját feltételei szerint köteles teljesíteni, a biztosított nem feltétlenül az érvényes szerződés alapján járó szolgáltatást kapja, mivel a biztosítók szerződési feltételei egymástól eltérőek lehetnek. Ebben az esetben tehát a törvénynek nem azt kellene kimondania, hogy a megkeresett biztosító "az általa kiállított fedezetet igazoló dokumentumban írt feltételek szerint és az abban megállapított biztosítási összeg erejéig" köteles a szolgáltatást teljesíteni, hanem azt, hogy a megkeresett biztosító az érvényes szerződés alapján járó szolgáltatást köteles teljesíteni. Ez azonban egyfelől a gyakorlatban kivitelezhetetlen, mivel már a kárigény érvényesítésekor is vita lehet a tekintetben, hogy melyik az érvényes szerződés, másfelől lényegesen bonyolultabb elszámolási helyzetet eredményez a biztosítók között.
[57] Másrészt, a törvény szerint a szolgáltatást teljesítő biztosítónak "arányos megtérítési igénye" van a többi biztosítóval szemben. Ha a túlbiztosítás tilalma szerint az első szerződés érvényes, a későbbi szerződések viszont semmisek, akkor az érvénytelen szerződés alapján szolgáltatást teljesítő biztosító valójában semmilyen szolgáltatást nem lenne köteles teljesíteni, csakúgy, mint a többi érvénytelen szerződéssel érintett biztosító, a szolgáltatás teljesítésére kizárólag az érvényes szerződéssel rendelkező biztosító lenne köteles. A kifizetést teljesítő biztosító megtérítési igénnyel tehát csak az érvényes szerződéssel rendelkező biztosítóval szemben léphet fel, a többi biztosítóval szemben nem, így a törvény többi biztosítóval szembeni arányos megtérítési igényre vonatkozó rendelkezése nem értelmezhető.
[58] c) A harmadik lehetséges értelmezés szerint a többszörös biztosításra vonatkozó szabályok kivételt keletkeztetnek a túlbiztosítás tilalma alól. Eszerint a Ptk. 6:459 § nem a túlbiztosítás egy kiemelt, speciális esete, hanem egy - a magyar jogi dogmatikától egyébként idegen, de az európai jogokban szokásos - "kártelepítő" jogintézmény. A jogalkotó e körben - a dogmatikai konzisztencia hiányát tudatosan felvállalva - áttöri a túlbiztosítás általános tilalmát, illetve azt sajátos felfogásban érvényesíti. Változatlan az az alapelv, hogy a káronszerzés (biztosítási jogi gazdagodás) tilalmából következően a biztosított többszörös biztosítás alapján sem juthat nagyobb összegű szolgáltatáshoz, mint a biztosított érdek valóságos értéke (a káresemény szempontjából: mint a tényleges kár). A túlbiztosítási tilalom azonban csak a többszörös biztosítások alapján igényelhető biztosítási szolgáltatás felső határa tekintetében korlátozza a biztosítók szolgáltatási kötelezettségét, de nem érinti az egyes biztosítási szerződések érvényességét. A biztosítási szerződések érvényességére tekintettel a biztosítási díj leszállítása sem követelhető arra hivatkozással, hogy a biztosítási összegre vonatkozó megállapodás a túlbiztosítás tilalmába ütközése folytán semmis. A túlbiztosítás tilalma azonban az egyes szerződések kapcsán továbbra is érvényesül, azaz a biztosított érdek értékét meghaladó részben az egyes szerződések biztosítási összegre vonatkozó megállapodása semmis.
[59] Ezen értelmezés gyenge pontja ugyanakkor a túlbiztosítás tilalmának sajátos "meghajlítása", szolgáltatási korlátként történő értelmezése. Ahogy azt említettük, a Ptk. a többszörös biztosítást a PEICL 8:104. cikkének megfelelően szabályozza. Az európai biztosítási szerződési jog abból az - egyes nemzeti jogok eltérő szabályozása mögött meghúzódó közös - alapvetésből indul ki, hogy a biztosító(k) által fizetendő biztosítási szolgáltatás nem haladhatja meg a biztosított által elszenvedett kár tényleges összegét (ez az úgynevezett "indemnity principle"), azaz nem vezethet a biztosítási esemény következtében a biztosított jogtalan gazdagodásához. Következésképpen, bár a biztosított jogosult ugyanazon érdekre és kockázatra vonatkozóan akár több biztosítási szerződést is kötni, kár esetén e biztosítási szerződésekből eredően nem juthat a ténylegesen elszenvedett kár összegét meghaladó szolgáltatáshoz. Ezt a PEICL idézett rendelkezése egyébként kifejezetten rögzíti is.[28] A rPtk. ezzel ellentétben a biztosított jogtalan gazdagodását nem a szolgáltatás oldaláról, az indemnity principle kodifikálásával kívánta megakadályozni, hanem már a fedezet oldaláról, annak kimondásával, hogy a biztosított vagyontárgy értékét meghaladóan a biztosítási összegre vonatkozó megállapodás semmis (túlbiztosítási tilalom).[29]
[60] A jogalkotó az európai modellt anélkül emelte át a Ptk.-ba, hogy a két szabályozási logika közötti különbséget kifejezetten feloldotta volna, így a Ptk. többszörös biztosításra vonatkozó szabályaiból kimaradt az indemnity principle-re mint a kárkifizetés felső határára történő utalás. A jogalkotó vélhetően a káronszerzés tilalmának általánosan érvényesülő alapelvére tekintettel nem tartotta szükségesnek e korlátozás kifejezett rögzítését.[30] Egy másik megközelítés szerint az, hogy a káronszerzés tilalma érvényesül, abból következik, hogy az ügyfél számára teljesítő biztosító arányos megtérítési igényt érvényesíthet a többi biztosítóval szemben.[31] Mivel azonban a magyar biztosítási szerződési jogban korábban a káronszerzés tilalma - vagy másképpen a biztosítási jogi gazdagodás tilalma - éppen a túlbiztosítás tilalmából volt levezethető, a Ptk. 6:522. § (3) bekezdése pedig a biztosítási szerződésből eredő jogviszonyra álláspontunk szerint még áttételesen sem alkalmazható, sajátos dogmatikai ellentmondás feszül a túlbiztosítási tilalom és a többszörös biztosítás szabályai között.
[61] A magunk részéről a fentebb kifejtett aggályok ellenére ez utóbbi értelmezést tartjuk a jogszabály szövegével és a jogalkotó akaratával leginkább összeegyeztethetőnek, noha úgy véljük, hogy a jövőre nézve a jogalkotónak egyértelművé kell tennie a túlbiztosítási tilalom és a többszörös biztosítás közötti kapcsolatot. Ezt a jogalkotó két módon teheti meg: egyfelől kifejezetten kimondhatja a biztosítási szerződésből eredő jogviszonyokra is a káronszerzés (biztosítási jogi gazdagodás) tilalmát. Másfelől - dogmatikailag konzekvensen - fenntarthatja a túlbiztosítás tilalmát a többszörös biztosítási helyzetekre is, azzal, hogy a biztosított védelme érdekében azt a biztosítót, amellyel szemben a biztosított kárigényét érvényesíti, az érvényes szerződés szerint járó szolgáltatás teljesítésére kötelezi. Ebben az esetben a biztosítók feladata lenne annak megállapítása, hogy melyik biztosítási szerződés érvényes, és ennek megfelelően kellene egymás között elszámolniuk.
[62] A továbbiakban a többszörös biztosítás szabályainak vizsgálatakor abból indulunk ki, hogy a jogalkotó szándékának a többszörös biztosítás azon felfogása felel meg, amely szerint a túlbiztosítás tilalma többszörös biztosítás esetén csak a szolgáltatás korlátjaként értelmezhető, de a szerződések külön-külön érvényesek.
[63] Ha az ugyanazon érdekre kötött biztosítási szerződések érvényesek, a többszörös biztosítás problematikája alapvetően két elv mentén oldható meg.
[64] Az egyik a kronológiai elv,[32] melynek lényege, hogy a biztosítók a szerződések létrejöttének sorrendjében, egymást követően felelnek a biztosítottal szemben a szerződésből eredő követelések teljesítéséért.[33]
[65] A másik elv a biztosított választási jogának elve, azaz a biztosított döntheti el, hogy melyik biztosítóhoz fordul kárigényével, a biztosító pedig a szolgáltatást a saját szerződésének feltételei szerint úgy köteles teljesíteni, mintha az adott szerződés egyébként az egyedüli érvényes biztosítási szerződés lenne, és a biztosítottal szemben nem hivatkozhat arra, hogy ugyanazon biztosítási érdeket egy másik biztosító is biztosította.[34]
[66] A Ptk. a biztosítottra nézve kedvezőbb megoldást vezeti be, azaz a biztosított választása szerint bármelyik biztosítóhoz fordulhat. Ezzel elkerülhető, hogy a biztosítók a kronológiai elvre hivatkozással egymás között "dobálják" a biztosítottat, arra hivatkozva, hogy a másik biztosítóval kötött szerződés jött korábban létre.
[67] Abból, hogy a biztosított bármely biztosítóval szemben érvényesítheti igényét, illetve abból, hogy a szerződések külön-külön érvényesek, és a biztosítókat a biztosítási díj azok alapján külön-külön megilleti, okszerűen következik, hogy a biztosítók között egy sajátos elszámolási viszony jön létre: a szolgáltatást teljesítő biztosítónak megtérítési igénye keletkezik a többi biztosítóval szemben. Ennek alapja az, hogy a jog nem kötelezheti az egyik biztosítót a kár teljes megtérítésére úgy, hogy a többiek a beszedett díjakat megtartva részben vagy teljes egészében szabaduljanak kötelezettségük alól. Az igénybejelentés alapján fizetést teljesítő biztosító ezért jogosult a többi biztosítóval szemben arányos megtérítés iránti igényt érvényesíteni, és ha így tesz, a "biztosítók a kifizetett kárt egymás között azokkal a feltételekkel és biztosítási összegekkel arányosan viselik, amelyeknek megfelelően az egyes biztosítók a biztosított irányában külön-külön felelnének".
[68] A többszörös biztosítás kapcsán szabályozott megtérítési igény csak akkor illeti meg a szolgáltatást teljesítő biztosítót, ha a biztosított teljes kárát megtéríti, vagy a biztosító teljesítése következtében a többi biztosító kedvezőbb helyzetbe kerülne.[35] Nem értelmezhető a megtérítési igény, ha a teljesítés következtében a többi biztosító nem kerül kedvezőbb helyzetbe. Az arányos megtérítés elve alapján valamennyi érintett biztosítónál azt kell vizsgálni, hogy saját biztosítási feltételei szerint milyen összeg erejéig lett volna köteles szolgáltatást nyújtani abban az esetben, ha a biztosított csak nála kötötte volna meg a szerződést. A kifizetendő összeget befolyásolja a biztosítási összeg, vagy más szolgáltatás-korlátozás, és az önrész mértéke is.[36] A biztosítók kifizetéseit összegezni kell, és ennek alapján kiszámolható, hogy az össz-szolgáltatáshoz képest az egyes biztosítók milyen arányban kötelesek viselni a bekövetkezett kárt.
[69] Például ha 100 egység értékű vagyontárgy esetén "A", "B" és "C" biztosító vállalja a kockázatot, és "A" biztosító a feltételei alapján 100 egységet lenne köteles fizetni, "B" 50-et, "C" pedig 20-at, akkor "A" biztosító felelősségének aránya 59 % (100/170), B biztosítóé 29 % (50/170), C biztosítóé pedig 12 % (20/170). Amennyiben a kárt teljes egészében A biztosító téríti meg, és kifizeti a 100 egységet, megtérítési igénnyel léphet fel, és kérheti B biztosítótól 29, C biztosítótól pedig 12 egység megtérítését. Ha a szolgáltatásra jogosult C biztosítóhoz fordul, és C kifizeti a 20 egységet, akkor C biztosítónak is megtérítési igénye keletkezik, tekintettel arra, hogy ő az arányos megtérítés elve alapján egyébként csak 12 egységet lett volna köteles a 100-ból megtéríteni. Amennyiben a biztosított tényleges kára meghaladja az elsőként felkeresett biztosító szerződése által fedezett mértéket, abból a tényből, hogy a többszörös biztosítással érintett biztosítási szerződések érvényesek, és azok alapján valamennyi biztosító köteles szolgáltatást teljesíteni, egyenesen következik, hogy a biztosított jogosult a második, harmadik stb. biztosítóval szemben is fellépni, és követelni a szolgáltatást, de legfeljebb a tényleges kár mértékéig. Az előbb említett példát felhasználva, ha a biztosított C biztosítótól megkapta a 20 egységet, további igénnyel léphet fel a maradék 80 egység megtérítése iránt A vagy B biztosítóval szemben. Ha B biztosítóhoz fordul, B biztosító köteles lesz a saját feltételei szerinti 50 egységet kifizetni, míg a maradék 30 egység megfizetésére A biztosító lesz köteles. Ebben az esetben az arányos megtérítési igény értelmében C biztosító 8 egység, B biztosító pedig 21 egység megtérítését kérheti C biztosítótól, akire a teljes kár 59 %-a jut.
[70] A Ptk. 6:459. § (2) bekezdés alapján a biztosító a szolgáltatást a fedezetet igazoló dokumentumban meghatározott feltételek szerint és összegig köteles teljesíteni. E rendelkezés kapcsán joggal merül fel az az értelmezési kérdés, hogy a biztosító abban az esetben is köteles-e a kötvényben meghatározott összeg erejéig kifizetést teljesíteni, ha az alulbiztosítottság miatt egyébként pro rata kártérítés lenne alkalmazható.
[71] Megítélésünk szerint az idézett rendelkezés nem jelenti azt, hogy a biztosító ne alkalmazhatna pro rata kártérítést, függetlenül attól, hogy az alulbiztosítás jogkövetkezményeit a fedezetet igazoló dokumentum vagy a biztosítási feltételek tartalmazzák-e vagy sem. A többszörös biztosítás szabályozásának egyik alapelve ugyanis az, hogy annak a biztosítónak, amelyikkel szemben a szolgáltatásra jogosult igényt érvényesít, úgy kell elbírálnia a kárigényt, mintha az általa kötött biztosítási szerződés lenne az egyedüli érvényes biztosítási szerződés. Ebből pedig az következik, hogy a biztosító mindazon szolgáltatást korlátozó rendelkezéseket figyelembe veheti a kárigény rendezésénél, melyek akár a biztosítási feltételekből, akár jogszabályból következnek.
[72] A "fedezetet igazoló dokumentumban írt feltételek szerint és az abban megállapított biztosítási összeg erejéig" fordulatot ezért megítélésünk szerint úgy kell érteni, hogy a biztosító az alulbiztosítás jogkövetkezményeit a többszörös biztosítás esetében is érvényesítheti.
[73] A Ptk. 6:459. §-a nem szerepel az egyoldalúan kogens rendelkezések felsorolásában, azaz elviekben a felek szerződésükkel a többszörös biztosításra vonatkozó törvényi rendelkezésektől eltérhetnek, ami a gyakorlatban oly módon valósul meg, hogy a biztosítók az általános szerződési feltételeikben a törvényi rendelkezésektől eltérően rendezik a többszörös biztosítás eseteit.
[74] A törvény rendelkezéseitől való eltérés leggyakoribb esete az ún. "más biztosítás" kikötések alkalmazása. E kikötések alapján a biztosító az egyébként biztosítási eseménynek minősülő káresemény kapcsán kizárja, vagy korlátozza szolgáltatási kötelezettségét azokra a károkra vonatkozóan, amelyek más biztosítási szerződés alapján megtérülnek.[37] Sok esetben a biztosítók a "más biztosítás" klauzulákat az egyes termékeik fedezeti körének - például az általános felelősségbiztosítás és a szakmai felelősségbiztosítások fedezetének - elhatárolására is használják. E kikötések valójában a többszörös biztosításra vonatkozó szabályoktól való eltérést jelentenek, hiszen a kikötés hiányában a biztosított többszörös biztosítási helyzetben az ugyanazon biztosítási érdekre és kockázatra vonatkozó biztosítási szerződések bármelyike alapján érvényesíthetné igényét a választott biztosítóval szemben.
[75] Annak megítélése kapcsán, hogy a hasonló kikötések érvényes kikötésnek tekinthetők-e, azaz a többszörös biztosítás szabályai diszpozitív rendelkezésnek minősülnek-e, hasznos megvizsgálni a common law joggyakorlatot.
[76] A többszörös biztosítási helyzetek kizárására irányuló szerződéses kikötések hagyományosan a common law országokban igen gyakoriak. A biztosítók erre a célra jellemzően háromféle klauzulát alkalmaznak:
I. az ún. escape klauzulákat, amelyek lényege az, hogy ha a káresemény időpontjában másik, ugyanarra a kockázatra kötött biztosítási szerződés is fennáll, a biztosító nem köteles a kárigényt teljesíteni
II. az ún. excess clauses, amelyek a biztosítási szerződést ún. excess fedezetté alakítják át arra az esetre, ha másik biztosítási szerződést is kötöttek ugyanarra a kockázatra. E klauzulák értelmében a biztosító csak azon károk után köteles kárkifizetést teljesíteni, amelyek a másik biztosítási szerződés alapján nem térülnek meg;
III. az ún. rateable proportion clause, melynek lényege, hogy a biztosított nem jogosult a teljes kárt egyetlen biztosítótól követelni, ehelyett köteles mindegyik biztosítóval szemben külön-külön arányos igényt érvényesíteni, ahol az arányt a biztosítási összegek egymáshoz viszonyított aránya határozza meg, limit nélküli felelősségbiztosítások esetén pedig a kárt az érintett biztosítók egyenlő arányban viselik.[38]
[77] A common-law országok bírói gyakorlata a teljes szolgáltatási kötelezettséget kizáró menekülő kikötéseket ("escape clauses") és néhány esetben az "excess" típusú kikötéseket tisztességtelen kikötésnek tekinti, ugyanakkor megengedett, szokásos kikötésnek minősül a rateable proportion clause. A német jogban az ún. Subsidiaritatsklauseln alkalmazása bevett gyakorlat, mely a biztosító szolgáltatási kötelezettségét attól a feltételtől teszi függővé, hogy a biztosított nem igényel kártérítést olyan biztosítótól, amely ugyanazt az érdeket és kockázatot biztosította.
[78] Megítélésünk szerint a többszörös biztosítás szabályaitól való eltérés alapvetően nem tilos, azaz e tekintetben a Ptk. többszörös biztosításra vonatkozó rendelkezései valóban diszpozitívnak tekinthetők. Az egyes kikötések kapcsán ugyanakkor álláspontunk szerint vizsgálni kell, hogy a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó Ptk.-beli szabályok alapján nem állapítható-e meg a kikötés tisztességtelen volta. Ilyennek minősülhet álláspontunk szerint a biztosító szolgáltatási kötelezettségének olyan általános jellegű kizárása, amely - feltételezve, hogy azt minden biztosító alkalmazza - ahhoz vezethet, hogy a jogosult végül egyetlen biztosítótól sem juthatna szolgáltatáshoz.
[79] Összefoglalva, álláspontunk szerint a többszörös biztosításra vonatkozó Ptk.-beli rendelkezések ugyan nem kógens rendelkezések, de a tisztességtelen szerződései feltételekre vonatkozó Ptk.-beli szabályokra tekintettel erősen korlátozott azon eltérő kikötések köre, amelyek nem minősülnek tisztességtelennek. ■
JEGYZETEK
[1] A Kúria Pfv.V.21.247/2021/2. sz. ítéletével elbírált, vontató és pótkocsi biztosítója közötti megtérítési igény tárgyában indult ügyben a felperes másodlagos kereseti kérelmét a többszörös biztosítás szabályaira alapította, a konkrét esetben viszont még a rPtk. szabályai voltak alkalmazandók.
[2] "And in all cases where the insured hath interest in such life or lives, event or events, no greater sum shall be recovered or received from the insurer or insurers than the amount of value of the interest of the insured in such life or lives, or other event or events."
[3] 32. cikk (1) bekezdés: "Where two or more policies are effected by or on behalf of the assured on the same adventure and interest or any part thereof, and the sums insured exceed the indemnity allowed by this Act, the assured is said to be over-insured by double insurance."
[4] 32. cikk (2) bekezdés a) pont: "The assured, unless the policy otherwise provides, may claim payment from the insurers in such order as he may think fit, provided that he is not entitled to receive any sum in excess of the indemnity allowed by this Act"
[5] 80. cikk (1) és (2) bekezdés: Where the assured is over-insured by double insurance, each insurer is bound, as between himself and the other insurers, to contribute rateably to the loss in proportion to the amount for which he is liable under his contract. (2)If any insurer pays more than his proportion of the loss, he is entitled to maintain an action for contribution against the other insurers, and is entitled to the like remedies as a surety who has paid more than his proportion of the debt.
[6] VVG 77. § (1) bekezdés
[7] VVG 78. § (1) bekezdés: Ist bei mehreren Versicherern ein Interesse gegen dieselbe Gefahr versichert und übersteigen die Versicherungssummen zusammen den Versicherungswert oder übersteigt aus anderen Gründen die Summe der Entschädigungen, die von jedem Versicherer ohne Bestehen der anderen Versicherung zu zahlen wären, den Gesamtschaden (Mehrfachversicherung), haften die Versicherer in der Weise als Gesamtschuldner, dass jeder Versicherer den von ihm nach dem Vertrag zu leistenden Betrag zu zahlen hat, der Versicherungsnehmer aber insgesamt nicht mehr als den Betrag des Schadens verlangen kann.
[8] VVG 78. § (2) bekezdés
[9] VVG 79. § (1) bekezdés
[10] Kuncz Ödön példája szerint, ha a biztosítási érdek 30.000 pengőt tesz ki, és a szerződő a házát egy napon két biztosítónál egyenként 30.000 pengő értékben (összesen 60.000 pengő) biztosítja, a biztosítók egyenként csak 15.000 pengő erejéig lesznek felelősek. Lásd Kuncz Ödön: A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata. III. rész 1. fele: A biztosítás. Grill, Budapest, 1933. 277. o.
[11] Kuncz Ödön: I.m. 277. o.
[12] Kuncz példája szerint, ha valaki 30.000 pengő értékű érdekét 20.000 pengő erejéig már biztosította, és később egy másik biztosítónál ugyanazt az érdeket ugyanazon kockázat ellen újból 20.000 pengő erejéig biztosítja, az első biztosító 20.000 pengő erejéig, a második biztosító viszont már csak 10.000 pengő erejéig vállalja a kockázatot. Kuncz: I. m. 280.
[13] Kuncz: I. m. 280. o.
[14] Kuncz: I. m. 278. o.
[15] BH 1995.719., lásd még BH 1995.110
[16] BH 1995.278
[17] FIT-H-PJ-2010-312. bírósági határozat
[18] Vékás Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Complex Budapest, 2013. 910. o.
[19] Zavodnyik József: A biztosítási szerződések. In: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja III. kötet. Opten Budapest, 2014. 1186. o.
[20] Takáts Péter: A biztosítási szerződések. In: Petrik Ferenc (szerk.): Az új Ptk. magyarázata VI. kötet. HVG-ORAC Budapest, 2013. 358.-359. o. Hasonlóan Tőkey Balázs: A biztosítási szerződések. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer Budapest, 2014. 2138. o.
[21] Például az egyik biztosítási szerződésben a 15 m/s sebességet meghaladó szél szívó- vagy nyomó hatása által okozott károk minősülnek viharkárnak, a másik szerződésben a 18 m/s sebességet elérő szél által okozott károk.
[22] Az előző példát alapul véve, a 15 m/s-t meghaladó szél által okozott károkra fedezetet nyújtó biztosítási szerződés esetében a túlbiztosítási vagy többszörös biztosítási helyzet csak a 18 m/s feletti sebességű szél által okozott károknál keletkezik.
[23] Például a raktárban elhelyezett árut mind annak tulajdonosa, mind a raktár biztosítja ugyanazon kockázatok ellen.
[24] Ptk. 6:441. §
[25] A jóhiszemű többszörös biztosításra lehet példa, ha a külföldi utazásra magával vitt vagyontárgyakra nem csak az utas által kötött utasbiztosítás, hanem az évekkel korábban kiváltott bankkártyához tartozó biztosítás fedezete is kiterjed ugyanazon kockázatokra vonatkozóan.
[26] A biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. tv.
[27] Példával szemléltetve: ha a biztosított érdek 100 egység, amit "A" és "B" biztosító 75-25 arányban biztosít, és a bekövetkezett kár 40 egység, az "A" biztosító - az alulbiztosítás szabályaitól a később kifejtettek szerint eltekintve - a saját feltételei szerint a kár háromnegyedét (azaz 30 egységet), a "B" biztosító pedig a kár egynegyedét (azaz 10 egységet) fogja megtéríteni. Könnyen belátható, hogy "A" biztosító nem fordulhat sikeresen megtérítési igénnyel "B" biztosítóval szemben, mivel "A" biztosító csak a saját feltételei szerint járó 30-at fizette ki, tehát nem "B" biztosító helyett teljesített. Ugyanígy "B" biztosító sem fordulhat megtérítési igénnyel "A" biztosítóval szemben.
[28] PEICL 8:104. § (1) bekezdés: "Ha ugyanazt az érdeket több biztosító egymástól függetlenül biztosítja, a biztosított jogosult igényét ezek közül a biztosítók közül egyhez vagy többhöz benyújtani az általa elszenvedett tényleges kár erejéig."
[29] Ezt támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság már idézett BH 1995.278 számú eseti döntése is: "A Ptk. 549. §-a (1) bekezdésének alkalmazásában biztosítási összeg az az érték, amelyet a szerződésben a szerződő felek a vagyontárgy valóságos értékeként meghatároznak, és nem az az összeg, amelyet a biztosító valamely károsító esemény folytán a szerződés alapján a biztosítottnak kifizet."
[30] Takáts Péter: I.m. 359. o.: "Érvényesül természetesen a káronszerzés tilalma, mint a kárbiztosítási szolgáltatás felső határa, ebben az esetben is."
[31] Tőkey Balázs: I. m. 2138. o.
[32] J. Basedow (szerk.): Principles of European Insurance Contract Law. Sellier., München 2009. 242. o.
[33] Példa: a 100 egység értékű vagyontárgyat a biztosított 80 egység erejéig biztosította az első biztosítónál, majd 50 egység erejéig a második biztosítónál. A kronológiai elv alapján a biztosított az első biztosítóhoz fordulhat igényével, mely feltételei szerint köteles a 80 egységet kifizetni. A biztosított a második biztosítótól jogosult a fennmaradó 20 egységet követelni, mivel a biztosítási jogi gazdagodás tilalmából következően csak a tényleges értéket, azaz 100 egységet követelhet.
[34] Példa: a 100 egység értékű vagyontárgyat a biztosított 80 egység erejéig biztosította az első biztosítónál, majd 50 egység erejéig a második biztosítónál. A választási jog elve alapján a biztosított akár az első, akár a második biztosítóhoz fordulhat igényével, és ha a második biztosítóhoz fordul, az nem csupán a (100 - 80 =) 20 egységet lesz köteles kifizetni, hanem a feltételei szerinti 50 egységet, mivel nem hivatkozhat arra, hogy az első biztosítóval kötött szerződés korábban jött létre.
[35] Példa (1): A 100 egység értéket képviselő vagyontárgyat 3 biztosító biztosítja, mindhárom esetben a teljes értékre, azaz 100 egységre. A biztosított tetszése szerint fordulhat bármely biztosítóhoz, amely köteles a 100 egység kárt megtéríteni. Ha a többi biztosítási szerződés érvényes, a kárkifizetést teljesítő biztosító méltánytalan helyzetbe kerül, mivel a teljes kárt ő viselte, míg a többi biztosító ugyanazon fedezet vonatkozásában beszedte a díjat, de szolgáltatást nem teljesített. A teljesítő biztosítónak megtérítési igénye keletkezik a többi biztosítóval szemben. Példa (2): Ha a 100 egység értékű vagyontárgyat két biztosító 70-70 egységig biztosítja, a biztosított követelheti az egyiküktől a 70 egység megfizetését, a másiktól pedig a maradék 30 egységet. Ekkor a 70 egységet teljesítő ugyan csak a saját feltételei szerinti összeget teljesítette, mégis megtérítési igénnyel fordulhat a másik biztosítóval szemben, amely 70 egység fedezet után szedte be a díjat, de csak 30 egységet volt köteles teljesíteni. Példa (3): A 100 egységnyi érdeket két biztosító biztosítja 60-40 arányban. Kár esetén mindkét biztosító a saját feltételei szerinti szolgáltatást köteles teljesíteni, megtérítési igény pedig nem értelmezhető, mivel egyik biztosító sem került kedvezőbb helyzetbe a másik rovására. Az (1) és (2) esetben a többszörös biztosítás túlbiztosítást eredményez, míg a (3) esetben a túlbiztosítás tilalma nem sérül.
[36] Tőkey Balázs: I. m. 2138. o.
[37] Ilyennek minősülhet például a lakásbiztosítási szerződésben a gépjárműre vonatkozó kiegészítő biztosítás azon rendelkezése, mely szerint nem téríti meg a biztosító azt a kárt, amelyre más biztosítási szerződés fedezetet nyújt (pl.: casco, bármely felelősségbiztosítás).
[38] Malcolm A. Clarke: The Law of Insurance Contracts, Third Edition, LLP London, 1997. 785-789. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvéd, Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda.
Visszaugrás
