"Család - gyermek - vagyon A joggyakorlat kihívásai" címmel 2012 végén dr. Szeibert Orsolya (PhD) szerkesztésében, a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. gondozásában családjogi tanulmánykötet jelent meg.
A vaskos kötetben az ELTE Jogi Továbbképző Intézet családjogi szakjogász képzésében részt vett hallgatóinak és oktatóinak színvonalas tanulmányai olvashatók. A mű címéből is kitűnik, hogy elsősorban a gyakorlatban felmerülő problémákat elemzik a szerzők és ezekre kísérelnek meg válaszokat, megoldási javaslatokat adni. A gyakorlatorientált kötet szerzőinek többsége az igazságszolgáltatás, a gyermekvédelem területén jelentős tapasztalatokkal bíró szakember, akik a mindennapi tevékenységük során tapasztalt anomáliákra kívánják felhívni a téma iránt érdeklődő olvasók figyelmét.
Szeibert Orsolya bevezető tanulmányában a XX. században megindult, és egyre inkább felerősödni látszó társadalmi, gazdasági változásokat mutatja be, s azt, hogy ezen változások milyen kihatással vannak a családok, gyermekek helyzetére. A házasságkötések csökkenő számával párhuzamosan jelentősen megnőtt a felbontott házasságok aránya, a gyermekvállalási hajlandóság alacsony, s a születendő gyermekek egyre nagyobb hányada házasságon kívüli kapcsolatból származik. Ezek a változások nemcsak az érintett egyén, az igazságszolgáltatás és gyermekvédelem szakemberei számára jelentenek megoldásra váró problémát, kihívást, hanem az egész társadalom számára.
A csökkenő gyermeklétszám, az elöregedő társadalom megoldhatatlannak tűnő terhet jelent - nemcsak hazánkban, hanem egész Európában - a nyugdíjrendszer, a szociális ellátó rendszerek szempontjából. A válások magas száma - értve ezalatt az egyre nagyobb számban létrejövő és megszűnő élettársi kapcsolatokat is -, az azzal járó, sok esetben állandósult konfliktusok jelentős pszichés megterhelést okoznak a felnövekvő generáció számára. Az egyszülős családok nehéz anyagi helyzetéből adódó szociális problémák szintén gondot jelentenek az amúgy sem túl jó helyzetben lévő államháztartás számára. A hivatkozott problémák felvillantása csak jelzi, hogy a bekövetkezett társadalmi változások mindenkit érintenek, azok hatása alól senki sem tudja függetleníteni magát.
A kiemelkedő gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szakemberek írásai arra engednek következtetni, hogy a legtöbb esetben nem a megfelelő szabályozás hiánya nehezíti vagy teszi lehetetlenné egy-egy eset, egy-egy élethelyzet megnyugtató rendezését, hanem a jogi eszközökkel nehezen befolyásolható emberi tényező, az érintett jogalanyok magatartása, hozzáállása. Az emberi természetből adódó, de napjainkban egyre inkább elharapódzó önzés, az individuum előtérbe helyezése, a másik érdekeinek figyelmen kívül hagyása, a megegyezésre való képtelenség sok esetben felelőtlen szülői magatartásban nyilvánul meg. Nem akarok - ahogy a szerzők sem - túlzottan borús képet festeni a fennálló társadalmi, gazdasági helyzetről, de látni kell, hogy az általános értékválság a családok életében, a családi viszonyokban is nyomot hagy.
Dr. Kőrös András a polgári jog-családi jog viszonyát elemezve arra keresi a választ, hogy a Polgári Törvénykönyv rendelkezései miként alkalmazhatóak a családi jogviszonyokban. A két jogszabály (Ptk. - Csjt.) egymáshoz való viszonyát a családi jog több részterületén vizsgálja, bemutatva a Kúria ez irányú joggyakorlatát. A Ptk. alapelvei közül a jóhiszeműség és tisztesség követelménye, a saját felróható magatartásra való hivatkozás tilalma, valamint a joggal való visszaélés tilalma a családjog területén is érvényesítendő értékeket jelenítenek meg, így ezen elvek családjogi viszonyokra való alkalmazása töretlenül érvényesül. A joggal való visszaélést megvalósító magatartások körében azonban a jognyilatkozat bírói ítélettel történő pótlását (Ptk. 5. §) a gyakorlat a családjogi jognyilatkozatok esetében nem látja alkalmazhatónak.
Kitér a szerző arra, hogy a Polgári Törvénykönyvnek a személyhez fűződő jogok védelmét biztosító 75. §-a családi viszonyokban alkalmazható-e. A bíróságok egyes esetekben megállapíthatónak tartják a személyhez fűződő jogok megsértését (pl. kapcsolattartás akadályozása, gyermekelhelyezési perek vonatkozásában), míg más esetekben elzárkóznak ettől (pl. házastársi hűség megsértése).
A bíróságok változó álláspontját, a változó joggyakorlatot mutatja be a szerző, amikor azt vizsgálja, hogy az apasági vélelem megdöntése esetén az addig tartást nyújtó apa érvényesíthet-e jogalap nélküli gazdagodás iránti igényt a gyermekkel, az anyával vagy a vér szerinti apával szemben. Az anyával szemben támasztott igény vonatkozásában a bíróságok szerint azért sem lehet szó jogalap nélküli gazdagodásról, hiszen nem az anya, hanem a gyermek vér szerinti apja mentesül egy olyan kötelezettség alól, amely őt terhelte volna. Ezt a megállapítást én csak részben tartom elfogadhatónak, mégpedig akkor, ha a vér szerinti apa személye ismertté válik. Amennyiben a vér szerinti apa kiléte nem állapítható meg, úgy az anyát egyedül terhelte volna a
- 440/441 -
gyermek eltartásának kötelezettsége, melyet - részben - az addig vélelmezett apára hárított át. Az anya felelősségének megállapíthatóságát a vélelmezett apák "védelme" érdekében indokoltnak látnám. Az anya az, akinek biztos tudomása lehet a gyermek származását illetően, mégis előfordul, hogy a vélelmezett apa apaságát éveken át nem vonja kétségbe, a vélelmezett apát - apaságát illetően - tévedésben tartja. Majd a kapcsolat megromlásakor, sok esetben egy jól működő apa-gyermek viszonyt megmérgezve hozza a vélelmezett apa tudomására a gyermek valódi származását. Ezzel a magatartásával nemcsak a jóhiszeműség és tisztesség elvét, a gyermek mindenekfelett álló érdekét sérti, hanem nehezen feldolgozható lelki törést okoz mind a gyermeknek, mind az addig vélelmezett apának. Amennyiben az anyának anyagi következményekkel is számolnia kellene (pl. jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése), talán jobban mérlegelné magatartásának következményeit.
Az ajándékozás megítélésének, az ajándék visszakövetelésének kérdésében kialakult, egységesnek mondható bírói gyakorlatra is kitér a szerző.
Dr. Kőrös András tanulmányának különös aktualitást ad a 2013 februárjában elfogadott új Polgári Törvénykönyv, mely már a családjog anyagát is magában foglalja. Így a jövőben még élesebben, bár mondhatjuk fordított előjellel, vetődik fel a kérdés: A polgári jog szabályai a családjogi viszonyokban - figyelemmel a családi jogviszonyok sajátos jellegére - milyen eltérésekkel alkalmazhatók?
Kovátsné dr. Honthy Kinga igazságügyi szakértő, klinikai szakpszichológus egy szakértői vizsgálat eredményét tárja az olvasók elé, bemutatva, miként teheti tönkre egy gyermek életét szülei házasságának felbomlása, a szülők között kialakult rossz viszony. Véleménye szerint az életközösségüket megszüntető szülők nagy része nincs tisztában azzal, hogy a szülők között állandósuló konfliktusok, az új élethelyzetből adódó nehézségek milyen negatív hatással vannak gyermekeikre. Gyermekelhelyezési perekben, gyámhatóságok előtt folyamatban lévő kapcsolattartási ügyekben - álláspontom szerint - kötelezővé kellene tenni a szülők tanácsadáson való részvételét. Itt nem az igénybe vehető, vagy az új Ptk. Családjogi Könyve által kötelezővé tehető közvetítésre gondolok, hanem egy olyan tanácsadásra, ahol szakember (pszichológus) ismerteti a szülőkkel sok esetben kifogásolható magatartásuk gyermekre gyakorolt negatív hatásait, s azt, hogy miként csökkenthető gyermekük pszichés megterhelése. Ha a felvilágosítás, tanácsadás akár csak néhány szülőt is jobb belátásra késztetne, már megérné a ráfordítás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
