Több, mint 17 év telt el azóta, hogy először felmerült a gondolat, ami szerint a büntetőjog vonatkozásában is érvényt kéne szerezni Voltaire szavainak. Többszöri nekifutás után végül 2013. nyarán hatályba lépett az új Büntető Törvénykönyv. A büntető anyagi jog Különös Része - ha a jogalkotó nem az abszolút absztrakció kodifikációs technikáját választotta - érdekes képet fest egy társadalom adott pillanatban létező életviszonyairól azon keresztül, hogy mit tekint büntetőjogilag is védendő értéknek. Minthogy ezek az életviszonyok korunkban sokkal gyorsabban változnak, mint például Csemegi Károly korában, a büntető anyagi jog sem tekinthető statikus jognak. Épp ellenkezőleg: amint tapasztaljuk, a büntetőjog kifejezetten "érzékeny" jogág, s ha régen csak forradalmak, vagy teljes társadalmi-gazdasági átalakulás tudta is megrengetni, ma már rugalmasabban követ ennél sokkal kisebb jelentőségű változásokat. Talán nem haszontalan, ha a kodifikátor szemüvegén - és némiképp önkényesen kiragadott példáin - át is bepillantást nyerünk abba, hogy milyen új értékek jelentek meg a Különös Részben, s milyen kihívások várhatnak még a jogalkotóra.
Ha jó törvényt akarsz, vesd tűzre a régit, és alkoss újat. (VOLTAIRE)
1. Bár az ügyészségi és bírósági iratok, határozatok a 2012. évi C. törvényt következetesen Büntető Törvénykönyvnek vagy Btk.-nak hívják, úgy tűnik, a jogi szakirodalom és a köznyelv még nem kíván elszakadni a közkeletű "új Btk." megnevezéstől. Talán azért nem, mert a szakirodalmi munkák kifogyhatatlan témája, hogy minduntalan összehasonlítják az 1978. évi IV. törvénnyel (amit a "régi" epitheton ornans-sal látnak el). Ez még jó pár évig így lesz, és ez jól is van így. A jogászi hivatást évtizedekig elkísérte a "régi" Btk., úgyszólván eggyé olvadt vele, így hát egyelőre ez maradt az origó, a kiindulópont, amihez az új törvényt mérni tudjuk. Nem is kis nyugtalanságot okozott, amikor 2010-ben megindultak a kodifikációs erőfeszítések, amelyek egy teljesen új törvény megalkotását tűzték ki célul. Pontosabban a nyugtalanság akkor vált kézzelfoghatóvá, amikor kiderült, hogy a régebbi kodifikációs próbálkozásokhoz képest (ne feledjük, hogy a 2010-2012-es munkát megelőzően tíz év alatt egymás után négy kodifikációs bizottság is megkísérelt új törvényt alkotni) a jelenlegi törvény tervezete az előkészítés magasabb fokára lépett. Amikor pedig a kodifikációs munkálatok elérték azt a készültségi fokot ("point of no return"), amikor nyilvánvaló lett, hogy a tervezetből valóban törvény lesz, néhány jogász kollégát kisebbfajta pánik kerített hatalmába. Természetesen volt, aki a megbízhatóan, kiszámíthatóan, rutinból végzett napi munkáját látta veszélyben. Esetükben mindenképpen jó, hogy megváltozott a törvény, mert rutinból végezni a büntetőjogászi hivatás szakmáit szembe megy mindennel, amit az eljárásjogi alapelvek, a szakmai etika és az általános erkölcs megkövetel. (Egy kiváló, több évtizedes jogászi múlttal és tapasztalattal rendelkező vezető beosztású ügyész mondta, hogy ha egy lopás bűncselekményéről szóló akta kerül az asztalára, mindig az az első dolga, hogy a Btk.-ban figyelmesen elolvassa a lopás törvényi tényállását, így kerülve el a rutinból való döntést.) A
- 281/282 -
nyugtalanságra azonban sokkal inkább az adhatott okot, hogy a jogászok nemigen tudták elképzelni, pontosan milyen új változásokat fog hozni az új Btk. Mennyire lesz logikus, követhető, és meg lehet-e érteni, hozzá lehet-e vajon szokni azokhoz a rendelkezésekhez, amelyekhez hasonlót a régi törvény nem tartalmazott. Holott a törvény előkészítőjének és a jogalkotónak sem az volt a szándéka, hogy egy soha nem látott, megoldásaiban gyökértelen, dogmatikájában idegen, Vart pour Vart újításoktól hemzsegő "unortodox" Btk.-t alkosson. A cél valójában teljesen más volt. A régi Btk. az 1978-as megalkotásától kezdve hatályának több mint 30 éve alatt deformálódott és el is avult. Deformálódott (sőt, itt-ott a "torzult" szó helyénvalóbb) hiszen csak a rendszerváltástól számítva nyolc kormány váltotta egymást, mindegyik saját politikai prioritásaival, s az azt kifejező jogszabályaival, amelyeknek a záróköve akkor is a büntetőjog volt. El is avult, mert még ez a sok módosítás sem tudta már követni azokat a változásokat, amelyek egyaránt érintették az ország állami, társadalmi, gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét és jogait - ezek pedig a bűncselekmény régi Btk.-beli fogalmi elemei. A 2012. évi C. törvény indokolása minderről így szól: "A Büntető Törvénykönyvrőlszóló 1978. évi IV. törvény (a hatályos Btk.) az 1979-es hatályba lépése óta több mint száz alkalommal módosult, ebből a jogalkotó az elmúlt három évtizedben több mint kilencven alkalommal (tehát évente átlagosan többször is) módosította, és tíznél több alkotmánybírósági határozat érintette. Ezek a változások több mint ezerhatszáz rendelkezést módosítottak, vezettek be, illetve helyeztek hatályon kívül. A módosítások nagy száma arra vezethető vissza, hogy a rendszerváltás óta a különböző kormányzatok eltérő büntetőpolitikai irányvonalat követve alakították át - sokszor egymásnak ellentmondva - a büntetőjogi rendelkezéseket, így a módosítások a törvény eredeti rendszerét mára jelentősen átformálták. Átalakult a büntetési rendszer, és a rendszerváltás évtizede a Különös Részre is jelentős befolyást gyakorolt. Ez különösen szembeszökő a gazdasági bűncselekményeket szabályozó fejezetnél, de jelentősen átalakult az olyan hagyományosnak gondolható jogterület is, mint a személy elleni bűncselekményeket szabályozó fejezet. A törvény újabb novelláira hatással volt a felgyorsult tudományos fejlődés és az Európai Unióhoz történő csatlakozással együtt járó jogharmonizáció is. A legutóbbi időben előtérbe kerültek a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépést segítő módosítások, valamint a bűnözés szerkezetében bekövetkezett változások következményeként a büntetéseket szigorító rendelkezések." Az új Btk. adventje miatt aggodalmukat kifejezők közül sokan kérdeztek rá, hogy miért van szükség egyáltalán új törvényre, nem lehetne-e a büntető anyagi jogot egy egyszerű novelláris módosítással rendbe tenni. Nos, az új Btk. gondolata - amint arra utaltam is - nem 2010-ben merült fel először. Már 1998-ban megfogalmazódott az igény a büntetőjogászok részéről egy teljesen új általános és különös rész iránt, azonban - túlzás nélkül - a legkiválóbb jogtudósok és gyakorló büntetőjogászok minden kodifikációs erőfeszítése ellenére sem sikerült azokat a hatályba léptetéshez megfelelő módon kidolgozni. Mindeközben a Btk. eróziója tovább folytatódott. Hatályának utolsó tíz éve alatt a belső koherenciája visszafordíthatatlanul (és novelláris módosítással immár orvosolhatatlanul) megbomlott, az egyre szaporodó különös részi tényállások, minősített és privilegizált esetek, speciális alanyok, az ezekhez rendelt, ám egymással semmilyen logikai kapcsolatot nem alkotó büntetési tételek folytán "szétcsúszott", megnehezítve nemcsak a jogalkalmazók, hanem a jogkereső állampolgárok dolgát is. Nem is beszélve azokról, akik pont azért kerültek érintkezésbe, vagy inkább összeütközésbe a joggal, mert ki akarták azt játszani. A büntetőjog természetéből fakadóan pedig nekik még fontosabb, hogy a törvény (de legalábbis ez a törvény) hozzájuk érthetően, követhetően és következetesen szóljon. E feladatait a régi Btk. egyre nehezebben tudta teljesíteni. Viszont még használható volt, nem volt tehát azonnali jogalkotási kényszer (amit például egy, a büntető anyagi jog egészét érintő alkotmánybírósági határozat, vagy nemzetközi egyezmény tudott volna kikényszeríteni), ezért a jogalkotó ütemtervet készített, s azt szigorúan betartva, feszített tempóban, de nem kapkodva tudta elkészíteni az új törvényt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
